A Líra kreatív igazgatójaként és kommunikációs vezetőjeként hogyan látod, előnyére válik a könyvpiacnak, a könyvkiadásnak a digitális világ fejlődése?
Ha röviden kellene válaszolnom, azt mondanám, hogy igen, hiszen a digitalizáció, ha jól használjuk, megfelelően alkalmazkodunk hozzá, összességében mindennek kedvez. Bár a digitális forradalom nem az elmúlt években, hanem az elmúlt 20 évben érte el a magyar könyvpiacot, hiszen a könyvek digitális programokkal készülnek, emiatt több szakma, mint például a nyomdai szedő, eltűnt. A mesterséges intelligencia sem az elmúlt két évben jelent meg, használja például a Photoshop, a helyesírás-ellenőrző és a fordító programok is. Magára a könyvkiadás logikájára nem volt nagy hatással a digitalizáció, hiszen ez egy tradicionális iparág, ami úgy működik, ahogy Gutenberg kitalálta. Ha valaki elég érdekesnek találja a saját gondolatait, leírja, és egy másik ember kockázatot elemez, hogy érdemes-e ezt sokszorosítani, és vajon van-e annyi másik ember, aki ezért pénzt ad. Ez 550 éve így működik, ezen a digitális eszközök sem sokat változtattak. A változás a kereskedelemben volt jelentős, de az online kereskedelem is már legalább 20 éve velünk van. Persze azóta folyamatosan nő a jelentősége annak, hogy a hagyományos papírkönyveket digitális felületeken értékesítik a könyvkereskedők. Becsléseink szerint ma Magyarországon a papírkönyvek eladásának legalább 30 százaléka nagy webáruházakon vagy kisebb kiadói webshopokon keresztül bonyolódik. A digitális e-könyvek pedig még mindig csak alig-alig befolyásolják a könyvpiacot nálunk, ahol nagyjából a teljes könyvforgalom 2-3 százalékát jelentik. Ennek sok oka van, például, hogy a vásárlók szerint akkor éri meg e-könyvet venni, hogyha az nagyjából felébe kerül a nyomtatottnak. Pedig ez sem olcsóbb, mert így is a költségeknek legfeljebb a 30 százalékát lehet megspórolni azzal, hogy nincs nyomtatás és logisztika, hiszen a munkafolyamatban résztvevő szakemberek költsége így is, úgy is ott van. De van egy speciálisan magyar oka is annak, hogy itthon kevesebb digitális könyv fogy, az pedig a 27 százalékos áfa, ami önmagában lehetetlenné teszi, hogy olcsóbb legyen az e-könyv. A legtöbb európai országban a könyv kedvezményes áfakulcs alá tartozik, nálunk az 5 százalékos adókulcs csak a nyomtatott könyvekre vonatkozik, az e-könyv viszonr szolgáltatásnak minősül. Nagyon fontos szempont az is, hogy a vásárlók a könyvre tárgyként tekintenek, szeretik, ha van teste, és szeretik ajándékba adni. Bár az e-könyv egy nagyon jó formátum bizonyos esetekben és bizonyos könyveknél, például, ha kis lakásunk van, vagy gyakran utazunk.

Mi a helyzet a hagyományos könyvek digitális árusításával? Ott milyen szerepe van a mesterséges intelligenciának?
Az AI a kereskedelemben is nagyon sokat segít például egy jó logisztikai szoftverrel, amivel egy könyvesbolt automatikusan nyomon tudja követni, és után tudja rendelni a nagykereskedőtől a gyorsan fogyó könyveket. Főként kiszámítható feladatokra alkalmazható, vagy belső automatizmusokat tud felépíteni, hiszen számontartja a jogdíjakat, aminek az útját akár már valós időben is követni lehet. De óriási szerepe van a könyvmarketingben is, aminek jelentős részben az online térben zajlik, hiszen a könyvkereskedők már ritkán reklámoznak óriásplakáton, rádiósporttal, televízióban vagy moziban. A közösségi média szintén nagyon fontos, különösen a fiatalok elérésében. Jelenleg világszerte a TikTok a könyvkereskedelem legfontosabb eszköze a 20 év alattiak elérésében. A BookTok, a világ legnagyobb könyvklubja, ahol influenszerek ajánlanak könyveket egymásnak, Magyarországon is jól működik. Bizonyos típusú könyveknél azonban rendkívül sokat jelent a hagyományos közösségi média, hiszen van olyan könyv, amit a Facebookon érdemes elsősorban promotálni. Tulajdonképpen nincs olyan területe ennek az értékláncnak, ahol a digitalizációnak ne lenne szerepe.

