Bevallom, ritka izgalommal vártam ezt a beszélgetést.
Tari Annamária új könyvének elolvasásával sok mindenre kaptam választ, de újabb kérdések is megfogalmazódtak bennem.

Egy közhellyel kezdeném: izgalmas időszakot élünk mostanság.
A Covid, a háborúk, a válságok befolyásolják az életünket és zavarják meg a lelkünket, és közben persze folyamatosan gyorsulunk, ki-be járkálunk az offline és online világban. Ott, ahol éppen és pillanatnyilag jól érezzük magunkat elidőzünk, de ahol esetleg kényelmetlenné válik a lelkünknek, a megoldás keresése nélkül gyorsan odébb állunk, egyre gyakrabban átlépünk a virtuális tér sztrádájára, és kisebb nagyobb megállásokkal elkezdjük habzsolni és kiélvezni a virtuális világ sebességmámorát. Problémánkból nem oldottunk meg semmit, mintha menekülnénk, és közben észrevétlenül gyülemlik a méreg a testünkben és a lelkünkben.

Rövidülő gondolkodás, el-eltünedező elmélyülések jellemzik hétköznapjainkat, semmit sem élünk át, alig valamit élünk meg igazán, „nincs rá időnk”, bizonygatjuk vagyis magyarázzuk meg magunknak.
Az ember társas lény, együttműködő, ha úgy tetszik falkában él. Legalábbis így volt, és így kéne lenni az offline világban.
Vajon mit tudunk így átadni az utánunk jövőknek, a gyermekeinknek, ha mi magunk is nehezen lassítunk, vizsgálódunk, és értelmezünk?
A Tik-Tok, és más közösségi média ritkán adhat élményből táplálkozó emléket.
Az Annamáriával készült beszélgetésnek azt a címet adtam:
Online - Az önámítás birodalma? De Te, már tudod kezelni?

Imádom ezt a beszélgetésünket, remélem Önöknek is tudunk adni valami elgondolkodtatót?!

Ajánlom Tari Annamáriával készült adásunkat!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!