Lehet élni mobiltelefon nélkül? A Punnany Massif énekese válaszol

Lehet élni mobiltelefon nélkül? A Punnany Massif énekese válaszol
Egyszerre áldás és átok az internet és a mobiltelefon, legalábbis ez derült ki a Punnany Massif énekesének szavaiból. Farkas Roland Wolfie félti az emberi kapcsolatokat a digitalizációtól, ám szerinte a tudatos eszközhasználatnak meglehetnek az eredményei. Interjú egy énekessel, de nem a zenéről.

Az idei Mobil Hungary konferencián - 2017, október 18. - az "Én és a mobilom" című kerekasztal beszélgetésen lesz még szó a mobiltelefon és az ember kapcsolatáról. Természetesen Farkas Roland Wolfie is ott lesz.

- Amikor készítetted ezt a teát, azt mondtad, hogy nem vagy nagy rajongója a Facebook-nak, miközben tisztában vagy vele, hogy fontos. Akkor hogyan is van ez?
- Az olyan platformokat, mint a Facebook, az Instagram - a Twittert nem említem, mert a létjogosultságát sem igazán értem - nekünk, előadóknak szinte kötelező használni. Mert noha a Facebook egy ideje fizetőssé tette az elérési optimalizálást, ettől függetlenül továbbra is egy nagyon jó és fontos promóciós tér. Ha kijön egy Punnany Massif dal és arról hírt akarunk adni, vagy ha valamilyen aktivitásra szeretnénk buzdítani a zenekar rajongóit, akkor arra a közösségi média kiváló lehetőségeket ad mind a személyes, mind a zenekar oldalain. Vagy például tényleg hírt kaphatunk olyan emberekről, akikről akár évtizedek óta nem hallottunk. Mégis van egyfajta ambivalencia a kapcsolattartás szempontjából, s éppen a mobiltelefon miatt vannak problémáim.

- Ezt hogy érted?
- Ha emlékszel rá, 15-20 évvel ezelőtt - amikor még nem volt mobiltelefon és a vezetékes vonal sem volt mindenkinek bekötve - ha megbeszéltük, hogy két hét múlva találkozunk a toronyóra alatt, akkor találkoztunk. Ma pedig szinte minden mobilon történik, szinte fel sem nézünk belőle. Állandóan csipog a telefonom: jelez a WhatsUp, a Facebook, a Viber, az Instagram. Ha valakinek nem tudom felvenni a telefont és nem hívom vissza öt percen belül, szinte hallom is a fejemben, hogy “minek neki telefon, ha nem érhető el”. Elnézést, de szerintem az embernek nem azért van telefonja, hogy folyamatosan azon lógjon, hiszen közben olyan dolgokkal is foglalkozik, amik előre viszik az életét. De ezzel együtt is azt kell mondjam, hogy a Facebook nagyon jól kitalált rendszer: szinte minden és mindenki kapcsolódik hozzá. Egyszer arról beszélgettünk a turnébuszban a zenekar tagjaival, hogy hogyan is éltünk az internet előtt és miközben sztorizgattunk, arra jutottunk: sokkal jobb volt akkor. Ha most valami miatt leállna az internet három napra, megállna az élet. 



- Azért vicces lenne a Punnany ügyeit úgy intézni, hogy beállsz egy telefonfülkébe egy marék réz kétforintossal, nem?

- Hehe, jár is a tisztelet azoknak az előadóknak akik még a GPS előtt járták az országot. A térkép hajtogatás tuti, hogy minimum plusz 2 órát vett el a napi 24-ből.

- A gazdasági csak az egyik dimenziója mindennek, hiszen az internet és az általa megváltozott kommunikáció átalakította a szociális kapcsolatainkat is.
- Én úgy látom, hogy az emberi kapcsolatok felszínesebbé váltak. Ráadásul mindenki szeretne egy optimalizált képet varázsolni önmagáról. S itt is megvannak a különféle embertípusok. Ha felmész mondjuk az Instagramra, akkor például láthatod azt a fiatal lányt, aki kitett már magáról hatszáz darab fotót, de mindegyikről csak ő néz vissza. Biztos lehetsz benne, hogy az életben ő egy sekélyes valaki, aki nem gondolkodik eléggé széles perspektíván a világról, csak a külső világnak él és státuszszimbólumok mozgatják.

