„Sosem hittem el, hogy elég, ha az ember egy lábon áll” – interjú Hegyi Nórával

„Sosem hittem el, hogy elég, ha az ember egy lábon áll” – interjú Hegyi Nórával
Hegyi Nóra rendező, producer, kreatív szakember, az üzleti filmek szakértője, volt televíziós műsorvezető, jelenleg pedig a Kolibri Pictures tulajdonos-ügyvezetője. Cégvezetőként kollégáival nem csupán arra vállalkozik, hogy hosszabb-rövidebb filmek gyártásával gazdasági társaságok imázsát építse, kríziskommunikációját szakértelemmel kezelje. A versenyszférán kívül Nóra társdalami szerepvállalása is jelentős: számos civil közösség tudhatja magáénak a Kolibri Pictures szakmai és mozgóképi támogatását.

Szakmai pályafutásodat egyebek között Pulitzer Emlékdíjjal és Hégető Honorka-díjjal is elismerték. Bár a klasszikus és a kereskedelmi televíziózás már nem a mindennapjaid része, a kommunikáció világától nem kerültél távol. Idézzük fel a kezdeteket, hogyan lett az életed meghatározó része, a hivatásod a média?
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen diplomáztam. Az érettségi után, 2001-ben bekerültem a híres Vitray Tamás - Horváth Ádám-osztályba. Ekkor már elindultak a kereskedelmi tévék is, és jól látszott, hogy mire mi diplomát kapunk a kezünkbe, egy kicsit légüresebb térbe kerülünk, hiszen a szakma nagyjai, Máté Kriszta, Holló Márti, Batiz András és Kolosi Péter, akik szintén a Vitray-Horváth-osztályból kerülte ki évekkel korábban, már számos helyet betöltöttek a szakmában fiatal kortársaikkal együtt. Így az én generációmnak már más utakra is kacsingatnia kellett. A Színművészetivel párhuzamosan elvégeztem az ELTE-n az esztétika szakot, újságokhoz is építettem kapcsolatokat az elektronikus média mellett. Több szakmai elemzést, stratégiát írtam cégeknek és szervezeteknek. Sose hittem el azt, hogy elég, ha az ember egy lábon áll. Még egyetemre jártam, amikor elkezdtem dolgozni a Magyar Televízió Este című műsorában, majd a Sportosztályon, mert szerettem volna Vitrayhoz közel maradni, illetve mindeközben dolgoztam még néhány élő adásban is. Élő kvízműsort vezettem a foci Eb alatt Istenes Lacival, de dolgoztam Friderikusszal és Vitray tanár úrral is a Hoztam egy milliót című műsorban. Ezután jött az RTL Klub, ahol sokak álma volt bekerülni a XXI. század című műsorba, ami nekem megadatott. De jelen voltam híradósként is, valamint dolgoztam a Házon kívülben is, ahol a XXI. századhoz hasonlóan szerkesztő-riporter és műsorvezető is voltam. Ezt akkor a szakma csúcsaként éltem meg, fantasztikus évek voltak! De miután megszületett az első gyerekem, tudtam, hogy abban a formában, ahogyan korábban, már nem tudok majd dolgozni, hiszen nehéz lett volna összeegyeztetni a munka iránti elkötelezettségemet a családdal. Miután maximalista vagyok, sem az egyiket, sem a másikat nem tudtam volna félgőzzel csinálni, ezért úgy döntöttem, hogy más irányba fordulok szakmailag, és ekkor, 2009 és 2010 tájékán már látszott, hogy lesznek más, új utak is a médiában, a social felületek gyors fejlődésének köszönhetően.

Milyen új irányt találtál vagy választottál magadnak?
Eljöttem az RTL-től, saját céget alapítottunk az egyik volt kollégámmal, Kiss Norbert Ádámmal (mára elismert gasztro blogger, szabadúszó filmes), és filmgyártásba kezdtünk. Akkoriban lettek népszerűek az online videók, valamint egyre több YouTube csatorna született. Norbinak megvolt a bátorsága és önbizalma, én meg úgy voltam vele, hogy egy jó társsal bármit meg lehet csinálni. Egy idő után azonban elváltak az útjaink, és nekem lett egy saját cégem, ami jelenleg Kolibri Pictures néven működik.

