Hogyan zajlik egy igazságügyi pszichológiai vizsgálat?
Az igazságügyi pszichológus szakértő kirendelése a hatóságok – például a rendőrség, ügyészség, bíróság, közjegyző, gyámügyi hivatal – döntése alapján történik, attól függően, hogy milyen ügyben van szükség a szakértői vizsgálatra. A vizsgálatok különböző kérdéseket érintenek, különösen a büntetőjogi esetekben, mint például emberölés esetén. Ilyenkor a pszichológus szakértő megvizsgálhatja a sértettet, a tanúkat és a gyanúsítottat is, hogy hitelesen és élményszerűen adják-e elő a történteket, van-e bármilyen befolyásoló körülménynek számító pszichológiai állapot.
A szakértő a módszertani levél és a szakértői törvény alapján végzi el a vizsgálatot. A vizsgálati folyamat első lépése az exploráció, amely során a pszichológus alaposan kikérdezi az érintett személyt a cselekményről, hogy megtudja, hogyan látta és értelmezte az eseményeket, valamint milyen érzelmeket váltott ki belőle. Ezen kívül életvezetési adatokat is gyűjt, például a családi hátteréről, társas kapcsolatairól, iskolai végzettségéről, pszichológiai előzményeiről, valamint alkohol- és drogfogyasztási szokásairól. Miután az exploráció véget ér, a szakértő tesztvizsgálatokat végez, amelyeket szintén a módszertani levél útmutatásai szerint választ ki. A levél előírja, hogy mely esetekben milyen teszteket célszerű alkalmazni, de a végső döntés mindig a szakértőre van bízva.
A vizsgálatok során nézitek a hazugságra utaló viselkedési formákat és testbeszéd jeleket?
A testbeszédből önmagában nem lehet biztosan megállapítani, hogy valaki hazudik-e, mert sok tényező befolyásolhatja a viselkedést. Vannak bizonyos sztereotípiák, mint például az, hogy aki hazudik, gyakran érinti meg a szája környékét vagy az orrát. Na most az is előfordulhat, hogy az adott személy éppen allergiás, és ezért nyúl rendszeresen az orrához vagy a szája széléhez, esetleg valamilyen fogfájdalma van. Valójában akkor tudjuk megmondani, hogy egy embernél szokatlan-e az adott viselkedésforma vagy egy nonverbális jelzés, egy gesztikuláció, ha ismerjük, és tudjuk, hogy egyébként normál körülmények között nem csinál ilyet. Ahhoz, hogy pontosan értelmezzük valakinek a viselkedését, hosszú távú megfigyelésre van szükség, ami alatt megismerjük az adott személy szokásait. A testbeszéd elemzése inkább a népszerű pszichológia szintjén mozog, és nem rendelkezik tudományos megalapozottsággal. Az igazságügyi szakértők nem kifejezetten a testbeszéd alapján dolgoznak, hanem megbízhatóbb módszerekre támaszkodnak. Ilyen például a neurolingvisztikai programozás (NLP), amely a szemmozgásokat vizsgálja. Azonban még ezek a technikák is korlátozottak, mert ha valaki jól megtanul egy szöveget, nem fogja elárulni magát a szemmozgásával. Ráadásul, nekünk, szakértőknek, tilos csak testbeszéd alapján következtetéseket levonni; az ilyen megfigyeléseknek mindig más tesztekkel és adatokkal kell alátámasztva lenniük.
Pontosan milyen teszteket alkalmaztok, és mik figyelhetőek meg a vizsgálat során?
