Interjú Szalkai Rékával, a Mastercard marketingigazgatójával

Interjú Szalkai Rékával, a Mastercard marketingigazgatójával
Bármennyire is trendszetternek tartja az általa képviselt márkát, nem gondolja, hogy csak azért, mert épp menő lett a podcast, a Mastercardnak is saját podcastcsatornát kellene indítania. A partneri együttműködésekben hisz, részben ezt látja megoldásként arra a dilemmára is, hogy a hazai médiumok egyre szorongatottabb helyzetbe kerülnek a reklámpiacon. Szalkai Rékával, a Mastercard magyarországi marketingigazgatójával beszélgettünk.

Mindig is marketinges szerettél volna lenni? Vagy amikor pályaválasztás előtt álltál még teljesen más elképzeléseid voltak?
A kommunikáció és a nyelvek mindig is érdekeltek, de a pályám kezdetén nem volt tervben az, hogy én egyszer majd marketinggel is foglalkozni fogok. Az iskolából kikerülve sokkal inkább vonzott az, hogy diplomata legyek, esetleg tévébemondónő vagy sportriporter.

Ha visszatekintünk arra a sok évre, amit már eltöltöttél a kommunikációs és marketing szakmákban, akkor mik voltak számodra azok a jelentős mérföldkövek, amelyek nagy változásokat hoztak?
A személyes karrieremben megtapasztaltam több mérföldkövet is. Ügynökségi oldalon kezdtem, ami mindenképpen nagyon hasznos volt, remek alapokat adott, megtanultam, hogy milyen az, amikor sok ügyfelet kell egyszerre kiszolgálni. Amikor átkerültem ügyféloldalra, akkor rájöttem, hogy nekem jobban tetszik az, ha csak egy márkára kell koncentrálni. Oké, itt is van feladat bőven, de mégis egy irányban tudom kamatoztatni az összes energiámat. Nekem ezért fontos mérföldkő volt, amikor ügyféloldalra igazoltam át, a GlaxoSmithKline-hoz, a gyógyszeriparba. Az ottani főnököm, Pataki Vera rendkívül támogató volt, nagyon sokat tanultam tőle. Ő bátorított arra is, hogy ne kérjek elnézést, ha bekopogtatok az ajtaján, legyek határozott és célratörő – azóta is szívbajosság nélkül megyek be a vezetőimhez, ha a jóváhagyásukra vagy a tanácsukra van szükségem.

A Sanománál azt tapasztalhattam meg, hogy bármennyire is jó a csapat, a főnök, az adott munka, ha jön egy tulajdonosváltás, minden bizonytalanná válhat pillanatok alatt. A T-Systemsnél pedig azt élhettem át, hogy milyen oroszlánként tüzes karikákat átugrani, mivel minden teljesített mérföldkő után nagyobb és nagyobb feladatot kaptam – például a marketingterület irányítását is, majd a chief of staff pozíciót. Felismertem, hogy az üzleti életben nagyon sok mindent meg lehet oldani, függetlenül attól, hogy korábban azt tanultad-e az egyetemen. Így érkeztem meg a Mastercard marketingigazgatói székébe, ahol az elmúlt öt év egy nagyon izgalmas időszakot hozott, amikor is szép dolgokat alkothattunk.

Akkor most a sok korábbi tapasztalattal felvértezve megérkeztél, a helyeden vagy?Azt érzem, hogy az a márka, amit építünk, továbbra is nagyon szépen megy előre, és remek üzleti eredményeink vannak, ráadásul egy kiváló csapat alakult ki mellettem.

