Az első évtized Internet Hungary konferenciáit a Club Tihanyban tartottuk, október végén két napon át két teremben zajlottak a konferenciák. A helyszínt aztán kinőttük, a termek száma folyamatosan nőtt, idén már 6+1 teremben zajlanak párhuzamosan az előadások.

Furcsa szegmens, tele álmodozókkal?
Az Internet Hungary első öt évének áttekintésekor az tűnhet fel leginkább, hogy sokkal inkább egy szűk közösség seregszemléje volt. Az internetes és informatikai közösség a gazdaság egy kicsit furcsa, sokak által meg nem értett szegmense volt, tele álmodozókkal, vállalkozókkal, akik hittek egy olyan új típusú piacban, ami valljuk be, nem igazán létezett itthon. Ezekben az években nagyon szerettünk külföldre figyelni, az amerikai és európai mintákat követni. A várakozás jellemezte leginkább a hangulatot, vártuk a nagy áttörést, amikor a kis közösség által vizionált nagy digitális áttörés bekövetkezik. Ha a mai világunkat hasonlítjuk össze ezzel az időszakkal, azt láthatjuk, hogy ez végül bekövetkezett. De nem egy nagy forradalom hozta el, hanem egy hosszú és lassú folyamat.

Azt vártuk, hogy a magyar innovációk, vállalkozók új generációja fogja majd a hazai gazdaságot átalakítani, de sokkal inkább a globális trendek hozták el a digitális világot. A hőskorszak vállalkozói és cégei közül csak kevesek lettek hosszú távon is sikeresek, sok vizionárius elbukott – vagy túl gyorsan szaladtak előre, vagy nem tudtak a gyors változásokhoz alkalmazkodni.

Egy új iparág hajnala
Az ezredforduló előtti években rengeteg kezdő vállalkozó jelent meg az internetes világban, a nagyvállalatok óvatosan indultak el ezen a területen. A mobilszolgáltatók, a telekommunikációs cégek voltak az első igazán nagy halak, akik nem csak saját üzletüket építették, hanem befektetéseikkel, megrendeléseikkel egy új iparág létrehozásában vettek részt.

Az évek során pedig egyre nagyobb figyelmet fordított a média- és reklámszakma is a területre: ma már ezek a cégek összenőttek az internetes gazdasággal, az 1990-es évek végén az első szárnypróbálgatások szemtanúi lehettünk. Az Internet Hungary első öt évének programfüzeteit, mottóit átlapozva egy kisebb időutazásba kezdhetünk, ami nem csak a nosztalgiázás miatt érdekes. Mai szemmel mit gondolunk, mi tudtuk volna, hogy mikor és mi lett volna a helyes lépés, stratégia?

Indulás kurrens témákkal
2000-ben a konferencia mottója az „e-business: újgazdaság és új média” volt. Már akkor is olyan kurrens témákkal foglalkoztunk, mint az egyes médiafelületek egybeolvadása. A folyamat a tévék, újságok, a teletext (!) közös tartalomkínálata volt, egymás ajánlása. Emellett folyamatosan nőtt az online szerepe,és a képernyők összekapcsolódása Ma már nem is mindig látjuk a határokat az egyes médiaplatformok között, ezért is inkábbképernyőkről, barndekről beszélünk - az lett a fontosabb, hogy mit, és nem az hogy hol nézünk.

Érdekesség lehet mai szemmel, hogy a fő kérdések mennyire hasonlóak voltak: az internetes hirdetési piacterek már akkor is fontos szerepet töltöttek be. Csakhogy akkor még szó sem volt a nagy globális technológiai cégekről, sokkal inkább hazai cégek kínálták a megoldásokat.

Az internet pedig szinte kizárólag a számítógépről szólt: a mobil internetben még a WAP volt az uralkodó, de kerestük a „hordozható internet” lehetőségeit. A nemzetközi internetes gazdaság határtalansága is mást jelentett, nem a globális piacok, hanem a közép-európai terjeszkedés állt a fókuszban.

2001-ben „Előre szaladtunk, vagy lemaradtunk? Az internet felhasználók konferenciája” volt a mottónk. Igen találóan arra is utaltunk, hogy az internet világában kutyaévekben szalad az idő, hiszen a hagyományos gazdasághoz képet itt érzésre hét évet is jelenhet egyetlen esztendő. A dotkom válság idején a legnagyobb kérdés az volt, hogy hogyan lehet pénzt keresni az interneten, és hogyan kell a gyors növekedési potenciált helyesen árazni.

Az internet azonban nem csak az üzletről szól(t): a média, az üzlet, a civilek is keresték ennek az új kommunikációs formának a helyét. Sok próbálkozás volt, ami előtt fényes jövő sejlett fel. Emlékszik még valaki a Prím postára? De ekkor még olyan kihívások is voltak, hogy a betárcsázós internet díját hogyan lehetne csökkenteni, a telekommunikációs cégek perc alapú hívásdíjaiból hogyan tudnának részesedni az internetszolgáltatók, és nagy várakozás előzte meg az internetszolgáltatói piac liberalizációját. Az előfizetési díjak, a sávszélesség fontossága aztán egyre inkább csökkent, a főszerepet a tartalom, az egyedi hozzáadott érték vette át.

