Uralhatja az ember a radikális technológiákat?

Uralhatja az ember a radikális technológiákat?
A negyedik ipari forradalom nem a „hogyant”, hanem a „kit”, tehát magát az embert változtatta meg, s lényeges kérdés, hogy az emberiség miképpen él a radikális technológiák adta lehetőségekkel. Ez az első olyan korszak a történelemben, ahol a technológia lehetővé teszi, hogy a biológiai, a fizikai és a digitális rendszereket összeolvasszunk. Frankó Csuba Dea jövőkutató szerint a tudatosság, az egyéni felelősség és az alapvető emberi értékek megőrzése jelenti a kulcsot egy élhető világhoz. A Spark Institue vezetője a technológiai fejlődés kapcsán optimista, ugyanakkor több, a folyamattal járó veszélyre is felhívta a figyelmünket.

- Napjaink technológiái mitől radikálisak?
- Korunk technológiai környezetében olyan erős számítási kapacitás és sávszélesség, olyan olcsó kapcsolatteremtési lehetőség áll rendelkezése gépek és gépek, gépek és emberek, a gazdaság és a hétköznapi élet különböző szereplői között, amire korábban nem volt precedens. A felhőtárhelyeknek köszönhetően hatalmas tárhelykapacitásokkal rendelkezünk, s ez lehetővé teszi azt, hogy a gépek és az emberek összekapcsolódva korábban elképzelhetetlen megoldásokat hozzanak létre. Az őrült technológiai robbanás – napjaink egyik legátütőbb trendje az 5G technológia – olyan sávszélességet biztosít az ipar és a hétköznapi felhasználó számára, amivel egyelőre el sem tudjuk képzeni, hogy mennyi minden válik lehetővé. Ezen a korábban soha nem látott hatalmas számítási kapacitáson olyan szofisztikált folyamatok tudnak lefutni, amelyek szinte felfoghatatlan lehetőségeket nyitnak meg amellett, hogy éppen ilyen következményekkel is járhatnak.

- Ebben a folyamatban mi történik az emberrel, a társadalommal?
- Valóban nagyon izgalmas kérdés, hogy mit hoz a már említett hatalmas számítási kapacitás és a gépek között meglévő nagyon széles spektrumon meglévő kapcsolat. A mesterséges intelligencia algoritmusok éppen mostanság kezdenek érzékelhető valósággá válni s nagyon sok szempontból átvenni az ember helyét az élet különböző területein. Mindennek persze megvannak a pozitív hozadékai is, hiszen például a rákkutatásban, a gyógyászatban ezek az algoritmusok olyan felfedezésekre és megoldásokra adnak lehetőséget, amivel nagyon hosszú ideje nem tudott megküzdeni az emberi elme. De említhetném a hétköznapok szintjét is: egyszerűbbé az ügyintézés, az életünk nagyon sok helyen a korábbiakkal ellentétben sokkal ergonomikusabbá vált. Ám mindennek megvannak az árnyoldalai is, hiszen bizonyos szempontból az ember értékkészlete – tehát, hogy képes a gondolkodásra, a munkavégzésre, érezni tud és képes arra, hogy másokra is odafigyeljen – egyre inkább elértéktelenedik, mert az ember egyre inkább rábízza magát az algoritmusokra s az válik értékké, ha egy intelligens megoldás gyorsan és olcsón elvégez helyettünk valamit. Nagyon komplex hatásmechanizmus indult be az elmúlt időszakban, s a nagy kérdés az, hogy az ember hogyan tud jó stratégiát választani magának, illetve hogy mi és milyen lesz az az érték, ami miatt érdemes lesz embernek lenni ebben a radikális technológiai világban. Kérdés az is, hogy mik azok az emberi értékek, amiktől élhető marad a világ akkor is, ha például körbevesszük magunkat önvezető autókkal, vagy ha a banki ügyeinket, a könyvelésünket már automatizmusokkal intézzük. Nagy és fontos kérdésekről van szó, amik megválaszolására nagyon tudatosan kell készülnie az egész társadalomnak. De külön kiemelném az oktatási rendszert, ahol azokat a gyereket képzik és tanítják, akik egyrészt aktív részesei lesznek ennek a technológia által dominált világnak, másrészt bizonyos szempontból reményeink szerint formálói is, tehát bele fognak szólni abba, hogy milyen világban éljünk.

