Nagyregényt írt, és plakátfiú lett az eddig színpad mögött álló pályakezdő íróból

Nagyregényt írt, és plakátfiú lett az eddig színpad mögött álló pályakezdő íróból
Mi történik akkor, amikor egy plátói szerelem beteljesedik? Megszületik a Dreher-szimfónia. Akár hiszünk a csodában, akár nem, ehhez a regényhez bizony köze volt. Legalábbis a szerzője, Iglódi Csaba szerint, aki óriási kitartással, és talán nem túlzás azt állítani, egy sorsfordító inspirációval megírta élete első regényét. Az író – szerkesztője megfogalmazását kölcsönözve – üzleti családállításként aposztrofálja könyvét, ami az eddig színpad mögött álló emberből népszerű és mindenképpen hálás „plakátfiút” varázsolt.

Van egy nyitó gondolat a személyes honlapján, ami így hangzik: „Alkotni, létrehozni, teremteni. / Másolni, ha van honnan. / Tanulni, amikor akad olyan, akitől érdemes. / Varázsolni, amikor már semmi más sem segít.” Ennek tükrében, hogy érzi, a Dreher-szimfónia teremtés vagy varázslat?
Ez nagyon jó kérdés... Nem is akarom megkerülni, de ritkán kérdeznek olyat, amire nem tudok csípőből válaszolni. Azt mondom, hogy sokkal inkább varázslat, mert már önmagában az ez egy varázsos történet, ahogy létrejött a könyv. Véletlenek sorozata kellett hozzá – persze csak, ha elhisszük, hogy vannak véletlenek. (Nevet). De mégis csak véletlenek sorozata volt, ahogy abból a vágyból, hogy legyen egyszer egy ilyen kötet, aminek sokáig még tartalma, neve, címe sem volt, megszülethetett. Hiszen én nem egy konkrét történetet akartam évtizedek óta megírni, hanem egy könyvet akartam letenni az asztalra. Ez a könyv egyben varázslatos találkozások sorozata is, hiszen a megírása során, és azóta is rengeteg segítővel találkoztam ezen az úton. Így lett ez egy közös varázslat, ami most már az olvasókkal folytatódik a történet megélése útján.

Miért szépirodalmat írt, és nem egy szakmai könyvet vezetői tanácsadóként?

Mindkettő bennem van, és nem zárom ki, hogy a másikból is lesz valami. A Dreher-szimfónia amiatt győzött, mert megtaláltam azt a közeget, azokat a hősöket, amely, illetve akik révén azt is el tudtam mondani, amit egy vezetői létről, dilemmákról, kérdésekről szóló könyvben írtam volna meg. Illetve azért is, mert azt a könyvet édesanyám nem olvasta volna el, ezt pedig igen...

Akkor ezek szerint a Dreher-szimfóniát a kezükbe adná azoknak, akik önhöz fordultak vagy fordulnának szakmai segítségért. Megtalálnák benne azokat a kulcsgondolatokat, amelyeket szakemberként fogalmazott meg benne?
Valamennyien ráismernének olyan dolgokra, melyeket én adott esetben a közös munkánkban már használtam, vagy használhattam volna.

