Figyelem, az előadássorozat folytatódik! A következő alkalmakra március 8-án pénteken és március 9-én szombaton kerül sor, míg a negyedik előadás április 5-én érkezik. Részletek a Spirit Színház oldalán!
- Rendhagyó előadássorozatra kértek fel, amivel az embereket megérintő, közösségi élményt szeretnél nyújtani. Hogyan képzeljünk el egy ilyen estet?
- Az est két külön tartalmi részből áll össze. Az elsőben, egy inspiratív, szórakoztató és elgondolkoztató előadást láthatnak a nézők, míg a második felvonásban az üzleti életből és a művészi világból való meghívottakkal fogok majd beszélgetni. Az előadássorozat egyik lényeges célja, hogy különböző nézőpontokból mutassuk meg azokat a kérdéseket, amik az embereket a leginkább foglalkoztatják. Mivel színházi keretekről van szó, dolgozunk olyan dramaturgiai és szcenikai megoldásokon is, amelyek az egész eseményt befogadható színházi előadássá teszik. Az viszont lényeges eltérés lesz a „hagyományos” színházi előadásokhoz képest, hogy mint minden más programban is, amit csinálok, szeretném itt is bevonni a nézőket. Persze ettől nem kell megijedni, hiszem sem szavalni, sem önvallomásokat nem kell tenni a színpadon, viszont lesznek olyan elemek, amiket majd együtt végzünk el annak érdekében, hogy egyfajta közös feeling alakuljon ki. A munkám során felgyűlt coaching beszélgetésekből is megmutatunk etűdszerűen egy párat, amiben egyik kiváló barátom, Gosztonyi Csaba reklámszakember és színművész segít majd nekem.
- Mit tanulhat a néző egy megtörtént coaching beszélgetés szinpadi megjelenítésétől?
- Segít a jelenlévőknek abban, hogy más emberek történetein keresztül dolgozza fel a saját valóságát. Képet kapnak arról, hogy azokat az érzéseket, történéseket, amik bennük is megjelennek, mások hogyan is kezelik. A coachok munkája többnyire zárt terekben folyik. Kevés betekintést enged másoknak. Az embereknek izgalmat nyújt ez a lehetőség.
- Az est címe You are more! – A jólléthez vezető út. Ez mit jelent?
- A You are more!™ azt jelenti: ne félj az ismeretlentől. Ne állj le. Az esély mindig meg van a személyes növekedésre, mert ennek a magja benned van. Nem kívül kell ezt keresned, hanem befelé figyelve, önmagadban. Te több vagy! A jóllét angol megnevezése, mindenki tudja, well being. Én levédettem az általam kiegészített változatot. Ez a „Well-Being-DO” – a „do” a japán küzdősportokban „utat” jelent – s ez egy nagyon fontos különbség a fogalom általánosan vett értelmezéséhez képest. Munkám során és magamon is azt figyeltem meg, hogy az általános értelmezéssel szemben az egészség és a jóllét nem egy állapot, hanem egy folyamat. Egy úton vagyunk. Hogy ezen rajta maradjunk állandó, tudatos cselekvésre van szükség. A beszélgető társaim olyan ismert emberek lesznek – meglévő ügyfeleim, barátaim – akikről pontosan tudom, hogy a saját útjukat harcokkal és küzdelmekkel telve járják. Meg fogjuk tudni tőlük, hogy megérkeztek-e oda, ott tartanak-e, ahová remélték, hogy elérnek majd. Reményeim szerint elmondják majd, hogy honnan nyerik az erőt, és milyen motivációk segítik őket belülről.
- Engedd meg, hogy ide idézzem a nekem írt soraidat: "Nem hiszek abban, hogy a Csendes Óceánt fecskében átúszó ember története valóban motiváló. Érdekes, lenyűgöző, elismerést érdemlő, de nagyon távol van tőlem. Nem érint meg valójában azokon a pontokon, melyeket triggerelni kell ahhoz, hogy beinduljak. A motivációs tréningeknek nincsen amúgy sem sok értelme. Az csak belülről jöhet". Ezek nagyon erős mondatok! De ha nem így van, akkor hogyan kell elképzelnünk az igazi, belülről jövő motivációt? Azt gondolnám, hogy mindenképpen kell valamilyen külső impulzus. Vagy nem így van?
