Pályafutását rendezvényszervezéssel és marketingkommunikációval kezdte, de gyorsan átnyergelt a PR-ra annak kifinomultsága és stratégiai szintű gondolkodásmódja miatt. 18 éve foglalkozik PR-ral, szakterülete a kríziskommunikáció. Főként ügynökségeknél dolgozott – többek között a McCann-nél és a Noguchi-nál – 10 éve pedig társtulajdonosként és vezető tanácsadóként irányítja a Lounge Communicationt. 3 gyerek édesapja; hobbijára, az olvasásra éjszaka van ideje.

Csermely Ákos: Kedves Péter, miért mondják, hogy most jött el a PR reneszánsza?

Mamusits Péter: Véleményem szerint nem most jött el a PR reneszánsza, csak Magyarországon a késői – 80-as évekbeli – indulás miatt mostanra jutottunk el odáig, hogy erről beszéljünk. Idén el is készült a PR Trendriport című kiadvány, amelyben a szakma prominens képviselői mutatják meg teljes valójában a szakma összetettségét, szerepét és szépségét.

Ugyanakkor most valóban olyan időszak van a világban, amikor nagy szükség van a társadalmi és szociális problémákkal való őszinte szembenézésre. Hiteles kapcsolatra és stratégiai szintű problémamegoldásra.

Amikor a marketing- és reklámszakemberek a purpose-t emlegetik, és egymást megelőzve elemzik annak jelenét és fontosságát, akkor mi csendben visszasuttogunk: „Üdv a klubban! Nekünk mindig is ez volt a feladatunk.”

A purpose a tiétek volt?

Úgy fogalmaznék, hogy ez számunkra mindig is természetes és elsődleges volt. Az ügynökségi területet képviselve elmondhatom, hogy a tenderek és megbízások jelentős részénél az volt a feladatunk, hogy ezt a fajta tudatosságot hozzuk a felszínre és mutassuk meg minél hitelesebben. Számunkra mindig természetes volt, hogy nem csak az egyének, de a vállalatok és a márkák is keresik valós (jelentős) szerepüket a világban.

Van egy mondás, amely szerint „minden PR marketing, de nem minden marketing PR”. Szerinted mennyire helytálló ez a megfogalmazás?

A marketing egy tipikusan olyan fogalom, amelyet sokszor és sokak átformáltak már. A marketing definíciója nagyon sokat változott az elmúlt 10-15 évben. A korábbi besorolásoknak most már nem mindig van értelme, de ha mindenképp ragaszkodunk egy definícióhoz, akkor számomra a marketing céltudatos kommunikációt jelent valamilyen üzleti cél érdekében. Ennek feltétlenül része a PR.

A kérdés az, hogy marketingcélt jelent-e mondjuk egy vállalat felelőségvállalása, vagy egy eszme bemutatása – hiszen a marketing fogalma a korábbi időkben a vállalati termékértékesítéshez kapcsolódott szorosan. Ebből a szemszögből értelmezve nem minden PR marketing.

A mai, jellemzően interaktív médiában a figyelemfelkeltésre 3 másodpercünk van, az elköteleződésre 4-7 másodpercünk, a cselekvésre – amivel aktivizálunk – pedig 6-8 másodpercünk. Tehát az átlagos figyelem 8 (!) másodperc. Pokoli sebességgyorsulás. Fel tud-e gyorsulni a PR erre a munkatempóra?

Nem hiszem, hogy ez egy munkatempóval kapcsolatos állítás. Inkább a fogyasztók vagy a célcsoport érdeklődésének felkeltésére kapott idő szűkült le ennyire. Ez valóban sok nehézséget jelent. Ha egy klasszikus sajtócikket veszünk figyelembe, akkor csak a címmel tudjuk felkelteni egy átlagos olvasó érdeklődését. Sőt talán csak a cím első szavaival. A névelőt lassan el is kell hagynunk, mert unalmas. De a viccet félretéve: azt gondolom, hogy a teljes kommunikációs szakma számára kihívás a figyelemfelkeltés hatékonysága, de azért azt látjuk, hogy a megfelelő sztori képes lekötni az embereket, és akkor marad idő az üzenetek továbbítására is. Sztorimesélésben pedig mindig is élen járt a PR.

De sokszor a PR feladata az interaktív kommunikációs csatornák felügyelete is. Itt pedig nincs idő sztorit tálalni.