A mondás szerint a jó munkához idő kell. Ellenben ön a szakmai weboldalán azt állítja, hogy nem elég hozzá a kitartás és a ráfordított idő, inspirációra is szükség van, aminek óriási erőt, jelentőséget tulajdonít. Önt mi inspirálta a könyv megírásában?
Többféle inspirációm is volt. Az egyik, hogy beleszerettem ebbe a történetbe, a Dreherek négy generációjába, és feltett szándékom volt, hogy az emlékezésért, a felejtés ellen is szóljon ez a regény. Lapjain egy olyan világ elevenedik meg, amit még sok-sok generáción keresztül nem lenne szabad elfelejteni. Egy másik inspiráció csak nemrég világosodott meg bennem. Pontosan akkor, amikor egy olvasó felhívott, és elmondta, hogy ez a könyv olyan sokat adott neki, hogy elteszi a most hét-nyolcéves kisfiának. A harmadik inspiráció pedig az a szakmai kihívás volt, hogy vajon képes vagyok-e egy olyan könyvet írni, aminek legalább három olvasata van. Ezek közül az egyik az a szakmai, vezetői megközelítés: hogyan lehet a jég hátán is megélni egy különösen zivataros másfél évszázadban, forradalmakkal, háborúkkal, a kezdetben még nagyon súlyos fertőző betegségekkel. A másik olvasata abból a mondásból ered, miszerint a férfiak uralják a világot, de a nők szülik a gyerekeket. Izgalmasnak találtam, hogy egyetlen történetben meséljem el, azt, hogy a nőknek legalább olyan, ha nem erősebb szerepük van, mint a címszereplő férfiaknak. Így a Dreher-szimfónia amellett, hogy üzleti- és családregény, egyben egy női is. Nem mellesleg azért, mert a családregények olvasói többségükben amúgy is nők.
Harmadrészt nagyon hiszek abban, hogy azok a jó könyvek, amelyeken elgondolkodunk, és megfogalmazódik bennünk a kérdés: „Ez tényleg így történt, így történhetett?” Igyekeztem minden fejezetébe legalább egy olyan kultúrtörténeti, művelődéstörténeti érdekességet beépíteni. Ezeknek dramaturgiai szerepe is van, de megbúvik bennük az ismeretterjesztés igénye is.

Miért tünteti ki ilyen különös figyelemmel a nőket? Említette, hogy ha szakkönyvet ír, azt az édesanyja nem biztos, hogy elolvasta volna, továbbá neki dedikálta a könyv legelső példányát, illetve azt is mondta már, hogy a történetben is kiemelt szerepet szánt a nőknek.
Mert fontosnak gondolom a nők szerepét az életünkben, beleértve a világ sorsának befolyásolását is. Az ajánlás is az édesanyámnak szól, 83 éves, szeretném, ha még sokáig velünk maradna. Nagyon sokat köszönhetek neki.

Vezetői tanácsadóként sok mindenkit hozzásegített már ahhoz, hogy rátaláljon a saját útjára. Miből tudta, gondolta, hogy az írás (is) az az út lesz, amin szintén el kell indulnia?
Harminc éve bujkál bennem, hogy írok egy könyvet, mindeközben volt közöm néhány kötethez az elmúlt évtizedekben, de szerzőként egyiken sem található meg a nevem. Hosszú ideig újságíróként dolgoztam, és már akkor is sok-sok történetet írtam meg, nyilván egészen más terjedelemben, mint amilyen a Dreher-szimfónia lett. Egyrészt éreztem, hogy ez már bennem van, és már csak el kell kezdeni írni. Ezt igazolta vissza a szerkesztőm, Csapody Kinga is, akinek nagyon sokat köszönhetek. Évtizedekkel ezelőtt kaptam azt a tanítást, hogy az írás az olvasással kezdődik. Eddig olvastam, most pedig pályakezdő íróként már a leendő olvasóim elé mertem állni. Innentől kezdve már az ő bölcs belátásukra van bízva, hogy miként ítélnek meg. Az első visszajelzések biztatóak, megható az az érdeklődés, ami körülvesz. Sok további téma, ötlet, gondolat, karakter megkísértett az elmúlt hónapokban. Hamarosan kiderül, hogy csak csalogattak, vagy hosszútávú terveik vannak velem...