Ha most lennél tizenéves, huszonéves, akkor a mostani korban önmagadnak tanácsolnád-e azt, hogy erre a pályára lépjen?
Abszolút. Szerintem nekem a habitusomhoz, meg a skilljeimhez ez a szakma passzol, és ráadásul nem hoztam olyan rossz döntéseket, hozzáteszem, szerencsém is volt, mert jó emberekkel hozott össze a sors. Közben mindig rácsodálkozom arra, hogy a mai fiatalok máshogy működnek, teljesen másként viselkednek, teljesen más a hozzáállásuk a munkához – ami nem jó vagy rossz, csak más. Éppen ezért azt gondolom, hogy nem lehet összehasonlítani, hogy milyen volt az, amikor a 90-es évek végén, 2000-es évek elején mi kezdtük a pályánkat, és milyen ez most a Z-generációs fiataloknak. A generációs különbség megmutatkozik, így ha most lennék 18 éves, valószínűleg nem tudnám azt, hogy mit kellene másként csinálni. Jó eséllyel tenném azt, amit a kortársaim.

A piacon milyen újítások jelentek meg, amióta te szakemberként jelen vagy? Mennyivel másabb most a marketing eszköztára, mint 10-20 évvel ezelőtt?
Sokkal holisztikusabb lett szerintem. Már eleve az megváltozott, hogy mi mindent fed le a marketing. Ideális esetben most már mi nem a sor végén álló, ’hajtsd végre az üzleti tervet’ típusú egység vagyunk, hanem az üzlettel együtt gondolkodva végezzük a munkánkat, ami azt jelenti, hogy a marketing az üzletfejlesztéstől a partnermenedzsmentig, a klasszikus marketing feladatokig mindent tartalmaz. Ez természetesen kinyitja az eszköztárat is. Mi magunk tágítjuk a határokat, és ettől az egész egy túlburjánzó valami is lehet, hiszen hol húzható meg a határ, hogy ez már nem marketing. Mondok egy példát. Van egy úgynevezett „send” megoldásunk, ami azt jelenti, hogy peer-to-peer adatkapcsolat útján valósulhat meg az emberek közötti utalás. Ez nagyon gyors, nagyon kényelmes, és mondjuk, ha elmész egy koncertre, és visszakapod a repoharad után a kauciót, akkor elég csak a bankkártyádat odaérinteni a leolvasóhoz és már vissza is utalták a pénzedet. A mi marketingcsapatunk feladata volt megtalálni azt, hogy hogyan lehet például a fesztiválokat felhasználni arra, hogy egy szokást meghonosítsunk a fiatal célcsoport körében. Szóval egy sor olyan dolog létezik, ami a marketing eszközén keresztül tud akár üzleti megoldást is népszerűsíteni.

Azzal együtt, hogy nyilván kihívás azt átvinni a fogyasztók fejébe is, hogy a Mastercard az nem egy bankkártya.
Nem csak a fogyasztók fejében, hanem a legtöbb partnerünk fejében tévesen él ez a kép. Miközben valahol ez egy nagyon kényelmes helyzet, hiszen a bankkártya már kellően ismert, és mindenki hozzánk köti – de innen baromi nehéz továbblépni. Pedig egyéb technológiai szolgáltatásokkal is megjelenünk a piacon. Úgyhogy az elmúlt másfél év az többek között arról szólt, hogy megmutassuk, milyen innovatív megoldásaink léteznek például a kibervédelem, a pénzügyi csalás elleni küzdelem terén.

Ami nekem emlékezetes újításként megmaradt, hogy a BKK bizonyos járatain már a bankkártya is funkcionálhat vonaljegyként.
Igen, ez például pont egy olyan innováció, ami technológiailag a Mastercardhoz kapcsolódik, de nem is csak az általunk rendelt kártyákra vonatkozik, hanem bármilyenre.

Az, hogy ma már a bankkártya képes kiváltani a metrójegyet, pont annak a lenyomata, hogy mennyire felgyorsult a világunk. Marketingesként hogyan lehet jól lekövetni ezeket a változásokat?
Szerintem az egyik legnehezebb kihívás, amivel korunk marketingvezetői szembesülnek, hogy túl sok az infó, iszonyatosan gyors minden, és nekünk tudni kell szinte mindenről, hogy megfelelően tudjunk döntéseket hozni. Eközben kicsi az áteresztő képesség, mert egész nap megbeszéléseken ülsz, vagy döntéseket hozol, de az, hogy valóban minden infót átolvass, elmélyedj, utánanézz, akár tanulj – fizikailag lehetetlen. Ez a legnehezebb, hogy nincs elég idő, mindig lesz valami, aminek le kell hullania a földre, ami pedig egy személyes frusztrációt okoz. Az igazi kihívás ez, hogy elfogadjuk, hogy bizony lesznek dolgok, amikre nem lesz elég időnk, amik leesnek a földre, és muszáj megtanulni priorizálni.