A social felületeken valóban nagy a tempó, ráadásul az olvasó, avagy a potenciális kommentelő mondandójával könnyen eltérítheti az eredeti kommunikációs céltól a megtervezett tartalmat. Régi, szép idők voltak azok, amikor a Facebook indulása idején az olyan nagy márkák, mint például a Coca-Cola vagy a Procter & Gamble elkezdték belakni a social felületeket. Profilkészítés után már mehetett is a reklám, amit persze a TV-hez forgattak. Később viszont jöttek a kommentek, a like-ok, az emojik és jött az új korszak. Szemben találta magát mindenki azzal, hogy felelni kell a kérdésekre: „Mit is akartatok mondani azzal a reklámfilmmel?” „Mit akartatok üzenni nekünk?” „Miért ezt a ruhát választottátok a reklámhoz?” Majd jött a kijelentő mód és annak eltorzult, üvöltöző formája is. Azt hiszem, kijelenthető, hogy mindenki felkészületlen volt arra, milyen gyorsan válik egy globális, véleményformáló közeggé a Twitterrel és más hasonló felületekkel együtt ez világ.

Nem lehetett tovább várni és válaszolni, tiltani, átfésülni, hanem leginkább meg kellett tanulni együttélni a hömpölygő árral. Az emberek csatornát találtak arra, hogy fellépjenek a vállalatokkal, szolgáltatókkal szemben a vélt igazságtalanságok miatt. Nehéz tanuló korszak volt ez mindenki számára. Rengeteg példát láttunk arra, miként lehet egy rosszul megválasztott kommentre adott válasszal még nagyobb problémát kialakítani, de arra is, hogy hogyan lehet kezelni ezeket a helyzeteket. Nagyon sok feladatunk keletkezett, viszonylag rövid időn belül, amit szívesen látunk el, többek között annak érdekében, hogy esetenként a reklámszakmát is kisegítsük ebben a kétirányú kapcsolatfelvételben.

Feltétlenül külön kell választani a reklámszakmát a PR-tól? Nem olvadnak össze?

Szerintem mi, PR-osok egyáltalán nem szegregáljuk az eszközöket. Ha megnézed a Trendriport anyagát, akkor azt látod, hogy a hirdetések kezelésétől kezdve, a social médián keresztül, a kreatív anyagok elkészítéséig mi mindent a magunk eszközének tartunk. Nem én mondom ezt, hanem a teljes szakma.

A reklám azonban próbál különválni, és önmagában is létrehozni professzionális szakágakat. Magyarországon ez a folyamat a 80-as évek után indult el. Létezik olyan megfogalmazás, amely szerint a professzionalizmus az, ami különválasztja a szakágakat: legyen kreatív, legyen médiavásárló, digitális vagy PR.

A mi szemszögünkből ez viszont sokkal egyszerűbb: ezek az eszközrendszerek egyetlen célt képviselnek, mégpedig a kommunikációt. A PR-osokat úgy is emlegetik, hogy a „kommunikációs szekció”, mert a PR, az maga a kommunikáció. Van, hogy könyvet írunk és megesik, hogy filmet készítünk. De a legjobb, ha minden eszközzel támogatjuk a történetet. A mi értelmezésünk szerint – egyetértve a te állításoddal – ez egyetlenegy szakma, mégpedig a kommunikációs szakma.

Ha megpróbálnánk pontokba szedni azt, hogy miben kell modernizálódnia a PR-nak, melyek lennének azok a pontok?

Természetesen folyamatosan követnünk kell a trendeket, de a legfontosabb, hogy gyorsan legyünk képesek reagálni és megoldásokat hozni a változásokra. Volt, amikor a technológia megváltozása – mondjuk a fax és az e-mail váltása – határozta meg a PR fejlődésének vezérirányát. Most már nincsenek ilyen éles sarokkövek, hiszen, a világ kinyílt, és hatalmas információ zúdul mindannyiunkra minden másodpercben. Miként tudnánk egyenként meghatározni a megfelelő irányvonalakat? Valakinek a mostani helyzet káoszt, másnak pedig lehetőségeket rejt. A PR számára ez az időszak egyértelműen izgalmas és új feladatokat jelent.