- Minden embernek van motivációja, ami alapvetően a belső értékekre épül. Az értékpszichológia hét motivációt különböztet meg. Ez a belső motiváció tulajdonképpen a belső meghajtó erőt is jelenti, ez mondja meg például azt, hogy miért kel valaki fel minden reggel és csinálja azt, amit csinál. Van azonban a motivációnak egy másik funkciója is. Állandóan keresni és vágyni valamire az életben, mely iránt szenvedélyesen vonzódunk. Ez a szenvedélyesség már nem mindenkinél egyforma mértékű. Pedig ez gyújtja be a rakétát valakinél, hogy akcióba lépjen. Innentől kezdve nem csak ül és fantáziálgat valamiről, hanem cselekszik a konkrét cél érdekében. A legtöbb ember ott rontja el, hogy nagyon sokat gondolkodik, pontosan érzi, hogy mit kellene lépnie, de nem cselekszik. Nem válik szenvedélyessé egy ügy iránt. Ennek alapján kívülről motiválni senkit nem lehet, hiszen az értékrendszerét nem tudom kívülről megváltoztatni. Impulzusokat lehet adni, amelyek maximum hetvenkét óráig aktívak az agyban. Ezen belül kellene a konkrét célirányos cselekvést elindítani. Ezt sajnos sokan lekésik. Én ennél sokkal fontosabbnak és hatékonyabbnak gondolom az emberek inspirálását. Inspiráló, elgondolkodtató formában beszélgetni olyan dolgokról, amelyek a lélekre hatnak, a változásra való vágyat felszabadítják. Ez egy felhívás a gondolkozásra. Felhívás a tettre.
- Ha jól értem, akkor a meghívottak példáin, az ő sztorijaikon, a sikereikhez vagy a kudarcaikhoz való érzelmi viszonyulásaikon keresztül szeretnél inspirációt adni.
- Az előadásomban több modellt és megoldást fogok bemutatni a jóllét elérésének érdekében. A vendégek igazolják, hogy ezek valóban működnek. Olyan emberekről van szó, akik szintén azt vagy hasonló dolgokat csinálnak, amit a közönség soraiban ülő emberek is, vagyis mi mindannyian teszünk. A különbség nem a tevékenységben van, hanem abban a hozzáállásban és mindsetben, ami őket megkülönbözteti az átlagtól és alkotássá varázsolja azt, ami milliók részéről csak egy munka. Olyan személyek, akiknél a szenvedély felismerhető és energiát sugároznak. Igen, provokatív a Csendes óceános megjegyzésem, mert miközben nagyon tudom csodálni az ilyen embereket, mégis nagyon távol állnak tőlem, mert most éppen nem akarom átúszni az óceánt. „Viszont szeretnék normális életet élni, eredményeket elérni, mindenféle szerepben megfelelni…”, s ehhez adnak jó példát a meghívott vendégek. Olyan embereket szeretnék bemutatni, akik valójában nagyon közel vannak hozzánk, megérinthetők, illetve tudnak arról is beszélni, hogyan küzdötték le azokat az akadályokat, amelyek mindannyiunk életében megjelennek. De ez nem az extrém hideg időjárás vagy a cápák elleni harc. Kérlelhetetlen szorgalom, fegyelem és fókusz, amivel ők az önirányítást gyakorolják.
- Mindenhonnan az önfejlesztés, a belső változás fontosságának kérdése ömlik ránk. De mi lehet ennek az oka? A modern embernek látszólag mindene megvan, mégis úgy tűnik, mintha egyfajta belső válságot élne meg. Mintha mindenki önmagát keresné, önmagát szeretné fejleszteni… mi állhat e törekvés mögött?
- Társadalmi és technológiai szempontból a világ forradalmi periódusát éli. Az elmúlt évtizedek hihetetlen sebessége, főleg a technológiai eszközökkel való terheltsége az embereket nyilvánvalóan szembesíti a sebezhetőségünkkel. Sokan elveszettnek érzik magukat. A mai világban nagyon kevés a stabil pont, olyan a helyzet, mint egy Harry Potter filmben, ahol a varázstanonc egy csettintéssel teremtett egy új világot, amiről fogalma sincsen, hogy mivé fejlődik, de leállítani már nem lehet. Abszolút meggyőződésem, hogy az ember egy ilyen helyzetben csak önmagához tud visszanyúlni. Az instabilitásban csak mi magunk vagyunk az egyetlen biztos pont saját magunk számára.
- Hogyan lehet erre képes az ember?
- Mélyen tisztában kell lennie önmagával, ismernie kell az értékeit, illetve – s ez a legnehezebb – tisztában kell lennie azzal is, hogyan irányítsa önmagát, hogyan fogja magát naponta fegyelemre és fókuszálásra. Sokat emlegetett, elcsépelt fogalom az önismeret, de a jelentősége és az igazságtartalma a mai napig töretlen.
