Kötés, hímzés, kézimunka, avagy „nagyi dolgok” a digitális világban

Kötés, hímzés, kézimunka, avagy „nagyi dolgok” a digitális világban
Húsz évig dolgozott a médiában újságíróként, szerkesztőként, kommunikációs szakemberként, a MÜPA PR vezetőjeként pedig hatalmas projekteket vezényelt le sikeresen. Két évtized után aztán színes fonalakra, kötésmintákra és kötőtűkre cserélte az irodai bezártságot, a média pörgős hétköznapjait és az Excel táblák sokaságát. Ma már saját márkáját és arculatát menedzseli. Ő Katona Évi, az ëviköt márka alapítója, mindenki kötögetős Évije, akivel a nyolcvanas évek és a digitális jelen kapcsolatáról, az online márkaépítésről és a minőségi tartalomgyártásról beszélgettünk.

Sok évig dolgoztál a médiában újságíróként, PR-osként, tanácsadóként, majd megalapítottad az ëviköt márkát és saját kötött termékeidet kezdted el értékesíteni. Hogy tudja egy kommunikációs szakember fonalakra és kötőtűkre cserélni a média pörgős világát?

Maga a kötés onnan jött, hogy amikor 8-10 éves voltam, akkor anyukám megtanította nekem az alapokat. Általános iskolában kötögettem is magamnak pulóvereket, de aztán jött a gimnázium, és ott már egyáltalán nem foglalkoztam vele, teljesen más úton indultam el. A médiában Excel táblázatok, konferenciahívások és meetingek garmadája vett körül közel húsz évig. A MÜPA PR vezetőjeként végig csináltam egy hatalmas projektet, és amikor annak vége lett, akkor tudtam, hogy ezt soha többet nem akarom csinálni. Húsz év alatt annyira kiégtem ebben a szakmában, hogy azt éreztem, rengeteg kreativitás, ötlet és lendület van bennem, de ez a nap végére mindig le van nullázva. Miután felmondtam még hónapok teltek el mire rájöttem, hogy a médián kívül is van élet, és át tudtam állni egy sokkal nyugodtabb hullámra. Akkor jutott eszembe, hogy jó lenne előszedni a kötőtűket, bár ekkor még nem gondolkoztam saját márkában. Az első néhány hónapban az Instagram oldalamra kezdtem el feltölteni, amiket összekötögettem, aztán körülbelül egy év múlva azt vettem észre, hogy egyre többen írnak nekem, hogy készítsek nekik valamit. Egy ponton Hitka Viktória képzőművész barátnőm áthívott magához, és megmutatta az ëviköt logóját és arculatát, ekkor tudatosult bennem, hogy csináltam egy saját markát.

A márkád sikere is azt bizonyítja, hogy a kötés, a hímzés, a különböző kézimunkák egyre inkább visszajönnek a divatba, nagyon felkapottak lettek ezek a tartalmak. Kommunikációs szakemberként mit gondolsz, ez vajon a digitális és közösségi média világának köszönhető?

Szerintem nagyon sok szempontból a digitalizációnak köszönhető, hogy ezek a dolgok újra divatba jöttek. Az ilyen típusú kézimunkáknak mindig is volt egyfajta tömegkulturális jellege. Ma a közösségi média lehetővé teszi, hogy ötleteket és mintákat cseréljünk, inspirálódjunk vagy tanuljunk egymástól, egymás tartalmaiból. Ha belegondolunk ugyanez játszódott le a nyolcvanas években is, csak egy teljesen más gazdasági és kulturális környezetben, ahol mindez személyes interakciók és találkozások keretében történt. A nők összegyűltek és kötésmintákat cseréltek, új technikákat mutattak egymásnak, megjelentek az első kézimunkával foglalkozó magazinok és könyvek. Gyakorlatilag ez a folyamat tevődött most át szinte száz százalékban a digitális világba, azzal a különbséggel, hogy itt nem csak az ismerősök munkáiból tudunk inspirálódni, hiszen a közösségi média összeköt minket Dániától Ukrajnán át Kanadáig, és a különböző oldalak követésével láthatóvá válik, hogy mennyi mindent lehet alkotni.

A kézimunkák népszerűségét persze az is segítette, hogy most már a fast fashion időszaka után vagyunk, tehát egyre több a tudatos vásáról, egyre fontosabb a fenntarthatóság, - amiben egyébként szintén nagy szerepe volt a közösségi média kampányainak - ezáltal a kézzel készített termékek iránt is megnőtt a kereslet és sokkal értékesebbek lettek.

A digitális világban való otthonos mozgás azért még mindig a fiatalokra jellemző elsősorban. A kötést és a kézimunkát pedig alapvetően az idősebb generációval azonosítjuk. Az ëviköt vásárlók melyik korosztály táborát erősítik?

Az ëviköt egyértelműen a fiatal korosztályt éri el. Az idősebbek inkább úgy állnak hozzá, hogy ezeket ők is meg tudnák csinálni, akkor miért fizessenek érte. Nagyon sok olyan élményem van viszont, hogy idősebb emberek odajöttek hozzám, amikor a parkban vagy a játszótéren kötögettem és megszólítottak, hogy régebben ők is rengeteget kötöttek, vagy hogy mostanában nem is láttak ilyet. Sokan közülük miattam kezdtek el újra kötni, és olyan is van, aki néha-néha besegít nekem.

