Eredetileg jogásznak készültél, mégis marketingszakemberként találtad meg a hivatásod. Mi volt az oka ennek az éles váltásnak?
A jogi pályával kapcsolatban az az amerikai kép élt a fejemben, amit a filmekben látunk. Ugyanazt a dinamizmust, lendületet vártam tőle, de az egyetemen ülve, és fogyasztva azt a sok száraz tananyagot rájöttem, hogy a jogászpálya egyáltalán nem arról szól itthon, amit én elgondoltam róla. Így hát átnyergeltem a mozgalmasabb területre, a kereskedelem-marketingre, és egy multinacionális cégnél kezdtem el projektmenedzserként dolgozni. Itt már jobban éreztem magam, de szintén volt egy éles felismerésem. Rá kellett jönnöm, hogy egy multinál nem lehetek olyan nagy hatással a dolgok alakulására, mint ahogyan azt én szeretném. Nagyon hiányoltam azt a fajta közelséget, amit a mostani munkahelyemen, egy kis középvállalkozásban megtapasztalhatok.

Jól értem, hogy azért nem lettél jogász, mert egy pörgősebb, kreatívabb munkára, feladatra vágytál?
Igen, ez abszolút így van, de a multinacionális cégnél, ahol elkezdtem dolgozni, ott sem találtam meg azonnal, azt, amit kerestem. De legalább már tudtam, hogy mit szeretnék. Ez a váltás kellett ahhoz, hogy megérjen bennem a gondolat, nekem a ranglétra alsó fokáról kell elindulnom ahhoz, hogy minden részletével együtt megtanuljam, megismerjem azt, amivel foglalkozni szeretnék, és, hogy a legjobb legyek a szakmában. Ebből a felismerésből jött az az ötlet, hogy a családi vállalkozásunkban dolgozzam. Akkor még nem volt Remind bookazine, csak a PlanAll márkával dolgoztunk. Az elképzelésemet, hogy én sokkal többet és proaktívabban szeretnék tenni egy kibontakozóban lévő márkáért, meg is osztottam Szilágyi Gáborral, aki nem csak a cég tulajdonosa, hanem a nevelőapukám is. Gábor nem rejtette véka alá, nem igazán szeret családtaggal együtt dolgozni. Ennek ellenére nem vetette el azonnal az ötletet, gondolkodási időt kért, és végül abban állapodtunk meg, hogy valóban a legelejéről kezdem a marketinges szakmát, így először asszisztens lettem, és az ehhez mért fizetést kaptam. A PlanAll után jött a Remind magazin, és ahogy nőtt a cég, szaporodtak a feladatok is, és egyre komolyabbak lettek, én pedig egyre több tapasztalatot szereztem. Így abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem csak az egyetemen tanulhattam meg a marketing szakmát, hanem a gyakorlatban is, közvetlenül olyan kiváló kolléganőtől, mint Galamb Eszter, aki marketingvezetőből lett a Remind magazin lapigazgatója. Az online marketinget pedig abszolút autodidakta módon kezdtem el tanulni. Jelenleg az IBS hallgatója vagyok gazdálkodás és menedzsment szakon, ahol még adós vagyok egy szakdolgozattal.

Említetted, hogy Szilágyi Gáborhoz, a munkahelyed, a PlanAll és a Remind alapító tulajdonosához családi szálak is fűznek. Milyen érzés az, amikor a főnököddel nem csak a tárgyaló-, hanem a vacsoraasztalnál is együtt ültök? Hazaviszitek a munkát, vagy ott tudjátok hagyni az irodában?
Ez valóban nagy kihívás. Mindig azt szoktam mondani, akkor tudjuk, hogy már régóta a munkáról beszélünk otthon is, amikor a családi vacsoránál vagy az ebédnél már csak ketten vagyunk az asztalnál. Ez azt jelenti, hogy mindenki megbeszélt mindent, mi pedig visszatértünk a szakmához. Azt érzem, hogy egy kölcsönös tanulási folyamatban vagyunk, nagyon sokat tanulunk egymástól, emiatt nem tudunk vagy csak a munkára, vagy csak a családra koncentrálni. Másrészt a Remind jóval többet jelent nekünk, minthogy csak a kereskedelem-marketing eszköze legyen. Erre már nemcsak egy sales fókuszú marketingkampányt kell építeni, ez a magazin számunkra egy misszió, ami a tudatos életmód hírnöke. Az üzenetünket el kell juttatni a piachoz, a hirdetőkhöz és az olvasók felé is. Ebből a szempontból egy nagyon hálás brandépítő marketingfolyamat lett a Remindból. Ezzel együtt az, hogy egy családi vállalkozásban dolgozom, azt is jelenti, hogy nekem 150 százalékot kell teljesítenem mindenben, hogy bebizonyítsam, valóban alkalmas vagyok arra, amit csinálok, és nem csak „megörököltem” egy posztot, egy pozíciót.