Te mit látsz, hogy a következő öt évben mi lesz a meghatározó a marketingben? Lehet-e ezt egyáltalán előre látni?
Én nem venném a bátorságot, hogy öt évre előre vázoljak történéseket, amikor gyakorlatilag hónapok alatt bekövetkeznek nagy horderejű változások a technológiában és a társadalomban. Olyan dolgokat tapasztalhattunk meg az elmúlt években a covidtól elkezdve a mesterséges intelligencia elterjedéséig, amit nagyon nehéz lett volna pontosan megjósolni.

Ezzel együtt a Mastercard inkább alakítja, mint követi a trendeket, merthogy a márka mindig is élen járt abban, hogy új eszközöket alkalmazzon, a digitális technológiát népszerűsítse. Fenntartható ez a lendület az AI széleskörű elterjedésével is?
Ilyen szempontból egy nagyon szerencsés iparágban dolgozom, mert valóban rengeteg olyan dolog fő a boszorkánykonyhában, ami arra épít, hogy látjuk azt, hogy merre megy a világ. Abban a helyzetben vagyunk, hogy meg tudjuk vásárolni azokat a kisebb startupokat, akik fantasztikus innovációkat fejlesztenek. Sokáig ment a gondolkodás, amikor a saját helyi identitásunkat találtuk ki brand szempontból, hogy inkább innovátorok vagy trendszetterek vagyunk – végül a trendszetterség mellett döntöttünk. Az innovátor inkább egy kisebb cég, amelyik tényleg hihetetlen izgalmas innovációkat fejleszt, míg nekünk megvan az a networkünk, az erőnk, a pénzügyi súlyunk, amivel azt az innovációt a piacon el tudjuk terjeszteni, és az egy sokkal erősebb attribútum, mint az, hogy innovátorok vagyunk.

Van egy állandósult félelem, főleg a kommunikációsok és reklámosok között, hogy az AI az esetleg ellehetetlenít bizonyos szakmákat, merthogy már egyre több feladatot átvehet az embertől. Pont a kreatív iparágat érinti érzékenyen ez a jelenség. Te érzed-e a szükségességét, hogy valamilyen jelentősebb átrendeződésre fel kell készülni?Biztos, hogy át fog rendeződni a piac, a szakma, de ez pont azzal függ össze, hogy minden nagyon gyorsan változik, és folyamatosan tanulunk, haladunk előre. A marketingszakma is gyökeresen át fog alakulni. Valószínűleg öt éven belül olyan szakmák jelennek meg, amiket ma még nem ismerünk, közben a ma ismert foglalkozások akár 50%-a eltűnik. Szerintem egyébként a marketing és kommunikációs szakma az egy gyorsan reagáló, adaptálódó szakmának számít, és olyan emberekkel van tele, akik könnyebben megtalálják az új lehetőségeket.

Akkor tudsz bíztatni egy szövegírót, hogy ne féljen attól, hogy az AI miatt nem lesz munkája?
Ha a szövegíró nyitott arra, hogy más típusú feladatokat is ellásson, akkor kevésbé kell aggódnia. Amennyire látom, ez az átalakulási folyamat már javában tart, már tavaly hallottam olyanról, hogy reklámügynökség szélnek eresztett szövegírókat, mert az AI olcsóbb és gyorsabb megoldást kínált. A saját pályámon már régóta a rugalmasság a középső nevem, mostantól még inkább támaszkodnunk kell majd erre a képességünkre.

