Mérhetővé teszi a Ringier a nők szakértői megjelenését a médiában

Mérhetővé teszi a Ringier a nők szakértői megjelenését a médiában
A Ringier Hungary kiadó szakembereivel beszélgettünk arról, hogy milyen szerepe van a médiavállalatoknak abban, hogy nők és férfiak egyenlőbb lehetőségek mentén érvényesülhessenek - akár a médiában nyilatkozó szakemberként, akár munkavállalóként.

A Ringier kiadó március végén jelentette be, hogy csatlakozik a nemzetközi EqualVoice kezdeményezéshez, melynek lényege, hogy növelje a nők láthatóságát, szakértői jelenlétét a médiatermékekben. Hogy a jelenséget mérhetővé, így elemezhetővé tegyék, és a fejlődést is nyomon követhessék, a Ringier svájci anyacége házon belül fejlesztett egy szemantikai algoritmuson alapuló szoftveres megoldást, amely képes arra, hogy újabb és újabb nyelveket megtanulva elemezze a nők és férfiak mennyiségi és minőségi említését az online és a nyomtatott médiában, a szöveges, képi és videós tartalmakban egyaránt.Ennek kapcsán Végh Veronika szerkesztővel, az EqualVoice kezdeményezés hazai koordinátorával beszélgettünk a Ringier Hungary médiavállalattól.
Simon-Göröcs Lili, a profession.hu HR igazgatója pedig a mindennapos gyakorlati kérdéseinkre válaszolt.

- Gondolom nem csak az számít, hogy mennyi nő vagy férfi jelenik meg a hírekben, a tartalmakban, de az is, hogy milyen kontextusban - ezt is lehet ma már vizsgálni?

Végh Veronika: - Pontosan, a mennyiség és a minőség is nagyon fontos. Az EqualVoice szoftverrel egyelőre még kvantitatív adatokat mérünk, tehát azt látjuk, hogy az oldalainkon a szövegekben, a képeken és a videókban milyen arányban jelentek meg nők és férfiak. Pedig a minőségi említés – aminek a mérése felé az EqualVoice-szal is haladunk - sokszor fontosabb, mint a számarány. Éppen ezért része az EqualVoice kezdeményezésnek az edukáció, az érzékenyítés. Svájci és lengyel gyakorlatra hagyatkozva nálunk is workshopok segítségével ismerik meg a főszerkesztő, szerkesztő, és újságíró kollégák a projekt küldetését. És ha ezt a mindennapi gyakorlatba ültetik, akkor nemcsak a női megszólalók arányát növelhetjük, hanem elérhetjük, hogy a két nem képviselői egyenlő minőségben is szerepelhessenek.

Végh Veronika

- Magyarországon volt már hasonló kezdeményezés? Milyen elvárások vannak a nemek közötti kiegyensúlyozásra?
- Legjobb tudomásom szerint ilyen volumenű kezdeményezés itthon még nem volt, de világszinten is igen ritka. A Független Médiaközpont 2014-ben szemlézte a magyar médiapiacot és több nemzetközi adatra hivatkozva arra a következtetésre jutott, hogy egyértelműen férfihang uralja a magyar sajtót. A nők akkori, globálisan 24, Magyarországon 25 százalékos aránya - ez a 2010-es adat a Nemzetközi Médiafigyelő Projekt (Global Media Monitoring Project) kutatásából ismeretes - is igen sokkoló, azonban a 2021-es világszintű felmérés még szomorúbb eredményt hozott. Ekkor 82 százalékra ugrott a férfi megszólalók aránya, amivel a nőké mindössze 18 százalékra csökkent. Ezt az aránytalanságot ismerte fel a svájci Ringier és indította el 2019-ben az EqualVoice projektet. És ahogy a kezdeményezés neve is sugallja, a cél az, hogy nők és férfiak egyenlő arányban és azonos minőségben jelenjenek meg a hírekben.

