„Meg kell értenünk: a közösségi média csak egy eszköz, meg kellene tanulnunk tudatosan használni”

„Meg kell értenünk: a közösségi média csak egy eszköz, meg kellene tanulnunk tudatosan használni”
Ha meg kell magyarázni a legújabb közösségi médiatrendeket, őt hívják a tévéműsorok szerkesztői. De megtalálják azok a közszereplők is, akiknek esetleg feltörik a közösségi média profilját. Merthogy közösségi média szakértő, és nem mellékesen Magyarország egyik legjelentősebb social media fókuszú digitális ügynökségének, a Be Socialnek társalapítója, társügyvezetője. Forgács Mariannal a közösségi média hazai mérföldköveiről, a felhasználók nem elég tudatos hozzáállásáról, a megbízók social media feladatokkal kapcsolatos elvárásairól, és arról is beszélgettünk, hogyan alakítja saját profiljain a közösségi megjelenését, ha már az Instagramon 6000-nél is többen követik.

- Már több mint 10 éve aktívan jelen vagy az online világban. Mik voltak szerinted a főbb mérföldkövek a közösségi médiában, akár a felhasználók, akár az ügyfelek oldaláról nézve?

- A kezdeti időszakban az lett Magyarországon egy fontos mérföldkő, amikor a Facebook egyszerre létezett az iwiw mellett, de egyre többen inkább az előbbit kezdték el használni. Aztán a következő fontos lépcső, amikor megjelentek a különböző alkalmazások, például amikkel okleveleket adhatott a készítője a felhasználóknak, mondjuk azt ígérve, hogy megmondja, mi az indián neve – cserébe beszippantott néhány adatot a játékostól és esetleg a barátaitól is, vagy saját oldalának kedvelését kérte. Ez sokakat oda is láncolt a Facebookhoz, még jelentősebb platformmá vált. Aztán megjelent az Instagram, és idővel egyre többen regisztráltak ott is. Közben persze akadtak kisebb megtorpanások, jelentősebb Facebook-változások, amiről általában mindig csak utólag értesültünk. Így előfordulhatott, hogy kedden egy workshopon bemutattuk a résztvevő cégvezetőknek, mit hogyan érnek el a platformon, hova kell kattintaniuk stb., majd szerdára teljesen megváltozott a felület. Mostanra el kellett fogadnunk, hogy a social média világában egy dolog állandó: a változás.

- Ki vagyunk szolgáltatva egy óriásnak, amelyik bármit megtehet, miközben sokszor erre építjük azt, hogy eredményes-e egy céges kommunikáció.

- Ezért szoktuk mondani, hogy sosem pihenhetünk. Még akkor sem, ha esetleg leáll a Facebook, mert akkor az ügyfeleket kell értesíteni és megnyugtatni, hogy a hiba nem az ő készülékükben van.

- Tegyük fel, hogy hozzátok fordul egy potenciális ügyfél. Van olyan eset, amikor nem tanácsolnátok a jelenlétet a közösségi médiában? Egyáltalán ott kell lenni mindenképp a közösségi médiában?

- Nagyon sok lehetőség van arra, hogy a social mediában jelen legyünk, lehet találni megfelelő formát ehhez, de nincs fix recept, ami mindenkinek jó, vagy bizonyos típusú cégeknek egyaránt alkalmazható. Lehet, hogy az egyik megbízónak az employer brandingen van a fókusz, a másiknak meg inkább az értékesítés növelése a fontos.

Amikor például az a fajta megkeresés érkezik hozzánk, hogy egy cég szeretné kiszervezni a Facebook és Instagram csatornájának menedzselését, akkor az eszközöket látjuk, de nem világos, mi a cél. Ezért ilyenkor kettőt hátralépünk, hogy pontosítsuk, mit szeretnének elérni, és ennek fényében módosítunk a közösségi stratégián, ha kell. Arra is jó volt ez az elmúlt 10 év, amióta piacon vagyunk, hogy mostanra látjuk, kivel tudunk partnerként együttműködni, és ki az, aki inkább csak egy beszállítót lát bennünk.

- Volt már arra példa, hogy valakit inkább elküldtetek, mert nem volt jó az együttműködés?