És még nem is beszéltünk az olvasótáborról. Egy évtizede még voltak, akik attól féltek, hogy az internet miatt majd kevesebben fognak könyvet olvasni.
Csak az én életemben már ötször volt olyan pillanat, amikor azzal riogattak, hogy vége a Gutenberg-galaxisnak, és ennek ellenére valahogy mégis tartja magát. Ennek tükrében nem gondolom, hogy jelenleg lenne olyan technológiai kihívás, ami miatt a nyomtatott könyv veszélyben lenne. Vannak veszélyek, de azok nem Armageddon-szerűek. Jól látszik, hogy az olvasás kapcsán a társadalom szerkezete megváltozik. Korábban volt egy sokaság, akik sokat olvastak, őket követte az a csoport, amelyiknek a tagjai közepes mennyiséget olvastak, és végül voltak, akik egyáltalán nem olvastak könyveket. Most azt látjuk, hogy ez a középső szegmens szűkül. Tehát vagy nagyon sokat olvasnak, vagy egyáltalán nem olvasnak az emberek, és ez a tendencia megváltoztatja az olvasótábor elérését is, még akkor is, ha a könyvpiac azért a sokat olvasókból él, és őket célozzák meg a különféle kommunikációs eszközökkel.

A könyvpiac általad említett átalakulása milyen új kihívás jelent számotokra?
Tény, hogy a nem olvasó felnőttek most már többségben vannak, a magyar felnőtteknek körülbelül 53-55 százaléka nem vett könyvet a kezébe az előző évben. Nagyon leegyszerűsítve ez a csoport két okból nem olvas. Az egyik azért nem, mert valójában nem tud, ők a funkcionális analfabéták, akik nálunk 25-30 százalék között vannak. Ők azok, akik hiába ismerik a betűket, valójában már egy használati utasítást sem tudnak értelmezni. Ez egy egyre növekvő tábor, aminek sajnos sok veszélye van, de kívül esik a könyvszakma hatókörén. Akikkel nekünk dolgunk van, és akik ténylegesen kihívást jelentenek, hiszen ilyen mennyiségben még nem találkoztunk velük 10-15 évvel ezelőtt, azok, akik azért nem olvasnak, mert sokat olvasnak. Vagyis azért nem vesznek könyvet a kezükbe, mert egész nap digitális betűk zúdulnak rájuk, hiszen lassan már olyan mértékben kapjuk a szöveges üzeneteket, amit valójában képtelenek vagyunk feldolgozni, legalábbis olyan mélységben, mint amihez a korábbi generációk szokva voltak. Sokszor gyorsolvasási technikákkal vagy pásztázó olvasással dolgozzuk fel a szövegeket, és lassan elveszik a fókuszált olvasás képessége, és mi ez ellen próbálunk küzdeni. Fontos, hogy az emberek elmélyülten olvassanak könyveket. Ez az évezredünk kihívása.

Mi a véleményed, fontos, és ha igen, akkor miért, hogy a média, és azon belül is a magyar piac hirdetői tábora ne engedje el a magyar kultúra kezét?
Ez nem csak a hirdetői tábornak, hanem a gazdasági élet más szereplőinek is fontos kell, hogy legyen. Ma már nem csak a hozzám hasonló bölcsészek mondják, hanem természettudományos neurológiai kísérletek is egyértelműen igazolják, hogy a fókuszált, elmélyült olvasásnál nincs jobb és olcsóbb eszköz arra, hogy az ember tréningezni tudja, és ezáltal működésben tartsa az olyan alapvető képességeit, mint az empátia, a kreativitás vagy az intelligencia. Az empátia alatt nem elsősorban azt értem, hogy adunk valamit a koldusnak, hanem azt a képességet, hogy el tudjuk képzelni, vajon a másik ember fejében mi van. Ebben pedig főként a történetek olvasása segíthet, hiszen a mesék is arról szólnak, hogy mit gondol a gonosz boszorkány vagy a legkisebb királyfi. Kutatások igazolják, hogy aki sokat olvas, vagy sokat meséltek neki gyermekkorában, az sokkal empatikusabb, ami sokszor elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki jó szakember, például jó kereskedő legyen. A történetek olvasása a kreativitást is segíti, amire azért van szükségünk, hogy képes legyünk új kérdéseket feltenni, vagy a régi kérdésekre új választ adni. Az előző kettőhöz képest az intelligencia egy kicsit más, de csak annyiban, hogy az IQ bizonyos értelemben nem fejleszthető. De az, hogy a születésünkkor kapott IQ-ból mennyit használunk ki, azon múlik, hogy edzésben tartjuk-e az agyunkat. Márpedig az olvasás olyan, mint a testedzés az izmoknak. Szintén kísérletek igazolják, hogy napi 20 perc fókuszált olvasás egyszerűen meglátszik a kreativitásunkon és az intelligenciánkon. Az pedig első számú gazdasági érdek, hogy a társadalmunk kreatív és intelligens legyen.