Ebben a sok változásban hogyan alakult át a márka szerepe a versenypiacon, a fogyasztó szemében, üzleti célok szempontjából?
Nyilván hazabeszélek, ha azt mondom, hogy a márka szerintem felértékelődött. Pont azért, mert túl sok információ, túl sok egyéni lehetőség, választás, zaj van, és nagyon kevés az a fajta stabil pont, amiről azt gondolhatjuk, hogy ebben tényleg megbízom, ezt tényleg elhiszem. Fizetésben, technológiában talán fokozottabban igaz ez. Ezért egy fizetéstechnológiai szolgáltatónak nagyon ismert, nagyon magas márkaértékekkel rendelkező mutatója van. Ez nemcsak abban segít, hogy magában a paymentben való hitet erősítse, hanem egy olyan biztonságot, bizalmat tükröz, amitől az üzlet tovább tud menni és sikereket tud elérni.

Egy márkának a sikerességét az is megmutatja, hogy a nagy reklámzajban mennyire tud eredményesen szerepelni. Ott mik lehetnek most a leghatékonyabb eszközök, hogy ki lehessen tűnni a piacon?
Pár éve indítottuk el az úgynevezett sonic brandinget, ami a hangalapú brand. Ez azt jelenti, hogy ha fizetsz, akár kártyával, akár telefonnal, egy nagyon rövid hangjelzést hallhatsz, ami jelzi, hogy lezártad a fizetést, és ami a Mastercardhoz köthető. Emellett nagyon gyakran szponzorálunk olyan produkciókat, eseményeket, amelyeknél a zene, a hang fontos lehet. Azért is volt szükséges egy a logóhasználattól eltérő brandmegjelenítésre, mert sok esetben, ha előveszed a bankkártyádat, pláne, ha a telefonoddal fizetsz, akkor nem találkozol a Mastercard logójával. Ezért is keressük a megoldásokat, hogyan tudunk más érzékszervekre hatni.

Említetted a zenei, kulturális vonalú szponzorációkat. Lehet látni ebben egy határozott irányvonalat, hogy mi az, amit szívesen támogat a Mastercard – idesorolható a kortárs irodalom, a színház is. Ez egy misszió, vagy felmérés igazolja, hogy a fogyasztók is ezt várják el egy nagy márkától?
A zenei vonal és a kulturális vonal nálunk egy picit kettéválik: a zenei vonalnak van egyfajta brand szponzorációs értéke, mert a fiatalokat célozza a Priceless életérzés üzenetével, amit a zene segítségével tudunk átadni. De ez inkább klasszikusan szponzoráció. A kulturális támogatás pedig sokkal inkább CSR-jellegű együttműködést jelent. Ott azt látjuk, hogy ma már egy nagyvállalatnál elvárás lett, hogy visszaadjon a társadalomnak, és mi magunk ezt alulról jövő módon szeretnénk megtenni. A kultúra olyan vivőanyag, ami segíthet az üzenetek átadásában, az olyan diskurzusok elindításában, amelyek napjaink égető problémáiról szólnak, mint hogy milyen a környezetünk, hogyan élhetünk fenntarthatóbb módon, hogyan válhatunk elfogadóbbá. Ha mi támogatjuk a művészeket, akkor ők olyan produkciókat alkothatnak, amelyekkel meg tudják szólítani az embereket. Az Alkotótárs Ösztöndíjprogram#mce_temp_url# pont ezt a célt szolgálja. Létrehozásakor szempont volt, hogy ez ne csak egy PR akció maradjon, hanem hosszútávon is a kiszámíthatóságot tükrözze. Vannak olyan kulturális közösségépítő pontok – mint amilyen a Jurányi vagy a Katona József Színház – amelyek a támogatásunk által önállóbban, jobb minőségben tudnak működni.

