A gyermek számára a „hatalom” nem kiváltság, hanem önkiteljesítésének a feltétele, önrendelkezési jog. Ha valaki nem jut kellő autonómiához, térhez, szabadsághoz, akkor kerülő úton szerzi meg magának. A saját önrendelkezésüktől megfosztott gyerekek lesznek később az önsorsrontó diktátorok.

Hogyan alakul ki a játszma?
A gyermek nem kap figyelmet, támogatást, elismerést, megerősítést, emiatt folytonosan bizonygatja rátermettségét és kórosan keresi az elismerést, a figyelmet.

Amikor sérül a gyermek kibontakozási törekvése, létrejön benne egy hasítás, egy seb. Később elkezd védőburkot vonni köré. Olyan ez, mint amikor a seb varasodni kezd, csak itt a varasodás a gyógyulás létrejöttét gátolja, mert elzárja a sebesült tartalmat a feltárás tiszta levegőjétől.

A játszma egyszerre figyelemfelhívás és menekülés kerülő úton. Levegőhöz szeretnénk jutni, gyógyulni akarunk, de nincs erőnk kifejezni elnyomott vágyainkat, megmutatni a sebesülésünket, ezért egyre több védelmet és figyelmet igényelünk, de nem nyíltan, hanem kerülő úton, körülményesen, játszmásan. Ez a játszma lényege. Ismétlés, elkerülés, védekezés, mindenáron kikerülés az ütközőzónából, elkerülve az újabb sérülés lehetőségét. Általában kritikus helyzetben vagy konfliktus beálltakor jelenik meg.

Néhány játszmahelyzet:

A szegény én játszmája – én nem vagyok méltó a figyelmedre, de mindent elkövetek, hogy bűntudatot keltsek benned és eljátsszam a szenvedő, elnyomott és meg nem értett áldozatot. Így védekezem és nyerek energiát kerülő úton.

A sértett primadonna játszma, a meg nem értett zseni… – sérülékeny és túlzottan légies vagyok, nem evilági lény. Vedd észre mennyire különleges tulajdonságokkal rendelkezem és csodálj engem, mert különben büntetlek és megsértődöm, bezárulok.

A büntető – agresszor - megfélemlítő játszma – én mindent jobban tudok és nekem nem lehet ellentmondani. Ne állj az utamba, mert elsöpörlek. Megtorolok minden lázadást, ellenállást, mert csak akkor vagyok biztonságban, ha visszaigazoltok, elfogadtok és folyamatosan csodáltok.

A nem vagyok elég jó játszma – ahol folytonosan meg kell erősíteni kívülről a szegény ént. Engem nem lehet szeretni, mert… és kialakul a körkörös bizonygatása a szegény én alkalmasságának, ami sajnos végeérhetetlen addig, amíg fel nem ismerik a szereplők a körkörös menekülés játszmáját.

A felelősségelhárító játszma – én mindent elkövettem, de a körülmények nem megfelelőek. teljes énfelmentés, kikerülés…

Az ellenálló játszma – ha úgy érzem, hogy nyomás alá helyeztetek, nem fogadtok el feltétel nélkül, akkor ellenállok, fékezek, lassítok. A szüleim kiszolgáltatott játékszere voltam gyerekkoromban, most minden hasonló helyzetben behúzom a kéziféket.

A játszma mélyén a folyamatos védekezés, minden kritika és visszajelzés elhárítása van. A hibázás lehetőségének a végletes elutasítása mögött, általában bizonytalanság, és görcsös félelem bújik meg. Nem hibázhatok, mert sebezhetővé válok és abból mindig rosszul jöttem ki… Nem adok lehetőséget a támadásra, mert bántani fognak…

A játszma másik aspektusa ugyanakkor a rejtett segélykérés, ugyanis a sebzett lélek ismételt védekező reakcióval hívja fel magára a figyelmet. Nem tudok megbirkózni a helyzettel, elakadtam.

A játszma célja minden esetben menekülés a kiszolgáltatottság elől.

A játszma megtörése:

- Az ismételt menekülő utak felismerése

- A hatalom, az elhárítás, a magyarázkodás és az önfelmentés fenntartása helyett, a sérülékenység felvállalása

- Benne maradás a kritikus helyzetben

- Menekülés helyett beleállás a konfliktusba

- A védekező séma helyett felvállalom a sebzettségem, szembefordulok a félelmeimmel és követem a megérzéseim.

Nehéz út, de minden lépéssel egyre felszabadítóbb.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!