Mi volt a legelső, híres, ismert emberhez kötődő élményed, amire vissza tudsz emlékezni?
Amikor gyerekként először eljutottam a Magyar Televízió ikonikus épületéhez éppen akkor jött ki Sugár Ágnes bemondó az akkori MTV-székházból. Én teljesen le voltam nyűgözve a felismeréstől, hogy Ő azon túl, hogy egy valós ember, ráadásul milyen csinos, milyen szép a ruhája. És az, hogy akkor ott volt előttem élőben meghatározó élmény volt számomra a Szabadság téren.

Azóta rengeteg híres ember útját egyengetted, a Megasztárban elég talán csak Rúzsa Magdit említeni. Mivel régóta foglalkozol szórakoztatóipari produkciókkal, meg merem kérdezni, szerinted hogyan alakult át a sztárság fogalma Magyarországon az utóbbi évtizedekben?
Leginkább arról a részéről tudok beszélni, amit én is átéltem ebből. Eleinte a filmek, a színház és a mozi teremtették meg a közérdeklődésre számot tartó sztárokat, őket kísértük figyelemmel. Ez aztán a tévé megjelenésével átalakult, a műsorvezetőket, bemondókat, sorozatok szereplőit kezdtük követni rajongásunkkal. Ez később tovább formálódott, amiben már én is benne voltam - az RTL Klub Fókusz műsorának csapatában kezdtem királyi tévé Riporter kerestetik! tehetségkutatója után, innen indult a tévés pályafutásom. Végigéltem a kereskedelmi csatornák megjelenését, az újdonságot, amit jelentettek. Akkoriban, a 90-es években, ha valaki egy öt perces kvíz műsort vezetett egy kereskedelmi csatornán, már ott volt a címlapokon, a heti mellett a havi magazinokén is, sztárrá vált.

A celebek – bár a celebrity angolul hírességet jelent, de a celebeket magyarul inkább a rövid életű sztároknak nevezném - mikor érkeztek meg Magyarországra?
A valóságshowkkal együtt jelentek meg itthon és eléggé felhígították a sztárok sorát. Ezeknél a műsoroknál nem az értékteremtés volt a fő cél, inkább botrányhősöket, különleges karaktereket kerestek, akiknek ha lett is végül ismertségük, inkább tiszavirágéletűre sikerült. Vannak persze kivételek, a Való Világban feltűnő Majoros Péter, Majka meghatározó média személyiség napjainkban is. Műsorkészítőként sokat tudtunk azonban tenni a valós tehetségkutatókkal, mint a Megasztár vagy az X-Faktor, amikor tehetséges, és egy „adott plusszal” rendelkező embereket támogattuk az úton, hogy országos ismertségű sztárok legyenek. Úgy vélem, ez egy jó átmenet volt a celebség és a sztárság között, mert ezekben a műsorokban mindenből volt valamennyi. Az elején megvolt a felvezető rész, amikor az előválogatók zajlottak, és jókat nevethettünk az előadásokon. Egy ilyennek köszönhetjük például Bikicsunájt, akinek az előadása virálisan iszonyú mépszerű lett pillanatok alatt 2010-ben, még az akkor egyik legmenőbbnek számító szórakozóhelyre, a Symbolba is meghívták. Ő tényleg megkapta a neki járó 15 perc hírnevet. Azonban ahogy ment előre a műsorfolyam, már az igazi sztárokkal foglalkoztunk, akik értéket képviselnek a szórakoztatás mellett.

Milyenen a „klasszikus” híres emberek és milyenek az újak? Mi a fő különbség köztük szerinted?
Az igazi híres ember a szakmájának jeles képviselője, lehet egy színművész, rendező, író, pszichológus, bárki, akinek olyan gondolatai, munkássága van, akit érdemes követni. És vannak, akik különböző cselekedeteik, nem pedig a produktumuk miatt lesznek híresek, őket hívom inkább celebeknek, akiknek megadatott a 15 perc hírnév, vagy folyamatosan tesznek azért, hogy a bulvárlapok címoldalán maradjanak. Nekik sokkal rövidebb pályájuk szokott lenni. Ebben lehet, hogy önazonosak maradnak, de általában kipukkad egy szinten ez a lufi, mert nincs bennük több tartalom. Vagy nem is önazonosak, mégis csinálják. Ismerek olyan influencer lányt, aki belebetegedett abba, hogy mindig makulátlanul kell kinéznie, mert ha egyszer meglátják smink nélkül, romba dől az imidzse. A másik oldalon pedig ott van Ördög Nóra például, aki bátran, direkt smink nélkül is megmutatja magát és szeretjük, követjük, mert hiteles.