Az évek során a kezdetekhez képest egy újabb irányt vett a Kolibri Pictures. Pontosan mi a cég profilja?
Filmeket, mozgóképet gyártunk cégeknek, hogy az üzleti céljaikat támogassuk. Ami bármi lehet, például egy klasszikus reklám, de van, hogy interaktív módon streamelni kell egy cég nagy rendezvényét, hogy a világ bármelyik pontján lévő telephelyén követhessék az élő eseményt. Gyártunk animációt, valamint image- és kreatív filmeket, sales támogatására szolgáló filmjeink is vannak, tehát mindennel foglalkozunk, ami kreatív mozgóképes eszközökkel, egy cég működését, életét, céljainak, vágyainak elérését támogatni tudja. És akkor még nem is beszéltünk a VR, az AI és a többi fejlesztés beépítéséről a kommunikáció világába.

Mi a Kolibri mottója?
Van egy mondás, miszerint egy kép többet mond száz szónál. Ez egyszerűen hangzik, de igaz, hiszen sok mindent elárul egy cégről, ha látjuk a képeken, hogy kik a kollégák, kik dolgoznak ott, vagy milyen a munkakörnyezet. A megrendelőink, a partnereink, akik hozzánk fordulnak segítségért, sokszor vagy nem tudják kifejezni, hogy mit szeretnének elmondani, megmutatni magukról, vagy, hogy mi az ő általuk előállított termék előnye. Mi azonban segíteni tudunk ebben, és meg tudjuk mutatni képekben, mitől jobb vagy más az adott cég vagy vállalkozás. Vagyis a mottónk szerint „Képet adunk vágyainak.” A mozgóképpel nem csupán a megrendelőinknek segítünk. Az utóbbi évtizedekben - főként az egyre gyorsuló filmek és a social média hatására - nagyon sokat romlott az emberek képzelőereje, emiatt egy írott anyagot sokkal nehezebben fogadnak be, mint azt, amit csak meg kell nézniük.

A céges kommunikáció Achilles-sarka gyakran a kríziskommunikáció. Mozgóképekkel, filmekkel akár ezt is könnyebb kezelni?
Mondok egy példát. Amikor beütött a Covid, az egyik ügyfelünk, egy nagy hazai drogéria-parfüméria hálózat azzal keresett meg bennünket, mutassuk meg, hogy milyen biztonsági és egyéb intézkedéseket tesznek meg annak érdekében, hogy az online megrendeléseket megbízható körülmények között kézbesíthessék a vásárlóiknak. De ezen az üzeneten keresztül nem csak azt tudtuk megmutatni, hogy a cég milyen biztonsági intézkedéseket tesz a kiszállítandó termékek védelmében, hanem azt is, hogyan védi a dolgozói egészségét, és ennek érdekében, hogyan szervezték át a munkafolyamatokat. Ez abszolút kríziskommunikáció volt. Őszinte leszek, a Kolibri Picturesnél a Covid-évek megnövelték a forgalmat, hiszen a cégeknek a korlátozások ellenére muszáj volt kommunikálniuk. Mindenki a neten lógott, mindenki online volt, nem véletlen, hogy ekkor szaporodtak meg az edukatív és az animációs jellegű tartalmak, melyek segítik az információátadást. És nem csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is sok oktatóanyag készült mindenféle formában. Ez volt az az időszak, amikor azt éreztem, hogy találkozik az egyetemen tanult elmélet a saját szakmai tapasztalatommal. A Színművészetin ugyanis olyan egyszemélyes deszantos stáboknak képeztek ki bennünket, akik egy kamerával és egy vágó alkalmatossággal a világ végéről is komplett anyagokat tudnak készíteni. A Covid épp ezt követelte meg tőlünk, amikor otthon kellett maradni, és mindent otthonról kellett elkészíteni, vagy csak ministábok juthattak el forgatásokra.