- Nem előítélet ez?
- Inkább ténynek nevezném, sajnos tendencia, hogy nem befelé, hanem kifelé élünk. Rólam is van rengeteg kép az Instagramon, van is bajom magammal.

- De térjünk vissza az emberi kapcsolatokra.
- Szóval szerintem teljesen megváltoztak az emberi kapcsolatok és mi a színpadon is azt mondjuk, hogy “beszélgessetek egymással” face to face, ne phone to phone. Sokszor tapasztalom, hogy tök jól működik, amikor valakivel online kommunikálok valamilyen közösségi médiás felületen, ám amikor élőben tennénk ugyanezt, akkor leblokkol. És egyre több ilyen “blokk” lesz, mert az emberek félnek a face to face szituációktól, mert ott már látod a másik szemét, tekintetét, hallod a hangsúlyokat, látod, ahogy mozog és amit visel. 



- Annyira rossznak látod a helyzetet, hogy beszélgetésre kell ösztönöznötök az embereket?
- Sajnos tényleg nem rózsás a helyzet. Manapság rengeteg szót rövidítünk, emojik váltják ki az érzelmeinkre használatos gyönyörű szócsokrainkat.

- De nézzük a jó dolgokat, mert az internet, a mobil mégsem csak arról szól, hogy romlásba viszi a világot. Nálad hogyan nyilvánul meg a pozitív oldal?
- Mivel szinte állandóan úton vagyok, ha a lemerülés veszélye fenyeget, vagy le is merül a mobilom, akkor egyszerűen megőrülök. A naptáram, az email-fiókjaim - minden a mobilomon van, mindent onnan kezelek. Értelemszerűen arról telefonálok és engem is azon hívnak. Egyébként szinte állandóan csörög. De mégis azt mondom, hogy a mobiltelefonra szükség van, mert miközben el tudja vinni az embert egy rossz irányba is, kifejezetten hasznos eszközzé válik, ha jól és okosan húzzuk meg a használat határait. Tehát tudatosan kell használni a mobiltelefont, vagy a hasonló eszközöket. Én még időben kapcsoltam.

- De gyakorlatilag te is kiszervezted az életed a mobilodra.

- Ez igaz. De például vettem egy 360 fokos kamerát is a telefonomhoz, hogy még jobb videókat tudjak készíteni. A nagy technikai fejlődés egyik negatív hozadéka, hogy az emberek hamar ráunnak mindenre, így folyamatosan változtatni kell az aspektust, hogy színesebb és frissebb legyen az a platform vagy felület, amit éppen “rajta vagyok”.

- Számos averziód van, de közben nagyon is tudatosan vagy jelen ebben a világban, követed a fejleményeket.
- Olyan ez, mint maga az élet: mindennek megvan a napos és az árnyoldala is. Kérdés, hogy ezt hogyan tudja az ember balanszban tartani. Nem régen voltam Dél-olaszországban egy kisvárosban, ahol amikor lement a nap, akkor az emberek kiültek a házaik elé és órákon keresztül beszélgettek - mobiltelefon nélkül.

- És mi magyarok?

- Azt hiszem, mi nem vagyunk még ennyire tudatosak. Bár amikor találkozom valakivel, vagy jön hozzám valaki és tudom, hogy több órán át nálam is marad, akkor megkérem, hogy tegyük félre a telefonokat.

- Ilyen szabályaid vannak?
- Nagyon fontos a telefon, egyetlen gombnyomássaltudnunk dalt küldeni Amerikába, elérnek mindekt a külföldön élő magyar ajkú rajongóink is. De mégis azt mondom: nem kell rajta lógni a nap 24 órájában.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lippai Roland

Life- és karriercoach, coaching szemléletű tanácsadó, freelancer újságíró/szerkesztő. Coachként – ahogy fogalmaz – „amikor alacsony fordulatszámra esik, vagy akár le is áll az a bizonyos belső motor …


Címkék: Mobile Hungary