A tudástársadalom mítosza

Az előadó elsőként Hamupipőke történetén keresztül mutatott rá a kritikai gondolkodás fontosságára. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mesében szereplő cipőprobléma abszurditása mögött egy mélyebb társadalmi kritika rejlik: „Egy olyan meséről van szó, amely azt mondja, hogy van egy cipő, ami csakis egyetlen egy emberre jó, hiszen ez alapján választja ki a végén a herceg. Soha nem gondolkoztak el azon, hogy ha ez így van, és csak egy lábra illik több száz nő közül, akkor miért tud leesni a mese elején a lábáról?”– kérdezte az előadó, kihangsúlyozva, hogy a mesékben rejlő logikai ellentmondások is fontos tanulságokkal szolgálhatnak.

Dr. Aczél Petra elmesélte Elizabeth Holmes és a Theranos történetét is, ahol a hamis tudományos ígéretek miatt milliárdos befektetések vesztek kárba. „Elizabeth Holmes nem rég kezdte meg 11 éves börtönbüntetését, mivel hamisan azt állította, hogy egy csepp vérből lehet diagnózist adni. Kiderült, hogy ez nem igaz, az egész vizsgálat egy csalás volt. Erre több mint 1 milliárd dollárt szedett össze nagyon okos emberektől. Miért van az, hogy ennyire túlbecsüljük a tudást, és miért van az, hogy ennyire nem becsüljük az érzelmeket így a jövő küszöbén?” – tette fel a kérdést az előadó.

Nem a tudás a legfontosabb készség

Az előadás második részében Dr. Aczél Petra McKinsey legfrissebb kutatásait ismertette, amelyek négy kategóriába sorolták a jövő legfontosabb készségeit: gondolkodás, önismeret, kapcsolatok és jártasságok. A kutatás arra világított rá, hogy a puha készségek, mint például a rugalmasság, az empátia és a kritikai gondolkodás, sokkal fontosabbak lesznek a jövőben, mint a hagyományos értelemben vett tudás. „Feltételezem, hogy önök törekedtek arra, hogy diplomát szerezzenek, és minél tanultabbak legyenek. Ettől egy cseppet sem lesznek bátrabbak, nem tudnak jobban kockázatot vállalni, nem kreatívabbak, nem empatikusabbak, nem jók a problémamegoldásban. Nem hoznak könnyebben döntéseket” – fejezte ki az eladó, majd hozzátette, hogy a tanultság egyáltalán nem áll összefüggésben a kellő alázattal. „Magyarán, amit csinálunk évek, évtizedek, sőt évszázadok óta, nem biztos, hogy jövőképessé tesz minket. Mintha túltoltuk volna a tudás jelentőségét.”

Az érzelmek és a kapcsolatok fontossága

Az előadó végül az érzelmek és az emberi kapcsolatok jelentőségét hangsúlyozta a jövőben. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magány és a bizonytalanság korunk egyik legnagyobb kihívása, és hogy a technológia sem képes teljes mértékben pótolni az emberi kapcsolatok melegségét és intimitását. „A tudás legalább két információ mögötti kontextus, vagyis háttér. De alapvetően mégiscsak a bölcsességre kell törekednünk. Volt ilyen tantárgyuk? Beszélgetnek ilyesmiről a munkahelyen? Ugyan már! Hát ez egy olyan puha dolognak tűnik” – fogalmazott Dr. Aczél Petra, majd arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi az amire a leginkább szükség lenne. „Állandóan mindenki szakért, ettől csökken az innováció. Sokkal több kérdezőre lenne szükségünk. Mivel állandóan a nagy képet keressük, elfelejtjük a nagy sztorit. Többször kéne azt mondaniuk naponta, hogy nem tudom. Mert a nem tudommal iszonyatos energiák szabadulnak föl. A munkahelyen különösen. Amikor azt merjük mondani vezetőként vagy beosztottként, hogy nem tudom, akkor tulajdonképpen a régi racionalitást lecseréljük egy új játékra. Megengedjük, hogy a tudás helyett az érzés és az intuíció kerüljön be. Az, amit nem tanultunk, de tudjuk, hogy van. A tudás helyett a kérdezés. A bölcsesség tulajdonképpen ezekből a dolgokból áll. Egy kis kíváncsiság, erkölcsi iránytű, érzések, kritikai gondolkodás” – hangsúlyozta a szakember, majd előadását azzal a gondolattal zárta, hogy tudást akarunk szerezni, és nem engedjük a bölcsességet, mert nem merjük elengedni, amit el kellene.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!