- Biztos, hogy képesek lesznek beleszólni a dolgok alakulásba? Hiszen a most elmondottakba szocializálódnak bele, kicsit olyannak tűnik ez, mint az a bizonyos béka és a lassan melegített víz esete.
- Ez is egy fontos szempont, illetve az is, hogy egyáltalán bele tudnak-e szólni a folyamatok alakulásába; eljöhet-e az az idő, amikor a technológia egy bizonyos ponton túl olyan fejletté válik-e, hogy az embernek nem lesz ráhatása arra, hogy a technológia miképpen oldjon meg egy problémát éppen amiatt, mert a gép azt már jobban és hatékonyabban tudja majd. S hát az a felvetett gondolat is a jövő kérdése lehet: egyáltalán bele akarnak-e a szólni a folyamatokba, ha a fejlett technológiai környezet valóban normává válik? Azt tartom fontosnak kiemelni, hogy bármilyen technológiával és megoldással is vettük és vesszük körbe magunkat, az ember mindig is ember maradt. Az agyunk 250 ezer éve nem „frissítette” önmagát, ugyanazzal a hardverrel és szoftverrel futunk sok ezer éve; persze egy pici fejlődés is látszik, hiszen az emberi IQ magasabb mint kétszáz évvel ezelőtt, de jelentős agyi és idegrendszeri változások nem történtek. Az ember motivációja, az elemi ösztönkésztetései, a túlélés és az önmagvalósítás vágya megmaradt. Egy erősen technologizált környezetben nagyjából ugyanazok a dilemmák merülnek föl, mint a technológia születése előtti korszakban – csak éppen a díszlet változott. Madách Ember tragédiája jut eszembe: a történelem során mindig ugyanazokat a köröket futjuk változó díszletek között. Az emberi lét nem fog megváltozni attól, hogy pillanatnyilag nagyobb jólétben, biztonságban, vagy ergonomikusabban él, mint akár száz évvel korábban.

- De mégis csak kérdés, hogy egy ilyen környezethez hogyan tud az ember lelkileg-mentálisan adaptálódni.
- Valóban ez az igazán nagy kérdés: hogyan alkalmazkodik lelkileg, mentálisan, de az életvitele szempontjából is. Arra már látunk példákat, hogy a technológia – vagy azok tulajdonosai – bizonyos szempontból képesek akár teljes kontrollt gyakorolni az egyén, vagy akár egy teljes társadalom felett. A technológia az emberi gondolkodást szinte már a hiedelmek szintjén formálja… S mivel a problématér ma már nem generációról generációra, hanem ötévről ötévre változik, az szempont, hogy ezt a gyors iramú és jelentős változás az ember hogyan képes feldolgozni.

- Ráadásul, ha már a kontrollt említi… az „elő” fölött az egyik legerősebb kontrollt a függőség kialakításával lehet elérni, Adam Alter Ellenállhatatlan című könyvében nagyon pontosan leírja a technológiai függőség jellemzőit, kialakulásának körülményeit. Tehát mit gondol a függőségről?

- A digitális vállalkozások ezt az eszközt nagyon tudatosan használják. A használatban lévő technológiai megoldások kidolgozásának egyebek mellett a legfontosabb alapjai a viselkedéstudomány és a pszichológia által nyújtott ismeretek az emberről. A legfontosabb feladat a felhasználók a technológiához való láncolása. Nagyon sok kutatás foglalkozik azzal, hogy miképpen lehet a képernyő előtt töltött időt növelni azzal, hogy olyan triggerek épülnek be az alkalmazásokba, folyamatokba vagy szolgáltatásokba, amiktől a felhasználó mind többet és többet szeretne fogyasztani. Egy nagyon tudatosan kiépített rendszerről van szó. Manapság az egyik legnagyobb üzleti lehetőséget az emberek technológiához való hozzáláncolása jelenti, mert ezzel a vállalkozások számára piactér nyílik meg, ami számukra reklámidőt vagy éppen fogyasztókat, vásárlókat jelentenek.

- Van-e ennek a leírt folyamatnak ellenszere, valamivel gátat lehet-e vetni annak, hogy ne alakuljon ki valamilyen sötét disztópia? Nem a technológiaellenesség beszél belőlem, csak azért kérdem, mert én személy szerint kevésnek tartom, hogy egy-egy kiugrott techmogul – akik ott voltak a teremtés hajnalán – most verik a tamtamot, hogy baj van.

- A technológiafüggőség egyfajta apátitát képez a világ irányába, az emberek jó része virtuális világban él, különösen a fiatalok, miközben nekik éppen az lenne a feladatuk, hogy hassanak a világra és változtassanak azon. Az online világban „élő” ember elfeledi a valóságot s egy idő után az ott fogyasztottakat gondolja és érzi igazinak, ám így nagyon ember éli az életét kognitív torzítások zárkájában – „az a biztos, amit a képernyőn látok”. A megoldást az iskolarendszer átalakításában vagy fejlesztésében látom például úgy, hogy az alapvető emberi értékek tananyag szinten jelennének meg a rendszerben.