- Előfordult. A social média világa folyamatos, napi kapcsolattartást igényel az ügyfél és az ügynökség között. Ha itt nem működik jól a két fél között a kommunikáció, az elég hamar a munka színvonalát rontja. Ilyenkor inkább be kell látni, hogy lehet, nem mi vagyunk a legmegfelelőbb partnerek az ügyfél számára. Fontos, hogy a munkában részt vevő kollégák ne sérüljenek. Előfordult, hogy az jelentett válóokot, hogy túl nagy lett a fluktuáció a csapatunkban, mert nehezen viselték az ügyfél kommunikációs stílusát. Lehet, hogy ez a bevételi oldalon fáj egy kicsit, de hosszú távon többet nyerünk azzal, ha óvjuk a csapatot és elköszönünk az ügyféltől.

- Pedig azt gondolnánk, hogy a legegyszerűbb dolog posztokat írni és kitenni a közösségi felületekre.

- Senkinek ne legyenek illúziói, egy Facebook vagy Instagram oldalt üzemeltetni éveken keresztül nem egyszerű feladat. Főleg úgy, hogy közben a kommentelési kultúra, és a kommunikációs stílus még bőven fejlődhetne Magyarországon. Ha nincsenek olyan plusz ötletek, kisebb kampányok, amik feldobják egy adott márka online jelenlétét úgy, hogy azért még az évek óta meglévő követőbázis is hálás, akkor nagyon könnyen azt vesszük észre, hogy nagyrészt favágó munkát végzünk, ami se az ügyfélnek, se nekünk, ügynökségnek nem jó.

- Olyan pluszra gondolsz, mint amilyen például az volt, hogy az IKEA nevében gyorsan reagáltatok egy húsgolyóval kapcsolatos Lidl-posztra, ami óriási hullámot indított be?

- Igen, például ilyenre gondolok. Ezt kiszúrta a szakma is, felkapták, és napokon keresztül jöttek kommentek különböző márkáktól. Úgy tűnt, hogy igazi örömjáték ez a socia media tartalmat gyártók számára. Azóta úgy tűnik, trendet is teremtettünk ezzel. Sokan rájöttek, hogy a nagy márkák miért ne reagálhatnának egymásra a közösségi felületeken, és sorra jöttek a különfélek kihívások, például a karanténidőszak alatt.

- Nem veszélyes ez közben, hogy ekkora a digitális függőségünk? Akár a cégek, akár a felhasználók oldaláról – az adatkezelési vagy morális kérdéskörök szempontjából.

- Nyilván vannak ennek veszélyei, mert itt van egy remek eszköz, ami alkalmas arra, hogy a pandémia időszaka alatt össze legyünk kötve a barátainkkal, és legalább virtuálisan lehessenek közös programjaink, de ugyanez az eszköz sajnos alkalmas arra is, hogy mondjuk pedofilok zaklassanak kiskorúakat. Meg kell értenünk: a közösségi média csak egy eszköz, meg kellene tanulni tudatosan használni.

- De kinek a feladata lenne megtanítani ezt a tudatos használatot?

- Szerintem már az iskolai oktatásnak is lehetne ez része. Én úgy tudom, hogy sok iskolában elveszik napközben a mobiltelefonokat, miközben lehet, hogy többet érnénk vele, ha tartanának olyan órát, ahol a tudatos használatról lenne szó, megnéznének együtt olyan alkalmazásokat például, amivel a pénzügyi nevelést lehet támogatni. Ugyanolyan ez, mint a fenntarthatóság kérdése: kinek a feladata? Az egyénen is múlik, de a felelősség kérdése ennél sokkal komplexebb.

Mi próbálunk következetesek lenni, és ahol csak lehet, felhívjuk a figyelmet arra, hogy nemcsak az eszközre kell figyelni, a fiataloknak és a szülőknek is van szerepe. Például nagyon jó lenne, ha a fiatalok meg tudnák mutatni az idősebbeknek, hogy milyen új trendek, alkalmazások vannak, hogyan és mire lehet használni őket.

- Ha az átlagfelhasználókra – és nem a social media szakemberekre – gondolunk, akkor mekkora az elmaradás Magyarországon a közösségi média tudatos használatát illetően? Mi a ti tapasztalatotok?

