- Amikor emailben egyeztettünk erről az interjúról, azt írtad, hogy te – ráadásul férfiként – egy csupa szív ember vagy. Hogyan jön össze ez a két dolog egy olyan világban, ahol ez még mindig nem számít sztenderdnek, de a „szív” akár még hátrány is lehet?
- A hátrány inkább biztos, mint csak lehetséges. Alapvetően szeretettel kapcsolódom az emberekhez, s mindezt jómagam is óriási szégyenként életem meg, olyan tulajdonságnak, ami felesleges, szégyellnivaló.

- De miért?
- Egyenes kérdés…

- Bocsánat…
- Ez teljesen oké. Szóval azért éreztem így, mert azt gondoltam, erre nincsen szükség, nem egy férfihoz illő dolog.

- Merthogy ez a mindennapok tapasztalata, vagy ezt hozza a média? Vagyis, hogy a férfiak nem élhetnek pozitív érzelmek által vezérelten?
- A közvetlen családi környezetemben tapasztaltam meg azt, amikor egy férfi elnyomja az érzelmit s ha ezt látja egy gyerek és ebben nő föl, akkor később az ember megkérdőjelezi a saját maga működését, azt, ami őbenne ott van. Fiatalon én is arra jutottam, hogy ami bennem van, az nincsen rendben, nem oké. És valóban: a média is azt sugallja, hogy a férfit az érzései gyengévé is impotenssé, alkalmatlanná teszi.

- Hogyan változtattad ezt a gondolkodásmódot?
- Egyértelműen az apává válásom pillanata volt a döntő, akkor gondolkodtam el azon, hogy mit adok majd a gyerekeimnek. Tehát hat éve húztam egy vonalat, aminek a kezdő pontja az a kérdés volt, hogy „én mit kezdek magammal”, s majd azt követte az a gondolat, hogy mit adok át a gyerekeimnek.

- Hogyan nézett ki ez a folyamat?
- Sok szálon futott, jártam segítő szakemberhez is, mert az elejétől ott dolgozott bennem az a tudat, hogy ezt a helyzetet egyedül nem tudom megoldani.

- Nehéz megtenni egy ilyen lépést?
- Nem olyan kérdésekről van szó, amiket az embereknek otthon egyedül, magányosan kell megoldania a sarokban sírva, hanem keresnie kell valakit, aki segít neki végig mennie ezen az úton. Ez az első és legfájdalmasabb lépés: szembenézni a problémákkal, addig soha meg nem kérdőjelezett dolgokat megkérdőjelezni. Aztán ez később egyre könnyebb lesz. A kezdetektől fogva megvolt bennem a bizalom.

- S milyen érdekes, hogy végül is te is a segítő szakmák közül választottál, hiszen coachként dolgozol. Vannak összefüggések?
- De még mennyire, hogy vannak. Ezen az úton számomra nagyon fontos tapasztalat volt az, hogy azon nem egyedül kellett végig mennem, hiszen megvan a lehetőség és a megfelelő személy is, aki ott van az ember mellett, akiben megbízhatsz. Nem olyam kérdésekről van szó, amit az emberek a családjukkal beszélnek meg, hiszen legtöbbször az elakadások forrása éppen a család. Ez nem baj, ez nem egy rossz dolog, hiszen mindenki megteszi, amit meg tudott tenni. De ez a tapasztalat óriási változást hozott az életembe, hiszen amikor láttam, hogy van olyan szakember, akihez bizalommal és szeretettel lehet fordulni, akkor arra gondoltam, hogy mindezt amit kaptam, én is szeretném és képes is vagyok tovább adni. Azt hiszem, hogy a maszkulinitás, a férfi-női kapcsolódás a már említett okok miatt vált számomra alapvető fontosságúvá.

- Hogyan látod: a családokat illetően elrendelt dolgokról van szó?
- Inkább azt mondom: a család mindig azt adja, amit adni tud és tudott, így az ember nem képes az onnan eredő problémáival a forráshoz visszamenni, a fájdalmat maximum feloldani tudja, de megoldani aligha.

- Van egy Facebook-csoportod Falka néven és már workshopokat is szervezel. Ezzel mi a célod?
- Szeretnék felületet biztosítani annak a gondolatnak, hogy valaki férfiként bármilyen helyzetben is van, ott ő abban a helyzetben rendben van.

- Ezt hogy érted?
- Magamból kiindulva azt tudom mondani, férfiként korábban folyamatosan megkérdőjeleztem, hogy az adott dolgot jól csinálom-e, jó-e az, amit érzek és gondolok? Tehát először is, „bárhol is vagy, jól vagy”, s a Falka pedig egy eszköz ahhoz, hogy valaki ennél többet szeretne, egy lépéssel tovább menni, újabb kérdéseket feltenni, akkor adott számára egy bizalmi légkör olyan témákhoz, amiket nem beszélünk meg kocsmában a haverokkal, a feleségeinkkel, az édesanyáinkkal, vagy éppen a gyerekeinkkel.

