Trunk Tomi: a mi generációnknak a tökéletlenség a tökéletessége

Trunk Tomi: a mi generációnknak a tökéletlenség a tökéletessége
Nem a generációs különbséggel van probléma, hiszen az jó, mert változást jelez, interakciót igényel. Az előítéletességgel, különösen a generációs előítéletességgel van gond – állítja Trunk Tomi, Dablty, élsportoló, vlogger, végzett DJ, a hazai sneaker kultúra megkerülhetetlen jelensége, Z generációs szakértő, influencer. Trunk Tomi előadásaival nemzedékek között teremt párbeszédet, 2019-ben médiát alapított, nemrég pedig sikerrel kipróbálta magát a rap műfajában és most jelenik meg a második könyve „Kintsugi - A márkák hivatása. Az első járvány a közösségi média korában” címmel.

Trunk Tomi VIP könyvbemutatójához 2020. november 19-én, csütörtökön lehet csatlakozni 10.00-11:00 között a DIGITAL HUNGARY FACEBOOK OLDALÁNAK LIVE STREAMJÉN. A könyvbemutatón Iglódi Csaba, senior leadership consultant, a Your Way Consulting alapítója és Szabó Béla, a Telekom márkakommunikációs igazgatója beszélget az ifjú szerzővel arról, hogyan tudnak a márkák szót érteni a Z-generációval.

- Egyszerre több szerepkörben is helytállsz. Hogyan tudod összeegyeztetni a sízést, a párhuzamosan futó projektjeidet, a tanulást, a médiamegjelenéseidet, miközben már a második könyved publikáltad – mindezt 17 évesen?
- A fejemben valahogy úgy pörgetik egymást a gondolatok, mintha kereszteznénk egy fogaskereket a lehetetlen alakzattal. Például amikor edzésem van, a síliften sokszor végigolvasom az e-mailjeimet és azonnal válaszolok, hogy menjenek a dolgok, de a kiszállóhoz közeledve már ott kell lennem fejben a pályán. Ezt úgy tudom megoldani, hogy kis zsilipeket teszek a fejembe. Már kiskorom óta egy szeretetre, és gyors adaptálódásra épülő kreatív környezetben nevelkedtem. Nagyon szeretek a pörgés után otthon kikapcsolni.

- Hogyan határoznád meg magad?
- Sportoló vagyok, sőt élsportoló. Ez azt jelenti, hogy persze beszélek a dolgokról, de fontos, hogy kitartóan csinálom őket. Akkor érzem jól magam. Meghatározni magam ebben a pillanatban nem tudom, hisz változom, 17 éves vagyok. Szeretnék “világokat”, generációkat merev határok lebontásával közelebb hozni egymáshoz, a saját értéküket és méltóságukat megtartva persze, hogy valami több születhessen. Egy nagyon fontos lépés most az életemben, hogy egy ausztriai előadásomat követően a német nyelvterület egyik vezető kommunikációs ügynöksége, a Campaigning Bureau felfigyelt rám. Z generációs szakértőként és tanácsadóként hosszútávon együtt dolgozom velük és ügyfeleiknek is. Egy hihetetlen vállalat, ahol, talán mondhatom, hogy a könyvemben is leírt gondolkodásmódot óriási piaci tapasztalattal és egy jövő, ifjúság és mentoráló fókuszú gondolkodással ötvöznek. Philipp Maderthaner egy híres és kimagasló gondolkodó, események keynote speakere, a vállalat mégsem one man show. Itt a közös alkotás mellett sokat fogok tanulni, és ebben az irányban szeretnék tovább haladni. Nagyon büszke vagyok, hogy Philipp Maderthaner-rel és a Campaigning Bureau-val dolgozhatok.

- Azért néha vannak rossz napjaid?
- Van, de nagyon kevés, mert úgy érzem, valamilyen furcsa burokkal vagyok körülvéve a természet által. Ha nem is ilyen a világ, én ilyet akarok kreálni magam körül, amiért teszek is, a közösségi médiafelületeken ezért is nem szólok be másoknak, és nem azért, mert félek vagy konfliktuskerülő vagyok. Rossz napjaim tehát nincsenek, tényleg jól érzem magam, csak nagyon nehéz napjaim vannak, amit egy-egy napom napirendje azért megmagyaráz.

