Fényképezni bárki tud, fotógráfusnak lenni azért mást jelent

Fényképezni bárki tud, fotógráfusnak lenni azért mást jelent
Mik voltak az érvek és ellenérvek az analóg technikát követő digitális technika mellett a fényképezőgépek fejlődésében? Mik a tükörreflexes és MILC fényképezőgépek előnyei és hátrányai? Merre tart a technikai fejlődés? Milyen hatással van a fényképezőgép gyártókra a telefónia és hogyan befolyásolja a felhasználók igényeit? Ki számít fotóművésznek és ki nem? Geréb Zsolt fotográfussal beszélgettünk.

Geréb Zsolt két év fotós karrier után kameramanként kezdett dolgozni a Magyar Televíziónál, majd az A3, MSat, RLT, TV2, Music Television, Nickelodeon, Aladin Stúdió külsős operatőreként fotografálta a TV műsorokat, filmeket. Öt év operatőri munka után került közel a fotókereskedelemhez, majd 2003-ban megalapította társaival saját vállakozását az Artwork Photo Kft-t. 2019. decemberében az Artwork Photo fúzióra lépett a fotópiac egy másik régi szereplőjével, a Triponttal, kiegészítve egymás portfólióját.

Szakmai háttérrel, testközelből követted végig az átváltást az analóg fényképezőgépekről a digitálisra. Mik voltak a felhasználók első félelmei, rajongásai, érvekei és ellenérvei?

A kilencvenes évek vége felé indult be a digitális fotótechnika, addig mindenki filmre fotózott, mikrofilmre archivált, nem volt olyan digitális képrögzítő eszköz, amit tömegek tudtak volna használni. Ez idő tájt megjelentek az első kiskereskedelembe is bekerülő digitális fényképezőgépek, de ez a technika akkor még nem volt azon a szinten, hogy a végeredmény összevethető legyen egy nagyon jó minőségű, filmes analóg géppel készült fényképezőgépnek a végtermékével. Ám már ekkor látszott, hogy milyen elképesztő kényelmi potenciál van benne. Hiszen ha elment valaki egy nyaralásra nem elég, hogy megvette a fényképezőgépét drágán és voltak hozza objektívjei, azzal is számolnia kellett a költségvetésnél, hogy hány tekercs filmet vegyen, és milyen ütemben fogja tudni majd itthon előhívatni, mert ennek bizony bődületes költsége volt.

Ha elvitt magával az útra 30 tekercs diát, ezer darab felvételt tudott készíteni. Amire abból kézzel fogható kép lett, 40-50 ezer forintba került – ne feledjük, a kilencvenes években vagyunk! Az nagyon sok pénz volt! Kézzelfoghatóvá vált a digitális technika előnye: nem lesz korlátozva a darabszám! Emellett mindenki aggódott a filmnél a fénybeszűrődés, és egyéb hibák miatt is. A digitalizációval eltűnt a nyersanyagot érintő aggodalom, mert a digitális géppel azonnal látszik a végeredmény, és utólag sem lehet elrontani az előhívást. Ezek az előnyök már akkor léteztek, amikor a végeredmény még nem volt jó, de már látszott, hogy ha idővel a technika jobb és jobb lesz, akkor a képminőségből adódó akkori hátrányok ahogy elkezdenek kopni, át fogja venni a digitális technika az analóg technika a szerepét.

Ez viszonylag hamar el is érkezett. Mint minden újdonságnál, itt is a korosztályok máskép reagáltak a digitális technika megjelenésére. Több érve volt a digitalizálódás mellet a fiataloknak, mint az időseknek. A digitális technika végterméke, maga a fotó öt év alatt elérte azt a fejlettségi szintet, ami már konkurált annyira az átlagfelhasználásba kerülő fényképezőgépekkel, hogy elkezdett átfordulni a fényképezőgép eladás az analógból a digitális felé. A szerkesztőségek racionális okokból (emlékezzünk vissza a nyeranyagárakra és a laborálás költségeire) megvették a még nagyon drága, korai digitális gépeket, mert hatalmas anyagi előnyt jelentettek napi szinten az analóghoz képest. A látványos sportrendezvényeken már inkább digitálisak fényképezőgépek kerültek előtérbe, aminek nagy marketing értéke volt.

A minőségre nem volt rossz befolyással?

