A múlt héten lezárult az Év internetes kereskedője díj 2020 keretében a kereskedői pályázási időszak, kezdetét vette a zsűri munkája. Széles spektrumban érkeztek pályaművek, köztük eddigi években díjazottak, évről évre ranglistán emelkedők, régi motorosok, új titánok, de olyanok is, akik teljesen más iparágból üzleti modellt váltva léptek be az online értékesítés világába. A szakma krémjéből álló, több mint 30 főt számláló zsűritag és természetesen a közönség befolyásolja a fődíj, közönségdíj, valamint a kategóriadíjak, úgymint a logisztika, ügyfélélmény, környezetvédelem területén kik az élmenyőzösök. A díjátadó esemény keretében az Internet Hungary konferencián, október 6-án kerül átadásra 20 órakor.

Bőgel György már az első, 2005-ben rendezett díjon is zsűrizett a Szek.org - mostani Ecommerce Hungary akkori elnökeként. A szervezők azóta is évről évre hívják és maximális szakmaisággal dolgozik.

- Nyilván a versenyre jelentkezők számos remek megoldással „lépnek a ringbe”, mennyire könnyű, vagy nehéz rangsorolni, dönteni?
- Az internetes kereskedelem valamikor a múlt század végén jelent meg. Mai szemmel nézve sok volt az amatőr megoldás, és arra is emlékszem, hogyan döntött romba rengeteg új céget az ezredfordulón kibontakozó dotcom-válság. Azóta több mint húsz év telt el. Az elektronikus kereskedelem felnőtt, beérett, szakmailag rengeteget fejlődött. A profik mezőnyében nehéz kiugrani, nem könnyű valami különlegeset produkálni. Bizonyos alapkövetelményeknek, amit akár szakmai minimumnak is nevezhetünk, mindenkinek meg kell felelnie. Ezt a minimumot évről évre egyre magasabbra emelik a gyorsan terjedő, a vevők által megkedvelt megoldások. Aki a lécet nem viszi át, kiesik. Rangsorolni valahol a léc fölött kell: természetes, hogy a katalógus naprakész, könnyű benne navigálni és bármilyen eszközről elérhető, a vásárlás kényelmes, az értékesítési csatornák össze vannak kapcsolva, modern fizetési lehetőségek állnak rendelkezésre, a tájékoztatás és a szállítás pontos, a minőséggel nincs gond, a jogszabályokat betartják, az adataimmal nem élnek vissza… Ezek azonban manapság már csak belépési követelmények.

A megkülönböztetés e szakmai minimum fölött kezdődik: az alapvető szakmai színvonalon túl van-e valami különleges, valami olyasmi (hogy a tankönyveket idézzem), ami az ügyfeleknek fontos, észrevehető, nehezen másolható. Ez lehet például valamilyen technikai megoldás (gondolok például a jelen technikai „slágereire”: a kifinomult adatelemzésre, a mesterséges intelligenciára, a robotikára), de természetesen szóba jöhetnek olyan tényezők is, mint például a design, a stílus, a fogalmazás, az ügyesen alkalmazott pszichológia, a tisztelet, a modor, az elegancia. Ez utóbbiakban sok a szubjektív elem, amiket nagyon nehéz értékelni, hiszen nem vagyunk egyformák, kinek ez tetszik, kinek az. Néha önmagam elvárásait illetően is bizonytalan vagyok, például a hangulatomtól is függ, hogy egy reklámot ízlésesnek vagy tolakodónak találok-e éppen, felbosszant-e, hogy a lemondott hírlevelet újra megkapom, vagy hogy simán letegeznek benne. Nem vagyunk egyformák, különbözőek az elvárásaink, ezért jó, hogy a zsűri több tagból áll.

