Nők a digitális világban

2022-es Év Digitális Női Vállalkozói-díjakat adott át a Portfolio és a Vodafone. A díj a női vállalkozók munkájára kívánja irányítani a reflektort, valamint arra, hogy milyen fontos szerepe lehet napjainkban annak, hogy egy vállalkozás a digitális térben is megjelenjen.

Az Év Digitális Női Vállalkozója Díj 2022 nyertesei: Dr. Árvai Anita, étteremtulajdonos, gasztroinfluencer, Beh Mariann, kertészmérnök, Burján Szafi, Debreczeni Dóri, fitness edző, sportoló, Forgács Mariann, közösségi média szakértő, a Be Social social media ügynökség alapítója és társügyvezetője, Kovács Rami, fitnesz edző, Muszula Timi, virágkötő és a Cloé Café kávézó franchise alapítója, Rácz Judit, kozmetikai vegyész, a Skinsmart.hu alapítója, Szalai Dóra, cukrász, Viszkok Fruzsi, digitális tartalomfejlesztő. Három díjazottat megkérdeztünk vállalkozásáról, nehézségeiről, munkájáról. És arról, hogy mennyire találta meg a helyét az online térben.

Beh Mariann, kertészmérnök, a bazsalikomoskert.hu működtetője

Hogy kezdődött, hogyan született a bazsalikomoskert?

2014-ben született meg maga a „bazsalikomoskert” brand és akkor kezdtem el értékesíteni azt a teakeveréket, amit egyébként otthon a szüleimmel évek óta készítünk. Van egy nagy kertünk Szabadszállás mellett, ahol hobbiból kezdtünk el fűszernövényt, gyógynövényt termeszteni. Azt láttuk, hogy annyira jól érzik magukat ott a növények, hogy egyre több lett évről évre. És azt vettük észre, hogy leszárítjuk, tea készül belőle, frissen is sokat felhasználunk, mégis elég sok megmarad belőle, ami a komposztálóban landol. Mert a komposztnak is nagyon jó, kiváló híg növénytrágya készíthető belőle, ami a többi növényt védi, erősíti, de azért mégiscsak kár a komposztra vinni. Adtunk a barátoknak, ismerősöknek, háziorvosnak belőle, de még mindig marad. Elkészítettünk néhány bevált keveréket köhögésre, torokfájásra, gyomorproblémákra, lefekvés előtt nyugtató teakeveréket és másokat, amit rendszeresen használunk is és jól át tudjuk vészelni a kisebb betegségeket is ezekkel. Egy légúti megbetegedésből vagy hasonló kisebb hűlésből simán kihoz és kiváló immunerősítő is például a Gyógyulj meg! névre keresztelt teakeverék például. 2014-ben született az első kislányom és vele együtt az inspiráció, hogy jó lenne a teakeverékeknek egy szép csomagolás. Még ekkor is teljesen hobbi-szinten, eszembe nem jutott, hogy hosszútávon akár megélhetési forma is lehet. És akkor arra gondoltam, hogy nem kell kidobni a felesleget, hanem hadd kapja meg más. Így alakult lassan, lépésről lépésre, egyre több megkeresés jött, boltok részéről, piacra hívtak, előadásaimra is egyre többen kíváncsiak voltak. De tény, hogy az első három-négy év a hobbinak, belefektetett energiának és nem pénzkeresési lehetőségnek mondható. Ami jövedelem származott belőle, azt mind visszafordítottam egy új termékhez új csomagolásra, vagy grafikai munka, fotózás, a web-oldal szépítgetése.

A járvány, a karantén lendítette fel a web-shopot?

2020 őszére készült el a web-shopom, bár a gondolata nagyon rég érett bennem főleg azért, hogy ne csak nagykereskedésben értékesítsem a termékeimet. Nagyon jó, hogy végre meghoztam ezt a döntést, mert így már az ország bármely pontjára ki tudjuk szállítani a termékeinket, de akár külföldre is, ahonnan szintén nagyon sok megkeresést kapunk. Persze, ehhez szükség volt, hogy kistermelőből vállalkozóvá váljak, ami nem volt egyszerű, de másfél éve nagyon jól működik. Mellette továbbra is beszállítunk kávézóknak, kisboltoknak, éttermeknek is.

Mi volt a legnehezebb ebben a folyamatban?