Ehhez azonban az egyén tapasztalatai már nem elegendőek. Tanulnunk kell egymástól, és ennek kulcsa a szakmai közösség. Akár munkahelyi, akár iskolai, de lehet bármilyen formája ennek.

Szóval kérlek, engedd meg, hogy leszűkítsem a kérdésedet, és úgy tegyem fel, hogy „Magyarországon miben kell változtatni a PR-t?” A legfontosabb feladatunk most az edukáció és a szakmai közösségek létrehozása. Ez a kulcsa a PR fenntartható modernizációjának.

Melyek a PR új eszközei? Miket és hogyan tud használni? Pl. podcastok, új TV formátumok stb.

Ezek az eszközök valamilyen formájukban régóta jelen vannak. Viszont a tartalom folyamatosan változik. Ahogy korábban beszéltünk róla: mostanában kevés időnk van megszerezni a figyelmet. De a podcastok esetében szerencsénk van, mert egy jól behatárolható, figyelő közönséget lehet megszólítani, amely éhes a hiteles és részletes tartalomra. Mesélhetünk hát történeteket.

Nekem a személyes kedvencem most az úgynevezett interaktív videós tartalom, amely lassan teljesen eltörli a klasszikus videófilmnézés és a számítógépes játékok közti szakadékot. Eközben pedig olyan lehetőségeknek kínál új, szórakoztató felületet, mint a vásárlás, jótékonykodás, turizmus, orvoslás - ezt napestig lehetne sorolni.

Cég, szakma, jövő. Kinek a kárára tud terjeszkedni a PR?

Azt gondolom, hogy minden kommunikációs szakmai területnek megvannak a maga eszközrendszerei, és azokat kell saját magának fejlesztenie. Mi abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy nekünk nagyon színes a palettánk, és az ügyfeleink egyre jobban el is várják tőlünk, hogy minél szélesebb kommunikációs eszközrendszerrel lássuk el a kampányaikat.

Ezeket a feladatokat nagyon szeretjük, hiszen szabad teret adnak a kreativitásnak, a ötleteink megvalósításának. Ideális esetben elindulunk például egy kutatással, megismerjük a teljes hátteret, majd kitaláljuk, hogy milyen eszközrendszerrel lehet a leghatékonyabban elérni a kampány céljait.

Ebben az esetben felmerülhet a kérdés, hogy bemerészkedünk-e mások területére. Véleményem szerint a PR ügynökségnek integráltan kell működnie. Mindig az a legfontosabb, hogy az ügyfelet ki tudjuk szolgálni. Amennyiben az ügyfelünknek van – mondjuk – kreatív csapata, akkor természetes, hogy velük közösen dolgozunk a kampányon, de más esetben szívesen oldjuk meg akár mi magunk a feladatot teljeskörűen.

El tudod-e képzelni, hogy egy cég amikor terméket fejleszt, vagy stratégiát épít, akkor már az elején bevonja a PR céget, vagy szakembert a stratégiai tervezésbe vagy termékfejlesztésbe?

Természetes jelenség, hogy egyre több kutatási feladatot kapnak az ügynökségek. Láthatóan több kommunikációs ügynökség is próbálkozik a kutatásait megmutatni a szakma felé. Mi ennél többet akartunk letenni az asztalra, ezért külön kutatási szekciót hoztunk létre, ami nem csak a kommunikációs szakma területeit, hanem közéleti ügyeket is feldolgozott az elmúlt évben.

Ami a termékfejlesztést illeti, egyelőre inkább a szolgáltató piaci szegmensben vannak tapasztalataink a bevonódásra. Általában az üzleti terv határozza meg magát a terméket, de annak részleteit érdemes lehet kommunikációs szempontból is megvizsgálni. Mi ezt egyrészt kutatásokkal tudjuk segíteni, másrészt pedig meg tudjuk osztani a szakmai tapasztalatainkat, elmondva azt is – persze csak ha szükséges –, hogy lehet-e esetlegesen valamilyen probléma a piaci bevezetés kapcsán. Lehetséges, hogy egy adott terméket 5%-ban meg kell változtatni, de így a kommunikációs kampány hatékonyabb lehet, ami kifizetődhet az értékesítési folyamatoknál.

Nézzük a másik oldalt, a purpose-t, vagy amikor mondjuk segíteni kell a céget pozicionálni a világban. Hol van, vagy lenne dolga a PR-nak?