Marketingszakemberként hogy látod, nehezebb egy missziós üzenetet értékesíteni a piacon, mint a PlanAll márka termékeit?
Nem nehezebb, sokkal inkább másként kell eladást generálni. A Remind magazin negyedévente jelenik meg. A PlanAll naptáraknál pedig maximum két szezonunk van. Az egyik a novemberi-decemberi hajrá, amikor a jövő évi naptárak iránt nagy a kereslet, illetve van egy kis szezonalitás dömping augusztusban, amikor a tanárok és a diákok elkezdik tervezni az új tanévet. A PlanAll sokkal inkább egy értékesíthető termék, több szegmenst kíván, és termékenként más-más marketinggondolatot. A Remind egyetlen termék, de azt is jól kell tudni szegmentálni, és úgy kell átadni a felvevőpiacnak, illetve a célközönségnek, hogy az célba érjen.

Mi a tapasztalatod, nehéz most egy nyomtatott sajtóorgánumot eladni?
Lehet azon vitatkozni, hogy az utóbbi években visszaesett-e a lapkiadás vagy sem. Sőt az is lehetséges, hogy valóban kevesebb újság fogy az újságárusoknál, de mi nem innen szemléljük a helyzetet. Az újságosstandok forgalmától függetlenül nekünk az a célunk, hogy valamilyen úton-módon minél több emberhez eljuthassunk a kiadványunkkal, hogy értéket teremtsünk, hogy edukáljunk a tudatos életmód témakörében. Azt gondolom, a javunkra vált, hogy mi nem csak a megszokott úton próbálunk eljutni az emberekhez, hanem ott vagyunk konferenciákon, szállodákban, rengeteg olyan együttműködésünk van, ahol meg tudunk jelenni. Ebben az évben három egyedi borítós Remind bookazine-nal is készültünk, az egyik a balatonfüredi partnerszállodánknak, a LUA Resortnak készült, mert például egy ilyen wellnesshotelben van lehetőség arra, hogy az emberek befogadják az általunk közvetített tartalmakat amikor pihennek, leülnek egy kávé vagy egy pohár prosecco mellé, és van idejük olvasni. Mi épp ezeket a lehetőségeket keressük, és nemcsak a klasszikus bolti értékesítésben próbálunk érvényesülni, hanem egyéb alternatív útvonalakat is találunk.

A multinál tanult szakmai ismereteket tudod alkalmazni a családi vállalkozásban végzett munkád során?
Azt gondolom, hogy a kisvállalkozásoknak is van mit tanulniuk a multiktól, és a multiknak is a kisvállalkozóktól. Viccesen azt szoktam mondani, hogy a nagyvállalatok egy olyan óriási struktúrában működnek, hogy még egy villanykörte kicserélése is egy többkörös jóváhagyási folyamat után történhet csak meg. Ez óriási hátrány, mert gátolja a hatékonyságot. Ám ez csak az egyik véglet, hiszen épp a strukturált működésnek köszönhetően vannak olyan automatizációk, amelyek lehetővé teszik, hogy a fókusz a kreativitást igénylő feladatokra, például a jövő tervezésére irányuljon. A kisvállalkozások előnye, hogy ott sokkal átjárhatóbbak a feladatkörök, ott mindenki mindenkinek tud segíteni akár olyan munkafolyamatokban is, amelyek egyáltalán nem vágnak a profiljába vagy a munkaköri leírásába. A saját példámmal szemléltetve ez úgy néz ki, hogy én alapvetően tartalommarketinggel, online marketinggel foglalkozom, de én is készítettem már interjúkat a remind.hu-ra, és aktív szerepet vállalok mind a Remindhoz kapcsolódó rendezvények, mind a PlanAll Day, vagyis A tudatosság napja szervezésében, ahol a sales marketing feladatok mellett a rendezvény ívének és tartalmának kialakításában is jelentős szerepem van. Tehát rengeteg olyan dologhoz nyúlok, ami nem feltétlenül kapcsolódik közvetlenül a marketinghez. De ugyanezt a segítőkészséget sokoldalúságot tapasztalom a kollégáimtól is.

És a konkurenciához hogyan viszonyulsz? Volt már, hogy másnak is megtetszett az a szakmai ötlet, amit te kitaláltál? Hogy érintett, amikor épp téged másoltak?
Volt már ilyen, és én örömmel fogadtam, ha azt tapasztaltam, hogy az én munkám inspirálta a versenytársakat. Biztos vagyok benne, hogyha én látok majd egy jó ötletet, akkor azt én is be fogom építeni a munkámba. Az, hogy egymást motiváljuk, azt jelenti, hogy erősödik a piac, hiszen figyelünk egymásra, és mindenki a legjobb formáját akarja hozni. Szerintem ez fantasztikus dolog.

