Lásd még: A versenypiac és a kultúra civilizált kapcsolódásai.

1981 óta, azaz 42 éve élek szenvedéllyel a munkám iránt. Az elmúlt 28 évben szerveztem fesztiválokat (Kamera Hungária Televíziós Műsorok Fesztiválja), konferenciákat (Media Hungary, Internet Hungary, Evolution, Mobile Hungary stb.), adtam ki szakmai, sokszerzős ún. tanulmányköteteket, és számtalan írást jelentettem meg különböző szakmai magazinokban.

Két konferencia között pedig ott az online magazin (Digital Hungary),
a  webináriumok (Reboot Hungary- ez főleg a Covid alatt ment, a szakma iránti jószolgálatként) és a podcastat (Reboot Hungary), melyek rendszeres használatával/segítségével igyekszem a kapcsolatot tartani a szakmai közönséggel, a KÖZÖNSÉGÜNKKEL.
És igyekszünk támogatni a Pédaképeket, díjat alapítottam azoknak akik valóban letettek valamit, a piac, a társadalom és a szakma számára, a teljesítményük valós.

A közönségünket, vagyis a társadalmat, a kultúrát igyekszem összekapcsolni a gazdasággal, az üzlettel, a kereskedelemmel, a marketinggel (kommunikáció), a médiával, és nem utolsósorban az ember- és cégvezetéssel (HR). Összefüggéseket és az egymásra hatásokat keressük és vizsgáljuk.

Több ezres üzleti konferenciákat szervezek (28 éve) aktuális tartalmakkal, ívekkel, ahol lehet és elbírja, szellemiséggel. Közben igyekszem segíteni a fiatalokat a magam lehetőségeivel, tehetségével. Kitölti az életem.

Btw, fiatalok. A fiatalokat nekünk tanítani kötelességünk a tudás szépségére, hogy szomjazzák azt, hogy megértsék a világot, az összefüggéseket, hogy jobban lássák a jövőt, "számolni tudják" a következményeket, hogy hasznosak legyenek önmaguk és a társadalmuk számára, hogy tudjanak mit kezdeni a szellemiséggel, a flow-val, hogy ne csupán a hedonizmusnak – jó dolog ez utóbbi, ezt magam sem vitatom-, de a mélyebb eudaimoniumnak is hódolhassanak.
Szép új boldog világ, rajtunk múlik, akik korunknál, helyzetünknél fogva is a soron vagyunk, hogy tegyünk érte, tegyünk a következő nemzedékért (Lásd még: Kösz Apa! A fenntarthatóság búcsucédulái (link)).

Szóval, szeretnék hatni, szórakoztatva tanítani, segíteni, hasznosnak nem csak látszani, de tényleg azzá válni, hogy letöröljük a külsőség mázait, és megmutassa magát a valós érték.

Végzi tehát az ember a feladatát, befordul az agyába, „elsüllyed” a kis belső világában, amikor hirtelen, a semmiből, a derült napfényeségből megszólal a telefon, és kap egy értesítést azzal, hogy elismerésben, vagyis díjazásban részesül mindazért, amit eddig tett. 
"Tudod, Ákos ez amolyan példakép díj, amilyet Te is kiadsz ..." hangzik a telefonban.

No, ne legyen “hiúság férfi a nevem”, ha nem hatódom meg! Repdestem, boldog voltam, vagyok. "Látják amit csinálok?! Végre talán látják azt amiben hiszek, ami vezeti az életem".

Díjat kaptam! Az elsőt. Igaz, nem csak az enyém, de mindenki másé is, akivel együtt csináltuk, teremtettük mindezt, hogy végül az én példaképeim, a párom, a kollégáim, a közönség, a támogatóim nevében magam vehessem át. Jó szolgálat ez a 42/28 év, nem vitatom, hát még, ha kívülről meglátják és elismerik.
Megkaptam a VOSZ Budapesti és Pest Vármegyei Regionális Szervezetétől az  "Év vállalkozója" díjat.

Együtt vehettem át a díjat olyan barátaimmal, akiknek láttam, vagy ott is voltam a pályakezdésénél, a felemelkedésénél, láttam elhivatottságukat: Kende-Hofherr Krisztina, Hegyi Nóra, Sárospataki Albert, Trunk Tamás.

Jó dolog, hogy van egy olyan díjsorozat, ahol látszik, ahol számít a kultúra, a művészet, a tudomány és a gazdaság, az üzlet összekapcsolódása, egy céllal: az ember és a társadalom szolgálata.

Hogy nagy szavakkal tovább fokozzam: jó dolog, hogy van a civilizációnak díja.
Ebből most az egyik díjat megkaptuk a fent említett barátaimmal.

Köszönöm a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége-nek, Prima-nak, Krisán László-nak és László Marosi-nak!

Végül, hogy a címre visszautaljak: valójában kaptam még egy díjat, méghozzá számora  a fődíjat, a közönségdíjat.
A hétvégén égett a telefon, kaptam az sms-eket, egyéb üzeneteket, like-okat, gratulációkat. Csoda 3 nap volt, tényleg legyezte a hiúságomat, táplálta a "lebegésemet", eddig is megérte tenni azt, amit teszek, de mostantól aztán nagyobb erővel teszem.

(Ajánlott link: https://www.facebook.com/photo?fbid=10233064503058676&set=a.1286749132761

Köszönöm a kedves gratulációkat barátaimnak, ismerőseimnek!

Na, menjünk tovább, remélem még lesz sok látnivalónk, van még bőven mit tennünk, tanulnunk.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!