“Zoli nem osztja az észt, hanem működteti” - ha valakiről egy Mérő László idézet szól, és az ember egy műsorban ül vele, fel kell kötnie a gatyáját. Baracskai professzor saját elmondása alapján is megosztó személyiség, pláne a hallgatói körében. Vallja, hogy nem szabad a régi fogalmakkal házalni, mindig ki kell találni valami újat és úgy mondani, hogy meggyőzhessünk másokat arról, ez működik. Minket sikerült, Mérő Lászlónak pedig igaza volt.

Az emberi gondolkodás és az AI összefüggéseiről folytatott beszélgetés során számos érdekes gondolat vetődött fel, például az, hogy a jelenlegi nem az első mesterséges intelligencia divathullám, főszereplőnk már látott ilyet korábban, sőt figyelte és kutatta is azt már 30 éve. A probléma és felvetés pedig ugyanaz: az érzelmek modellezhetetlenek az MI számára, az emberi gondolkodás egyedi narratívákból és érzelmekből születik. Mi ettől függetlenül pont ezt szeretnénk tőle. Befolyásolni, elhitetni, hogy ő is érez, ezzel befolyásolni saját érzéseinket, szimpátiát kiváltva. Azonban az emberarcú robot gondolkodásmódját felépíteni a nagy egészből, sokak tapasztalatából nem lehet, hiszen egyéni döntései nem minden egyénnek kedveznek. Vagyis talán senkinek.

Adatok a múltból a jövő előrejelzésére: ezt is szeretnénk, azonban az adatokból való következtetések mindig csak a múltról nyújtanak információkat, nem képesek jósolni. A mesterséges intelligencia segíthet az adatelemzésben, de a döntéshozatalban az emberi tényezők, mint kreativitás, szakértelem - nélkülözhetetlenek. Így ez összességében nem veszélyezteti az ember zsenialitását, hiszen az ősidők óta is megszámlálható az a néhány alany, aki igazán zseniális dolgokat alkotott, az AI megjelenése nem fog változtatni a tényen. A zsenik eddig is kevesen voltak, és továbbra is kevesen lesznek a jövőben is. A döntéshozatallal sem más a helyzet, a most fókuszba került megoldások, mint ChatGPT, vagy más AI tool nem veszi ki a kormányt a kezünkből, maximum a sebességváltónk lesz; vezetni nekünk szükséges, a gáz és fék a mi lábunk alatt van.

A beszélgetés végén egy központi kérdés merült fel: mi teszi az emberi döntéshozatalt olyan nehézzé? A válasz egyszerű és lényegre törő volt: túlélni. Az emberi döntéshozatal fő célja mindig is az volt, hogy életben maradjunk és megbirkózzunk a körülöttünk lévő kihívásokkal, ezek évezredes igazságok.

Baracskai Zoltán mindettől függetlenül erősíti a gondolatot, miszerint tovább kell vizsgálni az emberi és gépi intelligencia együttműködését, ugyanis továbbra is ez lehet a kulcs a kihívások leküzdéséhez, és az új lehetőségek kiaknázásához - azonban nem úgy, mint ahogy most látjuk, és történik.
Az adás itt tekinthető meg: KLIKK

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!