Nagy kérdés most, hogy képes-e az emberiség átállni tanuló üzemmódba

Nagy kérdés most, hogy képes-e az emberiség átállni tanuló üzemmódba
Nem lehet lazítani, úszni az árral a mostani időszakban. A járvány mindennapjainkra gyakorolt hatása egy olyan kiemelt lehetőséget ad, amivel vagy él az ember és fejlődik általa, vagy ellenál, de akkor elsodorja őt a változás. Interjú Sárvári György pszichológus-coach-csal, a Bardo Consulting vezetőjével.

Miért ezt a nevet választottad a cégnek?

A bardo a köztes létet jelenti a tibeti buddhizmusban, amikor a lélek még nem vett fel új formát és megvan a lehetősége a tisztulásra, módosulásra, a formaváltásra. Valahol én is ebben az állapotban érzem magam – így a munkavégzésem is erre irányul. Ezért nem tudok azonosulni már a coach megnevezéssel sem, de jobbat én sem találtam. Valahol a terápia, az üzleti tanácsadás és az életvitel tanácsadás között helyezkedik el, amit a kollégáimmal csinálunk.

Mivel foglalkoztál előtte, milyen út vezetett idáig?

Régebben tanítottam általános iskolában, majd egyetemen, aztán szervezetfejlesztéssel foglalkoztam, a szervezeti láb most is nagyon fontos a munkám során, mivel segít abban, hogy ne szakadjunk el a realitástól. Így a hozzám betérő, túlnyomórészt kisebb-nagyobb szervezetekben dolgozó emberek problémáit a teljes komplexitásukban látom, nem elszakítva a munkahelyi közegtől. A terápiás világgal is volt kapcsolatom korábban, aktív analitikus pszichoterápiás irányzatot tanultam. Azonban az analitikus megközelítés - és akármilyen elcsépelt, muszáj úgy mondanom, hogy - a „mai felgyorsult világban” már túl hosszú és körülményes számomra. Nincs idő hosszú folyamatokra, elnyúló beszélgetésekre és lassan bontakozó megértési fázisokra. A mai idő a végkifejletről szól és ha nem ragadjuk meg azonnal a változás szívét, lehet már nem lesz időnk befejeződni. Most minden éles, kiemelkedő és egyértelmű, a diagnózisból rögtön következnie kell a váltásnak, a fejlődési iránynak.

Mitől lesz sikeres, összetartó egy csapat vagy egy kisebb közösség?

Úgy vélem, egy közösségnek mindenekelőtt egy hiteles vezetőre van szüksége, akit a működése, az élete hitelesít. Nem a címkék, a mozgalmak, a könnyű spiritualitás emeli fel a közösségeket, hanem az a hitelesség, ami az érzékenységen, a szolidaritáson és az egyszerűségen keresztül fejeződik ki. Egy olyan folyamatos öntisztító munkában kell benne maradnunk, ami lehetővé teszi számunkra a tiszta kapcsolódást. A töltelék kapcsolódások, az unaloműző csevegések, a dumcsi-partik ideje lejárt, mély és emelő szövetségekre van szükségünk, ahol életfordító beszélgetések jöhetnek létre. Ehhez ön-azonosnak és nyitottnak kell lennünk, vállalnunk kell a mélybeszállás bátorságát. Abban, hogy a kapcsolatokban is törekszünk a letisztultságra, a közös értékekre.

Hogy fest az ideális szervezet szerinted?

Ideális szervezet nincs, de tanuló szervezetté válni érdemes. Olyan munkahellyé, ahol a pénzkeresés nem fő cél, hanem melléktermék. Mert a fő cél a tanulás, a fejlődés, a minőségi csapatmunka létrehozása és az egymásért érzett felelősség. Nem a cél vagy a módszer határozza meg egy közösség erejét, hanem a vezető hitelessége és a tagok egymáshoz való őszinte viszonya. És ez szerintem még egy kiváló teljesíményt felmutató sportközösségben is így van, ahol az edző karizmatikus szerepe kulcstényező. Csapattá formálódni úgy lehet, hogy a tagok a saját egyéni érdekük elé tudják helyezni a közösség érdekét. Hogy ismerek-e ilyeneket? Igen, de főleg a kisebb, száz fő alatti szervezetek, cégek között látok ilyeneket.