- Mit ért itt emberi értékek alatt?

- Hogyan lássuk, halljuk meg s hogyan beszéljünk egymással, hogyan keressük az értéket az emberi kapcsolatokban, hogyan oldjunk meg komplex problémákat közösen. Utóbbi az együttműködésről és a probléma megoldásról egyszerre szól.

- Egyetértek, de tovább „kötekszem” még: csupa olyan dolgot említ, amit nagyon nehéz behozni egy atomizálódó társadalomba.

- Egyrészt igen igaza van, de másrészt viszont nem értek egyet. Nagyon sok kutatás mutatta meg, hogy az ember a tudatosság fejlesztésével hogyan tud kontrollt szerezni a dolgok és folyamatok felett. Megint csak azt tudom mondani, hogy az ember nem változott olyan sokat az elmúlt néhány ezer évben. Hiába az atomizálódás, ott van benne a hatalmas vágy a minőségi emberi kapcsolatokra. Ezt a lényeges tényezőt az egészség szempontjából a Harvard Medical School vizsgálta meg s arra jutottak, hogy az egyén egészségi helyzetének egyik fő komponense az, hogy milyen minőségű emberi kapcsolatokat tud kialakítani és ápolni. Nagyon is elemi a vágy az egymással való kapcsolódásra, inkább azt érdemes megnézni, hogyan tudjuk ezt úgy megtenni, hogy a valóság és a virtuális valóság úgy érjen össze, hogy az érdekes legyen minden generáció számára és érdekeltté tudjuk tenni őket abban, hogy kapcsolódjanak egymáshoz és együtt oldjanak meg problémákat.

- Vagyis nem kell aggódni, mert az ember – ha pszichológiai, etológiai oldalról fogjuk meg – az „élő” az „élőhöz” vonzódik, nem tudja magát kivonni abból a kapcsolatrendszerből, amit egy másik „élő” jelenthet és adhat a számára.
- Nem tudom, hogy kell-e aggódni vagy sem; a technológiai fejlődésben valójában rengeteg lehetőséget és fenyegetettséget látok egyszerre. Ma emberként az a legfontosabb lehetőségünk, hogy tudatos lények vagyunk és tudatosan tudunk döntést hozni arról, hogy egyénként vagy közösségként meddig megyünk el ezen az úton, hogyan és mire használjuk a technológiát s melyek azok a területek, ahová nem engedjük be az életünkbe. Mindez egy nagyon nehéz egyensúlyozást jelent már akkor is, ha csak azt vesszük, hogy az általunk használt okostelefon összes adata ott landol a különböző szolgáltatók szerverein – mindez viszont alapvető feltétele a világ körforgásában való részvételnek. Tehát nem könnyű meghúzni a határt, de szerintem egyre inkább az egyéni felelősségi szint fog majd dönteni arról, hogy egy jó világba érkezünk-e meg, vagy a teljes szétzilálódás lesz az emberiség része, ahol a technológiai korszakot a kontroll elveszítése jellemzi majd.

- A tudatosságról sokat hallani, mire gondol?
- Több szempontból is a tudatosságra helyezném a hangsúlyt. Mennyit és hogyan használjuk a technológiát, mit és mennyit engedünk be az életünkbe belőle, hogyan kezeljük az adatainkat, mit adunk ki magunkról és mit nem, illetve mindezt hogyan monitorozzuk? De ezt is tanulni kell, mert a technológiai világ nagyon komplex és egyre inkább azzá válik, s nehéz lekövetni, hogy éppen hol mit árul el rólunk az internet. De az is tanulás kérdése, hogy hogyan pihenjük ki a technológia-használattal eltöltött időt; időt kell fordítani a fizikai térben való regenerálódásra és az emberi kapcsolatok ápolására is. Mindezt meg kell tanulnia gyereknek és felnőtteknek egyaránt. Stratégiát kell felépítenünk arra, hogy egy ilyen technológia uralta világban hogyan fogunk „egyben” maradni.