- Ha már a felnőttekről beszélünk, miből fakadnak szerinted a legerősebb generációs különbségek? Tudnál konkrét példát említeni ? A könyvírás például nem szokványos egy fiataltól a digitalizált világban.
- Szerintem nem a generációs különbséggel van probléma, hiszen az jó, mert változást jelez, interakciót igényel. Az előitéletességgel, különösen a generációs előitéletességgel van gond. Ezt a könyvemben hátul lévő kutatásom eredményei is mutatják. Ez vonatkozik az emberi kapcsolatokra, és a fogalommeghatározásokra is. A digitalizáció elhozta sok szempontból a demokratizálódást, a piacra lépési lehetőséget, az üzleti modellek új generációjának lehetőségét. De például egy könyv számomra a limitált tudást jelenti – nem hozzáférhető mindenhol, ezért értékes. A demokratizált „tudás” fontos, ezt a könyvemben is leírom, de a limitáltság érdekes módon egyenlő lehet a fenntarthatóval, mert értékes, vigyázunk rá. Óriási igénye van a generációnknak a limitáltságra, mert az biztonságot ad. Egyediséget ad. Értéket hoz. Ez érezhető a divatban is: a limitált kollekciók a fenntartható gondolkodáshoz is hozzájárulnak, hiszen értékesek, nem cseréljük gyakran. A digitalizáció hozott egy nagy vélemény- és ismerethalmazt. A könyv megállítja az időt. És tapasztalatom szerint nagyon is aktuális a fiataloknak a „könyv”. Az első „fiatal” olvasóm például kimondottan inspiráló és lényegretörő visszajelzést is adott a könyvemről: a könyvek eleje szokott unalmas lenni, de az enyém rögtön nagyon jó. Ezt jó volt egyébként hallani.

- Gyakran említed, hogy a tevékenységeiddel abban szeretnél segíteni, hogy jobban megértsék az emberek a generációd gondolkodásmódját. A Kintsugi, a márkák hivatása című új könyved is ezt a célt szolgálja? Hiszen a Z generáció jelentősége folyamatosan növekszik, és ahogy te is említed, a vállalatoknak sürgős szemléletváltásra van szükségük, ha el akarják érni őket. Mit ajánlasz nekik? Mitől léphetnek sikeresen kapcsolatba velük?
- Ez a könyv nem csak a Z generációs fogyasztók szemszögéből közelíti meg a Z generációt. Eddig felnőtteknek meséltem fiatalokról. Lassan a márkák alapítói, vezetői is kikerülhetnek a mi korosztályunkból. Arról a nyelvről és megközelítésről beszélek, ahogy a nagyszerű és korszerű márkák működnek. Arról a startup szemléletről, amivel a legnagyobb vállalatok vezetőinek is gondolkodni kell. Arról a vállalatépítési szemléletről, ahol nemcsak a kommunikáció és – a felnőttek nyelvén az úgynevezett fenntarthatósági statement szintjén kezelik a társadalom és fogyasztók kérdéseit. A könyvben arról a célra irányult elhivatottságról, purpose-ön alapuló építkezésről beszélek, ami egy ember sorsát, egy vállalat teljes irányát megadja, és ami egy közös fogalom az emberek és az emberek által alkotott cégek világában. Ha van purpose, akkor lesz karma a vállalatok életében, lesz egy irány, egy nehézségi erő és az új szemléletváltással teljesen más lesz a vállalati működés belső dinamikája. De ezt részletesen a könyvben mesélem el. Oxfordban heteket töltök nyaranta. Azok a hetek ebbe az irányba inspirálnak.

- Miben különbözik a Z generáció elődeitől? Lehetséges, hogy a vállalatok azért nem tudnak hatékonyan kommunikálni ezzel a generációval, mert félreismerik? Sokak szerint nagyon kritikus a generációd, azért is nehezebb megszólítani, ez igaz?- Válaszolok, de messzebbről kezdeném. A Kintsugi eredetiségében is egy fenntartható művészet volt. Tartsd meg az eredeti darabjait, valamivel tedd többé. A japán felfogásban a Kintsugi az a művészet, ahol egy törött tálat nem egy tönkrement tálnak, hanem egy potenciális alkotásnak látnak. A tökéletlenségek teszik a darabokat és az új egészet értékessé. Vagyis a saját szabálytalanságunk és tökéletességünkre való, néha mű törekvése a generációnknak megijesztheti a felnőtteket, akik megbonthatatlan arculatokban gondolkodnak. Amelyik márka ezt érti, az hasít. Viszont lehet, ez nehéz sok márka számára.

- Tudnál példát mondani?
- Amikor voltak Amerikában a Black Lives Matter tüntetések, mit csinált az Adidas? Megosztotta a legnagyobb konkurenciája, a Nike Twitter posztját, ami leírva egy banális dolognak tűnhet, de azzal, hogy hátat fordítottak az évtizedekre visszanyúló rivalizálásuknak, tökéletesen szimbolizálta az összefogást. Ezzel párhuzamosan mit lépett a Nike? Egy kampány erejéig átalakította a szlogenjét szintén az összefogásra reflektálva. Tehát a szabálytalanságban egy organikusan és sokszor átláthatatlanul alakuló törzsi tánccá vált a márkaépítés. Az irányt a purpose adja a vállalatnak, nem az arculati kézikönyv. Egy profi, fegyelmezett csapatnak kell tudnia, hol kell engedni, és csak menni a vibe-bal. Vagy kilépni es egy saját vibe-ot teremteni.