Ha már a mecénás szerepnél tartunk – kell-e egy nagyvállalatnak mecénás szerepet vállalnia a hazai független médiapiac fennmaradása érdekében? A Digital-Media Hungary konferencián volt egy érdekes fórumbeszélgetés, ahol ezt a kérdéskört is értinették a résztvevők: átalakult a reklámpiac és a médiapiac, a reklámtortában egyre kisebb szelet jut a médiának, egyre kevesebb pénz marad itthon és egyre többet visznek el a globális szolgáltatók. Feladata-e ez egy Magyarországon működő nagyvállalatnak, hogy a budget elosztásakor ne csak a megtérülési, hatékonysági szempontokat mérlegelje, hanem azt is, hogy szerepe lehet abban, hogy a magyar médiaszereplőket a pályán tartsa?
A magyar média helyzete nagyon sok sebből vérzik. Nyilván egy nagyon erős probléma a Meta, a Google és társaik térnyerése. De legalább ennyire problémaként jelenik meg az folyamatosan szűkülő, polarizált médiajelenlét. Ha önkritikus akarok lenni, akkor itt lenne teendőnk. Ugyanakkor azt látni kell, hogy ha egy nagy cég médiát tervez, akkor elsődleges szempont számára a hatékonyság. És itt jöhetne be egyféle társadalmi felelősségvállalásként az a szempont is, hogy ne egyedül az elérésszám és a költséghatékonyság játsszon szerepet a budget elosztásánál.

Valahol mindkét oldal – mind a céges megrendelők, mind a médiumok – szenved attól, hogy kiszolgáltatottak vagyunk a nagyoknak, hogy nem lehet velük leülni tárgyalni, hogy kedvükre változtatják az algoritmusokat és szabályokat. De nem lehet nem jelen lenni ezeken a platformokon. Emlékszem, amikor még jó 10-12 évvel ezelőtt sanomás voltam, hogy örült a Nők Lapja Cafénál dolgozó kolléganő, hogy kilőtt a Facebook és remek számokat produkáltak. De ennek a korszaknak rég vége, azóta a Meta már alaposan megnehezítette a médiumok dolgát.

Csakhogy ez egy ördögi kör, mert ugye nektek akkor lesz megfelelő partner egy hazai médium, hogyha azt tudja mondani, hogy szállít nagyobb elérést. De honnan legyen meg az a nagyobb elérés, hogyha nem tud eleget költeni se arra, hogy jobb tartalmai legyenek, se arra, hogy megvegye az elérés bővítését a Facebookon vagy akárhol, mert nincsen elég bevétele?
Ezt hasonlóan látom. Mi azt tudjuk tenni a Mastercardnál, hogy azon kampányok esetében, ahol szeretnénk nagy volumenben láttatni a brandüzeneteinket a fogyasztóknak, vagy B2B partnereinknek, éves együttműködést kötünk szerkesztőségekkel, és az együttműködés keretében megbeszéljük, hogy mit szeretnénk. Ez szerintem egy win-win helyzet, mert ha nem is direkt támogatás egy adott médium számára, de partneri együttműködés. Ők bevételhez jutnak, mi pedig minőségi tartalomhoz és eléréshez. De az alapprobléma, amit boncolgattunk, nagyon is létezik, és jó lenne rá megoldást találni.

Mennyire alakult át az, hogy hogyan néz ki nálatok a reklámfelületek kiaknázása? Azt látni, hogy már régóta nemcsak a klasszikus elemekre támaszkodtok, nálatok például elsőként jelentek meg az influenszer együttműködések is. De ha már szó volt róla, hogy a hatékonyság döntő szempont: most azt igazolják a trendek, hogy az lesz hatékony, hogyha influenszerek mondják el, hogy Mastercarddal fizessünk?
Nem feltétlenül. Voltak jó és rossz tapasztalataink is, tehát nem mondanám, hogy ez a mindent vivő csatorna, de leírni sem szeretném, nagyon sok tényező befolyásolja egy influenszerkampány eredményességét. Ami mindenképpen jó, hogy szabadkezünk van abban, hogy milyen újításokat, milyen módon próbálunk ki. Rengeteg lehetőségünk van, főleg, hogy ott vagyunk a Budapest Parkban, vagy ott vagyunk a Bajnokok Ligája döntőjében. Most a legújabb terület egyébként a kiberbiztonság, aminél úgy döntöttünk, hogy azon túl, hogy lesz edukációs kampányunk, együtt fogunk dolgozni olyan partnerekkel, mint például a Müpa vagy a Budapest Park, ahol nem feltételeznéd, hogy ez a gondolat be tud jönni, de mi mégis ötvözni fogjuk a témát és a helyszíneket, és így nem várt helyeken fognak a felhasználók kiberbiztonsági üzenetekkel találkozni.

