- Mennyire lehet jól követni a gazdaság fejlődési irányait, ha csak a nagyvállalatokra, az országos folyamatokra figyelünk? Mennyire viselkedik nagyban másképp a gazdaság, mint kicsiben?
- A gazdaságban hangsúlyozotton igaz, hogy a nagy nem a kicsik összegéből áll össze. Ez azért nem így van, mert nagyon sokszor interakcióba lépnek egymással a kisebb szereplők, és ez egyszerűen más minőséget hoz létre. Egy klasszikus közgazdasági példa erre, hogy jó dolog az, ha A ember, vagy B ember megtakarít. Ha azonban minden egyes ember megtakarító lenne, és senki nem szeretne fogyasztani, hitelt felvenni, akkor összeomolna a gazdaság. Ezért sosem szabad csak a makró folyamatokat figyelni, a közvetlen környezetünkben nagyon eltérhetnek ettől a gazdaság működésének részletszabályai, logikája.

Az interjút reklámmal szakítjuk meg:
Figyelem! Pogátsa Zoltán a Digital-Media Hungary konferencián a "Pénz (be-)szól" tematikájú teremben ad el, és vesz részt a "Miért van bajban a kapitalizmus?" fórumbeszélgetésen.

Az interjú folytatódik:
- Az amerikai és svájci bankok a világ legfejlettebb gazdaságaiban, technológiai környezetben működnek, mégis nagy bajba kerültek. Nem azt mutatja, hogy már olyan összetett a gazdaság, hogy nem is nagyon látja át senki a működését?
- Ma már nagyon is igaz, hogy nem igazán látjuk át a gazdaságot működetető összes kapcsolatrendszert. Ez azonban nem most kezdődött, a 2008-2009-es gazdasági világválság is ezt mutatta meg látványosan. Egyszerűen olyan kapcsolódások voltak, amire senki nem számított. Nem egy olyan eset volt, amikor semmilyen intézményi kapcsolat nem volt cégek között – sem tulajdonosai, sem betétesei, sem hitelezői –, de a befektetők így is hasonlóságot véltek felfedezni. Így nem egy vállalat úgy került szorult helyzetbe, ment csődbe, hogy igazán nem volt semmilyen komoly probléma vele, csak éppen a világ másik felén egy hasonlónak gondolt céggel. Jó példa erre, hogy a Lehmann Brothers bedőlése miatt félelmek miatt a dubaji szuverén alapból vonták ki a befektetők a pénzüket, és küldték így padlóra. Ennek hatására pedig Görögország bedőlése gyorsult fel – hiába nem volt semmilyen intézményes köze ennek az előbbiekhez, egyszerűen voltak olyan összekapcsolódások a befektetők gondolataiban, ami miatt kockázatosnak tűntek.

- Nem tanulnak mindig a befektetők, a gazdasági szereplők az előző válságok hibáiból?
- Mindig levonják a konzekvenciákat, és beépítik azokat a döntéshozatalukba, de újabb és újabb kockázatokra, hiányosságokra derül fény. A Silicon Valley Bank esetében úgy gondolták, hogy diverzifikált az ügyfélkörük, mert volt vagy 36 ezer különböző technológiai vállalat a portfóliójukban. Csak azt nem vették figyelembe, hogy a 36 ezer cég mögött alapvetően három kockázatitőke-befektető állt, amelyek ráadásul egy zárt Viber csoportban beszélgettek egymással. Abban a pillanatban, hogy valaki itt azt mondta, hogy gond van a bankkal, akkor pillanatok alatt végigment ez az információ a komplett tech-holdudvaron – és mind elkezdték kivenni a pénzüket.

- De mit várjuk a jegybankoktól, hogyan érthetik meg az egész gazdaság működését, ha néhány tucat nagybankkal is meggyűlik a bajuk?
- Annyira komplexszé vált a pénzügyi rendszer, hogy a jegybankok sem képesek feltérképezni teljességgel. De most sokkal gyorsabban tudtak azért reagálni, ami jelentős előrelépés. Csupán napok alatt sikerült olyan nagy jelentésű válaszokat meghozni, ami az előző válságkor még heteket, hónapokat vett igénybe. Most a legfontosabb döntés a betétbiztosítás összegének megemelése volt, ami egyébként elég visszás lépés. Ennek alapvető célja egy-egy család befektetéseinek védelme volt, ezért volt korábban alapvetően 250 ezer dollárban maximalizálva. A Silicon Valley Bank esetében azonban mindenkinek garantálták a betéteit abból a megfontolásból, hogy a bank bedőlésével a leggyorsabban fejlődő amerikai startupok, tech cégek kerültek volna padlóra, amit az egész amerikai gazdaság megsínylett volna. Ez rövid távon jó döntés, de hosszú távon újabb problémákat szül, hiszen ha azt látják a szereplők, hogy úgyis mindenkit kimentenek, akkor az gyakorlatilag felkérés a túlzott kockázatvállalásra.