- S mi a helyzet a hittel?
- Az elmúlt években a well-being témájában több mint ezer ügyféllel és tucatnyi vállalattal dolgoztam kollégáimmal. Végeztünk egy tanulmányt egy hamburgi orvoscsapattal, akik a burn-out-ra vannak specializálódva. A gyógyítási és a vezetőfejlesztési tapasztalatok összevonása egy olyan felismeréshez vezettek, mely minket is meglepett. Ki tudtuk mutatni azokat a biztos pontokat, melyek segítik életünk stabilitásának és egyensúlyának kialakítását. Ezt az egyébként hat pontot, elneveztem az élet 6 bástyájának, melyek stabilitása nélkül romokban heverünk. A hit az élet hat bástyájának egyike. Úgy gondolom, hogy a hitet teljesen elvesztettük. Amit sokan gondolnak sajnos az az, hogy nem tudnak kitörni az élettől kapott szerepből. Én viszont meg vagyok győződve arról, hogy nincsen olyan élethelyzet vagy esemény, ami eldönti, hogy valaki milyen alaphelyzetből folytatja és főleg milyen eredménnyel zárja az életét. Mindegy, hogy valaki milyen mélyről jött, vagy, hogy valamilyen ok miatt elveszíti mindkét lábát. Nem az események és a származás vagy a körülmények, még csak nem is a közel álló személyek döntenek a „hogyan továbbról”, hanem az egyén adott szituációra adott válasza. A kihívásra adott reakció indítja be azt a folyamatot, amit személyiségfejlődésnek nevezünk. Ehhez kell a hit és az akarat.
- Az önkeresés nehézségeinek, az általad említett hit eltűnésének nem lehet az is az oka, hogy egyszerűen túlságosan „sok”, ami körülvesz minket? Gondolok itt a digitalizációra, a körülöttünk lévő digitális eszközökre, az állandó online jelenlétre, s miközben semmi bajom a kihívásokkal, a folyamatos kihívásrendszert is meg kell említenem akár a személyes, akár a privát életben is. Az ember egyszerűen nem tud mindezzel lépést tartani, s kérdés, hogy megvan-e a képessége és lehetősége a helyzetből való kilépésre.
- Abszolút megvan az összefüggés. Az emberiséget egy kényszerhelyzet elé állították s úgy tűnik, hogy erről a vonatról már nem is lehet leugrani. Korábban például el tudta dönteni valaki, hogy milyen irányba tanuljon tovább; ha mondjuk nem bírta a vért, akkor nem az orvosi pályát választotta. Ma viszont teljesen más a helyzet: akár szereti a technikát, akár nem, akár elfogadja a technológiai váltást akár nem, a kor emberének elektronikus, digitális világban kell élnie. S ahogyan sokan nem bírják a vért, a „digitális élet” sem kedvező sokak számára, de nem tudnak mit tenni ellene, mert nincsen választási lehetőségük. Óriási a kiszolgáltatottság.
- Hogyan jutunk el akkor a jóllétig?
- Egy tudatos és elszánt életszemlélet és életmódváltással. A mindset megváltoztatásával helyezzük rá magunkat a jólléthez vezető útra. Az előadásban meg fogom mutatni, hogy mi az az öt dolog, amit azonnal alkalmazni tudunk és érdemes megtennünk ahhoz, hogy a jólléthez vezető úton maradjunk. Bárki képes rá, de tenni kell érte.
- Hazánk hogyan áll az önfejlesztés terén?
- Noha Magyarországnak még vannak lemaradásai a nyugat-európai országokhoz képest, mégis csak azt tudom mondani, hogy az önkeresés és -fejlesztés kérdésköre egyre több emberben vált ki komoly és mély érdeklődést. Egyre többen jutnak el arra a pontra, hogy nem a hatalmi törekvések, a masszív pénzkeresés mozgatja őket, hanem a harmóniára, a stabilitásra és az egyensúlyra törekednek. Ebben az értékevolúciós folyamatban pedig a személyiségfejlődés nagyon fontos szerepet kap.
- Ha paradigmák, hiedelmek, vagy élet-algoritmusok szerint élünk, ezek a tényezők mennyire segítenek vagy hátráltatnak bennünket abban, hogy jó életet éljünk, s ha vannak akadályozó berögződések, azokon hogyan lehet változtatni?
