- Hogyan kezdtél el SEO-val foglalkozni?
- Amikor ’12 végén webáruházat nyitottam, a fejlesztési költségek elvitték a tőke nagyrészét, ezért nem tudtam PPC hirdetésekben gondolkozni, és sejtettem, hogy más megoldásra lenne szükségem. Láttam, hogy sokan önállóan is odatalálnak az oldalamra, de akkor még nem tudtam a magyarázatát. A webfejlesztőm mesélt róla, hogy van ez a SEO nevű cucc… Ekkoriban még kiszerveztem pár feladatot SEO-szakértőknek, aztán rájöttem, hogy több pénzt nem akarok elégetni ezzel – egyrészt azért, mert amikor csak egy egyszerű tanácsra lett volna szükségem, akkor is rettenetesen magas óradíjért álltak szóba bárkivel, másrészt azért, mert számtalan dolgot csináltak ún. „black-hat”, vagyis nem megengedett technikákkal. Utóbbi rám nyilván negatív következményekkel járt. Végül online, saját kútfőből kezdtem tanulni a keresőoptimalizálást, elsősorban a külföldi blogokból. ’15 elején aztán eladtam a webáruházat, és felfuttattam egy másikat – ezt már kifejezetten referenciának, hogy megmutassam, milyen forgalmat tudok a SEO-val elérni. Végül eladtam ezt is, ’17-ben váltottam ügynökségi működésre, így jött létre az ALH Consulting.
- Azután jött a baleseted…
- Robogón tartottam hazafelé, amikor elütöttek. Csak a szerencsén múlott, hogy nem lett belőle tragédia. Akkor jöttem rá, hogy ugyanolyan esendő vagyok, mint bárki más: egy másodpercre voltam attól, hogy valaki kinyírjon a saját hülyesége miatt… Ekkor átértékeltem a munkámat is, és rájöttem, hogy nem csak abból áll minden. Végig gondoltam, az életemből hány évet vesztegettem el erre, és hogy ezt az időt már nem fogom visszakapni. Ezután az ügyfelek és a munkatársak 90 százalékától megváltam: tiszta lappal szerettem volna felépíteni valami újat. ’18-ban alapoztuk meg a mostani növekedést, bevezettünk olyan megoldásokat és folyamatokat, amik el tudnak ide juttatni minket, és idén elkezdtünk egy olyan adminisztrációs rendszert építeni, ami leveszi rólunk a munkát. Az ügynökség mostanra már a félautomata és automata állapot határán működik, és ennek hála nagyjából harmad annyit kell ugyanazon a szolgáltatáson dolgozni, mint 1 éve.
- Milyen folyamatokat sikerült automatizálni, és mi igazolta eddig, hogy ez a fajta működés megéri?
Jelenleg 120 milliós szerződésállományunk van, év végére valószínűleg átlépjük a 200-at is. Csak augusztusban például 18 százalékot fejlődtünk, amikor a jelentkezők fele nyaralt, és most is éppen 90 céggel tárgyalunk. Amivel tavaly 1,5 órát dolgozott egy kampánykezelő, azzal idén már csak 30 percet, és év végére remélhetőleg ez 10 perc alá fog csökkenni. A lényeg, hogy minden automatizálva legyen, ami ismétlődő: a 150 ügyfélnek nem megy ki manuálisan megírt e-mail, tulajdonképpen emberi munka nélkül zajlik az ügyféloldali kommunikáció. Ilyen módon nem csak időt spórolunk meg, hiszen a szoftver nem igazán sztrájkol, nem megy nyaralni, nem kér fizetésemelést és szülni sem fog… Nagyon sok, a HR-hez kötődő feladatunk is automatizált már, de ott akadnak még elvesztett adminisztrációs órák. Az alvállalkozóinkkal (például szövegírókkal) nem is szoktunk találkozni, a bérszámfejtés is automatizált, az ügyféllel közvetlenül nem is kell kommunikálniuk, de még velünk se igazán. A határidő beosztás is automatizált, ahogy a bérezés és a számlázás menete is, ezekhez nem kell beszélnünk egymással, mert egy objektív és pontos rendszer végzi helyettünk.