Ha jól értem, akkor eddig azt kaptad a munkádtól, amit vártál, és te is a legjobb tudásod szerint dolgozol. De mi történik akkor, ha mégis kudarcot vallasz?
Ma már kevésbé rendít meg, mint régebben. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a mi generációnk már a húszas évei elején jelentős figyelmet fordított az önismeretre. De ettől függetlenül a kudarc meg tudja rángatni az embert. Én annak a híve vagyok, hogy mindent meg kell élni, ez pedig azt is jelenti, hogy a fájdalom és a csalódás is elkerülhetetlen, de a szenvedés abszolút opcionális. Ez nem egy ösztönvezérelt, hanem egy tudatos hozzáállás. Ez, és a megélt tapasztalatok sokat segítenek abban, hogy úgy tudjam kezelni a kudarcot, hogy az nekem a legkifizetődőbb legyen a jövőre nézve.

Az eddigi tapasztalataidra alapozva mi az, amit mindenképpen hasznosnak tartanál megosztani az idősebb szakmabeli generációval?
A szakma legjobbjai életkortól függetlenül épp azért vannak ott, azért tartanak ott, ahol tartanak, mert kíváncsiak maradtak és nyitottak a fejlődésre, a világra. Aki most a szakma csúcsán van, abszolút tisztában van a jelenlegi trendekkel, a digitalizációval, a mesterséges intelligenciával, az információkkal, érti, hogy egy adatvezérelt világban élünk. Azonban általános tendencia, hogy minél idősebb valaki, annál kevésbé fogékony a saját személyiségét érintő változásokra. Azt gondolom, hogy az önismereti eszközök széleskörűbb ismerete abban segítené őket, hogy magánemberként egy boldogabb és kiteljesedettebb életet élhessenek, függetlenül a szakmájukban elért eredményeiktől. Talán ezt említeném inkább, illetve azt, hogy milyen fontos a mentális egészség, hogy ne a kiégés legyen a végcél.

Ha már szóba hoztad a mesterséges intelligenciát, neked mi a véleményed, áldás vagy átok a marketing szempontjából?
Én nagyon jóban vagyok vele. Nekem sok segítséget ad, éppen ezért napi szinten használom, mert egyre jobb és pontosabb válaszokat tud adni bizonyos kérdésekre, de meggyőződésem, hogy a tartalomkészítésben nem válthatja le az embert, mert a kreativitás és az élttapasztalat pótolhatatlan. De ötleteket adhat, és az automatizált feladatok elvégzésében hasznunkra lehet. Szerintem a jövőben is az együttműködés lesz jellemző, és kiegészítjük majd egymás erősségeit.

Mit csinálsz akkor, amikor nem dolgozol? Mivel töltöd a szabadidődet?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nekem a munkám a hobbim. Élvezzem, hogy valami olyat tehetek, amivel nyomot hagyok a világban. De nem a végpontra koncentrálok, hanem az útra, amit bejárok, mert azt látom a nálam idősebb és tapasztaltabb generációtól, az a fontos, ahogy megéljük a dolgokat. Szeretek társaságba járni, szeretek a barátaimmal lenni, emellett nagy szerelmem a nyíltvízi úszás, jó párszor átúsztam a Balatont is, a tengerben pedig el tudok tűnni órákra, ilyenkor szinte meditatív állapotba kerülök. De szeretek olvasni is, általában egyszerre több könyvbe is belekezdek. Bele sem merek gondolni, mennyi mindent nem olvastam még, mert akkor rájövök, hogy biztos lesznek olyan könyvek, amelyekre soha nem lesz időm. Szeretem a tudatos életmódhoz kapcsolódó könyveket, de ha nyaralni megyek, szépirodalmat viszek magammal. A kedvenc íróm Szabó Magda. Talán kevesen tudják, de a versei is fantasztikus érzékletességgel vannak megírva, és ott vannak a szakmai könyvek, amelyek szintén le tudnak kötni. De tudatos élet ide vagy oda, bevallom, van egy hedonista énem is, aki imádja a pezsgőt, a finom ételeket, a különféle zenei fesztiválokat és koncerteket, akinek szüksége van a spontaneitásra, a szabadságra és a nagyobb adrenalinlöketekre. Tavaly télen visszatértem a síeléshez is. Néhány éve egy ejtőernyős tanfolyamot is elvégeztem, amit sajnos időhiány miatt idén nem gyakoroltam, de ezt is szeretném folytatni. Óriási amplitúdón mozgok, ha valamit csinálok, azt ezer fokon teszem. Ez a magánéletben és a munkában is igaz rám.

Mi jelenti számodra a boldogságot?
Sokszor azt gondolom, hogy a boldogság nem más, mint maga az elégedettség. Nagyon boldog pillanatok nyilván csak kirívóan vannak egy ember életében. Hogyha világéletünkben folyton boldogok lennénk, akkor már nem is lennénk igazán boldogok, mert nem lenne viszonyítási alapunk. De boldogságot jelent nekem egy sikerélmény is, mert az azt jelenti, hogy amit elterveztem az tényleg úgy alakult, ahogy azt szeretem volna. Az energia, az odafigyelés, az áldozat és a szakmaiság meghozta az eredményét.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!