Nem, mert a nagyobb mennyiségben felhasznált kisebb képméretű fotókhoz egy újságban vagy interneten elég volt a 6 megapixeles felbontás, és ezeknek a képeknek a minősége is már elég jó volt egy újságban való megjelenéshez. A digitális technika elkezdte bekebelezni a tömegeket. A legmagasabb minőségű elvárásoknak még az analóg felelt megigazán, főleg hogyha részlet- és tónusgazdag képekre volt szükség mondjuk egy óriásplakátra, vagy egy komolyabb kiadványba.

Mikor érkezett el az a fordulópont, amikor a digitális technika szinte teljesen átvette az analóg technikát?

A digitális fényképezőgépek megjelenésének ötödik évében még a telefónia – ami később érkezett és szólt bele a fényképezőgépek világába – nem volt még sehol, de rengeteg kompakt és kisebb tükörreflexes filmes fényképezőgépet egyszerűen lecseréltek kisebb kompakt digitális fényképezőgépre. Ennek leginkább a tömegeket érintő alacsony ár volt az oka. Egy tükörreflexes digitális fényképezőgép nagyon drága volt az elején, az első úttörő a Canon300D volt, majd a Nikon D40 érkezett a széles tömegek számára is elérhető árponton. A digitális fényképezőgépek egyik lényegi eleme a számítási kapacitás, ami még ma is exponenciálisan nő, ha egy adott chip méretet tekintünk. Egy fényképezőgép mögé különböző algoritmusokat kell az adatok mellé tenni ahhoz, hogy az érzékenységet, színeket létre tudja hozni. Azt szoktuk vizsgálni, hogy az adott chip méreten belül a számítási kapacitás milyen sebességgel nő, ami évente duplázódott. Ez az elején nagyon látványos volt, főleg a képzaj tekintetében, és ugyanez a fejlődés párhuzamosan folyt a képfelfogó szenzorok fizikai minőségét tekintve is. A kezdeti időkben nagyon meredek volt a minőségi fejlődés, és annyira látványos volt a különbség az évente frissen érkező új gépek képminőségében, hogy az emberek elég sűrűn cserélgették az a fényképezőgépeiket. Ez egy nagy boom volt a gyártóknak, mert az analóg gépeket nem cserélgették ilyen gyakorisággal.

Amikor ez kezdett felfutni és a fényképezőgép gyártóknak elérkezett az igazi kánaán, elkezdett szép lassan bekúszni a képbe a telefónia.

A telefónia pár év leforgása alatt képes volt olyan minőségű képeket előállítani, melyek konkuráltak a kis kompakt digitális fényképezőgépekkel. Ez mára már odáig fajult, hogy az emlékgyártás lényegében áttolódott a telefonok felé, a képminőségük pedig már vitán felül hozza a pár évvel ezelőtti kompakt fényképezőgépek képminőségét. Ráadásul ahogy elkezdett a közösségi média erősödni, jelentőségteljes lett az azonnali megosztás lehetősége a telefonokban, amit a fényképezőgépek vagy nem, vagy csak kacifántosan tudtak. Emellett a telefonok megkérdőjelezhetetlen előnye, hogy minden egyes pillanatban ott van a felhasználónál, míg a fényképezőgépet előre tervezetten magunkkal kell vinnünk.

Idővel megjelentek a tükör nélküli fényképezőgépek (MILC) a digitális fényképezőgépek világában. Miben tér el a tükörreflexes (DSLR) gépektől és milyen előnyökkel vagy hátrányokkal rendelkeznek?