A Megasztár producereként rengeteg feltörekvő, ígéretes tehetséggel találkoztál.
Amikor valaki bekerült az élő műsorok világába, akkor én „jó anyjukként”, producerként elmondtam nekik, hogy nagyjából mi vár rájuk. Ezekben a helyzetekben minden szereplő életében eljön a már említett 15 perc hírnév, amikor mindenki elhiszi magáról, hogy ő a legcsodálatosabb a világon – mondtam előre, hogy akkor ha úgy adódik, hogy ez megtörténik majd ne sértődjenek meg, amikor leülök velük, és tisztázzuk ezt a dolgot.

Lehoztad őket a földre?
Így is mondhatjuk. És rendszerint szükséges is volt emlékeztetni őket valamilyen módon arra, hogy nem egyedül vannak ebben, egy 300 fős stáb dolgozik azon, hogy nézettséghez, hírnévhez segítse az előadót. Közhely, de a híres ember ismérve, hogy a tehetségen kívül szorgalmas és alázatos. Akik befutottak és most is teltházzal koncerteznek, mind tisztában voltak ezzel az elejétől, már a Megasztár alatt is.

Most már jó pár éve tehetségkutató műsorok sem kellenek az ismertséghez, elég, ha a YouTube-on vagy ma már inkább TikTokon csatornát indít valaki és ott bontakozik ki, gyártja a tartalmat. Ha jól csinálja, jönnek a követők is.

Igen, megjelentek az influencerek, akiket a tévé is megpróbálja az előnyére fordítani, mivel a fiatalokat rajtuk keresztül lehet elérni. Sokan csak azért kezdenek egy-egy tévéműsort nézni, mert a YouTube-ról ismerős sztárok szerepelnek benne, akiket ott már jó ideje követnek. A barátnőm kislánya például nem azért követi Csobot Adélt, mert az X-Faktor zsűrijében van, hanem mert van egy YouTube csatornája, ahol az Istenes Bencével énekel.

De a sajtóban is azokat az embereket látjuk viszont, akik a tévéműsorokban nagy nézőszámot tudnak hozni. Szerencsére a tévésorozatok újra nagyon népszerűek, és megjelentek bennük olyan színészek, akik igazi értéket, színészi kvalitást képviselnek – és ők kerülnek a magazinok címlapjára is.

Szerinted mennyire helyes és előremutató az irány, amit általában az influencerek képviselnek a „példakép-palettán”?
Az influencerek sem egyformák, vannak, akik személyes történettől vezérelve egy közösséget szólítanak meg, saját táboruk van. Aztán vannak, akiknek van egy jó életük, vagy talán még az sincsen, de hazudnak egyet, és azt közvetítik a követőiknek - vagy akár csinosak, de esetleg egy facetune alkalmazással még csinosabbak lesznek a kijelzőn, mint az életben. Ha őket tesszük meg követendő példáknak, saját mentális jólétünket veszélyeztetjük, sőt, azt is ki lehet jelenteni, hogy saját gyerekeinket mérgezzük. Úgy látom, ma még kevés a tudatos médiafogyasztó. Ezért is van nagy felelőssége a médiának abban, hogy kijelölje az irányt. A műsorkészítőknek, szerkesztőknek igenis nagy felelősségük van, és erősen oda kell figyelniük, kiket karolnak fel, kikről írnak címlapsztorit, kiket tesznek be egy-egy műsorba, mert ők lesznek a követendő példák, a példaképek. Fontos, hogy olyan embereket keressünk, akik hozzátesznek ahhoz, hogy minőségibb és jó élete legyen a felnövekvő gyerekeinknek, akik személyiségét ezek az emberek erősen formálják. Egyszerűbben fogalmazva jó embereket kell keressünk, jó embereket kell bemutassunk a média különböző platformajain.

Hogy képzeled el tíz év múlva a címlapokat?
Nagyon másfélék lesznek, mint a maiak. Most még mi, szakemberek döntjük el, hogy ki az, aki címlapra, egy internetes portál vezető cikkébe, vagy tévéműsorba kerül, a mi felelősségünk, hogy kiket támogatunk. De biztos vagyok benne, hogy a mesterséges intelligencia tíz-húsz-harminc éven belül már mérni fogja, milyen hatást vált ki belőlünk egy-egy előadó, egy-egy médiaszemélyiség; hogy az illető megnyugtat vagy éppen káros a számunkra, ha őket nézzük, hallgatjuk, vagy éppen olvasunk róluk. Most még nem annyira figyelünk arra, hogy ki mit tesz hozzá az életünkhöz, de hosszú távon szerintem mindenképp kapunk majd erre vonatkozóan egy ilyen típusú visszajelzést is.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!