Nem azért mentünk oda, hogy punkok legyünk - interjú Nádori Péterrel

Nem azért mentünk oda, hogy punkok legyünk - interjú Nádori Péterrel
Nagyon-nagyon erős érdeklődés volt bennünk a világ, azon belül a média iránt. Nagyon figyeltük és tudni akartuk, hogy mi történik a világban körülöttünk. Az internet sajtóját tökéletesen ismertem, tudtam, hogy mi van az interneten, milyen cégek, milyen szolgáltatások vannak - a mediatortenet.hu interjúja Nádori Péterrel.

Az interjút Tófalvy Tamás készítette 2015. november 30-án, az anyagot Bellai László és Tófalvy Tamás szerkesztette. A helyszín a Lapcom székháza volt. Fotó: Hirling Bálint. A teljes interjú a mediatortenet.hu oldalon olvasható el teljes egészében.

(...)

- Nagyon érdekelne, hogy ’97 és ’98 decembere között mi történt? Hogyan zajlott az a folyamat, ami több narratívában visszatért, hogy a rövidnadrágos, homlokra tolt napszemüveges srácokból lesz főszerkesztő, felelős szerkesztő, és kicsit később az üzleti oldalon helyet foglaló ember. Olyan apróságokból nyugodtan el lehetne indulni, hogy mikortól kellett elkezdeni rendesen bejárni dolgozni, mikortól voltatok úgymond állományban? Mennyi fizetést kaptatok? Hogy alakult ki az a szervezeti rend, amiben te lettél az alapító főszerkesztő, Simó György pedig átment az üzleti oldalra?

- Ez nagyon jó kérdés, de ezt nem fogom tudni elmondani. Itt megint arra kell gondolni, hogy az a lehetőség, hogy most én ennek a dolognak a főszerkesztője leszek, az nagy zavart nem okozott számomra…

- Ez a Narancsból adódott, ahol te voltál a legmagasabb poszton…
- Azért az mégiscsak, bár elég sajátos, de valamilyen strukturált rendszerben működő társaság volt. Még azt is megkockáztatnám, bár elég nehéz összevetni ezeket a dolgokat egymással, hogy a Narancsnak – noha a példányszáma nem feltétlenül volt nagyon nagy – a vizibilitása elég magas volt akkoriban. Ma már nagyon nehéz elképzelni, de nyomtatott hetilap léte ellenére a folyamatos visszacsatolás állapotában létezett. Ehhez képest, amikor az Origo elindult, akkor az ismerőseim többsége egyáltalán nem internetezett, szóval nem egy high visibility dolog volt. Ha valaki akkoriban megkérdezte, hogy hol dolgozol, én meg mondtam, hogy a Narancsnál vagyok felelős szerkesztő, akkor egy elég nagy körben mindenki tudta, hogy az mi. Nem biztos, hogy felnézett rám ezért, de nem kellett tovább magyarázni. Másfél évvel később, amikor azt kérdezték, hogy mivel foglalkozol, akkor meg az volt, hogy tudod, a Matávnak van egy ilyen internetes portálja, és ott vagyok én a főszerkesztő… Aha, és akkor ilyen számítógépekkel…? Ez a rövidnadrágos izé pedig túl van dimenzionálva szerintem, vagy csak én nem látom jól a dolgot. A matávos oldalon is volt egy csomó hozzáértő fiatal, aki tök lelkes volt ebben a dologban, és könnyen és gyorsan össze lehetett barátkozni velük. Másrészt meg bennünk is volt tudatosság. Tehát nem punknak mentünk oda. Azt gondoltuk, hogy ez fontos dolog, jó lehetőség, általánosan, a haza szempontjából is, személyesen is, és nem azért mentünk oda, hogy meglevő illemszabályokat szétrugdaljunk.