Ezek is cserélhető objektívvel rendelkeznek, de nincs bennük a tükörmechanika. Az előnyei a múltba nyúlnak vissza. Biztos mindenki ismeri a Leica fényképezőgépgyártót. A Leica az igazi elismertségét és hírnevét az M szériás távmérős fényképezőgépeivel szerezte meg egy, ahol a szemünk nem az objektíven keresztül kukucskált ki a világra egy tükrös-prizmás keresőn keresztül, hanem volt egy külön keresője. Nem is az objektíven keresztül mérte a fényt TTL módban (Through The Lens - az objektív lencséjén keresztüli fénymérés rövidítése), hanem a fénymérője is külön volt. Ezért kicsit „butább” volt a kor modern tükörreflexes fényképezőgépeinél, mert a használója nem pont azt a képet látta amit az objektív lát, de ezt a kompromisszumot vállalva sokkal kisebbre, könnyebbre és hordozhatóbbra tudta fejleszteni a Leica gépet. Mindemellett, mivel az objektív jóval közelebb volt a filsíkhoz mint a tükrös gépeknél, a kor legjobb képminőségét tudta biztosítani. Azt a területet, amit elfoglalt a tükörmechanika, jelentősen le tudták csökkenteni és így sokkal közelebb került az objektív a filmsíkhoz, aminek az eredménye a kontrasztosabb, élesebb kép lett. Ezt a gépet olyan helyekre is el lehetett vinni a hordozhatóságának köszönhetően, ahova a tükörreflexes gépeket nem vitték a méretük miatt. Például a vietnami háborúból érkező elképesztő minőségű fotók többsége is Leicával készültek. Ugyanez tapasztalható a mai MILC fényképezőgépeknél (ami egy ráragasztott név, kezdetben rendszerkompaktnak hívták).

A DSLR gépnek nem kellett elekrtonikus képet alkosson ahhoz, hogy lássam, mit történik. Az autófókusz szenzor is egy külön egység volt, akárcsak a fénymérő szenzor. Optikai rendszeren keresztül láttuk, amit az objektív lát, a képérzékelő szenzor csak akkor dolgozott, amikor lenyomtuk a exponálógombot. Ámde a MILC gépeknél a képfelfogó szenzornak kell dolgoznia mindenen: ő mutatja a keresőben nézőképet, a szenzor kell az élességet állítsa és a fényt is neki kell mérnie. Ezért ez a technika a korai szakaszban lassú volt, a fényképezőgép gombjának a lenyomása után csak késve tudott csak exponálni. Minden funkciót az a szenzor szolgált ki, ami a képet is alkotta. Az első MILC gépeket inkább csak tájkép fotózáshoz lehetett használni. A tömegeknek, akiknek az emlékgyártás a célja, nem volt megfelelő, hisz a gyerek és a cica már rég a szoba másik sarkában volt, mire a fényképezőgép exponált, hiába nyomtuk le időben a gombot.

A képérzékelők és a számítási kapacitás fejlődésével mára elértünk oda, hogy szinte nincs különbség a DSLR és MILC fényképezőgépek reakcióideje között, holott az alkotott képet ugyanúgy a szenzor végzi. Elhanyagolhatóvá tette a fejlődés a különbséget!

Akkor most van az a pillanat, amikor a MILC technika kezdi átvenni a tükörreflexes technikától a teret.

Korábban az analóg technikánál nagyon világos változás ment végbe, ami jól kommunikálható és rendszerszintű volt. Mindez viszonylag hamar végbe is ment. A digitális technikánál csak átrendeződésről lehet beszélni, és ez jóval lassabban is megy végbe. A MILC technika már jelen van 2005-2006 óta, csak a már említett problémákkal küzdött az elején. Ez a hosszabb változás ráadásul meg van spékelve az okostelefonok előretörésével is. A MILC technika kezdi átvenni a tükörreflexestől a teret, de még mindig vannak érvek a DSLR technika mellett is. Sokkal hosszabb ez a folyamat, mint az analóg/digitális váltásnál. A tükörreflexes gépek teljes leváltása azon múlik, hogy az elektronikus kereső milyen tempóban fog tudni úgy fejlődni, hogy valóban összemérhető legyen az optikai keresőnek az adottságaival.

Időközben a telefónia eljutott arra a szintre, hogy a tömeges felhasználói igényeket kiszolgálja. Ez hogyan befolyásolja a fényképezőgépek piacát?