- Sokak fejében az rögzült, hogy „ez nem fog neked sikerülni”. Azért van ez így, mert ezt ismételgették neki gyerekkorában, majd ő saját magának is, később pedig a főnökei mondták neki ugyanezt naponta tízszer. „Ugye milyen nehéz az élet?” „Látod, hogy mennyit kell kínlódni?” „Lehet baj lesz ebből, ne álmodozzunk.” Nehéz a szülőkkel és atanárokkal, a környezettel. Tehát az említett és sok más hasonló kifejezés képes beleégni az ember agyába, így pedig egy idő után a cselekvései összeérnek majd az érzéseivel. Elhiszi ezeket a negatív mantrákat – melyek egy idő után akarattól függetlenül is előjönnek – mindez meggyőződéssé, paradigmává válik, így viszont nem képes a változtatásra, „hiszen ez veszélyes, ezt hagyjuk”. Félni kezd. Az ember szempontjából az agy legfontosabb tulajdonsága annak fejleszthetősége s emiatt hihetetlennek tűnő dolgokra képes. Az ember dönti el, hogy milyen gondolatoknak enged teret az agyában. Karácsony előtt abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy óriási rendezvényen találkoztam Arnold Schwarzeneggerrel, aki mint tudjuk, egy osztrák faluból indult s ha mások a törvények az USA-ban, akkor valószínűleg megválasztják elnöknek is. Az ő életútja megszemélyesíti azt a meggyőződést, hogy bármi elérhető, ő a megtestesült inspiráció. Az ő paradigmája az volt, hogy képes bármit megcsinálni.
- De például egy gyereknek szinte semmilyen ráhatása nincsen arra, hogy milyen legyen az ő környezete s hogy milyen hatások érjék, így adódik a kérdés: később mit tud tenni azért, hogy sikeres élete legyen?
- Ha valaki a növekedésre szánja el magát, akkor az az egyik első lépés, hogy az illető függetlenítse magát minden korábbi tényezőtől, akár a szülői környezettől. Ahogy már említettem, semmi sem indokolja, hogy az adott környezetből ne tudjon egy másmilyen eredménnyel zárni, mint amire a környezet egyébként predesztinálta volna. Következő lépés a befelé fordulás, ami nem egyenlő az introvertált személyiséggel, éppen ellenkezőleg: ez nagyfokú nyitottságot jelent a befogadást illetően, miközben a fókusz erősen a belső szellemi és a lelki folyamatokra terelődik. Meg kell érteni és értelmezni az érzéseket, azokat el kell fogadni. Egyszer csak megtapasztalja az ember azt a bizonyos „gyomorérzést”, amikor rájön: ez nem az én utam! Nekem nem erre, hanem arra kell mennem. Ha ezt egyszer megéli valaki, akkor beindul a belső dinamika, a motiváció, így keletkezik üzemanyag ahhoz a lánghoz, ami kiégeti, kitörli a korábbi paradigmákat.
- Önmagunk megértése az első lépés?
- Mindig.
- Kikhez szólsz ezekkel az előadásokkal?
- Manapság nehéz olyan embert találni, akit ezek a kérdések ne foglalkoztatnának, az persze egy másik kérdés, hogy mennyire mer ezekkel szembe nézni. A legszomorúbb élményeim közé tartoznak azok a beszélgetések, amikor negyven-negyvenöt év feletti emberekkel dolgozom s azt mondják: az elmúlt húsz évemet megfelelési kényszer alatt éltem. Elment az aktív életük fele, tehát minél korábban találkozik az ember a cselekvésre ösztönző gondolatokkal, annál jobb esélyei leszenek arra, hogy ez ne így legyen. Olyan emberekhez szeretnék szólni, akik úgy érzik, hogy napi szinten akarnak tenni a jóllétért, vagy már az úton vannak, s új inspirációra van szükségük.
Névjegy - Malchiner Maximilian Péter
Nemzetközileg elismert executive coach és tréner, aki Magyarország mellett a német nyelvterületen és Spanyolországban dolgozik folyamatosan. Tanulmányai során Budapesten és Münchenben a filmművészet és a közgazdaságtan ismereteit sajátította el. MBA végzettségét 2000-ben szerezte Londonban. Nemzetközi média és telekommunikációs vállalatok élén szerzett tizenöt év felső vezetői múlttal a háta mögött, 2008-ban tudatosan pályát változtatott. ICF (International Coach Federation) minősítésű executive coach és tréner diplomáját Skóciában szerezte. USA-beli tanulmányai után a személyiségpszichológia- és diagnosztika elismert szakértője lett. Rendszeresen tart előadásokat, publikál magazinokban, illetve nemzetközi vállalatok top menedzsmentjének tart tréningeket és workshopokat. Több 220 coachot képzett tovább Európában a személyiségdiagnosztika területén. You Are More! című könyve magyar és német nyelven jelent meg.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!