Harmadik éve rendezték meg a Zöld Kód – kódolj a holnapért! című ötletpályázatot. Honnan kapta a nevét a verseny, és mi volt a gyerekek feladata?
Az volt a cél, hogy a cím visszatükrözze a fenntarthatóságot, illetve a robotikát, kódolást, és innovációt. Ebbe a versenybe a One Alapítvány összes olyan célját bele tudtuk sűríteni, amiért dolgozunk. Alapvetően szeretnénk részt venni a jövő generációjának digitális kompetenciafejlesztésében, egyfajta digitális esélyegyenlőség megteremtésében, vagy segíteni szeretnénk őket az ahhoz vezető úton a programjainkkal. A fenntarthatóság ma már szintén nem félretehető, minden nagyvállalatnak rajta kell, hogy legyen a zászlaján. Ezt a két dolgot akartuk kombinálni. Azt mondtuk, hogy legyen egy fenntartható történet, egy olyan problémakör, amit mi körbejárunk, a fiataloktól pedig azt várjuk, hogy innovatív megoldásokat hozzanak a robotika, kódolás területén. Első lépésként az ötleteiket kellett bemutatniuk egy-egy videóban arra vonatkozóan, hogy hogyan oldanák meg a mezőgazdaság egy, a klímaválság okozta problémáját. A döntőn végül Arduino készletek és mentorok segítségével összerakták, majd be is mutatták a találmányaikat a zsűrinek.

Ön szerint hogyan kapcsolódik össze az említett két dolog, a digitalizáció és a fenntarthatóság?
A fenntarthatóságnak három lába van, a társadalmi, a környezeti és a gazdasági fenntarthatóság. Nagyon sok ötletet lehet hozni attól függően, hogy ezek közül melyiket közelítjük meg, és azt digitális oldalról, vagy teljesen más módon tesszük-e. Ez tulajdonképpen attól függ, hogy milyen tudás áll a rendelkezésünkre. A mi célunk az volt, hogy megmutassuk, mi mindenben tud segíteni a digitalizáció. Nagyon sokan, akik még sosem kódoltak és nem használtak robotokat, egy kicsit talán tartanak ettől, hogy hogyan fogják tudni elsajátítani az ehhez szükséges tudást, hogy a jövőben a robotok mennyire veszik majd el az emberek munkáját. Ugyanakkor ez ma már az életünk része, egész egyszerűen nem kikerülhető, és azt szerettük volna bizonyítani, hogy már diákok is tudnak olyan jó példákat hozni, amelyek a mindennapi életünkben, vagy most éppen a gazdák életében is hasznosnak bizonyulhatnak. Nem bonyolítani szeretnénk az életünket, hanem egyszerűsíteni azt ezekkel a megoldásokkal.

Mondhatjuk, hogy erre halad a jövő?
Nagyon nehéz ma megmondani, hogy merre halad a jövő, de az biztos, hogy azok a szakmák és megoldások, amelyeket most ismerünk, két év múlva már egyáltalán nem biztos, hogy érvényesek lesznek, ahogy az sem biztos, hogy amit most a diákok tanulnak, az lesz majd tíz év múlva a munkájuk. Elég csak a mesterséges intelligenciára gondolnunk, hogy milyen gyorsan változik a technológiai környezet körülöttünk. Mi azt szoktuk mondani az alapítványnál, hogy abban kell segíteni és abban kell nyitottá tenni a diákokat, hogyha bármi új érkezik, azt tudják adaptálni, és ehhez meglegyenek az alapvető digitális készségeik.

Ezért célozták meg a fiatal korosztályt? Ők még jobban terelhetők?
Így van. Azt gondoljuk, most még könnyen megfoghatók, hiszen alapvetően nagyon nyitottak mindenre. Öt-tíz év múlva elképzelhető, hogy enélkül a tudás nélkül nem is fognak tudni elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Ami azonban nehézség, hogy nem mindenkihez jutnak el a különféle eszközök. Szóval kerestünk egy szegmenst, ahol tudunk hatni, amivel érdemes foglalkozni, illetve a pedagógusokat is ösztönözni tudjuk. Egy kicsit ugyan féltünk attól, hogyha mezőgazdasági témát hozunk, azzal mennyire érjük el a fiatalokat, de ha onnan közelítjük meg, hogy tudják-e, hogyan lesz elérhető számukra a tortilla, akkor már őket is jobban érdekli a téma, hiszen eszik és szeretik.

Van ugyanakkor egy kialakult előítélet a Z-generáció kapcsán, hogy igazán semmihez sem értenek, mert mind influenszerek akarnak lenni. Mondhatjuk, hogy ez a projekt ennek egyfajta meghazudtolása, megmutatva azt, hogy ígéretes gyerekek alkotják az új generációt?
A felszínt nézve lehet, elsőre ezt mondják az emberek, de én nem hiszek abban, hogy ez a generáció csak influenszer szeretne lenni. Nyilván tudjuk is, hogy nem lesz minden gyerekből influenszer, de közöttük is vannak egyébként tech-influenszerek, akik éppenséggel segíteni tudják a generációjuk többi tagját abban, hogy még ügyesebbek legyenek. Egyébként azt gondolom, az átlag gyerekek két lábbal a földön járnak, és amikor kicsit tágabbra tekintenek – ebben segíthetnek a szülők, a pedagógusok és akár ezek a programok –, akkor ott lesz nekik egy B terv, ami talán pont a robotika. Már most olyan pályázatokat raknak össze minden évben, olyan gondolatokat fogalmaznak meg, amiből látszik, hogy van céljuk, felelősségtudatuk, nem mellesleg hatalmas kreativitásuk ezeknek a gyerekeknek. Perceken belül vagy százszor túlszárnyalnak egy alapgondolatot, és a mögöttes tudást is bemutatják a kutatásaik alapján.