Az okostelefonok fényképező tudása elérte azt az állapotot, hogy az emlékgyártó fotósok jelentős része már nem kell fényképezőgépet vegyen. Így korlátozódik a fényképezőgépek fejlesztésére fordítható összeg, hiszen ha kisebb az eladás, kisebb lesz a profit. Az is kezd kirajzolódni, hogy az okostelefonhoz képest csak jelentősen jobb képminőséget adó fényképezőgép adható csak. Elkezd eltolódni a drágább és jobb minőségű eszközök felé a vásárlás mind hobbi, mind munka szinten, az olcsóbb szegmens, a tömeg jellegű fényképezőgépek kezdenek eltűnni. Kevesebb közepes minőségű objektív vagy fényképezőgép jön ki, az érdeklődés is inkább a magasabb minőség felé terelődik. Abban van óriási szerepe telefonok okozta átrendeződésnek, hogy kezd megszámlálhatóvá válni a fotós vásárlóközönség. Ez a közönség már elég szűrt ahhoz, hogy csak komoly szaktudással bíró szakkereskedő tudja érdemben kiszolgálni. És mivel a forgalom is csökken, óriási lett a verseny ezen a piacon.

A fotográfia, mint művészet szempontjából a digitalizációval, de főként a telefóniával nem hígult fel a piac? Bárki lehet fotóművész, akinek van egy telefonja?

Ez szemszög kérdése. Korábban azzal, hogy korlátozva volt az analóg felvételek készítésének száma, fegyelmezettebb volt maga a fotózás. Ha volt egy 36 kockás filmünk, nem lőttünk egy virágra sorozatot. Ahhoz, hogy valakinek egy tekercsből legalább 5-10 jó fotója szülessen, valóban érteni kellett a fotózáshoz, a fényhez, a laboráláshoz, stb. A digitalizáció által teremtett eszközök szélesebb tömegekhez jutottak el, mint korábban a fényképezőgépek. Melyik háromgyerekes családban volt öt darab fényképezőgép, amivel naponta készítettek tömegével felvételeket? Ha ma van egy szivárvány a város felett, ezrével jelennek meg a szebbnél szebb képek a neten.

Ma már vannak olyan fotópályázatok, amelyek direkt telefonnal készült képeket várnak, de normál pályázatokra is küldenek be telefonnal készült fotókat az emberek. Olyanokról derül ki, hogy jó érzékük a van a világ szépségeinek megragadásához, akik korábban soha nem fotóztak volna. Pedig még csak most kezd oda jutni a telefónia, hogy összevethetők lehessenek a képei a fényképezőgépekkel készültekével.

Az okostelefonok előnye többek között a fényképek azonnali szerkeszthetősége. Kialakulóban van egy popkultúra a telefonos fényképezésben, és a fiatal generáció nagyon kreatív. Ezek a képek sok esetben már-már valóban művésziek, mégha klisékre épülnek is. De a téma megragadása különlegessé teszi őket. Fotós munkát vállalni azért ma még telefonnal nem lehet.

A fotós piac a digitális technika elterjedésével már felhigult. Sok önjelölt fotós bukkant fel a semmiből, mert lett egy fényképezőgépe. Ugyanakkor ezzel egyidőben óriási stock anyag került a netre, azonnali elérhetőséggel. A képszerkesztők nem kell a fotósra várjanak, ha találnak egy megfelelő fotót, már töltik is le.

Ahova nem fog egy ideig tudni betörni képzetlen fotós, az az alkalmazott fotográfia területe. Ott olyan szaktudás szükséges az igazi minőség eléréséhez, amit a gépek nem tudnak a fotós helyett prezentálni. De nincs kétségem afelől, hogy a mesterséges intelligencia ezen a téren is egyszer használható eszközöket fog tudni adni mondjuk egy élelmiszer áruházlánc kezébe, és a termékfotókat már gépek fogják előállítani. De ez azért még arrébb van. Mindenesetre izgalmas, mozgalmas a fotótechnika alakulása, és a társadalmi vetülete.

Ki számít fotóművésznek és ki nem?

Azt érzem, hogy akik lebecsülik a telefonnal készült fotókat, sok esetben bizonyos szakmai féltékenység miat teszik. Ma már nem feltétlenül az a fotós lesz sikeres, aki nagyon jó képeket készít. Nagy hangsúlyt kapott a self management, aki rátermettebb a közösségi médiában, nagyobb elismertségre tud szert tenni. Aki jobban el tudja adni magát termékként, sikeresebb tud lenni, mint korábban egy jó fotós a teljesítménye alapján. Ezt jó lenne tanítani a fotósoknak!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Szilágyi Katalin

A digitalhungary.hu szerkesztője és újságírója, rendszeresen ír a Business Class Magazin kulturális, startup és gasztronómia rovatába. Korábban jelentek meg cikkei különböző szakmai lapokban: …