- Korábban említetted, hogy a personal branding fogalmát az előző generaciótól örököltük. Ma már átalakult a sztárkultusz fogalma?
- Igen, ez valóban a felnőttek fogalma szerintem, akik a közösségi média korában újra kellett tanulni saját pozícionálásukat. Nekem ez a szó nagyon ego centrikus, ami pedig a kapcsolódást akadályozza. Én inkább community brandingről beszélnék, és arról a plusz erőről, ami összetart valakit a közösségével. Nem egyénenként, hanem együtt sztárolunk, vagy sztárolunk és rajongókból, alkotva sztárrá válunk, mint a TikTokon. Egy TikTok-os lány mesélte, hogy 16-an összeálltak, és “felsztárolták egymást” random fiatalok. El lehet ítélni a platformot, de Burberrys és neves speakerek is ott építkeznek. Ennek az okáról például a könyvemben is írok.

- Az új könyved két részből tevődik össze: az első fele a vállalati purpose-t bontja ki, a második fele pedig interjúkat tartalmaz.
- Nekem kiskorom óta meghatározzák az életemet a mesék, a meseolvasás, a történetek, Ezért nagyon hálás vagyok a szüleimnek, és a nagymamámnak. Így az egész könyv egy kicsit személyes és “mesés”. Mármint a hangulata. A könyv első fele részben kész volt, “purpose generáció” volt a munkacíme. Amikor hirtelen bezáródott minden a járvány első hullámában, akkor jött az ötlet. Tulajdonképpen mindennap utaztam a világ egy pontjára ezekkel a beszélgetésekkel a studio szobámban. Dubai-ból Sani Ali gondolatai, vagy Quinn Callander, a kanadai 13 éves cserkészsrác a járvánnyal kapcsolatos innovatív tettei, vagy Hiroki sorai Japánból. Úgy érzem, és ezt a visszajelzést is kaptam, teljesen felelgetnek a könyv első felében leírtakra, mintha életre keltené az interjúkat. Sok fiatal a Magyar Facebook és Instagram tartalmakon nő fel. Ha mást olvasnak, biztosan új perspektívát is látnak.

- Mi alapján választottad ki a fiatalokat, akiket megszólaltatsz a könyvedben?
- Én nagyon hagyománytisztelő vagyok a saját életemben is, de nagyon sok fiatal került be „non-lineárisan” fejlődő ázsiai országokból. Szaud-Arábia, Maldív-Szigetek nyitott fiataljainak a gondolatait nem mindennap élheti át az ember. Ez fontos szempont volt a választásnál. Olyan fiatalok, akik a simplicity és excellence kucsszavak mentén szövik az életüket, és a generációnkra jellemző, akár autodidakta zsenialitást is el akartam hozni, ezt például egy magyar fiatal történetén keresztül. A könyvben szabálytalan sikersztorik és perspektívák jelennek meg. Olyan fiatalok, akik már ilyen gondolkodással fognak a cégek élére kerülni. Szerintem itthon is sok fiatal élhetné ezt a felfogást, de egyszerűen nem tudják, hogyan kezdjenek neki. A könyv végén magyar fiatalok véleményei is ott vannak a generációnkról. Ott ezt meg is fogalmazzák.

- Az utolsó interjúdért le kellett állítani a könyved nyomtatását, megérte? Miért volt számodra ennyire fontos ez a személy?
-
Lucas Pinheiro Braathen egy 20 éves norvég srác, akinek brazil az anyukája. Megnyerte a söldeni sívilágkupa futamot most a koronavírus járvány közepén, amikor sportolóknak sem egyszerű fejben ott lenni. Brazil zászlóval a fején rakta ki a storykat a buszában a győzelme napján. Minden megmozdulásán látszik, hogy teljesen kilóg ebben a rendszerében és stílusában konzervatív felfogású sívilágban. Ezt Pinheiro is leírta. Nyitott, sokoldalú, és gondolkodó srác. Ismerjük egymást, Új-Zélandon találkoztam vele. Instagramon tartjuk a kapcsolatot, és a síliftből lefelé – két zsilip között – megcsináltuk a beszélgetést. Steve Jobs a példaképe, kollaboratív a viselkedése, amilyennek egy modern márkának lenni kell. Nagyon örülök, hogy a könyvemben ő is üzent nekünk, fiataloknak, ahogy ő írta: a „Z-gen gang”-nek.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Szilágyi Katalin

Szilágyi Katalin a digitalhungary.hu főszerkesztője és újságírója. Tudomány, technológia, startup, kultúra, média és marketing területeken készít interjúkat. A havonta megjelenő Business Class …