Digitális detoxikáció: van-e kiút a mobilfüggőségből?

Digitális detoxikáció: van-e kiút a mobilfüggőségből?
Azt mondják, az idő pénz, de ez nem igaz. Az idő sokkal fontosabb, mint a pénz, mert mindenkinek napról-napra egyre kevesebb van belőle. A pénztárcánk hízni is tud, de az életünk csak fogyni. Ha jönne egy varázsló, és azt mondaná Önnek, hogy hozzátesz minden egyes hétköznapjához 3-4 órát, amit azzal tölt, amivel szeretne, mi mindent csinálna? Mobilfüggőség 2. rész. Geszvein Erika cikke.

Napi plusz 3-4 óra lehetőség lenne, hogy a napi munka után végigjátszunk egy társast a gyerekeinkkel, megnézzünk egy filmet a házastársunkkal. Ha ennyi időt kapnánk szabadon felhasználhatóan, kétnaponta elolvashatnánk egy 240 oldalas könyvet bármilyen témában. Fél év alatt nulla szintről megtanulhatnánk egy idegen nyelvet erős középfokon. A családunk minden tagját felkészíthetnénk saját kezűleg kötött sálakkal és sapkákkal a télre pár nap alatt.

Ha ennek az időnek naponta csak a negyedét mozgással töltenénk, garantáltan lefogyhatnánk vagy felkészülnénk a tavaszi félmaratonra. A statisztikák szerint ez a napi 3-4 szabadon felhasználható óra mindenkinek megadatik, körülbelül ennyi időt mobilozik ugyanis magyar és külföldi statisztikák szerint egy felnőtt ember naponta.

Teszt

1. Szokta azt érezni, hogy képtelen letenni az okostelefonját, vagy képtelen megállni, hogy kézbe vegye és ellenőrizze, érkezett-e értesítése?

2. Elő szokott fordulni, hogy több időt tölt okostelefonozással, mint eredetileg tervezte?

3. Amikor leteszi a telefonját netezés, csevegés, közösségi médiahasználat után, szokott elégedetlenséget, frusztrációt, csalódottságot érezni, amiért ennyi ideje elszaladt?

4. Előfordul, hogy hétvégén, a munkaidő lejárta után, szabadság alatt is ellenőrzi a munkahelyi üzeneteit?

5. Megesik, hogy vezetés közben nem csak a navigációt használja, hanem ellenőrzi, érkezett-e értesítése?

6. Megesett már Önnel, hogy vezetés közben leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy begépeljen egy üzenetet vagy ellenőrizze a közösségi média oldalát?

7. Gyakran megesik, hogy ha feszült, fáradt, reménytelennek érez egy helyzetet, vagy bűntudata van, rögtön a telefonjáért nyúl?

8. Szokott hazudni másoknak azzal kapcsolatban, mennyit használja a telefonját?

9. Előfordul, hogy moziban, színházban, kiállításon, múzeumban, baráti beszélgetés alatt is előveszi a telefonját, hogy rápillantson?

10. Előfordul, hogy feszültebb, mikor leteszi a mobilját, mint mikor kézbe vette?


Minél több igen választ adott a kérdésekre, annál fontosabb, hogy elkezdjen hosszabb- rövidebb digitális detoxikációkat tartani, a függését csillapítandó. Ne aggódjon, a túlzott mobilhasználat, ugyanolyan alapvető mechanizmusokon alapul, mint bármilyen más rossz szokás, ezért egy kis tudatossággal megváltoztatható. Nem is hinnénk, mennyi automatizmusunk, mennyi szokásunk van: cselekedeteink 40 százalékát gondolkodás nélkül rutinból végezzük. Ha eleget gyakoroltuk, szokásunkká vált a fogmosás, a beágyazás, a reggeli kávé elkészítése, de a dohányzás, a nassolás vagy a pletykálás is. Bármennyire is próbálunk egész nap tudatosan élni, képtelenség, mert az agyunk kifáradna az egész napos koncentrációban. Ami rutin, arra már nem kell odafigyelnie, így rengeteg energiát takaríthat meg. Minél többször ismétlődik meg a cselekvés, annál erősebb szokássá válik. Így történhet meg, hogy minden munkanap végén monitortól kivörösödött szemekkel hazafelé menet a mobilunk kijelzőre tapadunk, még ha jobban is esne egy kicsit behunyni a szemünket és rendezni a gondolatainkat. A berögzült rossz szokásokkal csak egy sokkal jobb, új konkurens szokás veheti fel a versenyt, egy olyan, ami nagyobb jutalommal bír, mint a régi.

