Egy 2014-es kutatás során tudósok elősegítették a résztvevők korai sikereit, különböző finanszírozásokat, díjakat, jutalmakat biztosítva a számukra. Arra voltak kíváncsiak, hogy a szerencsések képesek-e fenntartani, sőt növelni a sikerességüket. A kutatók végül azt találták, hogy az alanyoknál beindult egyfajta öngerjesztő mechanizmus, és a hasonlóan képzett vagy tehetséges, de korai előnyökben nem részesülő emberekhez képest nagyobb eséllyel értek el többet a későbbiekben.

„A nem megérdemelt korai siker önkényes egyenlőtlenséget eredményez azáltal, hogy növeli a jövőbeli sikerrel kapcsolatos elvárásokat az ugyanolyan tehetséges, ám kezdeti előnyökben nem részesülőkkel szemben” - fejtette ki a tanulmány egy szerzője.

Egy újabb tanulmányban később más megközelítést alkalmaztak: egyforma képességű játékosoknak szerveztek több körös versenyt. Azt találták, hogy akik az első körben nyertek, azok általában jobb teljesítményt nyújtottak a következő fordulókban. Felhívták ugyanakkor a figyelmet, hogy ehhez az első győzelem önmagában nem volt elég, csak ha a győzelem növelte a játékosok önbizalmát. Az adott ugyanis lendületet a sikerhez.

„A győzelem hatását az információ kinyilatkoztatásának hatása vezérli. A játékosok újraértékelik a relatív erejükre vonatkozó hiedelmeiket, miután megtapasztalták a kezdeti sikert. Még a kezdeti kiegyenlített esetben is kritikus szerepet játszhat a szubjektív önbizalom a jövőbeli teljesítményben, így fordulhat elő, hogy az azonos képességű emberek közül ki sikeresebb, ki kevésbé sikeres lesz" - mutatott rá az egyik kutató.

Ezekből a tanulmányokból látszik, hogy az önbizalom és az elvárások ösztönzik a sikert, mindemellett ugyanakkor a státusz is közrejátszik a további sikerek elérésében. Robert K. Merton szociológus 1968-ban írta le az úgynevezett Matthew-hatást, amely szerint a magas státuszú, már kapcsolatokkal és esetleg némi hírnévvel rendelkező emberek munkája nagyobb elismerést kap, mint a kevésbé ismert személyek azonos minőségű munkája. Legalább két, a jelenséget vizsgáló tanulmány megállapította, hogy a Matthew-hatás valós. Az egyik ilyen tanulmány 2014-ben született. A kutatásban összehasonlították, hogy mekkora arányban idéztek tudósokat tudományos cikkekben azelőtt és azután, hogy elnyertek volna valamilyen rangos címet. Az eredmények szerint a szakemberek díjazását követően az idézéseik száma 12 százalékkal nőtt.

Szintén a Matthew-hatás érvényességét támasztja alá egy 2018-as tanulmány, amelyben egy holland ösztöndíjprogram nyertes és vesztes pályázóinak karrierútját követték nyomon. A programban pontozási rendszert alkalmaztak a pályázatok értékelésére, akik pedig meghaladtak egy bizonyos pontszámot, azok támogatást kaptak. A kutatók végül megállapították, hogy a pályázat után nyolc évvel a korábbi nyertesek több mint kétszer annyi támogatást nyertek, mint azok, akik alulmaradtak a programban. A tanulmány szerzője szerint ennek két oka volt: az egyik, hogy a pályázatok elnyerésével olyan elismerést szereztek a tudósok, amely növelte a további díjak, finanszírozások és állások megkaparintásának lehetőségét, míg a másik, hogy a győztesek - önbizalmat nyerve - továbbra is indultak a különböző pályázatokon, míg ezt a vesztesek elkedvetlenedve feladták.

Optimistának kell lenni

Létezik egy mondás, miszerint a kudarc a siker előfeltétele. Bár sokan hajlamosak feladni egy bukás után, valójában nem a kezdeti kudarc a sikeresség gátja, hanem a kudarcot követő szemléletmód. Erre az egyik legjobb példa a 2011-ben elhunyt Steve Jobs, akit annak idején eltanácsoltak az Apple-től, mígnem a cég később felvásárolta az üzletember NeXT Computers nevű vállalatát, ezzel ismét munkatársává, sőt később vezérigazgatójává fogadva a feltalálót.

Hogy az optimizmus már rövid távon is sikerhez vezethet, azt egy 1990-es, sportolókkal végzett pszichológiai tanulmány mutatta ki. A vizsgálatban egy kérdőívet töltettek ki úszókkal, hogy megállapítsák, optimisták vagy pesszimisták. Ezután azt mondták nekik, hogy ússzanak versenyt a tőlük telhető legjobb eredménnyel, majd a kutatók a valódinál rosszabb időt közöltek velük. Néhány óra pihenés után újra úszniuk kellett. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy az optimisták átlagosan 0,5 százalékkal gyorsabban úsztak a második körben, míg a pesszimisták 1,6 százalékkal lassabban. A kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy az optimisták a kudarcot lehetőségnek tekintették a jobb teljesítmény elérésére, míg a pesszimisták egyszerűen elkedvetlenedtek.