A kreativitásra ugyanakkor nem hathat visszásan a digitalizálódás? Kutatások szólnak arról, hogy a túlzott képernyőhasználat gyerekkorban gátolhatja a képzelőerő kialakulását, ezzel gátat szabva a kreatív gondolkodásnak.
Azt gondolom, bármit csinálunk, azt mértékkel kell, ugyanilyen a digitális eszközhasználat is. Meg kell találni azt a mezsgyét, ahol még nem veszítjük el a gyerekeket, és nem lesz belőlük digitális zombi. Ezért is fontos a megfelelő edukáció.

Többek között az edukáció miatt tartja fontosnak a One Magyarország, hogy beálljon a hasonló, digitalizációval és fenntarthatósággal foglalkozó ügyek mögé?
Egy ilyen nagyvállalatnak kötelessége példát mutatni nemcsak a magánembereknek, hanem a kisebb, sőt akár a hasonló méretű vállalatoknak is azzal, hogy fenntartható módon gondolkodik, hiszen ez a mindennapjaink része. Ahhoz, hogy a fenntarthatóság területén elérjük a céljainkat, közösen kell tennünk. Mi úgy gondoljuk, hogy a különböző társadalmi célú programok egyfajta befektetések abba az üzleti környezetbe, ahol a cég is működik, hiszen az itt élő embereknek nyújt szolgáltatást. Azzal, hogy részt vesz a társadalmat különösen érintő vagy akár érzékeny kérdések megoldásában, képes visszaadni valamit. A One-nál a cég tevékenységéből adódóan alapvetően a digitális technológiákon, a digitális megoldásokon van a fókusz, ezért olyan projekteket keresünk, ahol a megoldásokban valamilyen módon megjelenik a technológia.

Ebben a projektben például mi mindent biztosított a One Magyarország, mint támogató?
Gyakorlatilag az egészet mi vittük végig közösen a szakmai partnerként bevont Skool-lal az ötlettől a megvalósítás minden eleméig, beleértve a kivitelezést, az eszközök, alapanyagok biztosítását, a mentorok alkalmazását, sőt online kurzusok elérhetővé tételét a pedagógusok számára. Ezenkívül 3 millió forintban állapítottuk meg az összdíjazást, így mind a tíz csapat nyert valamit, illetve a robotokat is hazavihették. A legügyesebbek ajándékutalványokkal gazdagodtak, amelyekből technológiai eszközöket vásárolhatnak, illetve üzemlátogatásra mehetnek az egyik technológiai nagyvállalatnál.

Arra is adott a lehetőség, hogy a One Magyarország továbbvigyen egy profin kidolgozott ötletet, akár start-up alakítási irányba?
Erre mindig figyelünk, mindig várjuk, hogy hátha lesz olyan pályázat, amelyet akár az üzlet felé is elvihetünk. A zsűriben helyet foglaló, digitális megoldásokkal foglalkozó kolléga ilyenkor árgus szemekkel figyel. Minden attól függ, hogy milyen minőségűek a pályázatok. Van ugyanakkor egy másik, felnőtteknek szóló pályázatunk Digitális Díj néven, inkább ott tűnnek fel start-up indítására esélyes megoldások.

Az ilyen, és ezekhez hasonló projekteken kívül mit tesz még a One a fenntarthatóságért?
Ebben az épületben, ahol most ülünk, olyan fűtő-hűtő megoldások vannak, amelyek az előző központunkhoz képest 90 százalékkal csökkentik az energiafelhasználást. Ezenkívül mozgásérzékelő lámpák működnek, amelyek a lehető legkevesebb energiát fogyasztják. Az épületet továbbá úgy alakították ki, hogy ne kelljen közel kétezer munkaállomást fenntartani, hanem távmunkában is lehessen dolgozni. Vannak közösségi terek is, amelyek a társadalmi fenntarthatóság szempontjából fontosak. Nagyon figyelünk arra, hogy a munkatársak jól érezzék magukat, akár közösségben akarnak lenni, akár egyedül töltődni. Ennek megfelelően olyan helyek is vannak, ahova el lehet vonulni.

Önt személyesen mi köti egyrészt a fenntarthatósághoz, másrészt a jelenlegi pályázatban szerepeltetett fiatal korosztályhoz?
Pedagógusként végeztem, így nagyon izgat a gyerekek tiszta, nyitott gondolkodása. Ebben a korban a kreatív energiák nagyon fel tudnak szabadulni, nem beszélve a fiatalok már említett fogékonyságáról, a gondolkodásuk formálásáról. A fenntarthatóság kapcsán is úgy gondolom, nagyon fontos a példamutatás, így én is próbálok környezetkímélő módon élni. A gyerekeket tekintve is lényeges, hogy nemcsak cégként, de mi magánemberként milyen mintát mutatunk nekik. Azt remélem, lesznek közöttük olyanok, akik majd ha kell, megmentik a mezőgazdaságot vagy segítik kezelni a klímakihívásokat.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!