A fesztiválélményt nem lehet a digitális térben pótolni

A fesztiválélményt nem lehet a digitális térben pótolni
„A digitalizáció felpezsdítette a zenei piacot, a fesztiválok között a verseny mára a technikai fejlesztésekről, a látványról a fizikai élményekről szól. És arról, kinek van jobb ötlete!” Interjú Lobenwein Norbettel.

„A fesztiválok lényege a személyes élmény. Összefutni régi ismerősökkel, új haverokat találni a sorban állva, váll-vállhoz vetve együtt tombolni a kedvencünkre a nagyszínpad előtt. Amíg távolságtartás van, és ez az élmény nem biztonságos, addig nincs értelmi fesztivált rendezni sem. Online közvetítve mindezt nem tudjuk megadni a vendégeknek” – mondja Lobenwein Norbert, fesztiválszervező, a VOLT Fesztivál és a Balaton Sound egyik alapítója, a Sziget egyik tulajdonosa. Nevéhez fűződik a MOL Nagyon Balaton és a STRAND Fesztivál, de tulajdonos a budapesti Akvárium Klubban is.

Az idei VOLT és Sound most már biztos, hogy elmaradnak, ahogy sok más fesztivál is. Lehet valahogy kárpótolni a közönséget a valódi fizikai élményért? Egyáltalán kell kárpótolni?

Sok kísérlet volt és zajlik most is a világban ezen a téren. Én is kíváncsian figyelem, mit találnak ki a “nagyok”. A próbálkozások között akadnak olyanok, amelyek célja az, hogy a közönség szolidáris tudjon lenni, támogathassa a bajba került zenészeket, szervezőket. Akad olyan, amelyik igazán nagyívű, kvázi egy-egy fesztivál, vendégek nélkül, világsztárokkal és vannak kedves, cuki programok is. A személyes kedvencem Fatboy Slim otthoni DJ-szettje volt, amikor a kislányával hülyéskedtek a nappaliban és tették fel a lemezeket egymás után. Sokszor jutott eszembe, hogy mi is csináljunk valamit, de hogy őszinte legyek, nem hiszek ebben. Azt az élményt, amit egy klubkoncert, egy fesztivál tud adni, azt a digitális térben nem lehet pótolni. Nem lehet megúszni azokat a szép pillanatokat, amikor sorban állunk sörért, nyomakodunk a színpad előtt, aztán rég nem látott arcokkal futunk össze és örülünk egymásnak.

Mit tapasztal, a digitális világ, a bezártság, a veszélyhelyzet hogyan változtatta meg a fesztiválokhoz való viszonyát a fiataloknak?

Rövidtávon tartok tőle, hogy lesznek, akik még nem mernek majd tömegbe menni, akkor se, ha az biztonságos. Közben az is látható, hogy a várakozás, az érdeklődés hatalmas. Ma még az egész utópiának tűnik - amikor a közértben a pénztárnál maszk és plexilapok között beszélgetünk - nehéz elképzelni, hogy egyszer csak tízezren állunk majd egy Halott Pénz koncerten a STRAND-on. De közben megnyitottak a teraszok, a focimeccsek, úgyhogy mindenki azt várja, hogy védettségi igazolással elinduljanak a koncertek is.

A digitalizáció, az online térbe költözés a zenéhez/partikhoz/bulikhoz való viszonyt is megváltoztatta? A covid csak katalizátor volt a folyamatban, vagy ez amúgy is megtörtént volna?

A digitalizáció hatalmas segítség a könnyűzenei kultúra terén is. Évekig, évtizedekig vakargatta a fejét az egész szakma, hogyan lehetne olyan szintre levinni a CD-k árát, hogy az könnyen megfizethető legyen. Ugyanígy állandó topic volt a hamisítás, a másolás kérdése. Aztán egyszer csak megjelentek a stream-szolgáltatók és ma már olyan természetes, hogy Spotify-on, vagy YouTube-on hallgatunk zenét, mint a levegővétel. Persze ezzel együtt a saját bakelit-gyűjteményem is többszörösére fejlődött, egy otthoni vacsorához „fílinges” feltenni egy jazz-lemezt, de ha kényelemről van szó, akkor a digitális megoldások jönnek elő. A kérdésére is válaszolva: a COVID-előtti évek a koncert- és fesztiválipar terén hatalmas fellendülést hoztak, a verseny leginkább arról szól, ki és hogyan tudja elvarázsolni a publikumot, látvánnyal, technológiai fejlesztésekkel, ötletekkel. Biztosra veszem, hogy ez a tendencia folytatódik, minden bizonnyal biztonsági fejlesztésekkel kiegészítve.

Az offline -ba való visszatérés zökkenőmentes lesz, vagy kellenek majd hibrid megoldások?

Ha véget ér a járvány - mindenki védett lesz -, akkor zökkenőmentes lesz a visszatérés. Ha marad a veszély, akkor nincs nyitás, nincs folytatás.

Az elmúlt egy éves tapasztalatink fényében valós elképzelés lehet, hogy egyszer majd streamen keresztül, otthonról bulizunk pl. a Sound színpada előtt?

