Az emberiség régóta szennyezi a Földet, de igazán az ipari forradalom idején kapcsolatunk rá, úgy nagyjából 250 éve. Azóta mindent megteszünk, hogy élhetetlenné tegyük a bolygót magunk és más fajok számára, most pedig vérig vagyunk sértve, hogy sikerült. Bifurkációs pontnak hívják azt a pontot, ahol még vissza lehet fordítani a negatív folyamatokat, írtam erről még tavaly ősszel. Azt hiszem, hogy hivatalosan még senki nem mondta ki, hogy ezen már túl vagyunk, de elég egyértelmű. Az elmúlt években – de különösen ebben az évben – tapasztalható elviselhetetlen hőség, az aszályok, a hirtelen lezúduló csapadék miatti áradások, a hatalmas viharok, az eltűnő fajok, a rengeteg darázs, a kiszáradt talaj és elszáradt takarmánynövények látványa már senkiben nem hagy kétséget afelől, hogy a klímaváltozás elkezdődött.

És nem tudjuk megállítani. Sőt – Most légy erős! – nem fogjuk tudni lelassítani sem. Húsz éve foglalkozom fenntarthatósággal, sokáig hittem benne, hogy a mágikus 1,5 fok alatt tartjuk majd az átlagos középhőmérséklet növekedést, és akkor talán nem fog annyira gyorsan melegedni a klíma, hogy belehaljunk. Mert a klímánk eleve melegszik – egy jégkorszak végén tartunk éppen – a probléma az, hogy az ipari mértékű szennyezés miatt túl gyorsan teszi ezt, és a változás intenzitásához és sebességéhez az emberiség nem tud alkalmazkodni.

Persze meg fogjuk próbálni az alkalmazkodást, mert dolgozik az életben maradás ösztöne, és ez az a terület, amivel a vállalatoknak foglalkozniuk kéne, ha végre felemelik a fejüket a különböző három- és négybetűs mozaikszavak fogságából. Csodálatos, hogy egy egész iparág épül éppen az ESG-re, tanácsadók tömkelege segít eligazodni a magyar cégeknek a multik elvárásai között, és őszintén örülök annak, hogy a kormányzatok végre felébredtek annyira, hogy kötelezővé teszik a környezeti szempontok figyelembevételét a vállalatok számára. Felemelő érzés látni, hogy berobbant a PET-palackok visszagyűjtési rendszere, bár jó magyar módra a Repont automaták használata rögtön a nemzeti ellenállás szimbólumává avanzsált, és a Z-generációnak már nem kérdés a zöld gondolkodás, ebbe nőnek bele.

Akkor miért puffogok én itt? Azért, mert úgy tűnik, az érintettek nem veszik észre, hogy azonnali fókuszváltásra volna szükség. Nem holnap és nem holnapután, hanem MOST. Le kell vennünk a szemellenzőt és felfogni azt, hogy a környezetvédelemben elbuktunk, a jóvátétellel pedig elkéstünk. Teleszemeteltük a bolygót, feléltük a tartalékokat és nem állítottuk meg időben ezt az ámokfutást. A természet pedig reagál és elpusztítja a parazita fajt, amely ártott neki. Most tehát a „hogyan védjük a környezetet”, „hogyan terjesszük el a felelős gondolkodást”, „fessünk zöldre minél több kerítést” szólamok helyett egyetlen szóba tudom sűríteni azt, amire szükség van: ADAPTÁCIÓ.

Ébredjünk fel és vegyük észre, hogy most már nem a környezet védelmére van elsősorban szükség, hanem arra, hogy megtanuljunk a megváltozott körülmények között élni! A kormányoknak és a vállalatoknak abban kell segíteni az embereket, hogy életben maradjanak egy olyan világban, amelyhez nincsenek hozzászokva. A városokat és falvakat át kell alakítani úgy, hogy megfelelő védelmet nyújtsanak a hőség ellen – például fákat ültetni a beton helyére, visszahozni az ivókutakat, napelemes tetőket tenni az áruházak parkolóiba és a buszmegállókba, és átgondolni a közösségi közlekedést –, az épületeket úgy kell átépíteni, hogy kinn tartsák a meleget, a mezőgazdaságnak át kell állni olyan növényekre, amelyek jól tűrik a szárazabb, melegebb klímát és meg kell tanítani az embereket arra, hogy legalább néhány alap élelmiszert megtermeljenek maguknak.

Bűnös a vállalat és a tanácsadó, amely még mindig azzal áltat, hogy el tudjuk kerülni az életünk változását, hogy meg tudjuk védeni a természetet, le tudjuk lassítani a globális felmelegedést. Mostantól, megtartva azt, amit eddig elértünk, arra kell fókuszálni, hogy hogyan élje túl az emberiség – vagy legalább egy része –, amíg sikerül új bolygót találni, amit benépesíthetünk.

Hátha legközelebb jobban sikerül.

Lakatos Zsófia elismert fenntarthatósági szakértő is, 2013-ban Londonban jelent meg szakkönyve „Corporate Social Performance in Emerging Markets – Sustainable Leadership in an Interdependent World” címmel. Ugyanebben az évben az országban elsőként kapta meg a Fenntarthatóság Szakmai Követe díjat.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!