Egy évvel ezelőtti interjúdban mondtad, hogy a járvány első hulláma még csak jelzésértékű volt, a második hullám fog strukturális változásokat hozni. Hogy látod most, bekövetkezett, amit vártál?

Az első hullám a felkészülést jelentette, a második hullámban megfeleződött, letisztult és átrendeződött a piac. Jelentősen csökkent minden iparágban a szereplők, a szervezetek száma, akár csak a saját iparágamra, a tanácsadásra gondolva, de így volt ez a turizmusban és szinte minden területen. A csökkenés azonban még nem minőségi tisztulás, viszont az átrendeződés és a megújulás már lehet az. Ha valakinek volt ereje váltani és másképpen viszonyulni a problémákhoz, ha erősebben főkuszált a lényegre, akkor elindult a minőségi változás útján. Egy HR vezető mesélte, hogy az interjúkon már nincsenek okoskodó,”bullshit” kérdések, a személyiség került fókuszba, hogy milyen ember a kereső.

A szemléleti váltás lehet a befejező szakasz. Én úgy élem meg a mostani időszakot, hogy versenyt futunk ugyan az idővel, de nehezített körülmények között: ólommellényben haladva kell lépést tartani a változásokkal. Most minden világosabb és egyértelműbb. A hibák, a deficitek és a gyengeségek éppúgy felerősödtek most, mint azok az értékek, amire építhetünk a fejlődés során.

Milyen konkrét példával tudnád ezt a legkönnyebben elmagyarázni?

Ha egy cégnek deficites az egyik szegmense, akkor az most fokozottan jelenik meg. Ha gond van a számlázási rendszerrel, akkor ez most kiemelten jelenik meg, és akár össze is omolhat miatta a cég, de ha az értékesítéssel, a láthatósággal van gond, annak a negatív hatása is rögtön felerősödik. Csökken a látencia ideje. A kis, rejtett nehézségek mind felerősödve jönnek szembe, és vagy kezdünk valamit velük – jó esetben tanulunk belőlük és változunk - vagy elsöpörnek minket. Nem lehet most egyszerűen csak úszni az árral.

Fontos kérdés, hogy képesek vagyunk-e átállni tanuló üzemmódra. Úgy hozzáállni a mindennapokhoz, hogy ami szembe jön velünk, bármi is legyen az, értünk van. Nem kikerülnünk kell, hanem szembenézve vele megértenünk és alakulnunk általa. Ha vége a járványnak, azzal ennek a felfokozott (tranziens) időszaknak nem lesz vége, mert más formában újra megjelenik. A természet nagyon kreatív, majd új módon tolja az arcunkba, hogy változni kell. Nem akarok sem vizionálni, sem negatív lenni, de lehet az egy felmelegedési hullám, extrém szárazság vagy akár a folyóvizek megváltozása. Nem vagyok klímakutató, de azt érzem, hogy a pandémia csak a kezdet.

Azért alapvetően optimista vagy ebben? Sikerül majd az átállás?

Aggasztó, amit látok. A pozitív példák mellett elszomorít a politikai szeparatizmus. A pártok hatalmi érdekei sajnos felülírják a józanságot. Gazdaságilag a mamut szervezetek tehetetlensége megpróbálja elnyomni az érzékeny közösségi kapcsolódási formákat, a kreatív csapatmunkát. Mellette mégis érzékelek igényt a megújulásra és hiszek abban, hogy vannak olyan csoportok, közösségek, ahol vallástól függetlenül az élet egységébe és igazságába vetett hit által az egyének összekapcsolódva, szellemi értelemben emelkedettebb formában élik az életüket – ez megvalósulhat egy szervezeten belül is. Amikor kialakul egy olyan cél vagy irány, ami összehozza az embereket - legyen az akár egy utcaközösség, amelyik összefog valamiért, vagy egy közös érdekké alakuló egyéni ügy - a külső folyamat átmehet egy tudatos belső építkezésbe, keresésbe is, vagy fordítva, az önmagunkon végzett munka válhat külső tevékenységgé. Léteznek a világon olyan csoportok, ahol az igazság keresése, a belső lelki munka közös érték. Amikor egy csoport kiszélesedik vagy több csoport egymásra talál és összekapcsolódik, erősödni fog a fény. Szerintem mindannyiunknak erre kell koncentrálnunk, ezért kell dolgoznunk.