Ennek technikai akadálya nincs. Pár éve leesett az állunk, amikor a fesztiváljainkat élőben közvetíthettük a YouTube-on. A magunkfajta régi motorosoknak ez elérhetetlen célnak tűnt. Ma már viszont minden telefonnal meg lehet ezt tenni, ha nem is ugyanolyan minőségben, de az hamar kiderült, hogy túl sokat nem ad ez a lehetőség. Nyilván izgalmas New Yorkban, vagy Londonban belenézni egy éppen akkor zajló szigetes koncertbe, de a jelenlét élményét nem lehet átadni. Kedvcsinálónak viszont remek.

Nemzetközi viszonyrendszerben mi a helyzet? Változnak majd a fesztivál trendek? Egyáltalán lesznek idén már kifejezettem fiataloknak szóló, bulis fesztiválok a nagyvilágban?

Itthon és külföldön is a legtöbb fesztiválszervező azon dolgozik, hogy valamilyen formában, a nyár egy részében elindulhassanak az élő koncertek, tömegrendezvények. Az átoltottság mértéke nemsokára itthon is indokolttá teszi, hogy a védettséggel rendelkezők koncertekre is mehessenek. Ezt persze sokan diszkriminatívnak tartják, de én fontosabbnak tartom, hogy ne halljanak éhen a zenészek, a technikai cégek, a szervezők, másrészt ez egy erős motiváció is az oltási kedv irányába. Ráadásul mindenki bízik benne, mindenki tudni véli, hogy ez egy átmeneti állapot.

Home office, digitalizáció, oltási kártya, stb… milyen fejlesztéseket hoznak majd a fesztiválok életébe? KP nélkül már tudtunk eddig is fizetni, de milyen technológiai fejlesztések jönnek még, amelyek a biztonságot fokozzák egy nagy rendezvényen? A távolságtartás például releváns lehet a jövőben?

A fesztiváljaink esetében gyakorlatnak mondható, hogy igyekszünk megelőzni a szabályozást, előre gondolkodni és életszerű megoldásokkal felkészülni a várható jövőre. A COVID kapcsán is sok egyeztetésen vagyunk túl, hazai és nemzetközi kollégákkal egyaránt. Fel tudunk készülni arra, hogy ellenőrizzük a belépni kívánók adatait, védettségi igazolásukat. Meg tudjuk oldani, hogy nagy számban legyenek jelen fertőtlenítő eszközök. Azt azonban nem tudom elképzelni, hogy bármekkora távolságtartást követeljünk meg a vendégekről, egy fesztiválon ez elképzelhetetlen. Persze láttunk pilot-eseményeket, ahol felparcellázott küzdőtéren álldogáltak a vendégek, de ez így értelmetlen lenne. Akkor szabad fesztivált szervezni, ha nincs jelen a vírus, ha be van oltva mindenki, ha nincs esélye annak, hogy bárki megfertőződjön.

A járványhelyzet előtt a környezettudatosság kiemelt téma volt a fesztiválokon. Ezen a téren lesz elmozdulás?

Én éppen azt tapasztalom, hogy a COVID sok más mellett ezt a témát is háttérbe szorította. Tavaly még úgy készültünk, hogy a fesztiváljaink egyik fő üzenete a környezettudatosság lesz, hiszen a hozzánk járó fiatalok és idősebbek nyitottak arra, hogy mutassunk nekik olyasmit, amit aztán később beépíthetnek a mindennapjaikba. A fesztiválok remek felületet jelentenek ehhez. Aztán egyik napról a másikra minden lekerült a napirendről. Ez szerintem természetes. Ha végre túl leszünk ezen a hatalmas veszélyen, újra érezni fogjuk, h mi a dolgunk ezen a téren.

Igényesebb zenehallgatók, befogadók lettünk, amióta otthon, jobb minőségben hallgattunk zenét és néztünk koncertet, mint élőben tudtunk volna egy zajos, zsúfolt, poros koncertterepen? Lesz emiatt változás a fesztiválélményünkben is?

A kilencvenes évek elején, amikor én kezdtem ezt a szakmát, nagyjából az számított, hogy felépüljön egy színpad, megszólaljon, aki fellép rajta. Évek teltek el, amikor kezdtünk ráébredni, mennyit számít a minőség mellett a körítés, a vizuális élmény. Ezen a téren itthon mi igyekeztünk élen járni, a színpadokat becsomagoltuk, extra építményekben, különleges és kényelmes bútorzaton, dekoráción törtük a fejünket. A leglátványosabb példakép mindenki számára a Tomorrowland fesztivál, amely egy gigantikus, aprólékosan felépített mesevilág, sokmillió euróból. Ezt a szintet lehetetlen megcélozni, de azt hamar megértettük, hogy ma már a megosztás a legjobb reklám. Ha sikerül valami szépet, meghökkentőt, látványosat építeni, azt rengetegen fotózzák, töltik fel Instára, Facebookra. Ezekkel a csodákkal persze folyamatosan emeljük a közönség igényszintjét is, belevisszük magunkat abba a spirálba, amely évről-évre azt az elvárást támasztja felénk, hogy mindig valami jobbat hozzunk össze. De nem baj, bárcsak már ott tartanánk, hogy ez legyen a legnagyobb gondunk...

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Hegyi Nóra

A Színház- és Filmművészeti Egyetem Televíziós műsorvezető-rendező szakán, és az ELTE esztétika szakán diplomázott. Több mint 10 év televíziós szerkesztés, riporterkedés és műsorvezetés (Híradó, Házon …