- Csak a pénzügyi világban lehet abban bízni, hogy már olyan nagyra nőtt egy cég, hogy úgyis kimentik? Vagy egy csomagszállító, internetes kereskedő, online szolgáltatás is lehet egy napon ilyen?
- Az interneten már ma is biztosan vannak ilyen szereplők, hiszen a Google-t biztosan nem hagynák sose bedőlni. Hiszen nagyon jól látjuk ma már, hogy az 1990-es években megálmodott decentralizált internet egyszerűen nem működik. Ezért az online világ csomópontjában működő cégeket nem lehet csődbe menni. De egy mobilszolgáltató is ma már a gazdaságunk megkerülhetetlen eleme, amit szintén nem lehet hagyni egyik napról a másikra eltűnni. A kritikus infrastruktúra – alapvetően egyébként oligopolikus – piacán kritikus a cégek működését fenntartani. De az olyan kiemelkedőn versenyző piacok, mint a nagykereskedelem, az online kereskedelem, nem okoz rendszerszintű problémát a szereplők kiesése.

- Az internet és az online gazdaság térnyerésének milyen hatással lesz a gazdaság szerkezetére? Ez nem hozza magával, hogy egyre több területen néhány nagy szereplő által dominált, ezért válságokra érzékenyebb szerkezet jön létre?
- Ez valóban így van. Sőt, nem csak a digitális világban, de a fizikai gyártásban is van erre példa. A félvezetők piacán csupán három óriási szereplő, a TSMC, a Samsung és az Intel uralkodó. Őket sem lehetne hagyni bedőlni, hiszen az egész világgazdaság működése függ tőlük.

- Mit tehet egy olyan kicsi, relatív szegény ország cégei, mint Magyarország, amikor a világ gazdaságában egyre kevesebb, de egyre nagyobb vállalat tölt be irányító szerepet?
- A Thomas Friedman által leírt lapos világ illúziónak bizonyult. Nem hiszem, hogy lenne esélyünk valami új, átütő innováció meghonosításában. A kicsi, specializált niche piacok megkeresése lehet a leghatékonyabb. Olyan területekre kell a magyar cégeknek koncentrálniuk, ahol kisebb szereplőként is tudnak egyedit alkotni. Jó példa erre, hogyan találta meg egy magyar milliárdos a műköröm bizniszt – azért is érdemes ezt észben tartani, mert nem csak technológiai területen vannak jó lehetőségek! Azonban az utóbbira is van hazai példa – egy csapat a mesterséges intelligencia alapú ügyfélszolgálatok auditálásában tudott világszerte vezető szerepet vállalni. Azt kell megtalálni, amiért a multik még nem hajolnak le, de elég nagy, hogy globális szereplővé tegye a céget – ezt persze elmondani könnyű, megvalósítani azonban nagyon nehéz. Ma már nem elég kitalálni egy ötlet, aztán leprogramozni. Folyamatosan fejleszteni kell, mert levédetni sok dolgokat egyszerűen nem lehet, és mindig akad olyan próbálkozó aki szívesen lemásolja a megoldásunkat.

- Milyen esélyük van a magyar cégeknek a nehéz világgazdasági helyzetben?
- A 25 százalékos infláció mellett a vállalati hitelek költségét 7-8 százalékán tartották. Magyarán most nagyon megéri eladósodni, beruházni a vállalatoknak, hiszen gyorsan elinflálódik a tartozásuk. A vállalkozóknak ki kell használni a nehéz időszakokban adódó lehetőségeket, ráadásul ilyenkor a partnerek is nyitottabbak a hatékonyabb, újszerűbb megoldásokra, új lehetőségek nyílnak a külföldi piacokon is.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!