Mikor és mennyit nézhet mesét, internetezhet vagy játszhat számítógépes játékkal egy gyerek?

Mikor és mennyit nézhet mesét, internetezhet vagy játszhat számítógépes játékkal egy gyerek?
Figyeljük meg, hogy észlelünk-e gyermekünkön olyan jeleket, melyek arra utalnak, hogy csökkentenünk kell a digitális eszközök használatát. A figyelemzavar, a csökkent tanulási képesség és a túlzott mozgékonyság hátterében gyakran túlzott digitális eszközhasználat áll. Geszvein Erika pszichológus cikksorozatának 3. része.

Amikor óvodás gyermekem egy családi vakáción először látott televíziót a hotelben és elkezdte simogatni a képernyőt, megijedtem. Nem attól, hogy ilyen kicsi, mégis tudja, hogyan működnek a digitális készülékeink (bár nincs otthon televíziónk, de az érintőképernyős tablet elő szokott kerülni a fiókból), hanem attól, hogy ez a korosztály már olyan természetesen kezeli a gépeket, mint gyerekkoromban én a számológépet. Nem zárhatjuk el őket a digitális világtól, meg kell tanítanunk őket a használatukra (televíziót hiába simogatunk), de ésszerű határokat kell húznunk mind térben, mind időben. Ugyanúgy meg kell tanítanunk a digitális etikettre őket, mint ahogyan minket megtanítottak a szüleink az asztali etikettre. Én sem vittem a számológépem az ebédlőasztalhoz, bármennyire is izgalmas volt nyomkodni a gombjait, ez nem is volt kérdés. De ha anyám nyomkodta volna az övét vacsora közben, biztos nem lett volna ennyire tiszta a helyzet számomra.

Mikor és mennyit nézhet mesét, internetezhet vagy játszhat számítógépes játékkal egy gyerek?

Nehéz válaszolni a kérdésre, mert nincs két ugyanolyan gyermek, és gyakorló szülőként én magam is tudom, milyen regeneráló hatású a szülői idegrendszerre nézve egy pár perc nyugalom. De azt is tudom, hogy a túl korai és mértéktelen számítógépezés és tévénézés neurológiai problémákat is okozhat a gyermek idegrendszerére nézve. Számukra ugyanolyan csábító a változó, újszerű, izgalmas ingerekkel teli digitális világ, mint a felnőttek számára.

Az ő ingerkeresésük azonban nem ugyanolyan, mint a felnőtteké, mivel fejlődésük még nem zárult le, olyan impulzusokkal kell körülvenni őket, melyek ideális körülményeket teremtenek az érzelmi, intellektuális és szociális készségek elsajátításához.

Figyeljük meg, hogy észlelünk-e gyermekünkön olyan jeleket, melyek arra utalnak, hogy csökkentenünk kell a digitális eszközök használatát!

A figyelemzavar, a  csökkent tanulási képesség és a túlzott mozgékonyság hátterében gyakran túlzott digitális eszközhasználat áll. Míg a gyermeknek alkalmazkodnia kell a kortársai esetleg tőle eltérő igényeihez, a gép ezzel szemben alkalmazkodik őhozzá, ami megkönnyíti a szórakozás lehetőségét. A szociabilitás kisgyermekkorban kialakuló készségei azonban hátrányt szenvednek, ha pajtások helyett okoseszközökkel játszik, nem tanul meg alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni és a másik érzelmi állapotaival empatizálni. A szorongás és az elhízás, az agresszió és az indulatkezelési nehézségek a nem megfelelő idegrendszeri ingerléssel is kapcsolatban állhatnak. Egy digitális készülék nem tud annyit adni, amit egy focipályán való labdázás élménye az érzékszervi csatornákon keresztül igen. Akárhány éves is a gyermekünk, először a saját digitális viselkedésünket kell felülvizsgáljuk, hogy előbb mi változzunk, ha jó példát akarunk mutatni. Ha pedig úgy érezzük, az egész család fejlődhet e téren, írjunk közösen digitális családi szerződést, és tegyük ki a hűtőre, hogy szem előtt legyen, és mindenki tudja, milyen szabályokhoz kell tartania magát.

1. Hozzunk közös döntést arról, ki, mikor (hétvégén, hétköznap), mennyit és mire használhatja a digitális eszközöket!

2. Hozzunk közös döntést arról, hol van a digitális eszközök helye, hol (hálószobában, étkezőasztalnál, családi programon) és mikor nem használhatjuk őket! Tanítsunk általános digitális etikettet és határozzuk meg a saját családunk szabályait is!

3. Hozzunk közös döntést arról, hogy milyen képet akarunk sugallni a gyermekünk számára a digitális világról. Ha nem akarjuk, hogy a gyermekünk a legizgalmasabb tárgynak gondolja a telefonunk, mi se kezeljük úgy! Ha vele vagyunk, szorítsuk minimálisra a mobilozást, ne nézzünk videókat, időzítsük a barátokkal való chatelést vagy a munkahelyi e-mailezést máskorra!

4. Ha már nagyobb a gyermekünk, tanítsunk neki digitális etikettet! A példa ragadósabb, mint a hegyi beszéd, tanítsuk meg, hogy mikor nem illik használni és mikor, hogyan használjuk, hogy ne zavarjunk vele másokat (például buszon vagy családi program során)!

5. Jelöljük ki a felelősségi viszonyokat, húzzunk határokat olyan témákban, mint hogy választhat-e magának online tartalmat (telepítsünk szűrőszoftvert a káros tartalmak távol tartásáért) vagy mi választunk-e neki, beszéljünk a közösségi média tartalommegosztásának velejáróiról és veszélyeiről, az online személyiség jelenségeiről és ötleteljünk a digitális világ lehetőségeinek hasznos felhasználásáról!


Ne felejtsük el, hogy a tiltott gyümölcs mindig édesebb, de a korlátok biztonságot nyújtanak és szabad, önfeledt játékteret biztosítanak.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Geszvein Erika

Geszvein Erika tanácsadó szakpszichológus, relaxáció terapeuta, tréner. A Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakán szerzett diplomát klinikai és interperszonális szakirányon, ...