- Coachként moderálod ez a folyamatot?
- Célom a jelenlét, de nem a beleszólás. Adott a keret és a mentalitás, ám a tapasztalatokat a tagok áramoltatják.

- Miért bizonytalanodtak el a férfiak? Úgy is kérdezhetném, hogy válságban vannak-e a férfiak?
- Az biztos, hogy jelentős változásban élünk, amit meg lehet élni válságként, krízisként is, mert a férfiak alapvető identitása kérdőjeleződik meg.

- Mire gondoljunk itt?
- A férfiak által korábban használt és hasznosnak bizonyult eszközök napjaink társadalmában alkalmatlanná váltak, hiszen a nagyon mélyről jövő „gyilkos védelmezőre” ma már nincsen szükség. Ezt az ösztönt „egészíti ki” a domináns, versengő, mára félelmetessé vált működés. Innen fakad a krízis: ezekre az eszközök ma már nem állják meg a helyüket, így felmerül a kérdés, hogy mit is kezdenek a férfiak azzal a helyzettel, ha a meglévő eszközeiket megkérdőjelezi a társadalom és a korszak, amiben élnek?

- Nem hangzik jól, tényleg ilyen mélyen van a probléma gyökere?
- Egyszer adott ügye a testünk adottságai, fiziológiai működésünk, például a nő méhhel rendelkezik tehát gyermeket hordhat ki. A férfiak izomzata nagyobb, így ennek domináns előnyeit kihasználhatja. Azonban a tudatunk (társadalmi koncepciónk) nem feltétlen van ezzel harmóniában. Egy nő dönthet úgy, hogy nem szül gyermeket esetleg katona vagy tűzoltó lesz, ahogy egy férfi is választhat támogató szerepet, hogy otthon marad a gyerekekkel vagy óvópedagógusnak esetleg ápolónak áll. Ahhoz viszont hogy ez nagy léptékben is megtörténhessen társadalmi szinten is kell a nyitottság.

- A pozitív változást mennyire nehezítheti meg az, hogy a férfiábrázolás gyakran még mindig kimerül abban, hogy vagy bunkósbottal futkos a barlangjából kifelé, vagy nadrágszíjjal a kezében lődörög otthon? Van-e valamilyen megoldás?
- Szerintem a legfontosabb lépés az elfogadás, ami azért nehéz, mert itt van velünk egy erős fájdalom és óriási düh – ami sokkal inkább a nők részéről jelenik meg. A hatalomhoz és a dominanciához ragaszkodó férfiműködés – ami a férfiak alaptermészetének természetes alkotóelemei – oly régóta húzódik, hogy a nők számára komoly fájdalmat jelent. Mindezen lehet és kell is változtatni, s lesz is változás, ám a toxikus férfiasságból eredő dühnek ki kell szelepelnie. Leestünk a trónról… a megbocsátás és elfogadás után pedig jöhet az egyensúly.

- De van-e megbocsátás? Néha úgy tűnik, hogy nincsen.
- Ebben van igazság, de most a férfiakon a sor, hogy „okosabbak” és kezdeményezők legyenek. A nők joggal dühösek… a férfiaknál pattog a labda, hogy méltósággal bocsánatot kérjenek, s őszintén elmondják, hogy megbánták és csak közösen lehet tovább menni.

- Át tudnak menni a pozitív üzenetek?
- Ebben biztos vagyok, mert az egymáshoz való kapcsolódás képessége és igénye nem tűnik el. Az a lényeges kérdés, hogy a férfi mikor tud kilépni véglegesen abból a szerepfelfogásból, hogy neki mindig dominálnia és versengenie kell. Korunk már nem erről, sokkal inkább a kapcsolódásról és az együttműködésről szól.

- Coachként milyen jellegű problémákkal találkozol?
- A férfiaknál sokszor a bennük lévő zsigeri, ösztönös dühnek a kezelése, annak napjainkba való átcsatornázása a kérdés. Például, ha valakinek párkapcsolatai nehézségei vannak, akkor az a kérdés, hogy a kommunikációját hogyan tudja úgy átalakítani, hogy az empatikus és együttérző legyen, s ne alakuljon ki érv-ellenérv vita. A női oldalon a sértettség, megbántottság, az elmagányosodás jelenik meg, ugyanis ebben a nagy változásban a nők elmagányosodnak, hiszen már nem a korábbi alávetett pozícióból indulnak, ami sok esetben a párkapcsolat lehetőségétől is eltávolítja őket. Önmagukkal is vitában állnak, hiszen jelen van még egy régi, támogató attitűd, de már az új, a függetlenségen és az önmaga szükségleteinek pontos ismeretén alapuló működés is jelen van.

- S milyen jó, hogy a nők is eljutottak idáig.
- Ez így van.

