A film rendezője Darren Aronofsky híres bizarr és nyomasztó filmjeiről, hogy párat említsek, neki köszönhető a Fekete Hattyú, az Anyám! és a Rekviem egy álomért is. A Bálna című film főszereplője azonban Brendan Fraser, aki egyértelműen vitte a pálmát. Alakításáért Oscart nyert, mint legjobb férfi főszereplő, így újra berobbant a köztudatba.

A kritika nyomokban spoilert tartalmaz.

A film elején egy fiút látunk a távolból, aki megérkezik egy amerikai kisvárosba. A képsorok alatt bajlós, kissé rémisztő zene fut. Ez nem tart sokáig mert a következő képnél már rögtön egy kis lakásban találjuk magunkat, ahol valójában az egész film játszódik, abban a lakásban, ahol a Brendan Fraser alakította főszereplő, Charlie él. Az érdekes helyszínek hiánya miatt azonban nem kell aggódni, egyrészt nem erre alapozik a film, másrészt így is lesznek látványos dolgok a filmben, az elejétől a végéig iszonyú érdekes tud maradni, és elég ahhoz, hogy a néző teljesen be tudjon vonódni érzelmileg.

A történések gyorsan követik egymást, és a karakterek vannak a központban. Charlie egy angoltanár, aki egyetemi online kurzusokból tartja magát fent. Lánya Ellie, akit a Stranger Thingsből már ismerhető Sadie Sink alakít. A köztük lévő apa-lánya kapcsolat az egyik mozgató rugója a filmnek. Emellett megismerhetjük Liz-t, akit Hong Chau alakít, a film elején még nem derül ki honnan ismerik egymást Charlie-val, mindenesetre szinte mindig nála van és ápolja őt. Kapcsolatuk szoros, olyan sokatmondó jelenetekből derül ez ki, mint amikor kezébe adja az ételt, megnézi a vérnyomását, vagy amikor Charlie félrenyel, és ő megmenti az életét. Ellie-vel való kapcsolata éveken át szinte nem létező, azonban a lány hirtelen felbukkan apukája lakásán segítségét kérve egy házihoz, aminek a tantárgyából bukásra áll. Charlie felajánlja, hogy segít neki esszét írni, de nem írja meg helyette, sőt még pénzt is ad neki, ha cserébe gyakrabban átmegy hozzá. Fontos karakter még a hittérítő fiú, aki behozza a vallási szálat a filmbe. Charlie meleg és mint később meg is tudjuk a barátja, aki sajnos meghalt korábban, ugyanabba a hittérítő „szektába” tartozott, mint ez a fiú.

A film sokszor kérdéseket vet fel mi a jó, mi a rossz, illetve ki a jó, és ki a rossz. A karakterek egyike sem mondható jónak, komplexek és megkérdőjelezhető a viselkedésük. A film sokszor kimondja, hogy az emberek valójában a saját limitált tapasztalásaik alapján cselekednek mintsem, hogy a saját életüket irányítanák. Teljesen ki vannak szolgáltatva a körülöttük lévő embereknek, és nem látnak túl azon, ami velük történik. Charlie nagyon optimista, abban hisz, hogy az emberek alapvetően – köztük főleg a lánya Ellie, jók. Ellie anyukája ennél cinikusabb, lánya pedig látszólag egyenesen utál mindenkit. Keményen is bánik a körülötte lévő emberekkel, viszont apukája szerint minden, amit lánya tesz, azért történik, mert valójában ő csak brutálisan őszinte, és segíteni akar. A film erről a pár emberről szól, és a kapcsolatuk dinamikájáról. Felmerülnek benne vallási kérdések, és egy picit a közösségi média erejét is feszegetik benne. Szól még az empátiáról, és arról is, mit tesz velünk az, hogyha egy társaság kiközösít bennünket.

Érdemes megnézni a filmet, ha másért nem, Brendan Fraser óriási átalakulásáért, és persze alakításáért.

A mi szubjektív értékelésünk szerint ez a film 10-ből 7,5 pontot érdemel.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!