- Nem is a szándékot feltételeztem, csak az állapot lehetett különleges és sokszor előjött, hogy nagyon eltérő kultúrák ütköztek össze, vagy hogy szebben fogalmazzak, csiszolódtak össze, és ez a csiszolódási folyamat érdekelne. Voltak-e olyan konfliktusok, amelyek az elején fontosak voltak, aztán később már elsimultak? Voltak-e olyan attitűdbeli vagy koncepcionális eltérések, amelyek olyan határvonalak mentén fogalmazódtak meg, hogy “ti” és “ők”?
- Biztos voltak. És biztos szegénységi bizonyítványt állít ki rólam, de olyan nagyon én ezeket nem tudom felidézni. Én sokkal inkább azt tudom felidézni, ami egy nem sokkal későbbi, de eggyel későbbi fázis, amikor már megvolt a vállalat, akkor ezek közül az emberek közül egy csomóval együtt dolgoztunk, és amikor elmentünk off-site meetingre, nagyon jókat buliztunk együtt.

- Akkor kérdezek egy kicsit a technológiáról. Az egyik interjúban felmerült és az nagyon érdekes volt számomra, mert korábban erről nem hallottam, hogy volt egy olyan válaszút, hogy PC vagy set top box? És állítólag te képviselted azt, hogy a PC a jövő, hogy arra építsen a Matáv a tartalomszolgáltatásban.
- Több ilyen is volt…

- Ez mikor volt? Az átmeneti időszakban… vagy amikor elindult a projekt?
- Nem zárom ki, hogy is-is. Mert a set top box és a különböző ehhez hasonló technológiák, azok visszatérően, több alkalommal felvetődtek.

- Mi volt ez pontosan? A PC az megvan, ismerjük, de ez a set top box nem világos. A mai digitális tévés átalakító szerkezet ismerős, de mi volt ez a médium, ami hordozója, közvetítője lehetett volna akkoriban a tartalomnak, ezt nem. Megvan, hogy milyen alternatívája volt ez a PC-nek és rémlik-e, hogy milyen küzdelem volt?
- Ha nem mondtad volna, ez magamtól nem jutott volna eszembe. Most hasalok, mint a rossz vizsgázó. A set top box mellett az volt az érv, hogy tévéje mindenkinek van otthon, számítógépe meg akkoriban még nem volt mindenkinek otthon, és hogy könnyebb lesz úgy internetet eladni az embereknek. Mert ne felejtsük el, hogy az végig ott volt az egész mögött, hogy a cég internet-hozzáférést akar értékesíteni. Azt mondhatjuk a fogyasztóknak, hogy nem kell új monitort venniük, új eszközt, hanem a jól ismert tévére csak rá kell kötni egy set top boxot, ami adott esetben feltűnően olcsóbb, mint egy PC-konfiguráció, és így a jól megszokott nappalijukban, a jól megszokott tévéjükön élvezhetik az internet áldásait. Vagy valami ilyesmi.