- A közösségi médiának mi lehetne a szerepe abban, hogy a nők és a férfiak is jobban érezzék magukat?
- A valósággal való szembenézést tartom a legfontosabbnak, le kell számolni a képmutatással, az igazságot felvállalva kell kommunikálni férfiként és nőként is. Komoly előrelépést jelentene az őszinteség és a valóság megjelenítése.

- Hogyan látod a sokak gondolkodását befolyásoló véleményvezérekkel, influencerekkel?
- Nekik is megvan a maguk felelőssége, vállalniuk kell, amiben élünk. Ha szeretnénk változtatni a férfiak megítélésén, ha jobban szeretnénk kapcsolódni a nőkhöz, ha az a cél, hogy a két nem között rendben legyen a kommunikáció, akkor mindent fel kell vállalni – a dolgok árnyékosabb oldalát is.

- De mi a helyzet a reklámiparral, kell-e például nekem rosszul éreznem magam, amikor az „igazi férfi” a kockaállú, borostás félisten? (a szerző nem érzi ettől magát rosszul – a szerk.)
- Elképesztően káros ez a kommunikáció, ám ez is a régi, a férfidominanciaalapú működés maradéka. A média egy manipulatív, versengő és sokszor kegyetlen szakma, így a kifelé való helyes kommunikációnak az egyik feltétele éppen az, hogy a szakma belülről megváltozik.

- Azért jegyezzük meg, hogy a nők sincsenek jobb helyzetben, erről tesznek a magazinok, a marketing és a közösségi média; az egyik oldalon még arról van szó, hogy fogadd el magad ducin, kettővel arrább már a 40 kilós lányok jelennek meg ideálként, nekik is mindig tökéletesnek, frissnek és szexinek „kell” lenniük… s ez csak egy példa. Így nehéz elérni a komfortérzést.
- Mindez valóban nagyon zavaros, egy őrülten kavargó és folyamatosan változó rendszerben élünk, a korábban elindult változások legviharosabb szakaszaiban.

- Nem nyomorodunk bele?
- Nem hiszem, hogy így lenne. Szörnyen nehéz ez a helyzet, éppen olyan, mint egy terápiás folyamat, amikor a legfájóbb sebeket nyitják föl – s az összeomlás is akkor a legnagyobb. Napjainkban a legfájóbb sebeket nyitjuk föl, így mélységében tisztul ki mindkét oldal, viszont a sebeket „letapasztjuk” majd, ami be is heged majd.

- Miközben magam is nagyon kedvelem a pozitív sztorikat, meg kell jegyezzem: árad belőled az optimizmus.
- Merthogy a férfiaknak és a nőknek nincsen más választása.

- A coaching folyamat valóban képes olyan bensőségessé válni, ahogyan azt a szavaidból kikövetkeztethetjük?
- A biztonság, és elfogadás szakma és helyfüggetlen. Az hogy mi (segítő - kliens) hogyan kapcsolódunk rajtunk múlik. Amennyiben a coach feltételezések nélkül és bírálat mentesen van jelen, a coachee pedig nyitottan és hittel lép be a folyamatba ott csodálatos dolgok történhetnek.

- Mostanság sok coach szakemberrel beszéltem, s az látszik, hogy az ilyen jellegű támogatás ma már nem egy úri muri, végül is bárki számára elérhető. Valóban így lenne, integral coachként – tehát foglalkozol a business és a life vonallal is – mik a tapasztalataid?
- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az élet széles spektrumából érkeznek hozzám kliensek. Startup tulajdonostól kezdve, ápolón át, közéleti, személyiségen keresztül gyári munkásig van partnerem. Én azt gondolom, hogy ez önmagáért beszél.

- Mit jelent a coaching szemléletű működés, vezetés?
- Számomra a tudatos és objektív jelenlét: harmóniában cselekszem, tisztelve a saját és mások igényeit egyaránt. Vezetőként van egy célom és ehhez egy csapatom. Az egyik igénye nem mehet a másik kárára. Amennyiben egyensúlyban vannak az szükségletek, biztosítva van a projekt sikere is.

- Most, hogy ezt így tudjuk: az élet mely területén látnád még szívesen ezt a szemléletet és hozzáállást?
- Hirtelen nem tudok mondani helyet, ahol az egyensúlynak ne lenne helye...

- A közelmúltban megalakult az ICF Hungary kommunikációs csapata, aminek te is tagja vagy. Bár az én kérdésem inkább az: eddig miért nem volt ilyen egység a szervezetben s mi áll a csapat megalakulása mögött?
- Az ICF teljes szervezete önkéntes alapon működik. Karitative, saját szabadidejét áldozta dolgozik, tisztán a szakma szeretetéből. Ennek tükrében, egy csapat megszervezése egyrészt Bötös Balázs (kommunikációs igazgató) érdeme, másrészt a tagoké, hogy ezt vállalták. A cél pedig az ICF (mint minőségi biztosíték a coach szakmában) brandjének széleskörű megismertetése, jószolgálatának (CSR) terjesztése.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!