Herman Péterrel a siófoki Media Hungary konferencián találkozhatnak május 12-én, kedden a „B” teremben 18.10-től.Előadásának címe: A jövőben valóban nem ülhetünk le TV-t nézni a telefonunk nélkül?– A karrierjét még a filmiparban kezdte, több dokumentumfilmet is rendezett. Miért váltott át a televíziózásra?

– A döntésemnek elsősorban az volt az oka, hogy a televíziózásban több lehetőséget láttam, emellett a váltásnak akadtak egzisztenciális okai is. A filmipar ugyanis már a ’90-es években is komoly gondokkal küzdött: egy olyan, nehezen megközelíthető elitszakmává vált, ahol a pénzforrások folyamatosan apadtak.

– Immár 13 éve van az RTL-nél. Ha visszatekint, mire a legbüszkébb és mi az amit esetleg utólag mellényúlásnak érez?

– Az egyik legszívesebben talán a „Celeb vagyok… ments ki innen!” első, 2008-as szériájára gondolok vissza. Óriási fába vágtuk a fejszénket: ki kellett tapasztalnunk, hogy miként tudunk a semmi közepén, egy őserdőből műsort készíteni és élőben jelentkezni minden este. A forgatás körülményei szó szerint vadregényesek voltak, amit csak fokozott, hogy a produkció kellős közepén ütött ki a válság. Többek között emiatt 2009-ben nem indítottunk új szériát. A tavalyi évig kellett várni, amikor is a műsort újra képernyőre került, óriási sikerrel. Ami pedig a mellényúlásokat illeti, azokból szerencsére nem sok akadt. Ha egyet mégis ki kéne emelnem, akkor talán a Bajor Show-t mondanám, aminek a fogadtatása nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, már csak azért is, mert Bajor Imre nagyszerű ember volt.

– A televíziózásnál újabban az egyik legforróbb szakmai téma a second screen. Mik a tapasztalatok: a nézők TV-zés közben itthon is tömegével tapadnak rá a második képernyőkre?

– Érdemes megjegyezni, hogy mielőtt a second screen felütötte a fejét, már kísérleteztünk vele, hogy miként lehetne bevonni a nézőket egy-egy műsorba, mondjuk a számítógépeken keresztül. Bő tíz évvel ezelőtt például IQ teszt címen egy olyan műsort készítettünk, ahol a felmerülő kérdésekre a nézőknek a PC-iken kellett a válaszokat beküldeniük. Persze ez inkább csak előképe volt a mai trendeknek, hisz a géphasználat és a műsorfogyasztás ekkor még nem párhuzamosan zajlott. Viszont – visszatérve a kérdésre – ma már ha TV-zési szokásokról van szó, a second screen itthon, akár csak a nagyvilágban rendkívül meghatározó.

– De lehet erre üzleti modellt építeni?

– Egyelőre ez sajnos még nem világos. A példa kedvéért: amikor a Való Világ 6–ot elindítottuk az RTL II-n, egy app segítségével is lehetett szavazni. Mivel ingyenes volt, a részvételi kedvet rendkívüli módon megdobta: egy-egy szavazáson a nézők mintegy 20-30 százaléka vett részt. Az alkalmazást összesen közel 300 ezren töltötték le. Mindez nagyon szép, de a nézettségre semmi hatása nem volt. Pusztán az app-al nem tudtuk feljebb tornászni a számainkat.

– Milyenek a külföldi tapasztalatok e téren?

– Pont az a probléma, hogy egyelőre a second screen hatékony üzleti hasznosítására se Nyugat-Európában, se az Egyesült Államokban nem látni működő példákat. Még az is előfordulhat, hogy az egészről pár év múlva kiderül, hogy egy lufi volt.

– Nem félő, hogy ha az emberek megszokják, hogy TV-zés közben az okos készülékeiket nyomogatják, akkor a TV-s reklámokat egyáltalán nem fogják nézni?

– Nem hiszem, hogy ettől tartani kéne. Egyrészt az a tapasztalat, hogy az emberek jól ismerik a TV-s reklámokat, könnyen felismerik őket. Másrészt reklámokkal az app-okon, weben keresztül is el tudjuk érni őket.

– Tágabb értelemben véve, hogy látja a lineáris TV-zés jövőjét?

– Régen a zenecsatornákon néztük a videoklipeket, ma már a Youtube-on tesszük ugyanezt, de ettől még klipeket továbbra is nézünk. Meséket pedig a körbeült tűznél már az ősember is szívesen hallgatott. Az érdekes történetek iránti kíváncsiság nem hardver függő. Épp ezért úgy vélem, még az is előfordulhat, hogy évek múlva már a TV-készülékek is kihalnak, de hogy lesznek a mostani tévéműsorokhoz hasonló programok abban egészen biztos vagyok. És épp ezért ránk, a tartalomgyártókra is szükség lesz.

Herman Péter

2003 óta az RTL kreatív producere. Az ezredforduló környékén még rendezőként dolgozott: ő készítette a Pesty Fekete Doboz dokumentumfilmjeit, illetve a Japan Today című hétrészes dokumentumfilm-sorozatot is. Az RTL saját gyártású műsorinak túlnyomó része a nevéhez fűződik, így többek közt az Éjjel-Nappal Budapest, a Survivor, az X-Faktor és a Vacsoracsata is.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!