- Aki más területen dolgozik, az szerinted milyen folyamatokat tud automatizálni? Vegyünk például egy egyéni vállalkozóként dolgozó szövegírót. Van, amit különösebb szaktudás nélkül is érdemes automatizálnia?
- Érdemes mintákban gondolkodni és azokat rendszerbe foglalni. Mi az, ami rendszeresen ismétlődik, előfordul, felmerül? Ha 70 emberből 5 feltette ugyanazt a kérdést, azt már érdemes automatizálni – mert ha a jövőben még 300 felteszi ugyanazt, az már 10 extra választ jelenthet, amivel foglalkozni kell egy órát. A választ leszövegezni ezzel szemben 3 perc. Ha például a szövegíró állásokra jelentkezik, és a jelentkezéseket akár a legegyszerűbb CRM-ben vezeti, ott beállíthatja, hogy 1 hét múlva a rendszer rákérdezzen az ügyfélnél, hogy állnak, mit gondolnak stb. Vagy épp 3 nap elteltével automatikusan tájékoztatja az ügyfelet, hogy kész a cikkvázlata, és ennek a felhős linkjét el is küldi. Ezzel növeli a szolgáltatás színvonalát, ráadásul leveszi a saját válláról az adminisztrációs terheket. De vegyünk például egy fodrászatot! Ha minden bejelentkezőnek automatikusan megy az sms a címmel és a legegyszerűbb megközelíthetőséggel, már kevesebbszer kell hívásokat fogadni hajvágás közben arról, hogy hogyan jut oda, és hol tudnak parkolni az ügyfelek.
- Azt mondod, soha még önéletrajzot sem adtál be sehová. Hogy alakult ki nálad ez a vállalkozói szemlélet?
- Bennem igazából fel sem merült, hogy alkalmazottként dolgozzak. Ha belegondolsz, az alkalmazott is vállalkozó, aki egyetlen ügyfélnek szolgáltat. Ez a legnagyobb kiszolgáltatottság a világon, hogy valaki az összes idődet megveszi, tulajdonképpen skálázási lehetőség nélkül. Ebben soha nem tudtam, és nem is akartam gondolkozni. Egyszer mondjuk beadnék egy önéletrajzot valahová – ha lenne –, de csak poénból…
- Idén a Forbes listájára is felkerültél. Milyen tanácsot tudnál adni a hozzád hasonló fiatal vállalkozóknak?
- Fontos megérteni, hogy ez nem jön magától. Nincs olyan, hogy valaki kilép az egyetemről, és övé a világ tudása, magától az ölébe hullik havi 5-600 ezer forint. Kevés dologért fizetnek igazán sokat. Amit megfizetnek, az a többlet tudás, a felelősség és a hozzáadott érték. És az sem biztos, hogy neki ez a személyes vágya! Lehet, egy olyan bálványt állít elé a családja, a környezete, esetleg önmaga, amit valójában nem is akar felépíteni. Nem mindenkinek való napi 16 óra munka. Először magának tegye fel a kérdést, hogy konkrétan mit szeretne, mert a sok pénz vagy a „siker” az nem végcél! Utána lássa be, hogy ha a vágya egy saját vállalkozás, az rengeteg időbe és kitartó munkába fog kerülni.
- Van-e, amit másképp tervezel a jövőben csinálni, mint eddig?
Én most már csak szakmai tanácsadással és értékesítéssel foglalkozom, ezeket a feladatokat nem lehet kiadni másnak a jelen szintünkön. Fontos számomra, hogy csak annak szolgáltassunk, akinek tényleg képesek vagyunk értéket adni, és fontos az ügyfeleink minősége, hitelessége is. Ajánlatot most már nem is adunk magunktól, csak annak, aki kifejezetten kéri. Nyilván nem akarok évekig napi 6-8 órában tanácsadással foglalkozni, és az ügyfélkört sem szeretném a végtelenségig bővíteni: egy ponton túl csak az igazán minőségi parterek megtartására fogok törekedni.
Szerzők: Szuchy Brigitta és Rónyai Júlia Anna
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