Az egyik dolog, hogy szinte mindenki hajlamos a pozitív önbemutatásra való törekvésre, ami azt jelenti, hogy az ember szereti picit jobb színben feltüntetni magát mások, illetve a nyomozó hatóság vagy pszichológus előtt. Ez az önvédelmi mechanizmus arra irányul, hogy az egyén pozitív képet mutasson magáról, ami sok esetben torzíthatja a valóságot. A másik dolog a pszeudológia, melynek több szintje létezik, és mi összességében manipulatív magatartásnak nevezzük. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például valaki kitalál egy teljes történetet, helyzetet, és megpróbálja valóságként előadni. Az ilyen történetek gyakran nagyon részletesek és összetettek, de a szakértők képesek felismerni a következetlenségeket, mivel az érzelmi reakciók hiánya alapján minden alkalommal mást mond a gyanúsított. Hiszen a valódi események felidézésekor a természetes érzelmek gyakran megjelennek az arcon, amelyek összhangban vannak a történettel. Ezzel szemben a kitalált történetek elmondása során az érzelmek gyakran inadekváttá válnak, vagy teljesen hiányoznak, mert a személy nem éli át ténylegesen az elmondottakat. További módszer még a spirális kérdezés, ahol a szakértő többször visszatér ugyanarra a témára, hogy felmérje az alany következetességét. Ez különösen hasznos egy szexuális erőszak vagy egy emberölés esetében, ahol mindig nagyon részletekbe menően kell kikérdezni a személyt. Melyik kezében fogta a kést, hányszor szúrt stb., amikre azért nagyon sokszor nem szoktak emlékezni. Ezért részletesen, többször is visszakérdezve, az adatokat ellenőrizve nézik, hogy ellentmondásba kerül-e önmagával. Ezeken felül a látencia idő is elemzésre kerül, mivel nagyon fontos szempont, hogy a kérdésekre adott válaszok mennyi idő alatt érkeznek. Azok, akik előre megkonstruálták a történetüket, általában gyorsan válaszolnak, mert előre felkészültek a kérdésekre. Azonban a valódi emlékek felidézése több időt vesz igénybe. A lassabb reakcióidő és a gondolkodás jelei megmutathatják, hogy az emlékek valósak-e.
Van olyan, hogy egy személy szimpátiát kelt benned vagy ártatlannak tűnik? Olyankor hogyan zajlik az eljárás?
Abszolút! Ilyenkor el kell gondolkodni, mitől tűnik szimpatikusnak. Például, ha valaki megtört és bűntudatot érez, akkor megsajnáljuk. Volt egy eset, ahol egy férfi véletlenül halált okozott, és érzelmileg nagyon összetört. Tél idején leöntött egy hajléktalant vízzel, mert állandóan ott randalírozott a lépcsőház előtt. Ő nem is gondolta át, hogy ennek a cselekménynek az lesz a következménye, hogy a hajléktalan a vizes ruha miatt megfagy. A férfi érzelmileg annyira megtört, hogy nagyon megsajnáltam őt. Egy felelőtlen magatartású személy volt. A tesztadatok is kimutatták, hogy erőteljes bűntudattal, szorongással és depresszióval él. Olyan is van, amikor valaki manipulálni próbál, de a tesztadatok mást mutatnak: agresszív vagy antiszociális vonások jelentkeznek. Ilyenkor tudjuk, hogy a szimpátia keltése nem őszinte, hanem manipuláció. Nem elegendő csak beszélgetni az adott személlyel, mert így megpróbálhat szánalmat kelteni, vagy megértést elérni a szakértőnél, ami szubjektív ítéletekhez vezethet. Ezért van szükség objektív tesztvizsgálatokra, amelyek megbízhatóbbak.
Említetted a szorongást és a depressziót. Ezek mennyire számítanak enyhítő körülménynek vagy kizáró tényezőnek a büntetés kiszabásakor?
