Kinek vagy minek a hatására kezdtél el zenét tanulni? Miért döntöttél úgy, hogy a cselló lesz a te hangszered?
A szüleim mindketten csellóznak, anyukám profi, apukám amatőr szinten. Mivel a nővérem hegedülni kezdett, természetes volt, hogy én csellózzak. A közelünkben van a zuglói zeneiskola, ahol remek ifjúsági zenekarok működnek. A vonósok Tücsök zenekarába pedig már 9-10 évesen is be lehet kerülni, ez is szempont volt.
Rengeteg nemzetközi versenyen szerepeltél és sok elismerést kaptál. Melyik versenyen érted el a legemlékezetesebb győzelmedet, és miért volt ez különleges számodra?
Gyerekkoromban, sőt még konzisként is sokáig én voltam az örök második, így amikor a nemzetközi Popper versenyen 2017-ben első lettem, úgy éreztem, megtört a jég, és azóta tényleg sikerült több versenyen (pl. Danubia Talents, Mahler, Caneres) is 1. díjat nyernem. Természetesen nem csak az első helyezések különlegesek, hiszen a Bulgáriában megrendezett első „felnőtt” versenyemen elért 3. helyezés, vagy a debreceni Kodály vonósverseny egyetlen magyar döntősének lenni is dicsőség.
Jelenleg egy 1747-ben készült Ferdinando Alberti mestercsellón játszol. Milyen érzés számodra egy ilyen történelmi értékű hangszerrel dolgozni, és miben különbözik ez a hangszer a modern csellóktól?
Az a tudat, hogy ez a cselló akkor készült, amikor Bach még élt, kicsit felfoghatatlan. Ilyen értékű hangszeren az én koromban játszani óriási dolog, és csak azért lehetséges, mert a Bécsi Szimfonikus Zenekar szólócsellistájaként a zenekar ezt biztosítja a számomra. Minél jobb egy hangszer, annál könnyebben lehet rajta megvalósítani a zenei elképzeléseket, annál inkább lehet dinamikában és hangszínekben érdekesen, szélsőségesen játszani. A modern hangszerek között is vannak, amik nagyon szépen szólnak, nem feltétlenül csak a hangszer kora számít, de tény, hogy nem könnyű ilyet találni.
Mit gondolsz, milyen hatással van a klasszikus zene a közönségre és a fiatalokra napjainkban, és hogyan próbálod átadni a zene szeretetét a következő generációknak?
Az értő hallgatókat egy jó koncert valamilyen más állapotba repíti, miközben a hangzásra figyelnek, felszabadultságot éreznek. Sajnos tény, hogy egyre kevesebben tanulnak ma zenét - ennek az okai sokrétűek – pedig a közönség nagy része közülük kerül ki. Bécsben a zenekarunknak kifejezetten sok zenét népszerűsítő programja van gyerekek, ill. fiatalok számára. Úgy tudom, itthon is létezik ilyen, de talán nem olyan sok, pedig ez egy jó kezdeményezés.
Mik azok a kihívások vagy inspirációk, amelyek segítettek a pályád során?
A szüleim mindig bíztattak, segítettek, otthon csak a tanulással és a gyakorlással kellett foglalkoznom. Nagyszerű tanáraim voltak: Antók Zsuzsa a zuglói zeneiskolában fantasztikus kedvességgel és hozzáértéssel „tett sokunkat pályára”. A Szent István konziban Sabján Anikó és közben az MDW (Bécsi Zeneakadémia) különleges tehetségek osztályában Nagy Róbert fejlesztette a tudásomat arra a szintre, hogy a zenei pálya mellett döntsek. Később Somodari Péter, majd Várdai István lettek a tanáraim. Péter készített fel a Bécsi Filharmonikusok Akadémiájának és a Szimfonikusok próbajátékára, István órái pedig a mai napig nagyon inspirálóak.
A versenyek, koncertek mindig komoly kihívást jelentenek, hiszen az új művek tanulása, de a régiek felfrissítése is izgalmas feladat. Ez mind a szóló-, mind a kamaraművekre, de még a zenekari darabokra is vonatkozik.
Milyen érzés volt elnyerni a Junior Prima Díjat?
Nagy megtiszteltetés, mert a Junior Prima Díjat csak a legjobbak kaphatják meg. Egyben visszaigazolás is, hogy jó úton járok, hiszen mindannyian kételkedünk magunkban.
Mennyi áldozattal jár a különféle eredmények elérése?
A rendszeres gyakorlás az életem része, és mindig szerettem, ha volt konkrét célja: koncert, verseny. Ezek miatt csak ritka esetben kellett külön áldozatot hoznom, bár erre is volt példa: 2019-ben az EUYO (Európai Ifjúsági Zenekar) tavaszi turnusán kevés szabadidőmben folyton gyakoroltam, ugyanis utána a szlovákiai Talents for Europe versenyre szinte beestem. De érdemes volt, mert 1. lettem, és még a Nagydíjat is megnyertem.
Milyen terveid és álmaid vannak a közeljövőre nézve a zenei világban?
2024 első félévében lesz pár szólókoncertem zenekarral Egerben, Miskolcon, a Zeneakadémián és a Müpában. Ezek még többnyire a Kodály versenyen elért eredményem hozadékai, de örülnék, ha a szólózásra a későbbiekben is lenne lehetőségem! Nagy álmom, hogy a világ híres koncerttermeiben szólistaként is felléphessek.
Egy japán barátommal a tavalyi évhez hasonlóan nyáron kamarakoncerteket adunk Tokióban és Oszakában, remélem, ez is folytatódik majd!
Szintén Japánban az idén kapcsolódtam be egy zenekari programba, amelynek keretében 2 hetes kurzust tartanak a Bécsi Szimfonikusok vezető művészei fiatal japán zenészek számára. Ennek keretében koncerteket is adtunk a kiutazó vonósnégyessel, amit nagyon élveztem. Ennek folytatásában is bízom.
A Bécsi Szimfonikusok szólócsellistájaként természetesen a munka az első. Mellette szeretném befejezni az MDW-t (Bécsi Zeneakadémia), ahol még pár tantárgy elvégzése és a diplomakoncert előttem áll.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