Bár nem történelmi mű, hanem szépirodalom a Dreher-szimfónia, feltételezem, hogy a könyvben megelevenedő két évszázad bemutatásához is rengeteg kutatómunkára volt szükség. Hogyan ismerte meg az adott korokat?
Az elsődleges forrásom a Dreher vállalat volt, tőlük rengeteg segítséget kaptam. Miután jeleztem nekik, hogy beleszerettem ebbe a történetbe, és megírom a regényt, elárasztottak dokumentumokkal, háttéranyagokkal. Van egy fantasztikus gyűjteményük, melynek muzeológus vezetője dr. Török Róbert. Tőle tényeket, ötleteket, történeteket kaptam. Például arról, hogy mire érdemes fókuszálni, mi lenne az a szikra, ami bizonyos szituációkban vagy szereplőkkel kapcsolatban elindíthatja az írói képzeletet. A háttérmunka zöme azonban online kutatás volt. Hosszú éjszakákat töltöttem olyan magyar és német nyelvű archívumokban, amelyek a világhálón keresztül elérhetők. Megpróbáltam megélni azokat a korokat, amelyekbe el kellett helyeznem a szereplőket, a 18. század közepétől át a 19. századon, egészen a 20. századig. Bár korábban is sokat tudtam az adott korszakokról, mert számomra a történelem több, mint hobbi, de a könyvírás során sok minden, amit eddig tudtam, összegződött ebben a regényben. Az első két hónap intenzív anyaggyűjtésről szólt, amiben a szerkesztőm segített. Helyszíneket, viseleteket, személyeket, eseményeket kellett megismernem. Elmentem Schwechatra, hogy lássam a kastélyt, ahol a Dreherek éltek, a kriptát, ahova temetkeztek, de megnéztem a városi házaikat is, így voltam például Bécsben, illetve jártam a martonvásári kastélyukban is, ami most is gyönyörű, de milyen gyönyörű lehetett akkor, amikor Beethoven adott ott házi koncerteket.

A századok megismerése és a róluk alkotott véleménye mennyire engedte szárnyalni a fantáziáját a regény írása közben?
A megszerzett ismeret segített abban, hogy egy olyan szöveg szülessen, ami bevonzza az olvasót. Nemrég azt írta valaki a könyvről egy újságcikkben, szinte kényszeríti magát, hogy lassan olvassa a fejezeteket, hogy ne fejeződjön be olyan hamar. Sok hasonló üzenetet kapok. Volt olyan visszajelzés is, hogy valaki rálelt egy asztalon könyvre, belelapozott, és délutántól másnap reggelig elolvasta. Ez is azt bizonyítja, hogy nem egy egysíkú családtörténetről van szó, nem csupán egy női vagy egy üzleti regény a Dreher-szimfónia, hanem, ahogy a szerkesztőm fogalmazott, olyan ez, mint egy üzleti családállítás.

Szereti a sört?
Amíg bele nem fogtam a Dreher-szimfóniába, nem igazán ittam sört, aztán pedig már csak azért is ittam, mert azt gondoltam, hogy nem lehet úgy valamiről írni, hogy nem is ismerem. Így elkezdem tudatosan fogyasztani, és ma már vannak olyan sörök, amelyeket kifejezetten szívesen fogyasztok. Bevallom, így kicsit háttérbe kerültek a borok. Minderről Szegő András újságíró jut eszembe, aki annak idején, amikor a bokszról írt, megkérte, hogy üssék ki, mert érezni, tudni akarta, milyen érzés a K. O. Idáig én nem mentem el, de azért belekóstoltam a sörökbe.

Hogy viseli azt a fajta írói népszerűséget, ami most körül veszi?
Szerintem nincs olyan ember, aki rosszul viselné a népszerűséget. Boldog vagyok, hogy érdeklődnek a könyvem iránt, és van bennem annyi alázat, hogy ezt az érdeklődést a helyén kezeljem. Tisztelettel megköszönöm, ahogyan kérem és várom a kritikát is. Azt a sok kedves visszajelzést pedig, amit kapok, azzal próbálom meghálálni, hogy a lehető legtöbb helyre elmegyek, ahová szerzőként meghívnak. Készült üzleti előadás vezetői közösségeknek, alakul egy Dreher-tréning, ami azt dolgozza fel, mit tanulhatunk az ő problémamegoldásaikból, de szívesen mesélek a különböző korok varázslatos világáról is. Képzelje, miközben beszélgetünk és én vezetek, éppen megálltam a BAH-csomóponton egy benzinkútnál, hogy tankoljak. Ahogy kinézek az autóból, itt van velem szemben egy citylight, amin én vagyok. Plakátfiú lett a színpad mögött álló emberből. Mondjuk azt, hogy szokom a népszerűséget, ami határozottam jól esik. Ennek ellenére megpróbálok józan és higgadt maradni.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Juhász Marianna

1998 óta dolgozik a nyomtatott és az online médiában. Pályafutását egy megyei napilap tudósítójaként kezdte, ezt követően éveken keresztül munkatársa volt több országos gazdasági magazinnak …