Semennyire. Kizárólag olyan betegségek számítanak kizáró vagy korlátozó tényezőnek, amelyek az elmebetegségek kategóriájába tartoznak, de csak akkor, ha az adott helyzetben is a betegség irányította a személy cselekedeteit. Például, ha egy paranoiás beteg baltával rátámad az emberekre az utcán, mert úgy gondolja, hogy azok az ördög hívei, és őt Isten küldte, hogy elpusztítsa őket, akkor a betegség irányítja a tetteit. Ilyenkor a bűncselekmények – mint a támadás – során az elmeállapota befolyásolja a viselkedését, és ez kizáró tényező lehet. Azonban, ha ez a személy ugyanazon esemény során megáll, bemegy egy boltba, és ellop egy üveg vizet, mert szomjas, az már nem a betegsége hatása alatt történik, hanem egy tudatos cselekvés. Ilyenkor a lopásért felelősségre vonható, mert ez a tett nem kapcsolódik közvetlenül a betegségéhez. Ugyanez vonatkozik egy skizofrén betegre is: ha valaki például azt hallucinálja, hogy egy réten van és virágokat dobál, majd ezt követően feltör egy autót, beül, és hazamegy, akkor a lopás nem része a betegségének, így ezért büntethető. A hallucináció és a bűncselekmény közötti kapcsolat hiánya miatt a betegség nem mentesíti a személyt a felelősség alól.
Mik az árulkodó jelei annak, hogy valaki mentális betegséget színlel azért, hogy felmentsék?
Az elmebetegségeknek vannak konkrét tüneteik, amelyeket a betegségek nemzetközi osztályozása is leír. Sokan megpróbálnak utánanézni és bemagolni ezeket a tüneteket, hogy megtévesszék a szakértőt, de ezek annyira specifikusak, hogy egy ép elméjű ember nem tudja hitelesen produkálni. Egy példa erre a skizofréniára jellemző neologizma, ami olyan új szavak létrehozását jelenti, melyeknek nincs jelentésük. Egy skizofrén személy ezt nagyon gyorsan és spontán módon teszi, míg egy egészséges ember sokat gondolkodna rajta. Továbbá, ha valaki skizofrén módon hallucinál, akkor gyakran keresi a hangok forrását, és riadtan tekintget körbe. Ezek a viselkedések természetesen jönnek a betegséggel, és nem lehet őket színlelni.
Elmesélnél néhány konkrét példát?
A Teréz körúti robbantó esete egy jó példa arra, hogyan próbálják meg egyesek eljátszani az elmebetegséget a bíróság előtt, hogy elkerüljék a büntetőjogi felelősséget. A robbantásért felelős fiatal férfi a tárgyaláson például lefeküdt a padlóra, és szemtelen megjegyzéseket tett mindenkinek. Azt gondolta, hogy ezek a cselekedetek elmebetegségnek fognak tűnni. Azonban az ilyen manipuláció gyakran átlátszó az igazságügyi szakértők számára, mivel a gyanúsított az elmebetegségekkel kapcsolatos tévhit alapján próbál meg viselkedni, nem pedig tényleges pszichiátriai tünetek alapján. Sokan tévesen azt hiszik, hogy az elmebeteg emberek képtelenek még a legegyszerűbb információk megjegyzésére is, például elfelejtik a saját születési dátumukat. Ez egy tévhit, és az igazságügyi pszichológusok gyorsan felismerik, amikor valaki szándékosan próbálja meg játszani a zavartságot, hiszen még a súlyosan dementálódott személyek is gyakran emlékeznek ilyen alapvető információkra. Egy másik érdekes eset egy pécsi vizsgálat során történt, amely egy lakásmaffia ügyéhez kapcsolódott. Ebben az esetben a gyanúsított próbálta elhitetni, hogy hallucinációi vannak, hogy elkerülje a felelősségre vonást. Az elmeszakértő kérdésére, hogy mit szokott hallucinálni, a gyanúsított azt válaszolta, hogy látja, ahogy Zámbó Jimmy egy hatlovas hintóval jön ki a falból. Erre ő is elröhögte magát.
Az ilyen részletes, de nevetséges hallucinációk általában nem valódiak. A manipulátorok hajlamosak túljátszani a szerepüket, és az igazságügyi szakértők számára ez egyértelmű jele annak, hogy színlelik a pszichiátriai tüneteket.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
