Új kutatásban vizsgálták szakemberek a Z-generáció elmagányosodását, a tanulmány pedig meglepő eredményeket hozott. A globálisan több mint 2000 fő körében végzett felmérésből többek között kiderül, hogy a Z-generáció tagjainak 73 százaléka néha vagy mindig magányosnak érzi magát, ami a különböző nemzedékeket tekintve a legmagasabb arány. Ezen kívül a Zoomerek mindössze 45 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nagyon jó, vagy kiváló a mentális egészsége, ami szintén a legrosszabb statisztikai eredménynek számít a generációk között.

A magányosságból adódó mentális problémák, stressz következtében a Z-genesek 91 százaléka tapasztalt már legalább egy negatív fizikai vagy érzelmi tünetet önmagán, legyen az depresszió vagy szomorúság (58 százalék), illetve az érdeklődés, motiváció és energia hiánya (55 százalék). Mindezen kívül az is kiderült, hogy 68 százalékuk állandóan szorong a jövője miatt. Na de mi teszi a Z-generációsokat annyira magányossá, hogy ilyen kilátástalannak éljék meg a helyzetüket?

1. Túlstimuláció

A mai felgyorsult világban rengeteg mindenre kell egyszerre figyelnünk, legyen szó munkáról, házi munkáról, önmagunk fejlesztéséről, a jövőbeni kötelezettségeinkről, egyéb napi tevékenységeinkről, a közösségi médiában való állandó jelenlétünkről vagy az összesről sorjában. Mindez hatalmas stresszel jár, a multitasking pedig olyannyira felemészti a kognitív erőforrásaink nagy részét, hogy nemcsak időnk, de energiánk sem marad arra, hogy más emberekre koncentráljunk. Az empátia helyét a személytelen e-mail-ek, az érintésekét a TikTok-videók, a találkozókét pedig az Instagram veszi át, ami különösen igaz a Z-generáció tagjaira. Ők majdnem mind telefonnal a kezükben nőttek fel, a nemzedék fiatalabb tagjai pedig már egyáltalán nem éltek offline életet. Így nem meglepő, hogy sokkal több energiát fordítanak a WiFi-kapcsolatok, semmint a személyes kontaktok erősítésére, ami hosszú távon nagyon magányossá teszi őket. Felvetődik ugyanakkor a kérdés, hogy vajon a túlstimuláció okozza a Gen Z-sek elmagányosodását, vagy maguknak teremtik meg ezt a közeget, hogy eltereljék a figyelmüket a személyes kapcsolataik hiányáról? Bárhogyan is, ahhoz, hogy ezen változtatni tudjanak, több időt kell hagyniuk önmagukra, hogy lehetőségük legyen az ismerkedésre.

2. Közösségi média

Kutatások azt mutatják, hogy minél nagyobb szerepet tölt be valaki életében a közösségi média, az adott illető annál inkább egyedül, elszigetelten, a társaságokból kirekesztve érzi magát. Ennek az egyik oka, hogy folyamatosan összehasonlítjuk magunkat a velünk szembekerülő tartalmak szereplőivel, aminek következtében megkérdőjelezzük saját magunkat, a szépségünket, eszünket, egzisztenciális helyzetünket. Mégis, Roger Patulny, az ausztráliai Wollongong Egyetem szociológia docense szerint a közösségi média használata csökkenheti is a magányt az egyébként szociális emberek körében.

"A közösségi média akkor jelent hatékony eszközt a magány leküzdésére, ha a meglévő kapcsolatok erősítésére vagy új, értelmes kapcsolatok kialakítására használják. Ellenben ha a valós társadalmi interakciók helyettesítése a cél, akkor az visszafelé fog elsülni. Ebből következik, hogy nem maga a közösségi média befolyásolja a magányérzetet, hanem az, ahogyan használjuk" - fejtette ki a szakember. Hozzátette: bár a Z-generáció tagjai számos kapcsolattal rendelkeznek, ezek jó része online, a mennyiség pedig nem pótolja a minőséget, amire valóban szükség lenne ahhoz, hogy ne érezzék magányosnak magukat. Amit tehetnek, hogy az online kapcsolataikat megpróbálják személyesen is egyre gyakrabban ápolni.

3. Információs társadalom

Az internet korában ha bármi gondunk adódik, a leggyorsabb és leghatékonyabb lépés, ha gyorsan megoldást keresünk rá online. A különböző tutorial videók mellett eszünkbe sem jut, hogy átkopogjunk az ezermester szomszédhoz vagy esetleg felhívjuk tanácsért valamelyik rokonunkat, ha szivárog a csap vagy kereket kell cserélnünk. Ugyanez a helyzet a munkahelyünkön: míg a múltban végigjártuk a kollégák asztalait, ha nem tudtunk helyesen megszerkeszteni egy Excel-táblázatot, a decentralizált információk világában egyszerűen csak keresünk egy rövid oktató videót és így "kellemetlenséget" sem okozunk másnak.

