Hogyan segíthet a terápiás lovaglás a gyerekeknek?

Hogyan segíthet a terápiás lovaglás a gyerekeknek?
A gyógypedagógiai lovagoltatás különleges lehetőség a speciális nevelési igényű gyermekek számára. Interjúnkban Jámbor Péter, a Lovasterápia Fogyatékkal Élőkért Egyesület koordinátora mesél a terápiáról. Az egyesület idén az MVM Élménynapon az MVM csoport támogatását is elnyerte.

Hány éves kortól kezdhetik el a gyerekek lovasterápiát?
A lovasterápia általában 4-5 éves kortól kezdődik, és leginkább a 4-8 éves gyerekek vesznek részt benne, mivel ebben a korban még jelentős fejlődési lehetőségek állnak rendelkezésre. Emellett persze tinédzserek és fiatal felnőttek is gyakran járnak hozzánk. Sőt, sokan olyan messzire jutnak a fejlesztésben, hogy indulnak például a fogyatékkal élők díjlovas versenyén is. A terápia idővel rekreációs sporttevékenységgé is átalakulhat, így folyamatos fejlődési és szabadidős lehetőséget biztosít.

Milyen problémákkal küzdő gyermekek fordulnak elő nálatok a leggyakrabban?
Az elmúlt években egy új tendencia figyelhető meg ebben. Az utóbbi 2-3 évben egyre több ADHD-val, autizmus spektrum zavarral vagy szorongással küzdő gyermek érkezik hozzánk. Ez valószínűleg nemcsak a pontosabb diagnosztikai munkának tudható be, hanem annak is, hogy a felgyorsult, digitalizált világ kedvezőtlenül hat a gyerekek idegrendszeri fejlődésére. Ez a három érintettség mostanra a leggyakoribb problémák közé tartozik.

Meglátásod szerint miért épp a lovak tudnak segíteni a gyerekeknek?
A lovak különlegessége abban rejlik, hogy szinte mindenki valamilyen módon vonzódik hozzájuk. A lovasterápia kiemelt szerepét a természetközeliség és a biophília biztosítja, ami a természet iránti szoros vonzalmat jelenti. A ló egyedülálló abban, hogy dinamikus fejlesztői környezetet teremt: hordozó funkciója révén mozgó alapon, de stabil körülmények között lehet vele dolgozni. A gyerekek motivációja és a ló azonnali visszajelzése különösen hatékonnyá teszi a terápiát, tehát a ló olyan, mint egy tükör, azonnal reagál minden gyereknek a különböző megnyilvánulásaira. Ha jó, ha rossz egyaránt. Ráadásul a szülők is könnyebb módon fogadják el a terápiára járást, amit úgy élhetnek meg, hogy ők valójában nem is egy fejlesztésre hozzák a gyereküket, hanem egyszerűen lovagolni.

Mekkora a fejlesztési program sikerrátája? Hogyan segít pontosan a terápia?
A lovasterápiás siker mindig a gyerekek egyéni fejlődésétől függ, és jelentős különbségek lehetnek az egyes érintettségek között. Látványos eredményt lehet elérni például azoknál a gyerekeknél, akik megkésett beszédfejlődéssel érkeznek. Ilyenkor már két-három alkalom után olyan erős motivációt nyújt a ló, hogy a gyerekek beszéde elindulhat. Erre nagyon kedves példám, amikor egy nálunk tanuló gyermek először szólalt meg, és rögtön a „gyí” szót mondta ki, ami ráadásul egy kifejezetten bonyolult szótag. A lovasterápia segíti a finommotorikus képességek fejlődését is, így a gyerekek képesek lesznek olyan egyszerű feladatokat elvégezni, mint a cipő bekötése. Annyira segití fejleszteni az egyensúly érzéküket is, hogy utána a buszon már állva kapaszkodva is tudnak utazni. Ezen túl a szociális készségekre is hatással van, hiszen a lovarda szabályai, a lovak tisztelete, és a közvetlen, támogató környezet segít abban, hogy a gyerekek fegyelmezettebbekké váljanak, ami később a tanulmányaikban és a mindennapi életükben is megnyilvánul.

Mi volt a te személyes motivációd, hogy elkezdj lovas terápiával foglalkozni?
Egészen fiatal koromban kezdődött a lovak iránti szeretetem, annak ellenére, hogy a VIII. kerületben nőttem fel. Nyaraimat vidéken töltöttem, ahol az állatok, különösen a lovak közelsége mindig is nagyon erősen hatott rám. Az általános iskola végén kezdtem gyerekeket lovagolni tanítani, amikor egy autizmussal élő ikerpár jött hozzánk. A szülők visszajelzései, miszerint a lányok viselkedése és kommunikációja javult a lovaglás hatására, megerősítette bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Végül 2003-ban valósult meg az álmom, hogy létrehozzak egy erre szakosodott egyesületet. Jelenleg pedig már 80-100 gyermekkel dolgozunk Budapesten.

Szerinted mi az, ami a ló és a lovas közötti köteléket leginkább erősíteni tudja?
A személyes élményem az, hogy a ló tényleg úgy működik, mint egy tükör. Különleges és érzékeny állat, amely a legfinomabb nonverbális kommunikációt is képes dekódolni. A gyerekek számára a lovaglás nemcsak fizikai élmény, hanem új perspektívát is ad a világról. A lovon ülve a gyerekek a tér és mozgás élményét egy egészen más szinten élik meg. Különösen nagy sikerélmény, amikor egy ügyességi pályán, egyedül lovagolva, sikerül teljesíteniük egy nehéz feladatot. A ló, annak ellenére, hogy hatalmas állat, valóban azt csinálja, amit a gyermek elvár tőle, ezzel segíve őt a fejlődésében és önbizalma növekedésében.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Szuchy Brigitta

Az írás, a szavak formálása, gondolatok és érzések átadása gyermekkorom óta a szenvedélyem. Tanulmányaimat éppen ezért Kommunikáció és médiatudomány szakirányon végeztem a Szent István Egyetemen (BA) …