2002-ben azt kérdeztük, hogy „Hol a gyorsítósáv az infosztrádán?”. Már évek óta vártuk ugyanis a sorsfordító évet az internet, az infokommunikáció és az informatika számára Magyarországon. Hiába volt ugyanis gyors a fejlődés, még mindig elmaradtunk az amerikai és nyugat-európai trendektől. Ne felejtsük el, ekkor még nem voltunk az EU tagjai, az egyéges digitális piac ugyan karnyújtásnyira volt, de még mindig csak kívülről néztük azt.

Kommunikációs szuperfegyver
Ekkor még az egész világon 450 millió internet felhasználó volt földünkön – az akkori 6,2 milliárdos népesség még tizedét sem tette ki. Ez is azonban 35 százalékos éves növekedés volt, ami mutatta, hogy milyen horderejű változások előtt állunk. Magyarországon ekkor 1,1 millió internetfelhasználó volt, de még mindig az volt a fő kérdés, hogy ezek közül kiknek van szélessávú internetje.

A gyors fejlődés azonban nem volt minden. Uj Péter az Internetto vezetőjeként úgy látta, hogy „A helyzet szar. Bővebben: nagyon szar”. Szerinte nem a gyorsítósávot kerestük, hanem a felhajtót az „internetes szupersztrádára”. A pesszimizmus oka az volt, hogy amíg 1998-ban még a régióban nálunk volt arányaiban a legtöbb internetfelhasználó – az olaszokat és franciákat is előzve -, addig 2002-re már régiós szinten is csak a középmezőnyben voltunk.

Azért látni kell az előrelépést is: a cégeknek már nem volt kérdés, hogy szükség van a vállalati honlapra, sőt, egyre inkább webshopra. Új tartalmak jelentek meg, Weiler Péter például a Habostorta tapasztalatait mutatta meg, hogyan lehet közönséget teremteni tartalommal – mégpedig nem hagyományos médiatartalommal. Burget Péter a feszival.hu esetét mutatta meg, hogyan lehet online közöségeket teremteni.

Az internetszolgáltatók mellett a tévétársaságok is ismertették online stratégiájukat, már ekkor keresték a helyüket az internetes világban. De a csak online médiatartalmak is egyre nagyobb szerepet kaptak, mint a Totalcar vagy a port.hu. A nagy kérdés ekkora az volt, hogy az ingyenes tartalmak meddig lehetnek ingyenesek, és az online média hogyan tud bevételhez jutni?

De azt is megmutattuk, hogy az internet egy teljesen új kommunikációs világot nyit meg, Erdélyi Zsolt megmutatta, hogyan lehet kommunikációs szuperfegyver és egyben kereskedelmi csatorna is az e-világ.

„Megabitek a magyar ugaron – Hova tartunk Európával?” volt a 2003-as mottónk. Az európai uniós csatlakozás hajrárájában az európai országokra koncentráltunk, de az internetes gazdaságban egyre jobban látszott, hogy egy óceánnal arrébb kell a vezető szerepet keresni.

Úgy látszott, hogy még Európában belül sem sikerül eléggé gyorsítanunk, a többi tagjelölt országhoz képest sem álltunk jól az internetes gazdaságban. És volt ezt mire alapoznunk? Az Eurostat adatai közül 2004-től érhető el Magyarország, és valóban nem álltunk jól még régiós összevetésben:

De mit mutatnak a számok? A KSH 2002-re vonatkozó európai összehasonlítása igen érdekes képet fest. A 21. század első éveiben is még óriási volt az elmaradás a vezetékes telefonvonalak számában Európához képest – e nélkül pedig ekkoriban nem létezett megfizethető internet. A számítógépek száma, az internet használat is még mindig gyerekcipőben járt. De vegyük észre, hogy az új technológia, a mobiltelefon már igen csak megközelíti az európai átlagot – ez pedig lehetőséget teremtett, hogy később a surranópályán érjünk fel az internetes gazdaság fősodrába.

Nem csak a technológia, az üzlet területén is számos bizalomkeltő újdonság jelent meg: egy asztalhoz ültettük a szakma akkori nagy neveit, nem csak beszéltek terveikről, hanem sikeres karriert futottak be. Czirják László (iEurope) olyan hazai internetes sikercégekbe fektetett be, mint a Vatera, Antavo, AutoHop vagy a Beeriders. Várkonyi Attila a Fasventures társasággal a legnagyobb magyar biotech cég, a Solvót eladását tudja felmutatni.

Mitől leszek internetmilliomos? címmel például Vinnai Balázs tartott előadást – neki ez össze is jött. 2013-ban közel 18 milliárd forintért vették meg a miskolci garázscégként indult IND Groupot tőle és alapítótárasaitól brit befektetők. A hazai sikersztorik bemutatása fontos inspiráció, aminek a hagyományát azóta is folytatjuk.

A 2003-as programfüzetünkben megtaláltuk a legnagobb aduidtált weboldal forgalmi adatait, és a DKT Gemius idei adataival összehasonlítottuk: az öt legnagyobb oldal forgalma ennyi idő alatt a 43-szorosára nőtt.

Nem csak a szakmai programok állták ki az idő próbáját: az Internet Hungary konferenciák első napjának estéjén fergeteges bulikat tartottunk, fellépett az első öt évben Ganxsta Zolee, Hajós András, a Madách Színház művészei.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!