Hogyan gondolkodjunk az algoritmusok fejével?

Hogyan gondolkodjunk az algoritmusok fejével?
Hogyan kapcsolódik össze a digitális transzformáció a digitális gondolkodással? Mit értünk a ″megközelítések kultúrája″ kifejezés alatt? Mit nevezünk digitális gondolkodásnak? Tudunk-e úgy gondolkodni, mint egy algoritmus? Hogyan kapcsolódik egymáshoz a CRM és a purpose illetve a Design Thinking és a Digital Thinking? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Szabó Edit digitális marketing szakemberrel.

Mit nevezel digitális gondolkodásnak?

Az én interpretációmban a világot megérteni vágyó, vagy akár formálni vágyó attitűd, amely emberközpontú gondolkodás, és amely nem csak szakmai irányultságú, hanem életünk különböző területein is alkalmazható. Valójában ebben benne van az az ellentételezés, hogy az ember kerül a középpontba, de a gondolkodásmód célja mégis a digitális eszközök és technológiák felhasználása és megértése. Ez egy kritikus megközelítés, abból a szempontból, hogy mik azok az eszközök, amelyek valóban jobbá, élhetőbbé, vagy akár produktívabbá teszik az életünket és melyek azok a technológiák, amiket viszont nem biztos hogy érdemes használnunk. Tehát a digitális gondolkodás kicsit ebben az útvesztőben segít eligazodni, abban, hogy az ember számára melyek a megfelelő digitális eszközök.

Azaz ez egy gondolkodási kultúra?

Így van. Ez nem módszertan, vagy nem iskola, hanem valóban egy gondolkodásmódbeli megközelítés.

Hogyan kapcsolódik össze a digitális transzformáció és a digitális gondolkodás egymással?

A digitális transzformáció lényegében a technológiák használatára és azok fejlesztésére, bevezetésére épül. Gyakorlatilag ezeket a technológiai rendszereket próbálja megújítani, frissíteni. A digitális transzformáció főleg a céges világban, de azért nyilván a mindennapokban is jelen van. A digitális gondolkodás pedig jól kiegészíti ezt a transzformációt. Támogathatja, illetve támogatóan hathat a transzformációra, ugyanis behozza az embert a digitális transzformációs képletbe, és nem azt mondja, hogy mindenképpen üzleti és egyéb célok mentén alakítsuk át digitális rendszereink működését. Helyette megmutatja, hogy miként lehet a legjobb felhasználói – tehát emberközpontú – élményt adni a technológiák által. Ezzel egyúttal segíti a transzformációt, hogy ne csak öncélú, hanem emberi fókuszú folyamat legyen.

Mi a digitális gondolkodás legfőbb bástyája?

A legfontosabb az, hogy emberi kérdésekből és problémákból, attitűdökből indul ki. Tehát megpróbálja megérteni az összefüggéseket az ember-ember és az ember-gép közötti kapcsolatokban és ezekre keres, vagy kereshet olyan megoldásokat, ami ezeket a kapcsolatokat segíti, kényelmesebbé, egyszerűbbé teheti. Valójában ez egy folyamatos vizsgálódás, tájékozódás, hogy ilyen utakat találjunk a mindennapokban, akár a saját életünkben is. Például, hogy nem csekken fizetjük be a számlát, hanem utalunk. Ez nyilván bagatellnek hangzik, de jól szemlélteti ezt a gondolkodást. Azt, hogy nem a megszokott úton járok, nem a megszokott dolgokat teszem, hanem igenis használok, mondjuk újabb digitális eszközöket ahhoz, hogy változzon az életem, úgyhogy ez egy folyamatos tesztelés a mindennapokban.

Jó, de ahhoz, hogy tudjuk, hogy a virtuális térben a digitális eszközök hogyan gondolkoznak, meg kell például tanulnunk az algoritmusok gondolkodását is. Hogy gondolkodik egy algoritmus?