Azt szokták mondani, hogy a reklámszakmában, főleg a médiavásárlásban nagyon kényelmesen lehet mérni az eredményt. Mennyi médiafelületet foglaltak, mennyi volt a megtekintés, hányan látták? Sokszor fölteszik azt a kérdést, hogy a PR hogyan mérhető. Az én véleményem erről – de talán más szakember is egyetért ezzel –, hogy ha nem lenne vállalati és/vagy termék PR, akkor hiába vetnénk be a marketingkommunikációs eszközöket, nem lenne eredményes, vagy talán csak nagyon rövid távon a reklám.

A mi feladatunk a hosszú távú és stabil jelenlét biztosítása, és a mai világban – amikor percenként cserélődnek a márkák és termékek – ez az állandóság a legkelendőbb árucikk. Ha a Coca-Cola nem rendelkezne ismertséggel, megbízhatósággal, vagy más a hosszú távú és stabil kommunikációs folyamatok által ráaggatott értékekkel, akkor hiába mondaná azt, hogy „Figyelj, 230 Ft-ért tudsz venni egy fekete üdítőt!” A márkát tehát ismertté, megbízhatóvá kell tenni. Helyet kell kapnia a hasznossági létrán is, amelyet most végre a reklámszakma is nagyon fontosnak tart. De ez mindig is a PR feladata volt. Egy másik ügynökség vezetője úgy fogalmazott, hogy „kis túlzással a PR az alfa és az omega”. Talán nem is túlzott.

Hadd tegyek fel egy negatív kérdést! Hibázott-e és ha igen, akkor hol az elmúlt 10-15-20 évben a PR?

Túlságosan is a háttérbe, a függöny mögé húzódtunk. Nem figyeltünk a saját szakmánk PR-jára. Persze természetes módon az ügyfeleink számára elért eredményekre koncentráltunk – mert elég volt abban látnunk a saját tevékenységünk eredményét –, de ezáltal nem csak a kommunikációs szakmában engedtük el a reputációnkat, hanem az utánpótlást is megnehezítettük. Ha vetünk egy pillantást a magyarországi Top50-es kommunikációs szakember listára, akkor rögtön feltűnik, hogy milyen kevés PR szakember kapott rajta helyet. És ez messze nem reális.

A másik, amin már az ügynökség megalapítása pillanatában szerettem volna javítani, az az, hogy miként lehetne valóban hosszú távú szakmai és üzleti kapcsolatokat létrehozni. Úgy gondolom, hogy a PR jellegéből adódóan is alkalmas kell, hogy legyen az ügyfelek megtartására. Ezért az évek során nálunk kialakult 3 aranyszabály, amit később kiegészítettünk egy negyedikkel.

Az első nagyon egyszerű: az ügyfeleinket szeretjük és tiszteljük. Fontos, hogy ez nem egy felszínes, a valós érzéseket elnyomó, hanem őszinte hitvalláson alapuló törekvés. Gondoljunk bele, mennyivel könnyebb bemenni a munkahelyünkre, ha azt, amit minden nap csinálunk, valóban szeretjük. És ez elérhető állapot, csak türelem, hozzáállás és támogatás kérdése. Ez utóbbit viszont minden esetben meg kell adnia a vezetőnek.

A második alaptétel pedig természetesen az, hogy ezt a tiszteletet egymás felé is tartsuk meg. Egy munkahely mindig zűrös. Gyakran bevisszük a családi problémáinkat, időnként nyűgösen kelünk fel, valamikor pedig nagyon nincs kedvünk besegíteni még egy projektbe. A megoldás mégis igen egyszerű: mondjuk el, legyünk nyitottak és őszinték!

A harmadik szabály az, hogy nem adunk ki 60%-os munkát a kezünkből, hanem a tökéletességre, a 100 %-ra törekszünk már az első leadásnál. Ekkor talán elérjük az ügyfél valós és pozitív figyelmét. Az a véleményem – és a tapasztalat is mellette szól –, hogy már azzal is harmonikusabb lehet egy munkahely és ezáltal persze az ügyfeleinkkel való kapcsolat, ha ezeket a gondolatokat helyezzük a középpontba.

Mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy több olyan ügyfelünk is akad, aki 7-8 éve velünk dolgozik, de a 4-5 éves munkakapcsolatok szinte természetesek. Ráadásul csak az idei évben 18 hazai és nemzetközi díjat is nyertünk, ami jól mutatja az együttműködések sikerességét, amire szintén nagyon büszkék vagyunk. Azt gondolom, hogy ez egy jó irány.