- Nem tudom pontosan megítélni, hogy mi most a magyar átlag, bár a különböző felméréseinkből mindig kapunk egy aktuális pillanatképet, ami néha megdöbbentő. Sokan valószínűleg azért nem is foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel, mert egyszerűen nem értik, mi lehet a kockázat. Lehet, hogy bosszantja őket, ha valaki lementi a fotójukat, és álprofilt hoz létre vele, de hogy mit tehet ellene, és milyen veszélye lehet, ha a személyes adataival visszaélnek, az nem rögzül bennük. Ezen a téren mindenképpen fejlődnünk kellene. És lehet, hogy érdemes lenne kicsit visszahozni a social media nélküli életet, mert már nem is tudjuk, kinek van épp születésnapja, ha a Facebook nem figyelmeztet, ahogy az események időpontját sem rögzítjük a naptárunkba, várunk a Facebook emlékeztetőjére – nem jegyezzük meg az ilyen dátumokat, mert kényelmessé váltunk. Ahogy az ismerőseinket sem mindig kérdezzük meg, hogy mi újság velük, merthogy úgyis látjuk, miket posztoltak magukról mostanában.

- Pedig tudjuk, hogy ez sokszor csak egy cukormázzal leöntött valóság, hogy a közösségi médiában mindenki a lehető legpozitívabb módon igyekszik jelen lenni. Te a személyes profiljaid esetében mit teszel annak érdekében, hogy ne tűnjön úgy, hogy a te életed a digitális világban és a valóságban teljesen más?

- Két emlékezetes momentum volt, ami ehhez köthető. Egyszer egy volt gimnáziumi osztálytársam írt nekem azzal a felütéssel, hogy de jó lenne összefutni, mert látja a posztjaimon, hogy milyen boldog vagyok, mennyire sínen van az életem – miközben én épp egy komoly mélyponton voltam, és a legkevésbé sem láttam rózsaszínben a világot. Rá kellett jönnöm, hogy mentem az árral, és próbáltam csinosítgatni a kirakatot, amennyire csak lehet, de ez nem feltétlenül jó, sőt. Változtattam.

Néhány évvel később már tudatosan építettem fel egy kísérletet, hogy másoknak is bebizonyítsam, nem kell mindent elhinni, amit a közösségi médiában látunk. Volt egy tervezett térdműtétem, a műtét hajnalán én pedig becsekkoltam, mintha épp a reptéren lennék, aztán kerestem egy korábbi fotót magamról egy nyaralásról, posztoltam a Google-ról letöltött tengerparti képeket. Két nappal később mutattam meg, hogy ez a fikció, a valóság meg az, hogy épp csövek lógnak ki a lábamból. Néhány ismerősöm tudta csak, hogy mi történik a valóságban, és hogy nem utaztam sehova, hanem a kórházban lábadozom – de aki csak a közösségi médiából tájékozódott rólam, az simán elhihette volna, hogy épp egy távoli szigeten nyaralok.

- Aki ismer, tudja: profin használod a közösségi platformokat. Mi egyébként az első emléked a közösségi médiáról?

- Most a Facebook jutott eszembe azonnal a közösségi médiáról, de szerintem iwiwes emlék lehet az első. Talán régi osztálytársakat kezdtem el megkeresni ott. Néhány évvel később a Facebookkal az volt az élményem, hogy kicsit még jobban kitárult a világ, külföldi ismerősökre is ráakadhattunk. Emlékszem, akkoriban még ragaszkodtam hozzá, hogy a munkát ne vigyünk a Facebookra, mert az egy szórakoztató platform. Aztán nézzük csak meg, mi lett belőle.

- Mikor tudatosult benned, hogy a munkád hosszú távon a közösségi médiához köt majd?

- Akkor, amikor elkezdtünk ezzel a területtel foglalkozni, még inkább úgy voltunk vele, hogy lássuk meg, mit lehet kihozni ebből, mennyire érdekes, mennyire értékesíthető a dolog. Kezdetben még cég sem volt mögöttünk. Talán akkor tudatosult bennünk, hogy valami jót csinálhatunk, amikor Viniczai András megkeresett minket a Café Communications-től, hogy le kellene ülnünk beszélgetni az együttműködési lehetőségekről.