Én nem vagyok fejlesztő, éppen ezért bízom benne, hogy nem köveznek meg a fejlesztők, mert nem biztos, hogy a pontos definíciót tudom. Valójában az algoritmust emberek fejlesztik, tehát nyilván alapszinten az emberi gondolkodás hozta létre az algoritmusokat. De hogyha mesterséges intelligenciával is kiegészítjük őket, akkor már maguk is képesek tovább gondolni folyamatokat. Az alapjuk az adat, és vannak még különböző folyamatok, amiket lefuttatnak ezeknek az adatoknak alapján. Hogyha egy picit meg akarjuk érteni egy algoritmus gondolkodását, akkor meg kell értenünk, hogy milyen adatokat kap, lát, vagy milyen adatokkal rendelkezik, és amúgy mik azok a folyamatok, amik ebből születhetnek. Erre hozok egy nagyon egyszerű példát: a Facebookon is vannak algoritmusok, amelyek azt segítik, hogy a mi hírfolyamunkban megjelenjenek posztok. Maga az algoritmus például azt fogja vizsgálni, hogy milyen típusú tartalmakat fogyasztunk gyakran, mik azok, amikre kattintunk, mik azok, amikre like-olunk, megtanulja ilyen szempontból a viselkedésünket és elkezd nagyon hasonlókat feldobálni. Hogyha nem fejlődnének ezek az algoritmusok, akkor egy örök buborékban ragadnánk – szokták is mondani, hogy a Facebookon tartalmi szempontból buborékban vagyunk. De szerencsére az algoritmusok nem csak ezt a fajta folyamatot viszik, hanem képesek akár adaptálódni, fejlődni is, valamint folyamatosan fejlesztik is ezeket az algoritmusokat. Szóval ne lepődjünk meg, hogyha hirtelen kapunk egy teljesen más típusú posztot a hírfolyamunkba, ez igazán az algoritmus fejlődésén és tesztelésén múlt és ezáltal változik a mi hírfolyamunk is. Összefoglalva azt lehet elmondani, hogy egy algoritmus mindig a meglévő adatokból dolgozik, de képes újakat időről időre behozni és aszerint adaptálódni egy új dologhoz.

E-learning – ha úgy tetszik – igaz?

Igen, ez a tanulórésze az algoritmusnak.

Tudunk-e egyáltalán úgy gondolkozni, mint egy algoritmus?

Ennek az a kulcsa, ha ismerjük, hogy mikre képes az algoritmus, milyen folyamatokat, milyen eszközöket használ, akkor valójában ki- és bekapcsolni, vagy változtatni is tudjuk. Másrészt pedig ezeket az algoritmusokat javarészt még emberek fejlesztik, szóval az ő gondolkodásuk befolyásolja, hogy éppen mi történjen, vagy hova jusson el. Tehát a mai világban még abszolút tudunk úgy gondolkodni mint az algoritmusok és meg is tudjuk érteni őket. Aztán hogy ez a jövőben hogy alakul, az nyilván azon múlik, hogy a technológia mennyire képes meghaladni majd a gondolkodásunkat.

Én imádom az összefüggéseket. Összefüggések, aztán hálózatok, és aztán a hálózatos gondolkodás. Mi jut eszedbe erről?

Egyrészt az, hogy minden mindennel összefügg, ez nekem is vesszőparipám. Az, hogy bármilyen megközelítésben észrevenni az összefüggéseket, ezeket a fizikai, szellemi kapcsolódásokat. Ez egyrészt nagyon fontos része bármilyen digitális rendszernek – hiszen az is folyamatosan keresi a kapcsolható pontokat. Másrészt az agyunk, a különböző neurális hálók és gondolatok is kapcsolódnak egymáshoz. Én azt gondolom, szükséges hogy a hálózat, ez a fajta kapcsolódás a kritikus gondolkodás alapja legyen. Enélkül nem tudunk véleményt formálni, nem tudunk viszonyítani, nem tudunk újat kitalálni, mert mihez képest… Tehát ez nagy része a digitális gondolkodásmódnak, illetve egyáltalán a gondolkodásnak. Ezek az összefüggések táplálják valójában a gondolkodásunkat.

Egy digitális reneszánsz világ jut eszembe ha az emberközpontúságról beszélünk, de hogy jön ide a design thinking?

A design thinking az egy metódus, egy problémaalapú megközelítés, ahol azt próbálják meg ezekkel a módszertanokkal elérni, hogy egy problémára legyen egy hatékony megoldás. A design thinkingnek is része az a fajta gondolkodásmód, ahol folyamatosan tesztelünk, ahol folyamatosan gyűjtjük az információt, az adatokat is, és megpróbáljuk ezek alapján felépíteni az új modellt. Ez azért mostanában főleg az üzleti világra jellemző, de a design thinkingnek a privát életre is lehetnek vonatkozásai – illetve a lényeg és a fókusz itt is az ember.

Mondanál egy példát?

A design thinking például lehet egy karrierút kitalálása is. Az, hogy én hogyan lépjek tovább, mit szeretnék a jövőben elérni, mivel szeretnék foglalkozni, jó-e az, ahol most vagyok? Ez egy probléma, mert nem vagyok benne biztos, hogy per pillanat jó helyen vagyok... És a design thinking-metódusokkal ezt nagyon szépen fel lehet dolgozni, hogy hol vagyok, milyen relációban, milyen tapasztalataim, milyen tanulmányaim voltak eddig, és ez merre vihető tovább, vagy milyen irányban fejlődhetek.

A design thinking alkalmazásakor egy karriertervezésben a cél a fontos, vagy az út? Hogy tervezed ezt az egészet?