- Mi a média felelőssége? Például hagyományosan nem női szakmákban dolgozó nők bemutatása mennyire lehet hatékony?
- Mit tekinthetünk hagyományosan női szakmának? Egészen száz évvel ezelőttig minden szakma férfias volt, férfiak dolgoztak, férfiak keresték meg a betevőt, a nők pedig a ház körül, az esetek többségében a négy fal között munkálkodtak. Aztán jött az első világháború és a nők tömegével álltak munkába. Hosszú évtizedek, valamint megannyi politikai, gazdasági és társadalmi történés kellett ahhoz, hogy a társadalomnak amúgy felét kitevő nők, még ha továbbra sem egyenrangú partnerként, de egyenlő arányban lehessenek ott a munkaerőpiacon. A mai napig hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy vannak olyan szakmák, olyan munkakörök és olyan pozíciók, amiket csak férfiak űzhetnek és csak férfiak tölthetnek be. Ha pedig az újságírást figyeljük meg, az alaphelyzet még kiélezettebb. Alapfelfogás, hogy vannak nehéz témák, amiket a társadalmi normarendszer szerint férfiasnak ítélünk. Ilyen a politika, a gazdaság, vagy a bűnügy, ami a legtöbb esetben kiegészül a sporttal is. És vannak a könnyed témák, mint a divat, a szépség, vagy a gasztro, ami maximum az egészség- és oktatásügyig tolódhat ki. Na ezeket tekintjük nőiesnek. Ha megfigyeljük, az esetek többségében nemcsak az újságírók, hanem a megszólalók nemét is determinálja ez a skatulyázás, pedig az újságírás és a média egésze felnőtt már oda, hogy egy nemtelen, neutrális közeg legyen. Miért ne lehetne a kriminológus, vagy a pénzügyi szakértő nyilatkozó nő? Nem hiteles ugyanannyira, mint férfi kollégája, mégha ugyanazt a képzettséget és tudást hordozza is magával?

- Mire érdemes a legjobb szándék mellett is figyelni, hogy ne a meglévő sztereotípiákat erősítsük? Egy óvóbácsi bemutatása például akár erősítheti is a hitet, hogy ez bizony női szakma, csak vannak kivételek?
- Az óvóbácsinak ne azért legyen hírértéke, mert férfi óvodapedagógus, hanem azért, mert jól végzi a munkáját. De ugyanez igaz egy kamionsofőr nőre, autószerelőre és katonára, vagy a férfi manikűrösökre, esetleg kozmetikusokra. Először is le kell rombolni azokat a falakat, amiket mi és az elődeink emeltünk. Az előítéletek túl sokáig képesek életben maradni. Pontosan ezért része az EqualVoice kezdeményezésnek is a már korábban említett edukáció és érzékenyítés. Meg kell tanulnunk a nőkre is mint erős, független, önálló, autoriter személyekre tekinteni, ami egy férfi esetében már kevésbé privilégium. Persze túlzásokba, vagy szélsőséges helyzetekbe sem szabad esni. Ne a nőiességük, hanem a szakértelmük miatt figyeljünk fel a nőkre. Ellenkező esetben többet ártunk, mint amennyit segíthetnénk, még a legjobb szándék mellett is. Nagyon vékony az a határmezsgye, ahol ebben a témában hatékonyan mozoghatunk és mi is csak most kezdjük felfedezni ennek az egésznek a kihívásait, de ugyanúgy a lehetőségeit is.

- Az előzetes adatokat ismeritek már? Mik a visszajelzések az adatokból az EqualVoice használata kapcsán, amire esetleg nem számítottatok? (pl. túl sok női/férfi szóvivő van, stb.)
- A Ringier Hungary kiadó digitalis portfóliójában – azon belül is a blikk.hu-n, a glamour.hu-n, a kiskegyed.hu-n, a noizz.hu és az egészségkalauz.hu oldalakon - 2022 decemberében indult el a szoftver használata. Az első, induló adathalmaz, amire támaszkodni lehet, az első negyedévnél is hosszabb időszakot vizsgál és még nincs a birtokunkban. Az igen gazdag női portfolió miatt viszont jó eredményekre számítunk. Ezzel azonban nem ér véget a történet, nem fogunk hátradőlni, hogy jól végeztük a dolgunkat. Ha jó adatokat kapunk, akkor még inkább törekedni fogunk arra, hogy ne csak mennyiségben, hanem minőségben is figyeljünk oda a nőkre. Ha pedig rosszabbakat, mint amire számítottunk, még egyértelműbb a feladatunk.