Az eddig részletezett tanulmányok összességében arra világítanak rá, hogy a sikeres emberek nem feltétlenül okosabbak és tehetségesebbek másoknál, ám az önmagukkal szembeni magasabb elvárásaik, az optimizmusuk, önbizalmuk és pozitív meglátásuk előbbre viszi őket.

"Ahhoz, hogy az ember sikereket érjen el, olyan személyisége kell legyen, amely rendelkezik megfelelő énerővel. Ez azt jelenti, hogy jó a kudarctűrő és megküzdési képessége, tehát feszült helyzeteket, krízishelyzeteket is a leghatékonyabban, legoptimálisabban próbálja meg kezelni és nem öntik el az érzései, fókuszáltan a megoldásra koncentrál" - kezdte Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológus. "A megfelelő érdeklődés, ambíció és kreativitás, akaraterő és teljesítményorientáció, vagyis a munka iránti igényesség, valamint erős belső motiváció is elengedhetetlen a sikerhez, ami nehezebb helyzetekben is tovább tudja lendíteni az embert" - magyarázta a szakértő, hozzátéve, hogy a neveltetés és az otthoni minta is nagyon sokat számít, akárcsak a személyiségfejlődés egyéb területein. Hogy a siker hogyan szül újabb sikereket, arra Skultéti-Szabó szerint egyszerű a magyarázat. Méghozzá az, hogy a siker is egyfajta függőség.

"A sikernek van egy addiktív hatása. Fiziológiai szinten, az agyi mechanizmusokra és a hormonrendszerünkre is hat. Kialakít egyfajta függőséget, ami egy módosult tudatállapotot feltételez. A siker ugyanis egy olyan visszacsatolás, endorfin bomba, amiből aztán még több és több kell, ami erősíti a teljesítményorientációt" - mutatott rá Skultéti-Szabó Katalin.

Hogy sikeresebb legyen, érdemes megfogadnia az alábbi tanácsokat:

1. Növelje az önbizalmát

Az életünk során számos olyan tapasztalatot szerzünk, illetve elvárással szembesülünk, amelyek arra késztetnek minket, hogy bizonyos módon felcímkézzük magunkat. Később hajlamosak vagyunk ragaszkodni ezekhez a címkékhez, amelyek közül rengeteg korlátozhatja a való énünket és képességeinket. Az első lépés a sikerhez, hogy megkérdőjelezzük ezeket a címkéket és megtámadjuk azokat, amelyek aláássák az önbizalmunkat és a sikerrel kapcsolatos elvárásainkat. Ezután érdemes elgondolkodnunk az erősségeinken és a korábbi sikereinken, valamint emlékeztetnünk magunkat azokra a képességeinkre, amelyek segítségével rugalmasan leküzdhetjük a különböző kihívásokat.

Ahhoz, hogy felrázza az önbizalmát és kiaknázza a lehetőségeit, sok esetben ki kell lépnie a komfortzónájából. Vállaljon kockázatot, esetleg próbáljon ki valami újat, aminek folytán több mindent tudhat meg önmagáról vagy legyőzheti egy félelmét. Rengeteg sikeres vállalkozó gyakorolja a félelmeivel való szembenézést, köztük Tim Ferriss, aki otthagyta az állását és megírta a 4 órás munkahét című könyvet, amelyet 26 kiadó utasított vissza, mielőtt a 27. kiadta azt és világsiker lett belőle. Már maga a próbálkozás is növeli a siker esélyét.

2. Gyakorolja az optimizmust

Amint megerősödött az önmagába vetett hite, rendszeresen gyakorolja a pozitív önbeszédet, hogy tovább erősítse és fejlessze az önbizalmát. Figyeljen a gondolataira és belső párbeszédeire, a negatív gondolatokat pedig helyettesítse megerősítésekkel.

3. Számítson a sikerre

A sikerrel kapcsolatos elvárásai fokozásához szerezzen magának minél több pozitív megerősítést. Ezt érdemes kicsiben kezdeni, olyan cselekvésekkel, amelyek aránylag könnyen elvégezhetők, de pozitív visszacsatolást adnak. Ha például könyvet akar írni, először elég, ha elhatározza, hogy naponta ír egy-egy bekezdést, majd nyomon követi a teljesítményét. Így több apró, majd nagyobb sikerélményei lesznek, amelyek fokozatosan építik az önbizalmát. Ezt fokozandó gyakorolja tovább a pozitív önbeszédet és próbáljon optimistán állni a dolgokhoz. Ha kiépít egy rutint, az sokat segíthet a sikerhez felé vezető úton akkor is, ha néha esetleg kihagyja a betervezett feladatokat. Ekkor sem szabad ostoroznia magát, hanem vissza kell néznie, hogy meddig jutott, majd abból erőt merítenie, hogy meg tudja csinálni újra és újra. Fontos tudatosítania magában, hogy a siker nem pottyan csak úgy az ölünkbe, akkor sem, ha egyszer vagy kétszer szerencsénk volt. A sikeresség kulcsa egy olyan rendíthetetlen önbizalom és optimizmus felépítése és elvárások felállítása, amelyek megakadályozzák azt, hogy elfogadja a kudarcot.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!