Csaknem egy évvel ezelőtt beszéltünk utoljára, akkor abba engedtél bepillantást, hogyan készülnek a mesterséges intelligencia segítségével készülő képeid. Azt javaslom, kezdjük most a beszélgetést azzal, hogyan és miben változott az eltelt idő alatt az alkotói munkád?
Szinte minden megváltozott az eltelt egy év alatt. Pontosabban egy dolog változatlan, még mindig cicák a téma, de most már én festem őket, és nem a mesterséges intelligencia képeiből készítek „festménynek látszó tárgyakat”. Ezek már igazi festmények, és számomra is meglepő módon zajos sikerük van. Tulajdonképpen sokkal sikeresebbek, mint a korábbi, nem tradicionális módon megjelenő cicák voltak.

Hogyan dolgozol most? Miben változott a technikád?
Ecsettel, akril festékkel és autófényező fóliával dolgozom egy olyan módszerrel, amit - szerintem - én találtam ki. Ez utóbbi olyan nekem, mint a graffitiseknek a stencilek. Az autófényező fóliát szikével kivágom egy farostlemezen, és gyakorlatilag színenként és rétegenként rakom össze a képet.

A macskák fizimiskája változott a korábbiakhoz képest?
Bár kicsit változott a cicák külleme, ettől függetlenül bennük van minden, ami régen is jellemző volt rájuk. Érdekes dolog ez, hiszen én gyakorlatilag a mesterséges intelligenciától tanultam meg festeni. Pontosabban ellestem, az AI hogyan ábrázolja a cicákat, megpróbáltam, és legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy ez nekem megy. Így sikerült a fizikai alkotási folyamatból teljesen kiiktatnom a mesterséges intelligenciát, amit most már csak a tervezési fázisban használok.

Hogyan éled meg ezt a fajta új alkotási folyamatot? Miben és hogyan nyilvánul meg az a plusz, amit adni tud?
Talán furcsán hangzik, de az utóbbi időben a régi, akár bolhapiacon vásárolt, majd felújított képkeretekhez passzítom az általam festett képet. Kifejezetten jól illenek egymáshoz a történelemmel feldúsult keretek, és a modern, nagyon színes cicák. Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha is ecsettel fogok festeni. Igazság szerint miután a festménynek látszó tárgyaim is úgy néztek ki, mint a festmények, első ránézésre nem feltétlenül látni a különbséget. Ez nem azt jelenti, hogy én valamiféle szuperképességgel rendelkezem, hanem azt, hogy sikerült kitalálnom magamnak egy olyan stílust, ami nekem kifejezetten jól működik, és úgy tűnik, megállja a helyét igazi képzőművészeti környezetben is. Ez nekem óriási dolog.

Konkrétan milyen visszajelzéseket kapsz a vásárlóidtól, miért szimpatikusabbak nekik ezek az új stílusú képek, mint a mesterséges intelligenciával készítettek
Nagyon máshogy viszonyulnak az emberek a festett képekhez, erre nem is számítottam. Egy évvel ezelőtt, amikor az Art & Antique kiállításon az első cicáimat bemutattuk és eladtuk, akkor nagyon elszánt voltam a mesterséges intelligenciával teremtett vadonatúj művészeti ágat illetően. Ehhez képest az idei kiállításra már teljesen máshogy készültem. Az ecsettel festett cicáim mellet készült két kollaborációm is, az egyik egy beton-, a másik pedig egy facica. Ez is mutatja, hogy mennyire fura dolgok történnek a házam táján. De persze nagyon örülök, hogy nagy az érdeklődés a képeim iránt. Külön öröm, hogy a vásárlók között sokan vannak olyanok, akiknek az én festményem az első kép, amit otthonra vesznek. Ez pedig azt üzeni, hogy a cicáim képesek olyanokat is megszólítani, akik eddig nem feltétlenül jöttek izgalomba egy-egy műalkotás láttán. Ez az igazán nagy dolog az én szememben: kezdő művészként pedig nem is kívánhatnék ennél jobb pozíciót magamnak.

A festés mellett filmkészítéssel is bővült az alkotói palettád.
Immár két éve dolgozom a Nagyon menő mesék című animációs sorozatomon. Az első magyar AI filmfesztiválon mutatták be az egyik epizódot, amely Farkas Berciről szól. Ő természetesen amellett, hogy az első magyar űrhajós, egy igazi farkas. De szerepel benne a Kraftwerk és Elon Musk is. Ebből is látható, a sorozat műfaját nehéz lenne meghatározni, igyekeztem valami olyat kitalálni, ami nem hasonlít igazán semmire sem. Képileg kollázsanimációs technikám a Monty Python animációira hajaz, de az én kezem alá szerencsére sokkal jobb technológia dolgozik. Az első szezon nagyjából kész van írás szinten, öt rész pedig ilyen-olyan állapotban már simán nézhető. Természetesen AI segítségét veszem igénybe az alkotás során: egy egész animátorcsapat munkáját tudom egyedül elvégezni, ami elképesztő távlatokat nyit a jövő animációs rendezőire nézve.

Mindezek után sokkal inkább minek érzed magad zenésznek, festőnek vagy filmrendezőnek?
Huszonöt évvel ezelőtt, amikor vezettem rádióműsort és tévéműsort, ráadásul volt egy nagyon sikeres zenekarom is, akkor mindig azt kérdezték tőlem, hogy minek tartom magam, tévésnek, rádiósnak, hogy zenésznek. Érdekes, hogy most megint az a kérdés, hogy mi is vagyok valójában, DJ, zenész, filmes vagy festő… hát, Isten tudja, mi vagyok! Leginkább mindig az, amit éppen csinálok. De érdekes ám, hogy ezek a dolgok valahogy egy ponton mindig összeérnek egy-egy projektemben. A vadonatúj technológiának köszönhetően a végeredmények szerint mindig az lehetek, aki tulajdonképpen soha nem voltam, hol képzőművész, hol pedig filmes.

Hogyan tervezed a jövődet, mi jöhet még, ami a fantáziádat megmozgatja, akár a mesterséges intelligencia közreműködésével, akár anélkül?
Szeretnék úgynevezett immerzív kiállítást csinálni a közeljövőben, valami olyasmit, ami bőven túlmutat azon, hogy felteszünk egy képet a falra, és ámuldozunk, hogy az milyen szép. Én egy olyan szobán gondolkodom, ahol az egész helyiség egyetlen nagy műalkotás, ami mozog, hangja van, és ahol simán lehet több időt eltölteni, mert mindig történik valami figyelni való. Most - egyebek között - azon dolgozom, hogy ezt kitaláljam. Azért a nyáron kicsit visszatérek a hazai popzenébe is, heteken belül előjövök valami izgalmassal, és talán lesz turné is. Emellett a külföldi képzőművész bemutatkozásom is terítéken van közben: ha minden jól meg, akkor hamarosan Amerikában is lehet kiállításom. Na, az menő lenne…

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!