Kalandra fel! A 27. Digital-Media Hungaryn Csermely Ákos előadásának összefoglaló írása.

Kalandra fel! A 27. Digital-Media Hungaryn Csermely Ákos előadásának összefoglaló írása.
Az idei konferencia mottója „Kalandra fel!” – van is izgalom, hiszen eléggé megváltoztak a költések arányai abban a bizonyos reklámtortában. Idén a médiapiaci centralizáció és decentralizáció, valamint az irányítást átvevő fogyasztók kerültek a rendezvény homlokterébe.

A centralizáció azt jelenti, hogy a tortából egyre nagyobb szeletet kihasító globálisok (Google, Facebook és társai) rájöttek arra, amire a legősibb kereskedők is: először ingyen adnak, aztán kérnek, aztán elvárják, végül függővé tesznek – sorolta Csermely Ákos, a kétnapos konferencia főszervezője. Zseniálisan alkalmazzák ezt, és egy új piaci világot hoztak létre – ahol mindenki tud beszélni mindenkihez, nem egyidejűleg.

Bárki, aki rájön, hogy lehet használni a digitális teret, megérti, hogy maga is tud szólni a fogyasztóihoz egy saját maga által készített kommunikációsplatformon keresztül, ahelyett, hogy televízión, újságon, ügynökségen keresztül érné el őket. Ez a tartalomkészítő és -terjesztő ugyan komoly szabadságot élvezhet -legalábbis ezt hiszi- de ezzel a saját piacával és önmagával szemben is nagy felelősséget kap a nyakába.– mondta.
A hagyományos média az azonos idejű nagyszámű ismeretlent tudja megszólítani, ugyanakkor a digitális térben ugyan kevesebb kevesebb emberhez, és időben elcsúsztatva egymástól, de majdhogy nem névszerint szólíthatóak meg a fogyasztók. Ezzel együtt a hirdetőknek - és ezt a globálisok tanították meg nekik - egyre kevésbé van szükségük külső szereplők, közvetítők segítségére a fogyasztók eléréséhez - hangsúlyozta. A globálisoknak "köszönhetően" saját cégen belülre hívott szakemberekkel, kreativitással maguk is el tudják készíteni és terjeszteni a reklámot, gyártanak tartalmat vagy nézik meg a honlapjuk, állandó technikával és rendszerrel mért statisztikáját. 
Mindenkihez egyenként oda tudnak menni, és minél kevesebben vannak, annál mélyebbre tudnak menni az adatokban – jegyezte meg. A hagyományos média hiába ér el hétmillió embert egyidejűleg, nem ismeri őket annyira: számhalmazok, például 18-49-es korcsoport maradnak a számára, de a digitálsi térben nem oly sarkítottan, de név szerint szólaíthatóak meg.

A televíziózás, rádiózás, sajtózás köszöni jól van, nagoztatjuk, de ha megnézzük az utóbbi hat év reklámköltéseit, hogy hogyan darabolódik, hogyan alakulnak át a torta szeletei, látjuk, láthatjuk a tényeket. Ráadásul a globálisok kiviszik adózás nélkül a pénzt az országból - mondta. "Nem kellene inkább a hazai piacot és nem a a globálisok anyaországát hízlalnunk?!"  teszi fel álnaívan a kérdést a főszervező.
Az ember egy szabad döntésű lény. A globálisok jól válaszolnak rá: elöszőr magukhoz szoktatják, beszívták az embereket.

A decentralizáció elkezdődött.
A fent leírtak okán , ha mindenki mindeki paicára beléphet. jön a következő hatás.

Az egyik előadás témája, hogy vajon a médiások nem félnek-e attól, hogy a webshopok a szokásos termékek mellett médiatermékeket is elkezdenek árulni?

Szó lesz arról is a konferencián, hogy felborult a harmónia: egyre jobban ütközik egymással a média négy bástyájának, a tartalomgyártók, a tartalomfejlesztők, a hirdetők és a fogyasztók érdekei. Ez azt jelenti, hogy a tartalomgyártók a Netflix, HBOGo elszívó hatásával szembesülnek, ezek a platformok sok százezer nézőt csennek el a televíziótól, miközben a közösségi médiával is meg kell küzdeni – mutatott rá.
Ráadásul a tartalom a fogyasztó szemszögéből, egyenlővé válnak. Ha például Marika néni este hétkor leül a képernyő elé, dönt arról, hogy egy televízió showműsort, egy filmcsatorna filmjét, valamilyen közvetítést vagy éppen külföldön élő unokájának videóját nézze. Abban a pillanatban számára ugyanaz mind a négy opció. Erről lesz is egy előadás a „Mit csinálnak a fogyasztók 17 és 22 óra között?” témájában.

A szórakoztató műfajokat is elővesszük a konferencián, a bulvárt és a szeriőzt – de úgy, hogy megvizsgáljuk, hogyan érzékenyítsük magunkat azzal a fogyasztóval szemben, akihez a digitális térben már egyre közelebb kezdünk kerülni.
A bulvár ne legyen már szitokszó! Mi, tartalomgyártók, mi miattunk lett pejoratív értelmű: Hülye cím, nem azonos tartalommal. Pedig a bulvárt eredeti értelme: szórakoztatva tanítani. szép mesterség annak aki jól tudja űzni-
Reagálni kell a közönségre – megmutatjuk, miért fontos a sajtósnak fogyasztókat is figyelni, ahelyett hogy kizárólag a versenytársat vizslatná. Nme őt szolgáljuk hanem a fogyatztóinkat. Hogy ez így van- mondja Csermely nyomatékosan... nem eléggé. Szívesen vitába száll erről a krédésről a kollégáival.

Végül pedig a bulvár műfajt védelmében, amit itthon és a nagyvilágban is sokan leírtak, szitokszó lett, pedig eredeti jelentése a szórakoztatva tanítani. Az újságírószakma attól válhat újra csodálatossá, ha sikerül a legkeményebb témákat is szórakoztatva eladnia.

Meg kell tanulni követni a fogyasztót, mert a hatalom már átvették, de ezt a hatlmat még tdjuk irányítani. Még egy darabig tudjuk  – összegezte a konferencia előszavában Csermely Ákos.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Debreczeni Anna

Debreczeni Anna - szabadúszó újságíró, szövegíró. Rendszeresen publikál egy gazdasági portálon és olaszul tanul.