Vegyél ki minden pénteket, ha attól megy jobban az üzlet!

Vegyél ki minden pénteket, ha attól megy jobban az üzlet!
Osztrák bérezési struktúra, közös vízió és csapatszellem – ezek a legfontosabb sikertényezők a Pelenka.hu online kereskedelmi cégnél. Csereklei Zoltán alapító-ügyvezetővel arról beszélgettünk, hogyan kell tudatosan céget építeni, miért nem szabad a vezetőnek minden területen mikromenedzselni, és milyen trükkökkel tudják a vezetők a saját egészségesüket és kiegyensúlyozottságukat fenntartani.

Mennyire volt tiszta a Pelenka.hu elindításakor, hogy mit akarsz elérni a céggel?Nagyon tudatosan építettem az utóbbi cégeimet. Ahogy a Femcafe.hu kiadójánál, úgy most a Pelenka.hu webshoppal kapcsolatosan is a vízióm része, hogy a piac meghatározó szereplőjévé tegyem a vállalatot, majd egy nagyobb, több erőforrással rendelkező piaci szereplő számára értékteremtő módon eladásra készítsem elő a céget. Ez az exit-stratégiám része.

Mivel az elmúlt 25 évben számos vállalkozást indítottam, saját bőrömön tapasztalatam meg, hogy mitől lesz eladható vagy éppen eladhatatlan egy cég, bármennyire jónak is gondolja azt a tulajdonosa. A sikeres exithez az szükséges, hogy az átadást tárgyát képező cég (vagy üzletág) felvásárlása valamilyen módon értékteremtő legyen a felvásárló cég számára.

Egy cégépítés rengeteg energiát kíván, hogyan lehet ezt hosszú távon is bírni?
Mivel pontosan tudom, hogy ideig-óráig, jellemzően 5-10 évig kell azt az extra energiát beletennem az éppen aktuálisan maximális odaadással épített cégbe, ez jól tervezhető és nem egy végelláthatatlan folyamat. Mindig olyan területet választok, amit szenvedélyesen szeretek. Azonban én sem akarok életem végéig ilyen intenzív építkezési folyamatban részt venni, ami azt gondolom, hogy fenntarthatatlan lenne. Nagyon sok vállalkozó az állandó mókuskerékbe, állandó stresszbe betegszik bele, és teljesen kicsinálja magát. Én egy más utat viszek.

Egy startup, kkv építés során hogyan lehet elkerülni, hogy ne mindent az alapító, ügyvezető akarjon megcsinálni?
Ez egy tanulási és érési folyamat volt nálam. Az első cégeimnél teljesen belesüllyedtem a mikromenedzselésbe. Maximalistaként mindenből a legeslegjobbat akartam és ha más nem tudta ezt a szintet hozni, akkor megoldottam én. Érzékeltem, hogy ez így nem egészséges és nem az az út, amit én keresek, így alázattal és folyamatos tettvággyal tanultam, képeztem magam. Eleinte szakemberként, majd vállalkozóként, vezetőként. Meg kellett értenem, hogy tulajdonosként, vezetőként egyedül én felelek a cégemért, de nekem nem a cégben, hanem a cégen kell dolgoznom. Most már egy lépéssel messzebbről nézem a cég folyamatait, mert az a vezető aki nagyon benne van a napi tűzoltósban, az nem látja a fától az erdőt.

Amikor az utóbbi cégeimhez kapcsolódó exitstratégiámon gondolkodtam és raktam össze az ehhez szükséges részleteket a fejemben, sokkal tudatosabban igyekeztem önjáróvá, önfenntartóvá tenni a szervezetet. A gazdaságos működés kialakítása mellett más szempontokat is figyelembe vettem. Mivel tű pontosan tudom, hogy mi a távlati célom, sokkal könnyebben ment a delegálás és megfelelő lépések megtétele.

Akkor az lesz sikeres vállalkozó, aki el tudja magától szakítani kicsit a cégét?
Sokféle sikeres vállalkozót, felsővezetőt látunk, de valószínűleg minden ilyen vezetőnek közös tulajdonsága, hogy tudja a cégét kívülről, másképpen fogalmazva felülnézetből látni. Ha csak a napi ügyekig látunk el, akkor sosem fogunk tudni stratégiában és jövőképben gondolkodni. Érdemes ezért a vállalkozásunkra napról-napra kívülről is ránéznünk, így sokkal jobban tudjuk irányítani a hajónkat.