Mi a véleményed, azok, akit sokat olvasnak külön figyelmet is érdemelnének?
Mindenképpen, hiszen a nagyon sokat olvasók a hazai felnőtt lakosság 10-12 százalékát jelentik. Ráadásul ez egy kritikusan gondolkodó és kritikusan vásárló közösség. Valami miatt a gazdasági élet szereplői mégsem nem tekintenek rájuk célcsoportként, főleg nem egységes célcsoportként, ellentétben például a sokat sportolókkal, miközben a sokat olvasók legalább annyit költenek a hobbijukra. Jó üzenetekkel ők is elérhetőek lennének. Tévednek a gazdasági döntéshozók, ha azt gondolják, hogy a sokat olvasó ember olyan, mint egy Harry Potter, aki egész nap a lépcső alatt ül, így vele nincs is dolguk. Miközben ez az ember elég kritikusan gondolkodik például arról, hogy milyen bankszámlája legyen. Éppen ezért én mindig megpróbálom az üzleti döntéshozókat rábeszélni arra, hogy az olvasni szeretőket is tekintsék célcsoportnak. Több-kevesebb eredménnyel sikerül is. De ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy míg a magyar kiskereskedelem az elmúlt két-három évben finoman szólva is csak bukdácsolt, és óriási visszaesései voltak, addig a könyvkereskedelem folyamatosan növekedett és növekszik most is. Nem tudok még egy olyan kiskereskedelmi szegmenst, ami ilyen ütemben fejlődött volna. Ez pedig annak a sokat olvasó tábornak köszönhető, akik sok könyvet vásárolnak, tehát ilyen értelemben is érdemes benne látni a potenciált.

Néhány évvel ezelőtt sokat beszéltünk arról, milyen drágák a könyvek, és, hogy az emberek többször is meggondolják, kultúrára költsék-e az utolsó forintjaikat. Most mi a helyzet ezzel? Még mindig drágának számítanak a könyvek?
Azt gondolom, hogy a könyv mindig pont drágább annál, mint ahogy az emberek szerint normális lenne. Ez mindig is így volt, legalábbis az elmúlt harminc évben biztos. Ennek ellenére mégsem csökken a könyvforgalom, hanem inkább nő. A legnagyobbat a Covid alatt nőtt az egész nyugati világban, és a kulturális intézményrendszeren belül tulajdonképpen a könyvkiadás volt az egyetlen, amelyik nyert a Covidon, hiszen hogyha valakinek volt igénye, meg pénze kulturális fogyasztásra, akkor könyvet vásárolt. Ez azóta sem változott, vagy ha mégis, akkor csak igen kis mértékben. Mindeközben azt is látni kell, hogy az elmúlt években az átlagos infláció felett növekedtek a könyvkiadás költségei, ami miatt a könyvkiadóknak is nőttek az egy könyvre jutó kiadásai. De miután maga a piac is növekszik, ezért az emelkedő költségeket tudták ellensúlyozni. Bár a sokat olvasók száma nem csökken, ők megveszik a drágább könyveket is, a piac további bővüléséhez azonban társadalmi szintű változásokra lenne szükség, hogy minél többen jöjjenek ki olvasóként, vagy legalább olyan emberként az iskolából, akik ott nem utálták meg az olvasást.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!