Mennyire van létjogosultsága annak, hogy saját médiafelületeket csináljon egy vállalat - mondjuk legyen saját podcast csatornája, saját Youtube csatornája, micro site-ja, stb.
Biztos látod, hogy a podcastpiac iszonyatosan felpörgött az utóbbi időben, és valóban, egyre több a márkák által indított csatorna is. Én egyelőre abban látom a kihívást a saját podcastcsatorna elindításánál, hogy hogyan lesz hosszútávon fenntartható. Mert nemcsak az elindítás, de a rendszeres műsorkészítés, üzemeltetés is akkora energiabefektetést igényel, hogy kérdéses, van-e rá kapacitás, és megtérül-e egyáltalán.

Közben a kínálat egyre szélesedik és a podcasthallgatók tábora is növekszik. De egy-egy hallgató – legyen szó tiniről vagy nyugdíjasról – csak egy bizonyos időmennyiséget dedikál egy héten podcasthallgatásra, abba kell beleférni. És ha választhat Friderikusztól Kadarkain át a különböző hírportálok saját gyártású műsoraiig sokfélét, akkor miért pont egy márkacsatornát akarna hallgatni?
Mi éppen ezért itt is inkább együttműködésekben gondolkodunk, vagy szponzorálunk, vagy témát ajánlunk – de nem kezdtünk saját podcastbe. Megkeressük, hogy adott témában ki lehet a megfelelő együttműködő partner, legyen szó marketingről, digitális szemléletről, kiberbiztonságról, digitalizációról, és inkább mi ajánlunk szakértőt, megszólalót egy már működő, befutott csatorna számára.

Akkor lehet értelme a saját platform kialakításának, ha az egy nagyobb stratégiai kampány része, egy market mover lépés – de ez általában nem egy podcastcsatornában testesül meg. Nekünk is volt már ilyen próbálkozásunk, amikor a Vállalkozóna microsite-unkkal azokat a kisvállalkozókat céloztuk meg, akik fodrászként, takarítóként, személyi edzőként nem voltak kötelesek bankkártyát elfogadni fizetéskor, mi mégis szerettük volna edukálni őket, hogy ne ijedjenek meg ettől a lehetőségtől. És úgy láttuk, hogy ennek volt is értelme, de ahogy mondtam, ez sem podcast volt.

Mi a gyenge pontja a hazai marketingnek, ha van ilyen?
Talán leginkább a belterjesség. Ez egy pici ország, pici piac, mindenki ismer mindenkit. Jobb lenne, ha a nemzetközi vérkeringésből is behoznánk szakembereket akár csak konferenciaelőadónak, akár az itthon működő cégekhez csapattagnak. Meglehet, hogy a magyar piacnak vannak sajátosságai, akár a méretéből, a nyelvből, vagy bizonyos törvényi szabályozásokból fakadóan, de biztos, hogy jót tenne a szakmának, ha kilátnánk a saját kerítésünkön túlra is.

Ez az úgynevezett belterjesség talán abban is megnyilvánul, hogy vagy vándorolnak szakemberek egyik cégtől a másikhoz, vagy hosszú évekig lojálisak ugyanahhoz a céghez és ugyanabban a pozícióban maradnak. De valamiért van egy olyan érzésem, hogy nőként, pláne egy bizonyos kor felett, nehezebb szerep lojálisnak maradni tizenéven keresztül, hát még új munkahelyet találni. Mondhatjuk, hogy az ötven az új negyven, de mintha ötven feletti kommunikációs vagy marketingvezető hölgyből nem látnék sokat a pályán.
Mert 50+-os férfi marketinges, kommunikációs több van?