- Nagyobbak, elementárisabbak a változások napjainkban, mint mondjuk a gőzgépek megjelenése idején?
- Nagyon sokan szeretik ezt a korszakot az első ipari forradalomhoz hasonlítani, de szerintem ez nem lehetséges. Az első ipari forradalom idején – amikor megjelent a gőzgép és a robbanómotor – az ember fizikai erejét cseréltük le a gépek erejére, de az ember a szellemi erejét tovább tudta kamatoztatni. Majd ezt követte a második ipari forradalom középpontban az elektromossággal, majd a jött a harmadik, a telekommunikáció és az internet forradalma, de az ember, mint szellemi lény még ekkor is értékes egységet jelentett. Viszont a negyedik ipari forradalom teljesen más az előzőkehez képest. Erről Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum elnöke írt egy különbözőségeket kimutató könyvet. Eszerint amíg az első három ipari forradalom azt változtatta meg, ahogyan csináljuk a dolgokat, a negyedik magát az embert, azt, amik mi magunk vagyunk. Ez az első olyan korszak a történelemben, ahol a technológia lehetővé teszi azt, hogy a biológiai, a fizikai és a digitális rendszereket összeolvasszunk.

- Ezt hogyan képzeljük el?

- Erre az egyik legjobb példa a génszerkesztés s az ilyen projekteket – amik egy évtizede milliárdos költségekkel bírtak – ma már kis túlzással, de néhány száz dollárból le lehet futtatni. Az ember vagy bármilyen más élőlény génállománya a számítóképkehez hasonlóan programozhatókká vált, képesek vagyunk arra, hogy átírjuk az élővilág genetikáját.

- Mondana erre valamilyen megfogható példát?
- A közelmúltban a kutatók megoldást találtak arra, hogyan vegyék ki azt a gént a maláriaszúnyogból, amelyik a betegségért felel, tehát forradalmi áttörést értek el arra nézve, hogy hogyan is lehet megszüntetni a maláriát a földön. Viszont a technológiát nem merik kiengedni a természetbe, mert fogalmuk sincs arról, hogy egy ilyen genetikai módosítás milyen hatást fejthet ki az ökoszisztémára. Az orvostudomány is egyre inkább arról beszél, hogy gyógyszerek helyett nanorobotokat kell a véráramba juttatni s így létrejön a lokális beavatkozás, a folyamatos monitorozás lehetősége, vagy akár a prevenció egyik új formája is, hiszen az eszköz meg tudja mondani, hogy például mikor várható egy trombózis. De nem csak jelzi a sokkot, hanem megoldási javaslatok is tud rá adni a beavatkozás mellett. Tehát a három említett rendszer összeolvadása ezt jelenti.

- Ezt megint csak felveti a társadalmi dimenziót, hiszen már az is közösségképző vagy éppen bomlasztó tényező lehet, hogy kinek milyen értékű a mobiltelefonja. Szóval, ha egy adott technológia csak egy adott társadalmi réteg vagy csoport számára válik elérhetővé, akkor hogyan nézhet ez ki társadalmilag? Szuperemberek, transzhumánok, illetve rosszabb életminőségű, beteg emberek?
- A trendek alapján úgy tűnik, hogy a szofisztikált technológiák egyre olcsóbban érhetők el. Nézzük csak meg, hogy Afrika egyes részein a nagy szegénység ellenére is szinte az egész társadalom mobilfelhasználóvá vált, hiszen egy szuper technológia nagyon rövid idő alatt vált olcsóvá és elérhetővé. Az erre a folyamatra jellemző gazdasági törvényszerűség szerint ahogyan a technológia exponenciális tempóban fejlődik, a képességét évente-másfél évente megduplázva az ára exponenciális sebességgel csökken. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy az izgalmas technológiák a szélesebb, szegényebb rétegek számára is elérhetővé váljanak. Ebben a kérdésben optimista vagyok, amiben viszont kételyeim vannak az az, hogy a technológia pillanatnyi tulajdonosai hogyan és mire használják majd föl s kinek teszik elérhetővé ezeket a lehetőségeket, legyen szó akár a Facebook-ról vagy akár egy nagyhatalmakról. Izgalmas kérdés ez, ám a technológia erre képes választ adni, mert például a blockchain-technológia bizonyos szempontból olyan szintű demokratizálódást hozott az üzleti élet számára, ahol nincsen lehetőség kontrollálni, illetve tulajdonolni a folyamatokat. Persze itt is az a kérdés: ha a technológia mindenki számára elérhető és demokratikus, illetve kontroll nélküli, akkor hogyan is fogunk élni ezzel szabadsággal?

Azt mondanunk sem kell, hogy a technológiai és digitalizációs kérdések az idei Internet Hungary konferenicán is terítékre kerülnek.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lippai Roland

Szabadúszó újságíró, coach, maratonista. Minden mögött az embert keresi, azt, ami őt előre viszi, teljesítményre sarkallja, amitől ő maga „élővé” válik. A digitalizáció és az ...