A különböző generációk képviselői közül ez a gondolkodás is főként a Zoomerekre igaz, a hátulütője azonban, hogy csökkennek a más emberekkel közös személyes interakcióik, ha pedig nem pótolják azokat az élet más területein, akkor az automatizációs folyamatok és a mesterséges intelligencia térnyerésével egyre magányosabbá válnak.

"A legfontosabb, hogy egyensúlyt találjunk az offline és online világ között" - kezdte Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológus. "Bár a Z-generáció idősebb tagjai még offline világba születtek, már ők is a digitalizációban szocializálódtak, nem is beszélve a nemzedék fiatalabb tagjairól. Egy idő után a szülők nem a televízió, hanem a tablet elé ültették le a gyereküket, vagy a kezébe nyomták a telefont, majd ezek után bekerült egy közösségbe, ahol általános volt a digitális eszközök használata. Ilyen esetben az a szülő is, aki offline nevelési módszereket alkalmazott, egy idő után kénytelen volt engedni a társadalmi nyomásnak, különben a gyerekét kiközösítették volna a kortársai" - magyarázta a szakember, ugyanakkor kiemelte, hogy elszakítani sem lehet a fiatalokat a digitális eszközöktől, a korral ugyanis haladni kell. "Ha egy fiatalt offline életmódra kényszerítünk, elszakítjuk a világtól és elmarad a társaitól. Éppen ezért a megoldás nem a tiltás, hanem az egészséges egyensúly kialakítására nevelés. Ez kezdetben a szülő felelőssége, majd az óvodák, iskolák feladata, hogy felhívják a figyelmet a digitális platformok tudatos használatára. Ha ez megtörténik, fiatal felnőttkorban az egyén nagyobb eséllyel lesz képes egyensúlyt teremteni offline és online világ között. Mindazonáltal a világ maga is egyre inkább abba az irányba halad, hogy egyszerűbb és gyorsabb online intézni az ügyeket, a pandémia óta sok helyen távmunkában dolgoznak az emberek, és ha egyesek igyekeznek is ápolni a személyes kapcsolataikat, sok esetben a másik fél inkább írásban kommunikál. Mindez elmagányosodáshoz vezet, ami a legjobban úgy orvosolható, ha nem másokhoz alkalmazkodunk, hanem kitörve a digitális térből kitartóan kezdeményezzük a személyes interakciókat. Kezdésnek az is elég, ha az írásos kommunikációt megpróbáljuk telefonon való kapcsolattartással felváltani, beszélgetést kezdeményezünk a kutyafuttatóban, vagy megkínáljuk süteménnyel a szomszédot, ha éppen a konyhában szorgoskodtunk" - fogalmazta meg a tanácsait Skultéti-Szabó Katalin. A szakember arra is kitért, hogy a Z-generáció tagjainak különösen nehéz dolguk van tekintve, hogy sok esetben élő szóban nem is mernek kommunikációt kezdeményezni, ugyanakkor vágynak a személyes kontaktus kialakítására. Ez még magányosabbá teszi őket. "Ha a probléma odáig fajul, hogy szociális fóbia, vagyis szociális szorongásos zavar lép fel, amely esetben a páciens tartós és irracionális félelmet, szorongást érez társas helyzetekben, akkor mindenképpen javasolt pszichoterápiás kezelés. A terápia ennél enyhébb esetekben is segít, ám a legfontosabb, hogy az adott személynek tudatosan kell fejlesztenie a szociális készségeit" - mutatott rá a szakember.

A Z-generációsok vágyát a személyes kapcsolatok kialakítására az is remekül mutatja, hogy munkakeresésnél a két legfontosabb tényezőként leggyakrabban a "támogató vezetést" és a "pozitív munkahelyi kapcsolatokat" jelölik meg. A Zoomerek 72 százaléka saját bevallása szerint személyesen szeretne kommunikálni a munkahelyén, a vezetőkkel pedig 83 százalékuk akar ugyancsak személyesen kapcsolatba lépni, miközben a munkaadók 82 százaléka úgy gondolja, hogy a Z-genes dolgozók inkább az azonnali üzeneteken keresztüli társalgást preferálják. Jól látszik tehát, hogy a digitális generációnak is nevezett nemzedékről kialakult kép nem mindig fedi a valóságot, ami szintén visszatükröződik abban, hogy a Gen Z 57 százaléka heti többször is szeretne visszajelzést kapni, de ezt csak 50 százalékuknak a menedzsere teszi meg.

A jövőben egy vállalat akkor lesz működőképes, ha a digitális generáció által elvárt technológiai szükségletek kielégítése mellett figyelmet fordít a nemzedék képviselőinek emberi kapcsolatokra vonatkozó igényeire is. Ha nem teszik, komoly problémákkal nézhetnek majd szembe, ugyanis a Z- és az Y-generáció tagjainak 75 százalékával már előfordult, hogy mentális problémák miatt felmondott a munkahelyén, amely arány az egyéb nemzedékek esetében mindössze 34 százalék. Miután 2030-ra a globális munkaerő 75 százalékát a Zoomerek és a Millenárisok alkotják majd, így a munkáltatók nem mehetnek el tétlenül a fiatalabb generációk elmagányosodásának a kérdése mellett.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!