- A kérdés az, hogy mennyire igényelt volna az más tartalmat? Az is egy képernyő, a PC is egy képernyő, gondolhatná az ember, hogy az nagyjából ugyanaz. Kapcsolódott volna ehhez billentyűzet, más lett volna a szörfölés? Szóval, mi tette ezt mégis küzdelemmé?
- Biztos volt mögötte valami. Arra határozottan emlékszem, hogy volt egy olyan pont, azt meg nem mondom, hogy az Origo indulása előtt, vagy az Origo indulása után, amikor bejött a projektbe az, hogy tulajdonképpen a francia Minitelhez hasonló rendszert kellene először is kifejleszteni Magyarországon. Tudod, ilyen külön internetet. Azt lehetett tudni, hogy ezen már túllépett a világ, főleg nulláról nincs különösebb esélye, de akkor ezek ilyen nagyon komoly, hogy is mondjam, érvelést igénylő dolgok voltak, amíg le tudod beszélni róla a szervezetet, hogy ilyet ne csináljon. De őszintén szólva nem emlékszem a részletekre, az biztos, hogy volt ilyen. Az is biztos, amit szintén láttam valamelyik interjúban felvetődni, hogy egészen, majdnem az Origo indulása előttig úgy volt, hogy ez egy zárt tartalomszolgáltatás lesz, amit a Matáv internet-előfizetői vehetnek csak igénybe. Láttam a Szekfű Balázs interjújában, hogy ő úgy emlékszik, ő harcolta ki, hogy ne a zárt modell legyen. Tehát akkor se az volt, hogy fizetős legyen, hanem az volt, hogy zárt legyen. Két szálon futott a projekt, erre egyébként pont a Szaki (Szakadát István) jól emlékszik, mert a Facebookon olvastam tőle erről pár hónapja valamit. Két szálon futott a projekt, volt egy úgynevezett AOL-modell, ez a zárt, és volt a Yahoo-modell. Az egyik volt a walled garden, bár akkor még nem ismertük ezt a kifejezést, a másik meg, hogy eresszük ki a cuccot a szabadba és aztán igyekezzünk hirdetésből majd valami bevételt szerezni. És a projekten belüli leosztás az volt, hogy én voltam a Yahoo-modellnek a product leadere vagy micsodája. Tehát én azt dolgoztam ki, majd az iksz, adott meetingen, nem tudom, hogy ott voltam vagy nem voltam ott, hogy pontosan hogy született meg a döntés, mindenesetre eldöntetett, hogy nem az lesz, hanem a másik, amit én enyhén szólva problematikusnak éreztem. És aztán ahogy egyre közelebb jutottunk a D-Day-hez, egyre inkább egyértelművé vált mások számára is, hogy ezt inkább nem úgy kéne csinálni. Úgyhogy én úgy emlékszem, hogy én harcoltam végig a szabad elérésű modellt, de egész biztos, hogy ez se a teljes igazság, mert rengeteg ember volt ott, aki mindenféle dolgot mondott.

- Te egyébként amellett voltál, hogy legyen minden ingyenes? Mert ha jól emlékszem volt egy ilyen elképzelés, hogy az Üzleti Negyed legyen fizetős szolgáltatás.

- Ez nem elképzelés volt, hanem az Üzleti Negyed úgy indult el, hogy az egy előfizetéses szolgáltatás. Az egésszel az volt a probléma, amiről igen keveset beszélünk, pedig kéne, hogy a média részével egyikünknek se volt semmilyen komolyabb gondja, de a platform részéhez azért sok tekintetben hülyék voltunk. De nem csak mi, hanem mindenki más is, akik egyébként mérnökök voltak meg programozók, ők se csináltak még, mit tudom én, skálázható hírportált az internetre. Súlyosbítva ezt azzal, amit egy garázscég vagy egyéb hátterű vállalkozás megengedhet magának, hogy valahogy összerakjuk, elindítjuk, aztán majd megnézzük, hogy mit kell rajta szerelni, ezt ugye matávos körülmények között nem lehetett megcsinálni. Tehát ott mindennek szabványosnak kellett lennie, mindennek meg kellett felelni a biztonsági előírásoknak, mindent le kellett tesztelni, kutya tudja hány ezerszer. Annyit teszteltünk az első időszakban, hogy az azt követő tizenöt évben szerintem az egész magyar interneten nem tesztelt senki annyit. Meg, hogy menjen Oracle-alapon az egész, ilyenek, pedig az akkor se volt arra való. Az Üzleti Negyed még ehhez képest is egy elátkozott valami volt, ami meg is csúszott, nem is lett kész határidőre. Valahogy kínkeservesen elindult, nem működött, de legalább nem is volt baj belőle, mert nem volt felhasználója egyáltalán. És akkor egy szép napon ki kellett mondani, hogy hát ez sajnos nem sikerült, és szépen beintegráltuk azt is a portálba. Ez volt, ha jó emlékszem, Weyer Balázs első projektje, amikor visszajött az Origóhoz.

- Olyan terv nem volt, hogy az Origo is fizetős lenne?
- Szerintem olyan nem volt. De figyelj, simán lehetett egy, három, nyolc meeting arról, hogy mi lenne, ha fizetős lenne, de érdemben ez a két változat volt.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!