Miért pont a babatermékek online kereskedelmébe vágtál bele?
Amikor eladtam a Femcafe.hu internetes női portálomat, akkor egy válaszút elé kerültem, hogy hogyan tovább. Pihenni még nem akartam, éreztem a tettvágyat és az alkotási vágyat magamban. Megvizsgáltam több területet, hogy befektetőként, vállalkozóként milyen területre lépjek. A fókuszomba az ingatlanbefektetések, a kriptovaluták és az e-kereskedelem világa került. Az e-kereskedelembe beleszerettem, de a célcsoport és a termékcsoport tekintetében fontos kritériumaim voltak, amiket tudatosan állítottam fel. Az egyik ilyen feltételem az volt a kiválasztott területet illetően, hogy visszatérő vásárlókat tudjak generálni, hiszen hogyha jól végezzük a munkánkat, akkor maguktól fognak visszajönni a vásárlók. Emellett volt még 5-6 ismérv kritériumom, aminek megfelelt a baba-mama piac, így belevágtam. Természetesen végeztem némi piackutatást is ezen a területen és nem láttam más komolyan vehető szereplőt akkoriban, így kvázi bele tudtam látni a későbbi sikert. A vízióm ekkortájt alakult ki.

A GKID 2023-as rangsora szerint a Pelenka.hu a hatodik legnagyobb hazai online FMCG kereskedő, ott vagytok a Rossmann és a DM sarkában. Lehet egy szűk szortimenttel innen tovább fejlődni?
Az alapításkori célkitűzés az volt, hogy meghatározó, majd piacvezető szereplők legyünk a szegmensünkben, és ezt nagyon gyors tempóban, 2-3 év alatt sikerült is teljesítenünk. Jelenleg az FMCG szektornak a legnagyobb, 100 százalékban magyar tulajdonú szereplői vagyunk. Nagyon jó látni és hálás vagyok azért az eredményért, hogy a nemzetközi mezőnyben is előkelő helyen szerepelünk. A folyamatos fejlődés érdekében mindig újabb, belátható időtávban elérhető terveket szoktam kitűzni magam, illetve a csapatunk elé. A termékkör és a célcsoport bővítése a növekedési stratégiánk része, látok még bőven lehetőséget a piacban.

Mennyire veszel részt a cég napi működésében?
Először befektetőként gondoltam csak résztvenni a cég életében, de pár hónappal az indulás után rájöttem, hogy más nem tudja a víziómat olyan lendülettel és olyan hittel végrehajtani, ami szükséges a sikerhez. Ezért befektetői szerepköröm mellett felvettem az irányítói, ügyvezetői szerepkört is. Az elmúlt években viszont próbálok minél jobban hátrébb lépni, és jelenleg már nem veszek részt az operatív üzemeltetésben. Én a stratégiáért, a növekedésért és az innovációért felelek a cégben. Az én hozzáadott értékemet, a tehetségemet ezeken a területeken próbálom kiaknázni, ez így a leghatékonyabb felállás.

Mennyire volt megterhelő az építkezés folyamata?
Nagyon. Azért is léptem hátrébb az utóbbi években, mert egy idő után azt éreztem, hogy nem akarok belehalni a sok munkába. Többször a kiégés jeleit mutattam, amit felismertem és azonnal közbeléptem - akárcsak egy-egy céges kihívás esetén. Mivel több cég felépítése után már van ilyen tapasztalatom, proaktívan teszek a saját jólétemért és egészségemért is. Ehhez kapcsolódik az is, hogy egyre jobban háttérbe vonulok a napi operatív munkától, hiszen tudom, hogy az számomra nem egy fenntartható életforma, ezért átszerveztem mind a céget, mind a magánéletemet.

Hogyan lehet a munkamennyiséget nagy nyomás alatt is csökkenteni?
Tudatos tervezéssel meg lehet tenni, hogy például minden pénteket szabadnapként kivesszük – én is próbáltam ezt megtenni. Egy gyorsan növekvő kkv-nál azonban mindig lesz hektikusság. Amikor éppen egy komoly kihívást kell megugrani a cégben, akkor több héten vagy hónapon át extra erőfeszítést kell beletenni, de utána viszont jöhet egy kiegyensúlyozottabb időszak. Ebbe pedig be lehet építeni a feltöltődési időszakokat, ami egyre nagyobb fókuszt kap nálam.

Érdemes lehet akár egy hosszabb időre is elvonulni?
A kellő feltöltődés minden vezető számára nélkülözhetetlen. Tavaly három hétig Indiában voltam, és idén is megyek hosszabb útra. Előfordul, hogy tudatosan úgy időzítem ezeket az utazásokat, hogy akkor menjek el, amikor a cégben egy kiemeltebb időszak van, legyen az Black Friday vagy raktárköltözés. Azzal, hogy kivonom magamat ezen időszakokban, sokkal nagyobb teret tudok biztosítani a kollégáknak, hogy megmutassák a tudásukat, képességeiket. Ezzel a módszerrel a vezető kollégák fejlődéséhez, motivációjához is hozzá tudok járulni.

A kikapcsolódást is érdemes aktívabban szervezni, nagyon szeretek kerékpározni, sup-ozni, vitorlázni - eljutottam oda, hogy magamhoz ragadom a kezdeményezést és részben üzleti, részben baráti körömben megszervezem a túrákat. Így nem maradnak ki olyan élmények, amire vágyok, ráadásul meg is tudom osztani ezt a barátaimmal.

