Égő lovak vágtája, 

Füstölgő erdők és állatok bűze terjeng a levegőben.
Műanyagba csavarodó tengeri lények rángatózása.

Haldokló, olajos, éhező, partra vetett állatok utolsó, kínkeserves, artikulálatlan hangja.
Mi lesz 10 év múlva? Tovább is csupán zöldre festjük a padjainkat?  

Éhező gyerekeket néznek fotókon a jóllakott gyerekek.

Néma emberek nyomkodják a képernyőt.

Üvöltve csendesül a világ.
Mi lesz ebből 10 év múlva? 
Tovább mázoljuk hamis színekre a világot? 

Adatokra egyszerűsített „komfortos” élet.

Adatainkkal versenyzünk, adataink lettek a fegyvereink.

160 karakterbe zsugorított "szép mondatok",
10 másodpercbe zsugorított videós események
Pornóiparon szocializálódó romantika,
Minden szex az orállal kezdődik? Valóban?

Felületes infókra kimondott ítéletek.

Fellelőség nélküi ChatGPT-k embertelen tanáscai
Kétmondatos, alapok nélküli (i)gazságok.

Tudattalan hétköznapok.
Követi egyik a másikat, egyre többen, egyre lejjebb. 


Ami nincs, az nem hiányzik.
Ami nincs az nem hiányzik? 
Nme hiányozhat ha nem vagyunk elég tanultak...
Mire épülhet a kultúránk?
Mi lesz ebből 10 év múlva? Tunyul az agy. lustul a lélek.
Algoritmusok mondják meg mit csináljak, mert elfelejtettünk gondolkodni? 

Gyorsuló időben kapkod a lélek, 

“Félek, mert nem értem, nincs most -már- rá időm, hogy befogadjam“

Nincs időm szembenézni a bemerevedett tradíciókkal, a kényelemmel, a rohanással.
Nincs időm szembenézni önmagammal.
Narrálnom kéne saját magam. Nem is tudom, hogy van-e rá erőm?! 

”Nem kapok levegőt!"
Mi lesz ebből 10 év múla?
Olyan lesz az ember, és ettől a társadalmunk, ahogy szocializálódik a szülői körben.
Screenen nevelkedett 10 másodperces nemszedék, nem érti a kézírás értelmét,
a szövegértés fantázia és lelket nyitó lényegét.

Cikázó, egymástól független információk versengenek a pillanatért.

Fikció, illúzió, mázolás.
Hogy alakulhat ki a képzelet, a kételkedés, az empátia az olvasás és a szövegértelmezés nélkül?

Az elbutuló és a gigatudású emberek egymástól egyre csak távolodnak.

Szétnyílik, majd szétesik az a bizonyos „olló”.

Screenen nevelkedett nemzedékek.

Screenre szocializálódott, sínylődő emberhalmazok.

Screenekre érett bölcsességek.

Koncentrálódó adathatalmazok vigyáznak majd ránk.

Ajánlókba határolt hétköznapok.

Buborékos, egymást alig ismerő digitális közösségek.
Egymástól elidegenedett, boldogtalan családtagok.

Mire épülhet a jövő nemzedék kultúrája? 

Mire épülhet a jövő nemzedék civilizációja?
Kiről fognak tudni másolni az "ötletlopók"?
Kitől fognak példát venni a tanulni vágyok? 
Feltudják majd tenni a kérdést maguknak: "merre induljak"

Édes vagy huncut Hedonizmus,
Téged kergetlek, hacsak egy másodpercre, de Téged élvezlek!
Online nevelkedett erotika függőség... 
Magadra szoktatsz azt eldobsz, és én egyre csak gyengülök Tőled.
A tartós boldogság megélésére már nincs se erőm, se türelmem, se időm!

Kinek hiányzik a megküzdött boldogság "drága" ára? 

Ami nincs, az nem is hiányzik.
Mi lesz ebből 5 év múlva?
Ha nem csinálsz semmit, nem történik semmi! 

7x2 = 14 soros számlaindoklás összesen hét oldalra nyomtatva.

Túlcsomagolt termékek, öt évet sem „élnek”: "Kérem a következőt".

Lassuljon a világ!
Márka helyett reputációt!