- A média lehetőségei mennyire korlátosak a nemi egyensúly fenntartásában? Ha bizonyos témákban a szakértők képviselői adott nemhez kötődnek inkább, ezzel mit lehet kezdeni?
- Természetesen minden újságírónak és minden szerkesztőségnek megvan a kontaktlistája és ezzel mi is pontosan tisztában vagyunk. Ezt az amúgy nagyra becsült kapcsolati tőkét nem áthúzni szeretnénk, hanem kiegészíteni. A svájci EqualVoice csapat létrehozott egy eszköztárat, aminek az első és talán legfontosabb eleme az a szakértőlista, amiben csak női kontaktok szerepelnek. Az évek során ez a lista folyamatosan bővült és most ötszáz szakértőnő elérhetőségeit tartalmazza. Mindegyikünk ért a szakmájához, letett már valamit az asztalra és szívesen nyilatkozik újságíróknak. A döntés azonban a mi kezünkben van, hogy élünk-e az ő szakértelmükkel. A hosszú távú cél természetesen nem az, hogy csak női hangot hallhassunk és olvashassunk a médiában. Hanem az, hogy a jövőben nemi egyenlőségről beszélhessünk. Pontosan emiatt kapta a kezdeményezés az EqualVoice nevet, mert nem womenpower hashtag-ekkel szeretnénk dobálózni. A sikerhez ugyanannyira szükségünk van elhivatott férfiakra, mint nőkre.

A médiavállalatok szerepe jelentős abban, hogy miről és milyen kontextusban olvasunk. De mi a helyzet, amikor az emberek döntéseket hoznak, például állás keresésekor – ennek kapcsán a profession.hu oldalon látható információkról érdeklődtünk. HR igazgatóját, Simon-Göröcs Lilit kérdeztük.

- Mennyire fontos a munkavállalóknak, hogy lássák, hogy a vállalat aktív az egyenlő feltételek megteremtése kapcsán? Például álláshirdetésekben ez fontos szempont lehet

Simon-Göröcs Lili: - Tapasztalatom szerint ma Magyarországon az álláskeresési fázisban még nem jellemző, hogy a munkavállalók többsége számára szempont lenne, hogy a cég, ahová pályázik, tudatosan figyel-e az egyenlő feltételek megteremtésére. Fontosabb számára a feladatkör, az elérhető fizetés, a fizetésen felüli juttatások és a munka-magánélet egyensúly megteremtésének lehetőségei az adott pozícióban, illetve munkaadónál. Úgy mondanám, hogy a munkakeresési fázisban a jelentkező Maslow piramisának csak valamelyik legfelső pontján helyezkedne el az egyenlő feltételek kérdése, az előbb említett alapvető álláskeresői szempontok alkotják a piramis alapköveit. Azonban ez már másként alakul egy későbbi munkavállalói fázisban, akkor, amikor a munkatárs már annyi időt töltött a cégnél, hogy fontossá válik számra az előléptetés, a béremelés kérése. Ekkor már sokkal inkább foglalkoztatni kezdi az embert az, hogy ugyanannyit keres-e adott munkakörökben, mint a másik kollégája, akár nemek szerint tekintve erre a kérdésre. Tudatosan csak ebben a fázisban kezdenek foglalkozni a magyar munkavállalók az egyenlőség kérdésével. Inkább a munkaadói oldalon figyelhető meg, hogy egyre több cég már az álláshirdetéseiben is tudatosan kommunikál az egyenlő feltételek megteremtéséről, hiszen ez egy egyre erősebb és fontosabb employer branding üzenet is.

Simon-Göröcs Lili

- Mit tehet egy munkáltató, hogy a nemek arányára jobban figyeljen? Vannak országok, ahol a az álláshirdetésben szerepel például, hogy női vagy férfi kollégát preferálnának - lehet-e itthon ennek létjogosultsága, hogyan fogadnák az emberek?
- Nehéz és megosztó kérdés az, hogy mely szegmensekben, szakmákban kell vagy kellene beavatkozni a nemek arányába. Magam részéről a kvótákban nem hiszek. Szakemberekben gondolkodom, hiszen a cégeknek szakemberekre van szükségük. Az lenne a fontos, hogy ne számítson, nő vagy férfi az adott szakember. Amiben véleményem szerint több támogatásra lenne szükségük a nőknek, az az, hogy olyan, jellemzően férfi-domináns szakmákat is bátran választhassanak már a felsőoktatás vagy a szakképzés fázisában, amikhez esetleg nem éreznek elég önbizalmat vagy amikhez ki kellene lépni a társadalmi sztereotípiákból. Például merjenek technológiai vagy tudományos szakterületek felé nyitni, képzeni magukat, fejlődni és vezetői, sőt, felsővezetői pozíciókat pályázni– ebben kellene valójában támogatni a nőket, a belépési ponton.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Bucsky Péter

Bucsky Péter


Címkék: Hölgyválasz