Az ëviköt kommunikációja jelenleg a Facebookon és az Instagramon zajlik. Ezek a felületek a fiatalok esetében viszont egyre jobban háttérbe szorulnak és felváltják őket a Tiktok és a hasonló videómegosztó appok. Ha a fiatalok jelentik az elsődleges vásárlóidat, akkor a márka kommunikációjának is alkalmazkodni kell az igényeikhez.

Ez teljes mértékben így van, és nekem is tervben van, hogy kialakítom a TikTok és a videós jelenlétemet, amit eddig nem sikerült. Bár ebben az is benne van, hogy azért a videós tartalmak gyártásához nagyon sok ismeretre van szükség, érteni kell például a vágáshoz, a fényekhez, a felvételekhez. Nem szeretnék olyan tartalmat kitenni, ami gagyi és nincs mögötte minőség.

Ha már a minőségi tartalomgyártást említed, kommunikációs szakemberként mit gondolsz, a minőségi vagy a rendszeres és állandó tartalom a fontos? Hol van ebben az egyensúly?

A sajátom mellett más márkák kommunikációjával is foglalkozom, és azért majdnem minden esetben van egy ilyen íratlan szabály, hogy hetente 2-3 posztot ki kell tenni. Az ëviköt-nél viszont teljesen máshogy állok ehhez. Nekem nincs egy előre szerkesztett Excel táblázatom, hogy melyik nap milyen tartalmat fogok kitenni. Az ad hoc kommunikáció szerintem sokkal jobban működik ebben az esetben, mert amikor valaki őszinte lendülettel és lelkesedéssel csinál valamit, akkor az a közösségi média jelenlétén is látszódni fog. Én a posztjaimban egyszerűen csak szeretném megmutatni minél több oldalát ennek az egész kötéskultúrának. Ha elkészülök valamivel, vagy támad egy új ötletem, esetleg belekezdek egy új projektbe, akkor mindig alig várom, hogy ezt másoknak is megmutathassam. Szerintem ezzel a marketing stratégiával sokkal jobban életben lehet tartani egy márkát. Ez persze nem azt jelenti, hogy a minőséggel nem kell foglalkozni. Természetesen igyekszem mindig olyan tartalmakat készíteni, amik látványosak, de ugyanakkor mutatnak is valamit önmagukon kívül.

Mondanál konkrét példát olyan tartalomra, ami mutat valamit önmagán kívül?

Pintér Pálmával, a Verkstaden alapítójával és Szombat Éva fotóssal van most például egy közös projektünk, melyet éppen most mutattunk be. Az volt a célunk ezzel a kampánnyal, hogy felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy máshogy kell tekintenünk a saját időnk és mások idejének múlására, hiszen a boldogság nem lineárisan függ össze a korral. Tehát ez nem úgy működik, hogy minél fiatalabba valaki annál boldogabb és minél idősebb, annál boldogtalanabb. Ez egy hullámzó folyamat. Szerettük volna kicsit közelíteni a jelent és a múltat, az újat és a régit. Ez például egy tipikusan olyan tartalom, ami nem csak minőségben képvisel majd magas szintet, hanem egy nagyon komoly üzenet is van mögötte, tehát képes mutatni valamit önmagán kívül is.

Ha jól értem a generációkat szeretnétek egy kicsit közelíteni egymáshoz ezzel az online fotós kampánnyal. Az ëvikötnek tudatos célja az online közösségépítés?

A közösségépítésre mindenképpen tudatosan törekszem, de ez elsősorban személyesen történik, nem pedig az online térben. Persze, lehetett volna azt csinálni, hogy tutorial videókat készítek, amiket otthon egy bizonyos összegért le tudnak tölteni az érdeklődök és elkezdhetnek kötögetni. Nekem viszont pont a személyes kapcsolat, a személyes közösségépítés a lényeg ebben az egészben, ezért a workshopjaimat is mindig személyesen tartom, nem pedig online. Teljesen más élményt ad, mintha otthon leülsz és megnézel egy videót. Hitka Vikivel volt például egy kis boltunk, a NOS, ami egy igazi kis közösségi hely volt. Sajnos ezt a koronavírus alatt nem tudtuk fenntartani, viszont az újra nyitás mindenképp tervben van, mert amellett, hogy nagyon sok újdonságot fogunk megmutatni, szeretnénk teremteni egy lokális közösséget is, egy kis buborékot, ami otthonos a tagjai számára. Én hiszek abban, hogyha sok ilyen kis buborék össze tud érni és olvadni, akkor képesek vagyunk teremteni egy élehető várost, egy élhető országot.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Patyi Violetta

Rendszeresen jelennek meg írásai hazai magazinoknál és online portálokon. 2017 óta aktívan tevékenykedik a reklámipar és a filmgyártás területén mint produkciós és gyártási asszisztens. Számos hazai …