Mi motivált abban, hogy részt vegyetek a gyakornoki programban?
Dadányi Anna: Az utolsó félévem következik a média és kommunikáció alapszakból. Sokan még most sem tudják, hogy hol töltik majd a gyakornoki munkájukat. Én hamar elkezdtem a keresést, mert nem túlesni szerettem volna rajta, hanem egy olyan helyet akartam találni, ahol tényleg fejlődhetek. A Metropolitan Egyetem is azért tetszett meg, mert ez az egyetem annyit ad vissza, amennyit beleteszel, ha keresed a lehetőségeket meg is találod. Amikor felmerült, hogy Digital Hungary-nál dolgozhatok, már az elején éreztem, hogy ez a hely is ilyen lesz. Nem is csalódtam benne.

Herczeg Fanni: Fejlődni szerettem volna a szakmámban. Érdekelt többféle dolog is a médián belül, és itt volt lehetőség arra, hogy kipróbáljam őket.

Zsákai Réka: Először is volt egy jó csapat, akikkel el tudtunk indulni, talán az ő társaságuk motivált a legjobban. Szerettem velük együtt dolgozni, emellett szerintem nagyon nagy plusz volt az is, hogy nem csak egy specifikus feladatkörünk volt, hanem több mindenbe is belekóstolhattunk.

Milyen nehézségekkel és kihívásokkal szembesültetek ebben az időszakban?
Anna: Mivel mindig újabb és újabb feladatokkal szembesültem, a kihívások is jöttek, de sosem éreztem, hogy túl sok lett volna a nehézség. Amikor szükségem volt rá, kaptam segítséget, és ezek a kihívások is inkább csak abból adódtak, hogy minden téren tanuló vagyok. A legnagyobb kihívásokat talán az élő szereplések jelentették, de valójában azokat élveztem a legjobban.

Fanni: Szerintem, mint minden új helyen, van az emberben egy kis bizonytalanság arra, hogy akkor pontosan mik az elvárások, megfelelek-e ezeknek, hogyan fog ez kinézni, ami szerencsére idővel oldódik.

Réka: Talán ami előtt nagyon izgultam, az az Internet Hungary konferencián való szereplés volt, viszont utána hihetetlen jó érzés volt, hogy kiléptem a komfortzónámból, vagy inkább kibővítettem azt.

Többetektől elhangzott a konferencián való élő szereplés mint kihívás. Mesélnétek arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztetek ott, és ez hogyan segítette a szakmai fejlődéseteket?
Anna: A konferencián való szereplés az, ami a legeslegjobb élmény és lehetőség volt számomra. Persze voltak rá jelek, hogy szeretek szerepelni, de természetesen gyakorlatom nem volt benne. Most sem érzem magam gyakorlottnak, hiszen ezt igazán jól csinálni nagyon nehéz, de az, hogy elmondhatom, hogy már többször is színpadon állva beszéltem, nagy ajándék. Egészen kiskorom óta vágyam, hogy pozitív üzeneteket adhassak át a világnak, itt pedig szabadon megtehettem. Remélem sikerült is. Az biztos, hogy megtudtam magamról, hogy tényleg szeretem ezt csinálni.

Fanni: Kicsit beleláthattam egy nagyobb konferencia működésébe. Illetve láthattam érdekes embereket és előadásokat, amik nagyon tanulságosak voltak számomra.

Réka: A saját előadásunk volt a legjobb tapasztalatszerzés szempontjából, illetve mindenbe belekóstolhattunk, így írtunk cikket és szöveget is. Real time kellett közvetítenünk írásban az előadásokról, így pontosan be kellett osztani, hogy ki, mikor, melyik előadásra megy. Szerintem itt is látszódott, hogy jól működött a csapatmunka, mondhatni élesben is kipróbáltuk magunkat.

Milyen érzések voltak bennetek az első cikketek megjelenése után? Hogyan hatott rátok a visszajelzés?
Anna: Az első pozitívum, hogy egyáltalán kaptam visszajelzést. Sajnos a média világában sokszor nem is mondják el, ha valami jó, csak azt, ha javítani kell valamit. Neked nagyon hálás voltam, hogy többször is mondtad, hogy éppen hányan olvasták a cikkemet. Másrészt nem csak a cikkeknél, de ha bármit jól csináltam, te és Ákos sem hagytátok szó nélkül. Az építő jellegű visszajelzésekkel pedig sosem volt gondom, de értékeltem a szabadságot, amit kaptunk az alkotás terén. Sosem éreztem, hogy egy séma alapján nézitek, hogy mi jó és mi nem.

Fanni: Kicsit szürreális érzés volt, hogy valami, amit én írtam, kikerülhet ennyi ember elé. Izgatott voltam, és kíváncsi a visszajelzésekre. Igazából megnyugtató érzés a visszajelzés, ha pozitív, akkor azért, ha pedig negatív, akkor pedig azért, mert tudom mi az, amiben fejlődnöm kell.

Réka: Nagyon örültem neki, szerintem nagy motivációt adott a későbbi cikkeimhez, és jó volt látni, hogy az írásaimat szeretik, olvassák az emberek. Nem azonnal találtam meg a saját „hangomat”, sőt, valamennyire még mindig keresem, de jó végigkövetni ezt a folyamatot az írásokkal.

Véleményetek szerint milyen szerepet játszik az érzelmi intelligencia az újságírásban, médiában való munkában?
Anna: Az érzelmi intelligencia szerintem az élet minden területén fontos, de a médiapiac, ahol minden az emberekre épül, talán kifejezetten igényli, hogy magas legyen az EQ. Az újságírás és az egész média az emberekről szól, és ahhoz, hogy tisztességesen és jól végezzük a munkánkat, ahhoz nem csak a gyakorlat, de az érzelmi intelligencia fejlettsége is elengedhetetlen. Az ilyen munkák során maga a kapcsolatépítés talán a legfontosabb dolgok közé tartozik. Az empátia pedig segít, hogy tudjuk mit és hogyan szeretnénk közölni a világgal. Az érzelmek kezelése és az önismeret minden kreatív szakmába beleszól, és a média - ami az egyik legemberközpontúbb terület -, sem lehet kivétel ez alól.

Fanni: Szerintem elég nagy szerepet játszik benne. Az egyik legfontosabb tulajdonság, amire egy újságírónak vagy egy médián belül dolgozó személynek szüksége lehet, enélkül szerintem nem is nagyon működik ez.

Réka: Mindenféleképpen nagy szerepe van. Részben ezért is jó, hogy még mi emberek szabadon írhatunk, alkothatunk AI nélkül, talán ettől az oldalától marad a kreativitáson kívül emberi a dolog. Így tudunk emberként közvetíteni az embereknek, ettől marad meg a lelke.

Az interjú 2. részében szóba kerül a TikTok tartalomgyártás és a jövőbeni tervek is.

A Digital Hungary  TikTok csatornája. Ide tesszük fel a mai naptól, a gyakornokok 16 darab  videóanyagát. Kérek szépen kövess bennünket. 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!