Azt mondtad, hogy 3+1.

Igen, a plusz 1-nek alapvetően természetesnek kéne lennie: „Mindig mondj igazat!” De szembe kell néznünk azzal, hogy sokszor magunkkal sem vagyunk őszinték. Ezt a plusz 1 „szabály”-t, de nevezzük inkább iránynak, azért hoztuk be a mindennapokba, hogy őszinték legyünk akkor is, amikor nagyon nehéz, amikor hibázunk. Ezeket a hibákat pedig igenis el kell fogadni, vállalni kell és ki kell javítani. Véleményem szerint ennek a szolgáltató piac minden szereplőjénél fontosnak kellene lennie, de egy PR ügynökségnél kifejezetten, hiszen ha a partnereinknek reputációt építünk, akkor saját magunkkal szemben sem lehetnek kétségeink azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes út, az őszinteség.

Fiatalok toborzása, oktatása. Milyen feladatok állnak előttetek?

Fiatalon több ügynökségnél is dolgoztam, és sokszor láttam, hogy tehetséges emberek elkallódtak, mert nem vettük a fáradtságot, hogy szakemberekké neveljük őket. Sajnos most isszuk meg a levét az elmúlt 10 évnek. Nagyon szeretném, ha ezen javíthatnánk, és a jelenlegi szakemberek többet tudnának foglalkozni a fiatal utánpótlással. Talán igazságtalan vagyok, hogy ezt az ügynökségektől várnám, de ebben a világban dolgozom és a magam portája előtt kívánok söprögetni.

Mivel lehet ma egy pályakezdőt motiválni, hogy ne reklámos, hanem PR-os legyen?

Két oldalról kell megvilágítanunk a helyzetet. Először mondanám a nehézséget: a mai fiataloknál kicsit nehezebb a motivációt megtalálnunk, mint 10 évvel ezelőtt. Persze ez valahol érthető is, hiszen a világ rendkívül anyagias lett, és egy albérlet fenntartása jelenleg nem éppen egyszerű dolog. Tehát nekünk jobban el kell adnunk a szakmánkat a fiatalok számára, felhívva a figyelmet arra, milyen izgalmas is a munka, amit végzünk. Eközben őszinte, de kézzelfogható anyagi hátteret is nyújtanunk kell számukra, amely kiszámítható időbeni közelséget jelent.

Véleményem szerint most már a reklámosoknál is megvan ugyanaz a nehézség, amiről az előbb beszéltem. Azt kell mondanunk és megmutatnunk, hogy 1, 2 vagy 3 éven belül mit tud elérni, mind anyagilag, mind pedig pozíciót tekintve. Az egyes életszakaszok talán lerövidültek, már nem a korábbi 8 éves távlatot nézzük, hanem 3 éveset. Ebben kell most gondolkoznunk.

Szó volt a díjakról. Mit ér ma egy díj?

A versenyek fontos részei a szakmai megújulásnak. Mindenki törekszik modern megoldásokat, új szemszögeket és kiemelkedő eredményeket bemutatni. A részvétel önmagában egy elhatározás, hogy a legjobbra akarok törekedni, és ez nagyon ösztönzően tud hatni a munkára. Egy-egy arany, ezüst vagy akár bronz pedig csak hab a tortán. Viszont őszintén megértem azokat a cégeket is, amelyek időszakosan vagy hosszú távon nem vesznek részt a „küzdelem”-ben. Mi például 5 évig egyáltalán nem indultunk el különböző díjakért, mert úgy gondoltuk, hogy nincs fölösleges, erre fordítható energiánk. De ahogy fejlődtünk, és láthatóan élesedett a verseny, úgy döntöttünk, hogy szeretnénk mi is megmérettetni magunkat. Így pár évvel ezelőtt először csak tapogatódzva, majd később már nem titkoltan az eredményesség jegyében elkezdtünk részt venni a hazai, majd a nemzetközi megmérettetéseken. Tavaly sikerült is felkerülnünk a Top 3-ba és idén talán még eredményesebbek leszünk.

Ha az ügyfél több ügynökség közül választ, akkor pozitívan hat rá, hogy ti díjat nyertetek?