Épp a web-shop előtti hónapokban volt egy nehéz időszak. A szárított gyógynövényeket egy kis zárt helyiségben kevertem maszk nélkül, ami miatt tüdőgyulladást kaptam és allergiás lettem több gyógynövény-komponensre is por formájában. Ekkor megkerestem a Herbateásokat, akik sokkal nagyobb kapacitással dolgoznak. És kialakult egy nagyon jó, baráti kapcsolat velük, az ő üzemükben végezzük a csomagolást, ahol profi módon figyelnek arra, hogy ne legyen virágpor a levegőben. Ez volt a vállalkozás holtpontja, de az együttműködés kiválóan alakult. Utána írtam meg a könyvemet, A kert konyhája-t, ami nagyon jó visszhangra talált. Szóval a mélypont végül jó irányba alakult, az együttműködésnek köszönhetően tudtunk új teákat is bevonni, bővíteni a kínálatunkat. És ennek következtében tudtam elérni azt, hogy a web-shop is napi szinten rendben legyen, eleget tudjak tenni minden megkeresésnek.

Elképzelhetőnek tartod, hogy digitalizáció nélkül, internet nélkül is hasonló léptékben fejlődött volna ez a vállalkozás?

Ha nincs digitalizáció, akkor biztos, hogy már régen abbahagytam volna. Nagyon-nagyon sokat segített a web-shop, az instagram, ami nagyon befolyásolja az eladásaimat. Az, hogy mit posztolok és milyen gyakran teljes mértékben befolyásolja a web-shop forgalmát. Gyakorlatilag instagramon érem el az érdeklődőket, a leendő vásárlókat. Minden bejegyzést én írok, ezért van az, hogy néha hosszú ideig hallgatok. Van, hogy úgy érzem, online-detoxra van szükségem és nem közlök napokig semmit. Gondoltam arra is, hogy átadom másnak, de végül úgy döntöttem, hogy az már nem én lennék. És ez a díj ráébresztett arra is, hogy többet kellene foglalkozni ezekkel a felületekkel, mert igénylik, várják a követők. Egyébként nagyon meglepett ez a díj és óriási lendületet is adott. Azt éreztem amikor átvettem, hogy igenis van értelme, hogy figyelnek arra, amit teszünk. És hogy minőségi a termékünk, mások is jó brandnek tartják. Nagyon sokat adott a díj, most így utólag is örülök nagyon neki.

Forgács Mariann, közösségi média szakértő, a Be Social social media ügynökség alapítója és társügyvezetője

Rangos elismerést vettél át nemrég. Mit jelent ez neked, hogy élted meg?

Ez a díj nem csak rólam szól, hanem az egész csapatról. Én voltam a szerencsés, aki átvette, de mögötte csapatmunka van. Igaz, a tizenkét év, ami ebben benne van, valamilyen szinten az én kitartásomat is mutatja, de és azt is, hogy hittem benne, de hogyha nem lenne egy csapat és nem lenne egy ügyvezetőtársam, akkor nem tudtam volna ezt megcsinálni. Az viszont nagyon jó, hogy tizenkét év alatt digitális térben el lehetett ide jutni és már kevesebbet kell magyarázni, hogy mi is az én munkám. Hogy nem csak facebookoozom egész nap, hanem valamilyen szinten érték.

Olvastam egy korábbi interjúdban, hogy még az iwiw-en kezdted ezt a munkát, ami szinte hihetetlen. Te már akkor tervezted, hogy ilyen munkát szeretnél végezni?

Emlékszem, hogy amikor az első megkereséseket kaptuk facebook-kal kapcsolatban, volt egy üzletfelünk, aki később barátunk lett, aki facebook messengeren írt üzlettel kapcsolatos dolgot. Akkor az volt a reakcióm, hogy ez nincs rendben, a messenger egy szabadidős dolog, nem az üzleti kommunikáció eszköze. Később rájöttem, hogy de, rendben van, ha messengeren kommunikálnak üzleti ügyben az emberek, mert olyan kapcsolatra van szükség az ügynökség és ügyfél között, ami nem szokványos. Itt nincs olyan, hogy péntek délután van és lehajtjuk a laptopot, vagy eltesszük a telefont. Bármikor történhet bármi: egy Covid, egy háború, egy nemzetközi botrány, egy bejegyzés, ami a friss események fényében teljesen másképp néz ki, szóval bármi, amire oda kell figyelni. Nem olyan munka ez, hogy napi nyolc óra után befejezted.

Gyakorlatilag egy folyamatos tanulást is jelent, hiszen újabb ás újabb felületeken kíván megjelenni mindenki. Nehéz lépést tartani ezzel?