"Jaj, csak a főnök elégedett legyen!"
Vajon lehet a márkának lelkiismerete? Mit tehet vele?

Lelkiismeret, pislákoló lelkiismeretek, ismeretleneknek fizetett adományok,

elherdált vagyonok kinél érnek célba?
Zöldre festett padok a haldokló fák alatt.

Minél kevesebbet olvas a következő generáció (is), annál kockább lesz!
Minél kockább lesz, annál jobban “szabványosítható” és illeszkedik bele a hazai helyett a globálisok “anti-kultúrájába”.
Minél több kultúrális hiányossága lesz, annál kevesebb kérdést tesz fel majd Neked!
Minél kevesebb kérdést tesz fel, annál inkább talál majd kész válaszokat a "szép új világ"-ban.

Mily gonosz lélek, mily gyötrő lelkiismeret! De van rá gyógyír! 
″Búcsúcédulával″ megvigasztalhatod magad, és válhatsz akár átokká.
"Na, ez is pipa! Jaj, de jó vagyok!”- büszkélkednek egymás előtt.

Önmaguktól és egymástól elérzékenyült adakozók,

Most már gonosz is lehetsz a máz alatt, a megvásárolt "búcsúcédulával" rendbe hozhatod (?)

Ki tanítja meg az utánunk jövőknek, hogy mi a siker igazi íze?

Ki tanítja meg őket, hogy a "mesterkélt boldogság" csak egy múló pillanatra elég?

Ki tanítja meg, hogyan kell korlátok közt szabadnak lenni?

Ki mutatja meg a boldogsághoz vezető utat?

Ki értheti meg a küzdés, a teljesítmény nyújtotta igaz siker és boldogság édes ízét?
Ki tanítja meg Őket, hogy másolni nem csak bűn, de (ön-)mérgező is.

Hogyan lesznek képesek az utánunk jövők az örömtől sírni?
Mit adhat át az utánunk jövő nemzedék, az utánuk jövő nemzedékeknek?
Mit nevezünk majd szépirodalomnak, filozófiának, amire épülnek majd a következő nemzedékek?
Mindegy, este majd a bárban eljátszuk a roppant sikerest, a tét nélküli adakozót.

Mentsük meg a fiaink lelkeit!
S. O. S. jeleket küldök!

Foglalkozzunk az utánunk jövőkkel!

Embereket nevelünk, mi mutatunk mintát így is, úgy is!

Ki érteti meg a felelősség ízét, a lelkiismeret néha gyötredelmes útját a szülőkkel és az emberekkel?

Adjunk gyermekeink számára az időnkből, a tapasztalatainkból!
Beszéljünk hozzájuk, csak napi fél órácskát.
Csak a gyermeked fog emlékezni, arra milyen sokat dolgoztál, akkor,amikor nem vele foglakkoztál.
Tedd le a telefont és nézz rájuk! 
Megismered még Őket?
Tudsz velük tabuk nélkül beszélni?
Közel enged még magához?
Úgy ahogy 3 éves korában, naivan tette, a rólad képzelt ideákkal, csillogó szemmel?
"Apának mindig igaza van"
Tudod mire mit válaszolnak, és mögötte valójában mit is gondolnak amikor havonta egyszer a konyhában összefuttotok?

Vagy már csak fejőgépnek és lakótársnak gondol?
Ők adnak majd mintát a következő nemzedéknek.
A 2030-as, 2040-es, 2050-es nemzedék most szocializálódik... Tudod, ahogy mi neveljük és/vagy tereljük Őket.

Beszélj hozzájuk és meglásd, visszabeszélnek.
A dialógusotok lassan kialakulhat és összefon benneteket!

Ők pontosan annyit fognak visszaadni, mint amennyit mi adtunk nekik, amikor szükségük volt ránk.
Ez nem tudatos, ez kialakul, mire észreveszed, már csak eredményt láthatod. 
Visszaemlékszik majd - tudatosan vagy tudatlanul-, amikor hozzá szólsz, Te mit válaszoltál neki, amikor Ő kért tanácsot és segítséget.
Ők is meg fogják köszönni nekünk: "kösz Apa" - mondják majd.
De jaj, csak nehogy pejoratívan értsék!

Adj a gyermekeidnek napi 30 percet! Engedd neki, hogy összefonódjatok!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!