Igen, egyértelműen vannak előnyei annak, ha részt veszel a szakmai versenyen és legalább a short listre felkerülsz. Bizonyos mértékű hitelességet nyilvánvalóan kölcsönöz az ügynökségnek, hiszen mutatja, hogy törekszel a legjobbra, és a csapatod is alkalmas arra, hogy a legjobban képviselje a rábízott feladatokat. Ráadásul a vállalati kommunikációs és marketingigazgatók nagyon naprakészek a versenyek kapcsán, ezért ezen a szinten bizalmat kaphatunk akár egy-egy új tendermeghíváshoz is.

Azonban a díjak száma önmagában nem mutatja meg, hogy miben is vagyunk igazán jók. Annak jobban örülnék, ha az elismerések mögött lévő kampányokat, elképzeléseket be tudnánk mutatni a leendő vagy éppen meglévő ügyfeleinknek, és azokból kiindulva tudnánk újabb, még izgalmasabb kampányokba fogni.

Fogékonyak arra az ügyfelek, megértik-e, hogy a purpose-szel, a reputációval (azzal, hogy hogyan helyezzük el magunkat a világban) néha többet kellene foglalkozni, mint magával a reklámmal, az önreklámmal, a brandingeléssel?

Ha a magyar nagyvállalatokat nézzük, akkor 30-40%-ra lehet tenni azok arányát, ahol a vezetőség komolyan foglalkozik azzal, hogy a vállalati reputációt építse, és hosszú távon törekszik is ennek fenntartására. Ez már sokkal jobb arány, mint mondjuk 5 éve volt. Akkor inkább ennek a számnak a felét mondtam volna. Üdvözlendő, hogy ma már jóval tudatosabbak a vállalatvezetők, és egyre fontosabb a fentarthatóság, valamint annak akár belső, akár külső kommunikációja.

De hogy egy gondolattal visszatérjünk a PR reneszánszához: a közelmúlt társadalmi és történelmi folyamatai, a háborúk, járványhelyzetek, gazdasági összeomlások mind-mind olyan események, amik aktívan foglalkoztatják a világot, és megmutatják a vezetőknek, hogy csak akkor lehetnek versenyképesek, ha ezekben a szituációban is talpon tudnak maradni. Mégpedig úgy, hogy hosszú távú stratégiával biztosítják a fennmaradásukat. Ehhez igenis szükség van a reputációra, illetve annak folyamatos építésére. Gondoljunk csak arra, hogy a 2008-as gazdasági világválság idején – ami a bankszektorból indult – kik maradtak talpon. Azok, akik már előtte 10-20 évvel korábban is folyamatosan reputációt növeltek. Az üzenet pedig egyszerű volt: most, a legnehezebb krízishelyzetben is meg tudjuk mutatni a fogyasztóiknak, ügyfeleiknek, hogy számíthatnak ránk.

Ezt a mondatot nem lehet csak úgy „előhúzni a fiókból”. Emögött hitelességnek kell lennie, ez pedig sok esetben hosszú évek munkája. Ugyanezt látjuk a jelenlegi pandémia idején is, és pont ezért értékelődik fel most a PR szerepe, hiszen a kommunikáció ezen formája régóta támogatja a vállalatok reputációs kommunikációját.

Mi az, amit semmiképp sem változtatnál a PR szakmában, a PR piacon? 
Ha leszállna hozzád egy angyalka és azt mondaná, hogy lehet egy kérésed: mi az, amin mindenképpen változtatnál?

Amin szívesen változtatnék – de már látjuk is ebben az elmozdulást – az az, hogy a PR, valamint a stratégiai kommunikáció a nagyvállalatoknál bekerüljön a board-ba. Vállalati szinten olyan szakemberek feleljenek a területért, akik a PR-t nem sorolják mondjuk a HR alá. Egy employer brandinget természetesen fontos, hogy a HR osztállyal együtt kezeljünk, de a stratégiai döntésekhez megfelelő szintű támogatás szükséges.

Amit viszont feltétlenül meg szeretnék tartani, az a szakmára jellemző sokszínűség. Éppen ezért fontos most számunkra, hogy megjelent a PR Trendriport, amelynek pontosan ez volt a célja: megmutatni mindazt a határtalan sokszínűséget, amit ez a mesterség rejt.

Köszönöm a beszélgetést.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!