Nehéz, már csak azért is, mert hogyha az ember kiesik ebből a körforgásból, mondjuk elmegy nyaralni két hétre, már akkor is nehéz számba venni, annyi minden változik egy-egy social-media felületen. Ezek folyamatosan változó felületek, napi szinten módosítanak beállításokat, amelyekkel tisztában kell lenni, ha használni akarod. Folyamatos fejlődést és folyamatos online jelenlétet igényel. Talán ez az, ami nagy előny a piacon, mert egyetlen ügyféltől sem várhatjuk el, hogy ezeket ismerje. Nekünk pedig ez a munkánk. Jelen pillanatban 48 fős csapattal dolgozunk, külön csapatok dolgoznak az ügyfeleken. Minden területnek megvan a szakértője. Ma már például hirdetésekkel meg sem próbálnék foglalkozni, bár a kezdetek kezdetén a szamárlétra legaljáról indultam. Bejegyzéseket írtam, kommenteket kezeltem, nyertest sorsoltam, értesítőket küldtem, nyereményjátékot küldtem, képet szerkesztettem, szóval minden területen dolgoztam. De ma már ezt nem lehet így csinálni, annyira speciális lett minden terület. Ezért kell minden területnek külön szakértő.

Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás? Vagy a legérdekesebb megkeresés?

Folyamatos kihívás az aktuális trendek követése úgy, hogy közben folyamatosan együttműködjünk a kollégákkal és az ügyfelekkel azzal a céllal, hogy a létrehozott tartalom mindenkinek megfeleljen. Nem elég az, hogy mi, tartalomfejlesztők lépést tartunk a felületeken történő változásokkal, és informáljuk erről az ügyfelet, hanem ezt az ügyféllel el is kell fogadtatni. Hiába van nekem ütőképes csapatom például a tik-tok tartalmak gyártására, hogyha az ügyfél nem akar ott hirdetni, mert nem érzi a hatékonyságát. Folyamatos kihívás, hogy mi magunk is úgy fejlődjünk, ahogy a platformok üzemeltetői elvárják, de ugyanakkor az ügyfeleinket is próbáljuk kézen fogni és magunkkal hozni ebbe a „socialmedia-erdőbe”. Ugyanakkor a folyamatosan változó tényezők miatt - mint például a járvány - el kell készíteni többféle forgatókönyvet egy bejegyzéshez, egy kampányhoz, ami nagyon sok plusz munkát jelent.

Ma mit találsz legnehezebbnek ebben a munkában és hogyan sikerül ezt feloldanod?

Hogyha lehetek személyes, akkor azt osztanám meg, hogy én az elején rettegtem attól, hogy vállalkozásom legyen. Azt gondoltam, hogy nem alkalmazottnak lenni nagyon kiszolgáltatott állapot. Végül nem egyedül tettem meg ezt a lépést. Megtaláltam azt az embert, akiben meg tudok bízni és ezt nagyon nagy ajándéknak tartom és sok nehézségen átsegített. Abban is segített, hogy amikor a gödör alján vagyok, vagy hullámvölgyben, akkor kirángat engem. És fordítva. A másik nehéz pillanat azvolt, amikor tudatosult bennem, hogy hány családnak a megélhetéséért felelek. Nekem nem lehet olyan, hogy rossz napom van és nincs kedvem dolgozni. Ez felelősség. Meg kell keresni benne az örömet. Nincs kolbászból a kerítés, így én sem tudom azt mondani, hogy minden nap csupa móka és kacagás. Vannak nehézségek, de ha helyén vannak kezelve a dolgok, akkor lehet emelt fővel dolgozni.

Viszkok Fruzsi, digitális tartalomfejlesztő

Hogyan ért a hír, hogy te leszel egyik díjazott a 2022 Digitális Női Vállalkozói gálán?

Nagyon-nagyon örültem. Azért is nagy elismerés, mert az a terület, amin én mozgok még egy kevésbé elismert része a digitális világnak. A mai napig megkapom, hogy „oké, oké, ezt csinálod, de mi is a valódi munkád?”. Egyfajta „homlokráncolást” vált ki az emberekből amikor elmondom, hogy mivel foglalkozom. Ezért nagyon örültem, hogy nemcsak elismerik, mint munka, de díjazzák is. Végignézve a többi díjazottat is nagy elismerés volt számomra, hogy közöttük lehettem.

Fura, amit mondasz, mert ha valaki belenéz a videóidba azt látja, hogy nagyon igényesen vannak elkészítve és nagyon sokoldalú felkészülést igényelnek. Vagyis látni benne, hogy sokat dolgozol velük. Egyáltalán hogyan született a vlog ötlete meg benned?