Nagyon aktív vagy a Facebookon, több mint 18 ezren követnek, a heti elérések száma százezer körül van és rendszeresen több százan reagálnak a bejegyzéseidre. Honnan jött a közösségi médiás vénád?

Arról írok, ami megérint, ami foglalkoztat és nem arról, ami pillanatnyilag történik a világban. Azt is mondhatnám, hogy realista vagyok, szubjektív-realista. Önfejlesztés miatt kezdtem el írni, mert rá akartam kényszeríteni magam, hogy heti rendszerességgel vessem papírra a gondolataim. Ebből mostanra heti két téma, két poszt lett. Egyébként teljesen organikusan értem el ekkora közönséget, soha nem hirdettem az oldalt.

A Transzformatív Út a Bardóban elnevezésű képzésed elég misztikusan hangzik – mit takar pontosabban?

Úgy hiszem, hogy a változás mindig önerőből történik, nem lehet valakit valódi változásra kényszeríteni. Korábban vezettem coach képzéseket, de túl sokan jelentkeztek rá. Akkor azt gondoltam, hogy megnézem, hogy mi történik, ha egy képzésnek nincs se konkrét célja, se kimenetele, se tematikája. Az egyetlen cél a mély és gyógyító változás, amihez nem vezet kikövezett út. Az a szándékom, hogy mindenki máshová érkezzen, mint ahonnan elindult. A kurzus során egy esetfeldolgozó csoporttá alakulunk át és azzal foglalkozunk, ami megjelenik közöttünk és bennünk vagy amit a tagok behoznak a csoportba Szerintem ez a legizgalmasabb és legaktuálisabb tanulási út. Megfigyeltem, hogy ha felkészülök pl. egy nyitó előadásra, az annyi átalakuláson megy át, hogy mire létrejön, már szinte semmi köze az alapgondolathoz. Emiatt úgy látom, hogy nem érdemes előre lefektetett módon, egy előre elkészített tematika alapján építkezni. Ha fókuszált vagyok a jelenlétben, az itt és most-ban, akkor kibontakozik előttem az út, amin érdemes haladni. Így hát eldobtam a tematikát is. Kíváncsi voltam, vajon kit érdekel egy olyan folyamat, aminek nincs sem kimenetele, sem lefektetett útvonala. Úgy látom nagyon sok embert hív ez a fajta tanulás. De ez nem szabadosság, mert csakis a legnagyobb fegyelem által válunk alkalmassá arra, hogy felismerjük hogyan és miként tudjuk megújítani az életünket Itt nem lehet tévelyegni, csapongani, mellélőni, nagyot hibázni, bolyongani. Ha nem nyílegyenesen felfelé vezet a tanulási görbe, akkor fabatkát sem ér.

Van igény ilyen kevésbé megfogható képzésre a piacon?

Igen, abszolút. Sokan jelentkeznek. De amúgy sem azon gondolkozom, hogy mire van igény, hanem azon, hogy érdekel-e engem egy téma vagy sem, kihívást jelent-e, tudok-e fejlődni általa vagy sem. Bízom abban, hogy ha engem megszólít valami, arra talán mások is fogékonyak.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Debreczeni Anna

Debreczeni Anna - szabadúszó újságíró, szövegíró. Rendszeresen publikál egy gazdasági portálon és olaszul tanul.



Kapcsolódó előadó: Sárvári György