A sajtótájékoztatón elmondtad, hogy szeretnéd, ha fiatalok is aktívan részt vennének a koncerteken. Miért tartod ezt fontosnak?
Legelőször is, szögezzük azt le, hogy a klasszikus zene szerintem egyáltalán nem csak az idősebb és érettebb korosztálynak szól. Rengeteg lehetőség rejlik a különféle zenei műfajokon belül. Mint művészeti vezető, szeretném bevonni a fiatalokat az új MVM Classic & Club koncertekre, ahol minden egyes koncertnek egyedi, különleges tematikája van. Olyan párosításokkal és koncertekkel készülünk, amik nem a sokszor még számomra is unalmas, poros, régi gondolkodást előidéző műsorokat mutatják be. Fiatalos, lendületes, újszerű, ugyanakkor tradícióra és hagyományokra épülő zeneműveket adunk elő. A nyitó koncerten Csajkovszkij, Liszt és Bach művei mellett például Baráti Kristófot is hallhatja majd a közönség, aki egy Stradivari-hegedűn fog játszani. Azért testközelből érezni, látni egy Stradivari-hegedűt, az nem mindennapos élmény.

Mit gondolsz, milyen plusz értéket tud adni egy klasszikus zene a mai fiataloknak? Ha egyébként valakihez nem áll közel a komolyzene hallgatása, akkor miért érdemes mégis ezt a műfajt választania?
Miért hallgatunk zenét? Mert fáj valami. Mert örülünk valaminek, mert gondunk van valamivel, vagy éppen valamiért megszeretünk egy dalt. Tehát egy érzelem kifejezése, egyfajta útkeresés. A klasszikus zene olyan dolgokat tud megmozgatni bennünk, amiről talán nem is tudjuk, hogy ott van. A könnyűzene sokkal hamarabb elér minket a social media felületeken. A klasszikus zenei koncerteknél viszont általában nekünk kell megtenni az első lépést, nem jön felénk, nincs ott rögtön a lejátszási lista elején. Ugyanakkor, aki egyszer elmegy egy olyan klasszikus zenei koncertre, ahol valóban egy új gondolkodásmódot próbálnak az előadók átadni, akkor sokkal mélyebb, érzelmesebb, intimebb, szenzibilisebb dolgokat tud felfedezni magában a hallgató. A fiatalokra sokszor azt mondják, hogy felületesek, és csak a buli érdekli őket. Ez egyáltalán nem igaz! Nagyon sok fiatallal dolgozom, tanítok is, rálátok a generációra, és tudom, hogy mennyire szeretnék kifejezni magukat, csak lehet, hogy gátlásosabbak, nem tudják megtalálni az önkifejezéshez vezető utat. Erre jó a klasszikus zene és a minőségi könnyűzene is. Nem kell tennünk hozzá semmit, csak át kell adnunk magunkat az érzésnek. Sokszor saját magunkban is megoldódnak a kérdések, a feszengéseink, a kilátástalanság akár egy szerelemben, egy élethelyzetben vagy egy jövőkép kialakításában. Mégiscsak a lelkünkből dolgozunk, és bármit is csinál az ember, nagyon fontos, hogy legyen valamilyen támasza, amihez nyúlni tud.

Mi a legfontosabb célotok a koncertsorozattal?
Látjuk azt, hogy a nemzetközi zenei életben régen elindult a fuzionálás, de úgy gondolom, hogy még nem megfelelő mértékben. Fontosnak tartom, hogy meghatározzuk, hogy bizonyos előadók és műfajok hogyan tudnak szinergiába lépni. Bízom benne, hogy mindezek a koncertek, amiket ebben az új sorozatban majd láthatnak a fiatalok, kellő relevációt és értéket közvetít majd számukra. Ugyanakkor szeretném, ha az idősebb generáció tagjai is, akik hozzá vannak szokva egy bizonyos kvalitáshoz, amit több évtizedeken keresztül hallottak, megbíznának az előadókban, a művészekben és művészeti koncepcióban. Így egy újszerű, de ugyanolyan értékes, különleges, de mégis egy hozzáadott értékkel bíró sorozattá nőheti ki magát az esemény.

Az MVM-mel együtt szeretnénk lebontani azt a sztereotípiát, hogy a klasszikus zenei koncertre csak az tud menni, aki tud kottát olvasni, akinek van előképzettsége, és csak frakkban lehet odamenni, ami mellé kötelező fél órát fésülködni. Tehát azt tudom mondani, hogy ez a koncertsorozat kicsit a bátorságról tesz tanúbizonyságot, mivel nem arról szól, hogy egy régi korba vissza kell repülnünk, és az akkori elvárások alapján kell viselkednünk. A mai kor emberének szeretnénk olyan mondanivalót adni, ami segíthet talán egy kicsit jobb, érzőbb emberré válni, és ezáltal mindegy, hogy kinek milyen szakmája van, lehet, hogy jobban fog teljesíteni. Egyébként erre már tudományos alátámasztások is vannak.