A Covid óta eltelt négy év. Mi a tapasztalatod, a cégek és a vállalkozások mozgóképes kommunikáció iránti érdeklődése azóta is megmaradt?
Igen, és egyre több megkeresés érkezik, mondhatnám azt is, hogy ráéreztek az ízére. Szintén a Covid idején talált meg bennünket egy olyan mezőgazdasági cég, amely korábban egy egész napos rendezvény keretében mutatta be új növényvédőszereit a partnereinek, ám erre a járványidőszak idején nem volt lehetősége. Ezért mi mentünk oda, és élő közvetítés-sorozatot tartottunk a kukorica- és búzaföldekről. Ezzel a céggel azóta is megmaradt a kapcsolatunk, és ma már a veszélyhelyzet nélkül is arra kérnek, készítsünk élő közvetítéseket, mozgóképi termékbemutatókat – a partnereik ugyanis nemcsak megszokták, hanem meg is kedvelték ezt a formátumot.

Ám a Kolibri Pictures nem csak a versenyszférában tevékenykedőknek segít. Nagyon jelentős a társadalmi szerepvállalásotok is például a HIV-fertőzöttek érdekeit képviselő Retropajzs Egyesülettel. Hogyan találtatok egymásra?
Velük is a Covid kapcsán találkoztunk először. Az egyik nemzetközi gyógyszergyártó cég felkérésére podcastokat készítenünk, egyebek mellett a HIV és a koronavírus megjelenésének hasonlóságáról, a kutatások gyors fellendüléséről, vagy éppen arról, hogy mennyire megnehezíti a HIV- fertőzöttek ellátását a veszélyhelyzet. A figyelemfelkeltő kampány során megszólaltattunk HIV-vel élőket, például egy matektanárnőt és egy nyugdíjas nagymamát is, akik elmesélték a saját történetüket és a saját tapasztalataikat. Az ekkor kialakult kapcsolatok megmaradtak, és azóta is segítjük az időközben megalakult Retropajzs Egyesület a HIV-vel élőkért céljait is. Ha kérik, akkor segítünk nekik a különféle figyelemfelkető kampányokat hatékonyabbá tenni, így indult az „Ember a pajzs mögött” podcast-sorozatunk is. Felkértek, hogy beszélgessek érintettekkel. Először csak néhány epizódot terveztünk, mert sokan nagyon félnek, zárkózottak. De az első interjúkat hallva többen felbátorodtak, és maguk jelentkeztek, hogy megosztanák a történeteiket. A kimondott szó, a hiteles történet ereje hihetetlen. A kommunikációs tanácsadástól függetlenül én egyébként is szociálisan érzékeny ember vagyok, és ha tudok, akkor szívesen segítek másoknak. A Retropajzs Egyesületen túl évek óta támogatjuk a Bátor Tábort, nekik dokumentumfilmet, imagefilmet, animációkat és az 1%-felajánlásokhoz készítettünk spotokat. De tartottunk már képzéseket is az alapítvány munkatársainak: kamerakezelést, vágási ismereteket tanított a Kolibri-team nekik. Sajnos mi sem tudunk mindenkinek a rendelkezésére állni, de ha például tréninget tartunk, és megtanítjuk a civil szervezeteket arra, hogyan tudnak segíteni magukon, akkor könnyebben és olcsóbban meg tudják valósítani egy-egy kampány kommunikációs feladatait. Ez egy win-win szituáció lehet. Az említetteken túl szívesen dolgoztunk együtt az UNICEF-fel, és idén nyáron a megváltozott munkaképességűek munkába állását segítő Salva Vita Alapítványnak is forgattunk egy filmet. Ezeknek a munkák minket is sokban építenek, a forgatások nagyon jó hangulatban telnek, hiszen mind a két fél a jót, a segítő szándékot látja a másikban, én és a kollégáim is tanulunk ezeknek az embereknek a példájából: a bonyolultabb sorsok viselői erőt tudnak adni a mi hétköznapjainkhoz is.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Juhász Marianna

1998 óta dolgozik a nyomtatott és az online médiában. Pályafutását egy megyei napilap tudósítójaként kezdte, ezt követően éveken keresztül munkatársa volt több országos gazdasági magazinnak …