Az elején kimondottan hobbiként kezdődött, nem volt benne semmilyen tudatosság. Tizenhét éves koromban elkezdtem követni egy amerikai youtuber lányt, és annyira megtetszett - igazából a személyisége - hogy az inspirált arra, hogy elkezdjek írni egy blogot. Csak a magam szórakoztatására és csak írott formában készült az elején. Nem is nagyon tudott róla senki. Három év után töltöttem fel az első youtube-videómat, aminek viszont nagyon pozitív volt a fogadtatása, mai napig emlékszem az első kommentekre. Ezek adták meg a kezdő löketet ahhoz, hogy folytassam.

Azóta évek teltek el, gyakorlatra tettél szert, eltanultad a módszereket. Melyik a legnehezebb része a munkádnak?

A folyamatos megújulás a nehéz. Az internet egy állandó változás. Nem csak a platformok, de a nézői igények, elvárások is folyamatosan átalakulnak. Nekem is van igényem a fejlődésre, a változásra, folyamatosan változik az érdeklődési köröm, a személyiségem és nehéz, hogy újra meg újra megtaláljam a közös metszéspontot, ahol én is hiteles tudok maradni, számomra is érdekes és inspiráló amit csinálok, és közben a nézőknek is érdekes tartalmat tudok nyújtani.

Változott a tíz év alatt a követői köröd?

Van benne valamilyen szintű változás, de azt tapasztalom - és ennek nagyon örülök -, hogy akik elkezdtek követni az elején, az a mag ma is megvan. Jöttek velem tíz éven keresztül. Sok üzenetet kapok ezzel kapcsolatosan, ahol leírják, hogy tiniként kezdtek el követni és velem együtt nőttek fel. Szerintem ez a lehető legjobb visszajelzés. Ez számomra azt mutatja, hogy hosszú távon is releváns tudtam maradni számukra a sok tartalomban meg személyiségben történt változás ellenére is. Ez nagyon-nagyon jó érzés számomra. Mindig azt szoktam mondani, hogy bármilyen témával lehet foglalkozni, az egész biztosan meg fogja találni a saját közönségét és ezt igazolják az én követőim körében történt változások is.

Mire van szüksége annak, aki jó youtuber szeretne lenni?

Kitartásra. Elcsépeltnek hangzik, de itt különösen fontos. Az első időszakban mindenkinek végig kell mennie egy „böjtös” időszakon, amikor hiába raksz bele minden energiát és gondolod azt, hogy szuper a tartalom, amit csinálsz, valószínűleg nem fognak nézni, hiszen az emberek még nem találtak rád. És annak ellenére, hogy kevesen követik az általad készített tartalmat, neked mindent bele kell tenned és a lehető legjobb videót, vagy bejegyzést kell készítsd. Úgyhogy én azt mondanám, hogy nem szabad feladni a kezdeti nehézségek alatt. Biztos, van, akinek egyből jön a siker, de én úgy tekintettem erre az időszakra, mint egy tanulási fázisra. Valójában jobb is, hogy a kezdeti „szárnycsapásoknál” nem érzed azt a hatalmas nyomást, hogy rengetegen követnek. Jobb tanulási időszakként felfogni ezt az időszakot.

Van annak veszélye, hogy gyakorlatilag az életedbe is beengeded kicsit a követőidet?

Persze. Bár én próbálok nagyon figyelni erre és megtalálni egy egészséges egyensúlyt, vagy határt. Annak ellenére, hogy megmutatom a mindennapjaimat, és betekintést engedek az életembe, a magánéletemről például nem szoktam beszélni. Vannak barátaim, akik szívesen szerepelnek, őket megmutatom, de vannak, akik nem. Nagyon fontos számomra, hogy az életemnek legyen egy része, amelyik nem szerepel az interneten. Amire egyébként nagyon nagy igény lenne, meglepő módon. Az emberek nagyon kíváncsiak, de vannak ilyen határok, amihez nagyon ragaszkodom.

Gyakorlatilag vicces számodra feltenni ezt a kérdést, de mégiscsak gondolkozzunk el rajta: mi lenne a munkáddal, ha nem lenne internet?

Ez egyébként egy olyan kérdés, ami egyre inkább foglalkoztat. Főleg, ha körbenézünk a világban. Bennem is felmerül a kérdés, hogy hosszú távon milyen terveim lehetnének. Azt gondolom, jól meg lennék lepődve, de viszonylag könnyen alkalmazkodom új dolgokhoz. Valószínű visszalépnék a kezdetekhez és valami teljesen új szakmát tanulnék ki.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!