- Mostanra pedig nem fér hozzá kétség, hogy a Be Socialre szükség van a piacon, sorra kapjátok a megbízásokat, szakmai elismerésekben sincs hiány. Pontosan milyen brand lett a Be Social?

- Szeretném remélni, hogy a minket ismerők fejében egy olyan kép él rólunk, hogy egy magyarországi közösségi médiával együtt fejlődő és kibontakozó, social media fókuszú digitális ügynökség vagyunk. Szépen lassan nőttünk meg és szereztünk tapasztalatokat. Remélem, hogy azt látják rajtunk, hogy egy 10 éves múlttal rendelkező cég vagyunk, amelyik nem állítja magáról, hogy nála lenne a bölcsek köve, vagy hogy egy varázsütésre mindent megváltoztatna. Inkább arról van szó, hogy létezik egy olyan digitális világ, amelyben sok időt eltöltöttünk és kitanultuk minden csínját-bínját, mindeközben megmaradtunk emberinek, egy jó közösségnek.

- Mik voltak a legképtelenebb sztorik, amikkel megkerestek már benneteket?

- Általában azt hiszik, hogy ha a mi nevünk Be Social, akkor mindenben segíteni tudunk, ami közösségi média, netán mi vagyunk a Facebook magyarországi kirendeltsége. De nem. Akkor sem tudunk sajnos segíteni, ha az elhagyott barát/barátnő kamuprofilokat gyárt valakinek, és megváltoztatott szexuális orientációt közzétéve próbál bosszút állni. Segíteni csak akkor tudunk, ha az ügynökségünk Business Manager alkalmazásában szerepel az érintett személynek vagy cégnek az oldala. Kajdi Csabának is így sikerült visszaszereznünk az Instagram profilját, hogy már volt vele kapcsolat – de így is hosszú egyeztetésre, sok utánjárásra volt szükség.

- Téged gyakran hívnak szakértőként tévé- vagy rádióműsorokba is – a konferenciás, szakmai rendezvényes szereplések mellett. Ha ilyenkor azt hallhatja egy laikus hallgató, hogy úgy mutatnak be téged, hogy közösségi média szakértő vagy, könnyen azt gondolhatja, hogy ugyan már, én is értek a Facebookhoz, fent vagyok az Instán, tudom, mi a dörgés, akkor én is lehetek szakértő. Mivel tudod meggyőzni őket, hogy a te szakértőséged jóval több ennél?

- 10 millió szakértő országában miért pont a közösségi médiának ne lennének szakértői? Nem lep meg, hogy kétkedve fogadják olykor a szerepemet. Ezért is szeretem, ha hozzáteszik a bemutatásomhoz, hogy a Be Social társügyvezetője, társalapítója vagyok, mert számomra ez adja a hitelét az egésznek. Hogy nem arról van szó, hogy elolvastam néhány idevágó külföldi cikket, hanem ennél jóval komolyabban foglalkozom a területtel, nagy cégeknek, köztük több multinak a közösségi média aktivitásait üzemeltetjük a csapattal. Nemcsak a trendekkel foglalkozunk, hanem a megvalósításról is van nagyon sok tapasztalatunk.

- Sokszor olyan kérdésekkel is megkeresnek a tévéműsorok részéről, amivel lehet, hogy az ügyfeleitek kapcsán nem foglalkoznál – pl. hogy milyen új kihívásba kezdtek a tinik a TikTokon. Ez a szakértőség része, hogy ebben is képben legyél? Vagy rád ragad, ha már foglalkozol a területtel?

- Ez így mind együtt. Gyakorlatilag mindennek van social media vonatkozása. Például amikor egy közúti balesetről kiderül, hogy azért történt az ütközés, mert élőzött valaki vezetés közben. De a pár héttel ezelőtti nyugat-európai árvizeknél is hamar megtudtuk, hogy a közösségi médiában többféle felvétel is megjelent, több kameraállásból, mint amennyit a média tudott volna szolgáltatni. Nekem talán azért egyszerűbb a helyzetem egy kicsit, mert mindig is nyitottabb voltam a hírekre, eleve lelkesen követem őket. Ezek közé pedig sokszor bekerül valamilyen social mediával kapcsolatos tartalom is, ami ha gondolatébresztő, megosztom akár a csapattal is, hogy hátha valamelyik ügyfelünk számára hasznos lehet.