A kollégák motivációjára, kiegyensúlyozottságára hogyan lehet jól figyelni?
Én mindig úgy dolgoztam, úgy építettem a csapatot, hogy egy jó ügyet találtam ki, és ehhez jó szívvel csatlakozó embereket sikerült találnom. Tehát én abban hiszek, hogy ha van egy jó ügyünk, és ezt kellően jó habitussal tudjuk kommunikálni, akkor lesznek motivált munkatársaink. Nyilván a világban elsősorban a pénz motiválja a legtöbb munkavállalót, és szükséges is a versenyképes bérezés, de nem kizárólag ezen múlik. Én nem a pénz erejében hiszek, sokkal inkább az emberi kapcsolódásokban: ügyek és vezetők mellé állnak oda szívesen az emberek. Az emberi kapcsolódások szerintem a legfontosabbak, ettől érzik elkötelezettnek magukat egy csapatban.

A bérezésre utaltál – miben tudtok mást adni, mint a piac?
Szerintem elsősorban az emberi kapcsolódások a döntőek, és nem a bérek. Ugyanakkor a professzionális csapat működtetéséhez elkerülhetetlen a versenyképes bérezés, de ugyanilyen fontos az értelmes célok kitűzése, a rugalmasság, a kollegák értékelése és emberszámba vétele. Ami az anyagiakat érinti: mi pár éve bevezettük a 13. havi fizetést, míg a céges eredmények függvényében elérhető a 14. havi fizetés is. A béreket mi minden hónap 1-én átutaljuk a kollégáink számára, ezzel is a legélhetőbb körülményeket biztosítva a munkavégzéshez.

Akkor a bérstruktúrában utolértéték Ausztriát?
Úgy mondanám, hogy igyekszünk kiemelkedni a hazai kkv-k világából. De mégegyszer mondom, nem ez a legfontosabb. Szervezünk közösségi programokat, például céges ebédeket, csinálunk havonta egy nagy céges megbeszélést, ahol a cég aktuális eredményeit, kihívásait részletesen átbeszéljük – ezt nagyra értékelik a kollégák. Teljesen transzparens a működésünk, tehát mindenki ismeri a forgalmunkat, a költségeinket, az árréseinket. Ezeket az adatokat bármelyik kolléga pont ugyanúgy elérheti, mint a kontrollingvezető.

Már csak az merül fel bennem, ha jól működik a cég, te is jó érzed magad – miért szeretnél mégis kiszállni?
Az egyik legfontosabb felismerésem az volt ennek kapcsán, hogy egy idő után én magam vagyok a növekedés gátja. Ennek több tényezője van. Az egyik a humán, hogy nekem milyen képességeim vannak? Milyen céljaim vannak? Számomra megéri-e több munkát, több időt, több figyelmet beletenni a további növekedésbe? Több munkát beletenni a saját fejlődésembe, ami ahhoz lenne szükséges, hogy egy nemzetközi nagyvállalatot építsek a cégemből? A másik meg az én kapcsolatrendszerem, pénzügyi hátterem, azaz az erőforrásaim. Sokkal előnyösebb a cég és az én személyes életem szempontjából is, ha nem ragadok bele az üzemeltetési vagy a gigalomán terveket megcélzó vezetői/tulajdonosi pozícióba. Hiszen a képességeim javát beletettem az eddigi építkezésbe, eljuttattam a céget valameddig. Üzemeltetni nem akarok, én az építkezésben vagyok jó. Viszont az építkezésben pedig nem szeretnék egy határt átlépni.

Milyen szerepe van a pénznek a cégépítésben, mennyire motivál a vagyon?
Ahogy elértem egy szintre, onnantól kezdve már nem a pénzről szól számomra a vállalatépítés. A pénztermelés mellett az élet egyéb, talán sokkal valósabb örömeit, megéléseit is keresem. Nem a vagyonfelhalmozás a célom, és nem a tárgyakban lelem az örömömet. Ahhoz hogy ezt felismerjem, ahhoz el kellett jutnom egy szintre. A saját egzisztenciális biztonságérzetemet meg kellett teremtenem, korábban ez erős motiváció lehetett. Ez jellemzően nagyon eltérő lehet mindenkinél. De amint ez sikerült, attól a ponttól kezdve maga a pénz, mint eszköz, nem tud érdekelni. A pénztermelés önmagában sosem érdekelt, mindig az értékteremtést, alkotást kerestem, ami által magam is gyarapodok. Ezért is kerestem eddig is olyan tevékenységet, amiben meg tudtam élni a társadalmi hasznosságot is. A terveim szerint a jövőben a képességeimet nem feltétlenül az üzleti, versenyszférában kívánom kamatoztatni, sokkal inkább keresem az olyan ügyeket, ahol a tehetségemmel ennél magasztosabb célokat is szolgálhatok.


Internet Hungary 25!
Figyelem! Early Bird jegyek szeptember 4-ig kaphatók!  Regisztráció itt! KLIKK

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Bucsky Péter

Bucsky Péter