Azt gondolom, hogy kellenek a célok, mert anélkül nincs értelme elindulni az úton. Az út olyan értelemben fontos, hogy soha nem lesz két ugyanolyan utam. Az én karriertervezési problémáim biztos mások, mint a tieid, vagy bárkié. Tehát az lesz az érdekes, hogy hogyan tudom alakítani a saját utamat, milyen irányokba milyen megoldások visznek és mik azok a mérföldkövek, amiket el tudok érni ezen belül. De ehhez mindenképpen kell valamilyen cél, hogy ezen egyáltalán elkezdjünk gondolkodni és elinduljunk. Az út viszont soha nem lesz kétszer ugyanolyan. És pont ez a szép a design thinkingben is meg a digitális gondolkodásban is, hogy nem lesznek dobozos megoldások, amik mindenkire igazak, hanem tényleg ez a személyre szabott jelleg fog előretörni.

Mit nevezhetünk akkor lineáris gondolkodásnak és mit nevezhetünk térgondolkodásnak?

Egy egyszerű példával mutatnám be a különbséget: a termékfejlesztésnél sokszor kiötlenek valamilyen szuper terméket a gyártók. Mondjuk kitalálják, hogy milyen jól lehetne úgy megfogni az ásványvizes palackot, ha középre tennének egy szűkítést. Ettől ráadásul milyen vicces, egyedi lesz a palack, és jobban emlékeznek majd rá az emberek. De nem biztos, hogy ez probléma volt. Lehet, hogy én és mások is meg tudjuk fogni a palackot e nélkül a szűkítés nélkül is. Nem biztos, hogy ők abból indultak ki, hogy nekem valóban szükségem van-e egy ilyen fogóra, hanem ezt úgy gondolták, hogy jó lesz, kitalálják, lemarketingelik és mindenki örül, hogy egyedi alakú az üveg. Ez a lineáris megközelítés. A térmegközelítésnél pedig megnézzük, hogy egyáltalán fennáll-e ez a probléma, hogy valaki nem tudja megfogni az üvegét, vagy lehet-e ez egy reális igény. Milyen igények vannak egyáltalán az ivással kapcsolatban? Lehet, hogy nem egy üveg lesz a megoldás, hanem mondjuk egy zacskó, amiben a folyadék van. Azaz ugyanúgy a palacktól indultak el, mégis egy teljesen mást találtak, mert nem ebből „a hova fejleszthetem a meglévő típust” gondolkodásból indultak ki.

Össze tudnád foglalni, hogy mi a digitális gondolkodás „algoritmusa”?

Ami az algoritmus része, amit biztos, hogy figyelembe kell venni az a nyitottság, a folyamatos figyelem a világra és a kísérletezés, a kritikai hajlam. Az így összegyűjtött információk és a személyes figyelem alapján azt gondolom, hogy nincs egyféle digitális gondolkodó. Pont ez a szép benne, hogy vannak mintázatok, amiket követ ez a fajta gondolkodás, viszont ez mindenkinél picit mást jelent. Én azt gondolom – ahogy szó volt erről beszélgetésünk elején is –, hogy a tesztelést, a folyamatos adaptációt is tartalmazhatja és ezáltal segít nekünk abban, hogy a jelen és a jövő változásait meg tudjuk élni és ezt az utat ezáltal be tudjuk járni.

Volt valamikor a CSR, ez most is van, aztán bejött a gondolkodásba a design thinking, aztán jött a purpose és akkor most meg jön a digitális gondolkodás. Ez olyan, mintha valaminek a timeline-ja lenne. Erről neked mi jut eszedbe?

Pont mostanában olvastam ajánlást egy könyvről, ami kérdésfeltevésedkor beugrott, amelynek az a címe, „From design thinking to digital thinking”. Szóval nagyon jól ráéreztél erre a folyamatra… Egy amerikai szerzőpáros is ír erről és éppen azt mondja, hogy a CSR kvázi segíti a márkákat vagy a cégeket azzal, hogy az embert helyezi a középpontba, az embernek adjanak vissza, és hogy miként tudunk a közösségnek valamilyen módon segíteni. Ez még talán csak egy képletes próbálkozás, vagy inkább marketingfogás. Viszont a design thinkinggel elindulunk egy olyan úton, ahol már tényleg megoldásokat is akarunk adni az emberek problémáira és kérdéseire. A digitális gondolkodás pedig már nem csak azt mondja, hogy én megoldást akarok, meg problémák vannak, hanem azt mondja, hogy nézzük meg az embert. Nézzük meg, hogy hol él, mit csinál, milyen relációban van, milyen hálózatokban van, és mindent e köré próbáljunk formálni és ebből kiindítani, ne feltétlenül csak megoldásfókusszal, hanem a megfigyelésfókusszal is. Úgyhogy tényleg van evolúció ebben a folyamatban.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Csermely Ákos

1981–1996 Magyar Televízió (Külpolitikai Főszerkesztőség, TV2, Kisebbségi és Határontúli Szerkesztőség) 1990–1996 Roxer Reklámügynökség 1991–1992 TV-TV Az egyik első kereskedelmi tévé 1992–1993 TV4 …