- Honnan gyűjtöd az infókat? Vannak fix pontjaid, vagy elég, ha szembe jön a Facebookon?

- Mindig azt érzem, hogy lenne még hova fejlődni. Amikor elindítottuk a Be Socialt, akkor még mindent magunk csináltunk, értsd úgy, hogy mi ügyvezetők is részt vettünk a napi operatív munkában, akár nyereményjátékot szerveztünk, sorsoltunk, posztokat készítettünk. Ahogy nőtt a cég, ezek a feladatok távolabb kerültek, így egyre több olyan részletkérdés van, amire nem feltétlenül én tudom a megoldást, hanem egy kollégám. Fontosabb lett, hogy egy komplex rálátásom legyen a közösségi médiára. Egyébként nem is válik el nálam élesen, hogy mikor lógok a neten szakmai érdeklődésből, és mikor szórakozásból – híreket fogyasztok, amiket aztán vagy így, vagy úgy hasznosítok.

- Készült a Be Social műhelyében több felmérés is, a legutóbbi, ami különösen érdekes, a Magyar Tinik a Neten 2021, aminek eredményeiről te is többször nyilatkoztál – például a Digital Hungarynak is. Ha megnézzük ezt a pillanatképet, hogy milyenek a tinik ma az online világban, akkor lehet-e ebből következtetéseket levonni, hogy milyen fogyasztókra számíthatnak a cégek a következő években, évtizedekben?

- Az biztos, hogy a tinik médiafogyasztási szokásai teljesen mások, de ezzel nem mondok újdonságot – rádiót szinte egyáltalán nem hallgatnak, tévézni sem tévéznek annyit, mint a szüleik, ellenben sokkal aktívabban jelen vannak az online platformokon, számukra az influencerek, YouTuberek jelentik a követendő példát, és nem akadnak fenn azon sem annyira, ha ez az idol esetleg reklámoz valamit. A cégeknek azt fontos látniuk, hogy ha bizonyos korosztályt akarnak elérni, akkor az nem fog működni a már bevált csatornákon, a tizenéveseket előbb hódítják meg TikTokon, mint egy tévéreklámmal.

Ráadásul a tinik sem mind egyformák, mi szakértőnkkel, dr. Bernschütz Mária generációkutatóval négy nagyobb csoportot azonosítottunk, amelyek egymástól jelentősen különböznek – az egyiknek a tagjai odavannak a videójátékokért, a többiek nem igazán; egy másik csoporthoz tartozók imádnak szelfizni, míg másoknak ez nem olyan fontos, és így tovább.

- Az Instagramon több mint 6000-en követnek téged, az már egy mikroinfluencer szerepkör.

- Pedig az Instagramon pont keveredik nálam az ügyvezetői, szakértői tartalom azzal, hogy mit csinálok egyébként, amikor nem munkával foglalkozom. A Marketingmorzsák posztok mellett elfér az is, hogy milyen paradicsom termett a kertemben, vagy milyen édesen alszik a macskám. A LinkedInen ugyanakkor csak szakmai tartalmakkal vagyok jelen, de következetesen, rendszeresen, ezért most, amikor új munkatársakat kerestünk, picit talán könnyebben találunk érdeklődőket az álláshirdetésünk profilomon való megosztásával.

- Viszont pont a 6000 követőd láthat ezek szerint többet belőled, akár a magánéletedből is.

- Azért húzok egy határt, hogy mennyi betekintést engedek. Például párkapcsolattal kapcsolatos posztjaim nincsenek, mert az életemnek ezt a részét óvom. Lehet, hogy picit feszegetem olykor a határokat, picit többet mutatok, de ez is én vagyok, és legalább felkészítem akár a leendő partnereket is, hogy én nem az leszek, aki páfrányként ül végig egy meetinget.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Ganzler Orsolya

Kommunikációs tanácsadó és PR szakember, aki a média oldalát is jól ismeri. Dolgozott magyarországi kommunikációs ügynökségeknél olyan ügyfelekkel, mint az OTP, a Vodafone vagy a Heineken Hungária. …



Kapcsolódó előadók: Forgács Mariann, Ganzler Orsolya