Én is úgy tapasztaltam, hogy ki tudja nyitni az elmét. Egyetemista koromban sokszor klasszikus zene mellett készültem a vizsgákra.
Bizonyított tény, többek között Freund Tamás, az MTA elnöke is bizonyította, hogy a zene elképesztő belső lelki gazdagságot tud okozni, miközben annak művelése hatással van az összes egyéb készségünk fejlődésére. Persze, önmagában erre nem elég a klasszikus zene, a legjobb előadót és a legjobb műveket kell hallgatni. Amikor viszont ez megvalósul, akkor a gyerekek általában jobb osztályzatot kapnak matematikából, kémiából, sokkal érzékenyebbek, társadalmilag nyitottabbak lesznek. Ezek megfoghatatlan dolgok, mert nem tudjuk megmondani, hogy melyik az a része a zenének, ami hat, de az biztos, hogy beépül.

A sajtótájékoztatón elhangzott tőled az is, hogy nem ellentéteket, hanem szinergiákat szeretnétek teremteni, illetve, hogy a nagy klasszikusaink barátsággal, egymást becsben tartva támogatták egymás munkáját. Mit látsz a mostani zenészek körében, mennyire együttműködők?
Azt kell, hogy mondjam, az esetek legnagyobb részében mindenki csak a saját maga dolgáért tesz. A klasszikus zenészek és a könnyűzenészek nagyon-nagyon keveset kommunikálnak, emberileg és szakmailag is. Ennek pedig nagyon egyszerű magyarázata van: más a képzés, más a gondolkodásmód, nem ismerik a másiknak a múltját, azt az utat, amit be kell járniuk. Kettészakadt a szakma. Rendkívüli módon le szeretném bontani ezt a társadalmi és szakmai konvenciót. A klasszikus zenészek sokszor azt mondják, hogy a könnyűzenészek felületesek, a könnyűzenészek pedig azt hiszik, hogy a klasszikus zenészek túlságosan merevek mert „professzoriasan” adnak elő mindent. Ez ellentéteket szül. Ha a másikban felfedeznék a jót, és megpróbálnák beilleszteni a saját művészetükbe, azzal sokkal nagyobb értéket teremthetnének a közönségnek és saját maguk számára is. Én például gyerekkoromtól kezdve klasszikus zenész szerettem volna lenni, de olyan közegben nőttem fel, ahol a könnyűzenészek jelen voltak, és azt a zenei nyelvezetet, azt a nyitottságot én anyatejként szívtam magamba. Könnyűzenészeknek viszont rendkívül hasznos, ha komolyzenészekkel, klasszikus zenészekkel játszanak együtt, mert egy rendszert, egy rendet, egy magasabbrendű értéket, egy bizonyos léc megugrását követelik maguktól. Ennek az összessége mindenképpen azt fogja eredményezni a jövőben - legalábbis a mi koncertsorozatunkban és azokban a programokban, amikben részt veszek -, hogy nem lesz kérdés, hogy ki milyen műfajú zenész. Egyszerűen csak a zene számít.

Nagyon szép misszió. Akkor, ha jól értem, ezt a szinergiát a zenészek és a közönség körében is egyaránt szeretnéd megteremteni.
Igen, teljes mértékben. A covid óta az érzelmi gazdagságunk apadt egy kicsit, mert kevesebbet találkozunk, sokkal többet telefonálunk vagy lógunk a közösségi médián.

Elveszítettük azt a fajta nexust, ami akkor tud kialakulni, ha a másik szemébe nézünk. A művészeteknek és az élőzenének pedig óriási lehetősége van arra, hogy ezt a társadalmat egy kicsit összekovácsolja. Ki kellene alakulni a közönségben is egy beszélgetésnek, egyfajta nyitottságnak a másik irányába, hiszen egymás mellett ülnek, ugyanazt az élményt szeretnék megkapni. Szünetben esetleg alkalom nyílik megismerkedni a másikkal. Közösségben vagyunk, nem a telefonon, nem a laptopon nézünk vagy hallgatunk zenét. A fülünknek és a szemünknek is csodálatos érzés, ahogy látjuk a rezdülését a művésznek, átéljük azt a flowt, amit a telefon igazán nem tud helyettesíteni. Az élőzenei élmény bemászik valahová a szöveteinkbe. Őszintén remélem, hogy ez a koncertsorozat segíteni fog ebben, és a művészek, a gondolkodásmód, a szinergia egy olyan élményt nyújt majd a közönségnek, amelyet sehol máshol nem kaphatnak meg.

Tóth Vera és Balázs János produkciója az MVM Classic&Club koncertsorozat sajtótájékoztatóján

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!