Hogyan változhatnak meg a mobilozási szokásaink?
Ha meg szeretnénk változtatni a mobilozási szokásainkat, azt kell tudatosítanunk, hogy már pusztán a telefonunk látványa robotpilóta üzemmódba állíthat bennünket. Ha az automatizmus átveszi az irányítást, már nehezebb „észhez térni”. Könnyebb megelőzni egy rutincselekvést, mint félbehagyni.

Első lépésként vegyük észre, mikor vagyunk hajlamosak a telefonunkért nyúlni? Unalomból? Várakozás közben? Buszra szállva? A házastársunkat meglátva? Ez a kiváltó inger olyan, mint Pavlov kísérletében a kutyának a csengő. Második lépésként figyeljük meg, és fogalmazzuk meg, mit érzünk és milyen jutalmat keresünk mobilozás közben, és megkapjuk-e, amire vágytunk. Egy véletlenszerű hírfolyam megadja-e, vagy rá tudunk-e keresni tudatosan arra a tartalomra, ami biztosítja a keresett érzést? Felfrissülésre vágyunk? Mi minden frissít fel a telefon lehetőségei közül és azon kívül? Passzív ellazulásra vágyunk? Milyen applikációk segítenek ebben és milyen mobil nélküli tevékenységekkel tudjuk ezt elérni? Arra vágyunk, hogy valami történjen? Milyen hobbijaink voltak valaha, mi minden tudott egykor kikapcsolni? Valami hiányzik, vagy valaki hiányzik? Mi az, ami a legtöbb örömöt okozza számunkra?

A régi rutint kiváltó ingert le kell cserélnünk, vagy legalábbis meg kell nehezítenünk az elérését, hogy legyen időnk átgondolni, mit csinálunk. Ha a telefonunk mellé beteszünk egy könyvet is a táskánkba, vagy a mobilunkon külön megnyitandó mappába tesszük azt az applikációt, amivel a legtöbb időt töltjük akaratlanul, új jelzőingerrel kínáljuk meg az agyunkat, lehetőséget adva a viselkedésmódosításnak. Az új szokás kialakítása idő, hiszen kevés olyan tevékenység van, ami olyan gyorsan önti el az agyat örömhormonnal, mint az új és változatos ingerekkel teli internet. Kísérletezgetnünk kell, mi biztosít olyan jellegű jutalmat, mint amit keresünk, és ezeket a jutalmakat váltogatnunk kell. Lehet, hogy egy-két napig a telefon helyett egy könyvet viszünk az ágyba lefekvéshez, de ne lepődjünk meg, ha pár nap után ez már nem lesz elég csábító, és valami új időtöltésen kell törnünk a fejünk.
A cikk először 2019. december 25-én jelent meg.

Jó, ha előre felkészülünk a gyenge pillanatainkra, mert ha már megszólalt Pavlov csengője, nehezebb lesz ellenállnunk. A mobilabsztinencia nyilvánvalóan lehetetlen és ésszerűtlen cél, az önkontroll visszavételével, alkalmankénti digitális detoxikációval viszont elérhetjük, hogy ne rabjai legyünk a telefonunknak, hanem felhasználói. Ha az életünk egy területén kézbe vesszük az irányítást, az más területekre is pozitív változásokat hoz majd. Főleg, ha abból a napi 3-4 órából elkezdünk valami olyanra is időt szánni, ami hosszú távon megtérül. Figyelje meg a saját mobilozási szokásait néhány napon át, és döntse el, mennyire elégedett! Cikksorozatom következő részéből megtudhatja, milyen hatással van a gyerekekre a digitális világ.

Cikksorozatom következő részéből megtudhatja, milyen hatással van a gyerekekre a digitális világ. Az előző részt itt érheti el.

Ez a cikk először 2019. február 26-án jelent meg.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Geszvein Erika

Geszvein Erika tanácsadó szakpszichológus, relaxáció terapeuta, tréner. A Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakán szerzett diplomát klinikai és interperszonális szakirányon, a Magyar …