- Vajon mi tehet győztessé napjainkban – s így a covid árnyékában – egy internetes céget?
- A járvány miatt különleges időket élünk. Én például korábban könyvet csak külföldről rendeltem interneten, a hazai termésből szívesebben válogattam a könyvesboltokban, amit városi lakosként könnyen megtehettem. Tavasszal viszont, amikor otthon csücsültünk a gép mellett, többször is igénybe vettem az e-könyvesboltokat. A vírus világszerte az internet felé terelte a vásárlásokat, ami jól látszik a forgalmi statisztikákon. A profiknak nem okozott gondot, hogy rugalmasan bővítsék a kapacitásaikat, bár kezdetben akadtak működési nehézségek. Az ellátási láncokat többféle (keresleti, kínálati, termelési) sokk érte egyszerre, győztek tehát azok, akik ezekre eredményesen tudtak reagálni. Mégis, kiket tekintek én most igazi nyerteseknek? Leginkább talán azokat, akik eddig nem, vagy csak korlátozottan foglalkoztak internetes kereskedelemmel, most azonban összeomlott az eddigi világuk, és hirtelen, életmentő céllal kellett csatornát váltaniuk. Ez akkor is győzelem, ha a sebtében felépített megoldás a profikéhoz képest még amatőr, primitív. Szívesen ünneplem tehát az új érkezőket, a kezdőket, a lelkes, de kreatív és tanulékony amatőröket.

- Az objektív tényeken kívül mik azok az egyéb tényezők, amelyek egy döntést – ki nyert és ki nem? – befolyásolnak?
- Az első kérdés kapcsán már utaltam rá, hogy a kereskedelmi megoldások értékelésénél sok a szubjektív, lélektani, tényező. Ha autót vásárolok, megnézem a műszaki adatokat: a gyorsulást, a teljesítményt, a fogyasztást, a fékeket, a műszerfalat, a csomagtartó térfogatát. Ha megelégednénk azzal, hogy a kocsi jól működik, gond nélkül elvisz négy-öt embert, megvannak a szükséges biztonsági berendezései, a csomagtatóba belefér néhány bőrönd, mindenki valamilyen olcsó, középkategóriás családi autót venne. Vannak azonban más szempontok is, például dögös megjelenés, stílus, hírnév, márka, „aura”, kollegák és szomszédik irigykedő pillantása. Az anyagi és műszaki megfontolásokon kívül olyan kocsit igyekszem vásárolni, ami illik az egyéniségemhez. Nekem sem tetszik egyformán minden internetes bolt, akkor sem, ha az „objektív tények” tekintetében nincs közöttük különbség. Szeretem például az egyszerű megoldásokat, az átláthatóságot, az érthető, lényegre törő szövegeket, szeretem, ha kímélik az időmet, ha figyelembe veszik, hogy műszaki amatőr vagyok, ha kerülik a szakzsargont, a képek szépek, sok a kreatív grafikus megoldás, a kommunikáció udvarias és tapintatos; nem szeretek elveszni, szavak jelentésén tépelődni, elbizonytalanodni, csalódni, csapdába esni. Ízlések és pofonok különbözőek, az értékelés során biztosan jókat vitatkozunk majd a szubjektív tényezőkön.

- Zsűritagként egy ilyen fontos iparági megméretésen megjelenik a felelősség, ha igen, hol ragadható meg?
- A felelősség kérdése többféle módon is megjelenik. Egyrészt nyilván minden értékelő felelős a maga véleményéért, a zsűri pedig testületileg a döntéséért. A döntés üzenet a külvilág felé: összeültünk, vitatkoztunk, értékeltünk, és tessék, ez jött ki belőle, ezt tartjuk most jónak, követendőnek, hasznosnak, kreatívnak; ez a példa, úgy gondoljuk, hogy ehhez kell most igazodni. A felelősség ugyanakkor értékelési szempontként is megjelenhet: vajon felelősen viselkedik a pályázó? Felelősnek tekinti magát az ügyfeleiért, a kereskedelmi morálért, a munkahelyekért, a környezetért, és ha igen, ennek megfelelően viselkedik? Ahogy nő az e-cégek mérete, forgalma, piaci részesedése, úgy lesz ez a felelősség egyre fontosabb. A felelős magatartás értékelésnél nyilván nem az a döntő kérdés, hogy ki mit mond magáról, hanem hogy mit tesz.

- Az Év Internetes Kereskedője Díj egy fontos piaci indikátor lehet: Ön szerint miképpen írható le az esemény, a díj jelentősége?
- A díj kiadása hagyomány, évről évre kiemelkedő szakmai esemény. A döntés, ahogy korábban már utaltam rá, fontos jelzés a szakma és a piac felé. A díjnak akkor van értéke, ha a döntési szempontok fontosak és világosak, a zsűri független és kellően összetett, a döntés szakmailag jól alátámasztott, nincs bundaszaga. Remélem, hogy mindezekkel nem lesz gond sem most, sem a jövőben.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!