Akit a téma bővebben érdekel, az az Internet Hungary 2014 konferencián október 15-én délután 14 óra 20 perctől személyesen is meghallgathatja Bánhidi Brigitta "Nincs fék az idő kerekén" című előadását.

– "Nincs időm!" - halljuk mostanság egyre többet a jól ismert mondatot. Ön szerint igaz az a mondás, miszerint arra van időnk, amire szakítunk?

– Teljes mértékben. Bár most nyilván sokan abbahagyják az olvasást, én mégis azt mondom, hogy csak rajtunk áll (vagy bukik), hogy mire van időnk. Úgy is mondhatnám, hogy az idő a legigazságosabban elosztott erőforrás: mindenkinek ugyanannyi van belőle. Naponta 24 óra. Ezzel kell megtanulnunk gazdálkodni úgy, hogy minden, számunkra fontos tevékenység beleférjen, és minél kevesebb legyen benne abból, ami nem visz minket közelebb a céljainkhoz.

– Coachként milyen gyakorlati tippekkel tud szolgálni ügyfeleinek az időbeosztás optimalizálása tekintetében?

– Habár a coaching, mint szakma elkülönül a tanácsadástól, tudom, hogy az olvasók szeretnek praktikus tippekkel gazdagodni, ha már ránk szánták az idejüket, ezért meg is osztok egyet, ami nekem nagyon jól működik. A dolgozószobám falán van egy újraírható tábla (whiteboard), melyet – 8 részre osztva – különböző feladatlisták töltenek ki: másnapi feladatok, egy héten belül elvégzendő, stratégiai (gondolkodós) kérdések, visszacsatolásra váró projektek, felhívni-való emberek, háztartással kapcsolatos tennivalók, stb. Nem is a kategóriák neve a lényeg, hanem az, hogy legyen egy rendszer, amit saját magunk alakítunk ki és leképezi az életünk minden területét, így lehetőséget ad arra, hogy a napunkban előforduló valamennyi feladattípus felkerüljön rá. Ezáltal minden óránk tervezhetővé, átláthatóvá, alakíthatóvá válik – persze csak ha vezetjük is ezeket a listákat…

– Milyen főbb irányelvek mentén tudunk dönteni a tekintetben, hogy mire és mennyi időt érdemes szánni?

– Azt szoktam mondani, hogy az időbeosztás önmagában senkinek sem probléma. Hiszen akkor is eltelik a nap, ha nem tudom előre, hogy mikor mit fogok tenni. A gond akkor van, ha máshogy, mással, más eredménnyel telik el, mint amitől jól éreztem volna magam, amit szerettem volna elvégezni. Ez pedig már egy priorizálási kérdés: tudom-e, hogy mi a fontos nekem, ahhoz milyen út, milyen tevékenységek vezetnek és azokkal foglalkozom-e a nap folyamán? Adott esetben akár olyan áron is, hogy bizonyos kérdésekre, megkeresésekre nemet mondok.

– Elvben könnyű, de a gyakorlatban?

– Nagyon nehéz persze minden percben és minden helyzetben észnél lenni. Gyakran invitálom egy kis játékra beszélgetőtársaimat, hogy segíthessenek önmaguknak prioritásokat felállítani: képzeljék el 80. születésnapjukat, egy nagy mulatságon gyűlik össze mindenki, aki fontos. Kik vannak ott? Ki mondja a köszöntő beszédet? Mit mond rólunk? Hogyan méltat, milyen tulajdonságainkat, cselekedeteinket emeli ki? Milyen ember képét festi a hallgatóság elé? Ezzel a kis fantáziálással kicsit közelebb tudunk kerülni önmagunkhoz, tisztulhat a kép, hogy milyen értékek is fontosak az életünkben. Ebből visszafelé gondolkodva meg tudjuk határozni azt a munkát, életstílust, környezetet, ami elvezet minket ahhoz a bizonyos 80. szülinaphoz, majd ezt még jobban lebontjuk mindennapi tevékenységekre. Amikor pedig jön egy feladat, például egy társterülettől, még mielőtt bevállalnánk, félredobnánk mindent, amivel épp foglalkoztunk, feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan szolgálja ennek elvégzése az aktuális és a hosszú távú céljainkat? Ha a válasz esetleg az, hogy „sehogy”, akkor csak arra kell időt szánnunk, hogy nemet mondjuk – elegánsan, a másik számára is elfogadható módon. Szerencsére erre is vannak megfelelő technikák és az a jó hírem, hogy a nemet mondás is tanulható!

– Hogyan tudjuk a villámgyorsan telő időt a mi oldalunkra állítani?

– A fentiek szerinti tudatos tervezéssel és következetes végrehajtással. Persze rugalmasan alkalmazkodva a menet közben változó környezethez.

– Üzleti döntések meghozatalakor kiemelt fontosságú a tökéletes időzítés. Hogyan ismerhetjük fel a legjobb pillanatot?

– Ez egy fogós kérdés. Nekem az jött be, hogy a megérzéseimre hallgatok – szerencsére elég erősek. Sokan tartják fontosnak a körülmények alapos elemzését, adatgyűjtést, tesztelést, tervezést, ezek fontosak is, de gyakran ezek is csak azt a célt szolgálják, hogy a kezdeti megérzést, érzelmi alapú döntést validálják, alátámasszák. Azt hiszem, erre a kérdésre nem tudok általánosan érvényes receptet adni.

– Látta a 'Lopott idő' című filmet? Mit gondol a film alapötletéről, mely szerint az életünkben az idő a legfontosabb tényező, mely akár fizetőeszközként és létmeghatározó elemként is funkcionálhat?

– Sajnos nem láttam, elég kevés időt szánok tévézésre, mozizásra. Az alapötlet viszont érdekesen hangzik, felírom a film címét az „Inspiráció” című feladatlistám végére.

Bánhidi Brigitta

A gyors és tartós megoldások embere. Közgazdász diplomájával multinacionális vállalati karrierbe kezdett majd a személyre szabott vezetőfejlesztés került figyelme fókuszába. Szakmaisága elismeréseképp az ICF Magyar Tagozata 2012-ben az „Év Coacha” címmel jutalmazta és ACC minősítéssel is bír. Vallja, hogy csak a változás állandó, de minden helyzetben bennünk van a megoldás kulcsa, még ha ez elsőre nem is nyilvánvaló. Hiszen a felhők fölött mindig süt a nap.

(A cikk címét Demjén Rózsi "Nincs fék" című dalából kölcsönöztük. a Szerk.)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!