Lehet, hogy nincs, ez inkább megérzés. Viszont, ha így van, akkor az arra utal, hogy a cégvezetők és döntéshozók fejében is egy fiatalos szakma maradt a kommunikáció és marketing, ahonnan már 50-esként ki lehet öregedni. Jól van ez így?
Szerintem eleve egy multinál vezetőnek lenni azt jelenti, hogy gyorsabban kipörögsz, pláne 55 felett.

Ehhez képest az Egyesült Államokban sokáig úgy tűnt, hogy két 80 közeli férfi indul az elnöki posztért.
A marketingszakmában viszont lehet, hogy már több ciklussal ezelőtt öregnek számítottak volna. Magam is látom, hogy más az én mindsetem, mint a huszonéves csapattagjaimé, és felmerül bennem a kérdés, hogy öt év múlva is kell-e majd az én tudásom. Persze, meglehet, hogy mindez csak hozzáállás kérdése, és nagyrészt rajtunk múlik, hogy mennyire hisszük el, hogy szükség van ránk, és hogy hogyan alakítjuk a környezetünket. Magyarországon ráadásul adott egy speciális helyzet is: rengeteg olyan fiatal elment már az országból, akik nyelveket beszélnek, kommunikációban, marketingben otthon vannak. Mi a Mastercardnál szerencsések vagyunk, hogy amikor gyakornokokat vagy junior munkatársakat választunk, találunk olyan fiatal tehetségeket, akik szívesen dolgoznának egy nagy márkával. De sok szakmabelitől hallom, hogy lasszóval kell megfogni az igazán jó fiatal munkaerőt, mert már nem számít menőnek az, ha egy multinál kezdhetik a pályát és napi x órát dolgozhatnak relatítve kevés pénzért.

Kevés energia-befektetéssel akarnak sok pénzt keresni. Az influenszerlét sokkal vonzóbb, mint a vállalati marketinges szerep.
Pontosan. Ezért is érzem szerencsésnek magam, hogy szuper csapatot vezethetek, ahol két kivételtől eltekintve mindenki huszonéves.

És gyanítom, majdnem mindenki nő.
Igen, Mondovics Péter az egyetlen férfi a csapatban.

Nőies szakma a marketing és kommunikáció?
Eddigi tapasztalataim alapján azt gondolnám, hogy több nő fordul meg a szakmában.

Ennek mi lehet az oka szerinted?
Nagy általánosságban véve a nők talán erősebbek a kommunikációban és éppen ezért ez egy vonzóbb pálya számukra. Ettől még vannak kiváló kommunikációs és marketingvezetők a másik nem képviselői között is, de a nők mintha nagy számosságban lennének jelen és jobban otthon éreznék magukat a terepen.

Ezzel együtt érezted-e már valamikor is hátrányát annak, hogy nőként vagy vezető egy ilyen területen?
Nem, ezt így nem mondanám. Olyan megéléseim voltak, hogy egy nagyon férfiak uralta vezetőségben azért nehezebb nőként érvényesülni. Megvan, hogy mi lehet a nő szerepe a menedzsmentben – ez esetben a HR és a marketing képviselője volt nő. De olyat nem tapasztaltam, hogy szakmailag ne lehessen érvényesülni, ne hallgattak volna rám, azért, mert nő vagyok. Én nem találkoztam ilyennel. De lehet, hogy csak szerencsém volt.

Zárásként rendre megkérdezem a beszélgetőpartnereimtől, hogy mit kívánnának, ha egy jótündérrel találkoznának, aki felajánlja, hogy kétszer három dolgot is kérhetnek: három olyat, ami maradjon pont ugyanolyan, és három olyat, ami változzon meg. Mik lennének a te kívánságaid?
Olyan világban élünk, ahol minden rapid módon változik, ezért legfontosabbnak azt tartom, hogy az alapvető emberi értékek maradjanak stabilak, azokhoz ragaszkodjunk. Minden mást pedig majd úgyis alakítunk, vagy alkalmazkodunk.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Ganzler Orsolya

Kommunikációs tanácsadó és PR szakember, aki a média oldalát is jól ismeri. 14 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik. Dolgozott magyarországi kommunikációs ügynökségeknél dolgozott olyan …