Felelőssége a kommunikáció

Felelőssége a kommunikáció
Az „Etikus kommunikáció a világjárvány után” szekcióban képviselte Magyarországot a 2021-es Davosi Világkommunikációs Fórumon. A fenntarthatóság szakmai követe. Nagy márkák pr-anyukája. Kríziskommunikátor. Lakatos Zsófiát a Magyar PR Szövetség örökös tagjai közé választották, mindössze 45 évesen.

Gyerekkori álmod valósult meg azzal, hogy a legfiatalabb Örökös Tagja lehetsz a most 30 éves Magyar PR Szövetségnek, amelyet 6 évig elnökként vezettél. Számodra mit jelent ez az elismerés, elégedett vagy?

Nagyon! Számomra a szakmai szövetség elismerése azért értékmérő, mert én mindig is pr-szakember akartam lenni, soha nem akartam mással foglalkozni. Amikor még tanultam a public relations-t, arról álmodtam, hogy egyszer én is bekerülhessek az örökös tagok elitjébe. Ehhez persze kellett több mint 20 év és sok-sok tapasztalat, hiszen örökös tag csak az lehet, aki több évtizede foglalkozik pr-rel és sokat tett a szakma elismertetéséért, illetve magáért a szövetségért.

Szeretek díjat kapni. De most őszintén! Mindenkinek szüksége van arra, hogy néha megveregessék a vállát, nem? Amikor még a Hill+Knowlton-t vezettem, több látványos, díjnyertes kampányunk volt multinacionális ügyfeleknek. Most az Emerald PR-nél sokkal érzékenyebb, esetenként bizalmibb ügyekkel foglalkozunk, sok a kríziskommunikáció és a Public Affairs. Ezek nem a tipikusan díjat nyerő területek, nem nagyon tudunk versenyeken indulni. Ezért is tekintek egyfajta életmű-díjként az örökös tagságra, mert számomra azt szimbolizálja, hogy amit tettem és teszek ezen a területen, értéket képvisel. Külön megtiszteltetés, hogy 45 évesen kaptam meg ezt a rangot, hiszen a többi örökös tag az előző generáció képviselője. Szóval igen, nagyon boldog vagyok, hogy elnyertem ezt a címet és igyekszem méltó maradni rá.

Arról beszéltél egy korábbi előadásodban, hogy most az a legjobb kommunikáció, ha nem kommunikálunk. Egy kommunikációs szakember hogyan kommunikál, amikor nem kommunikál? Létezik csendes kommunikáció?

Április végén tartottam előadást arról, miért ne kommunikáljunk mostanában a közösségi médiában. A pandémia súlyos hatással van az emberek lelkiállapotára, a frusztráció tetőfokon, az emberek egy perc alatt egymás torkának ugranak. Ilyenkor öngyilkosság egy márkának kommunikálnia, egyszerűen nem tud olyat mondani, amire valaki nagy eséllyel ne negatívan reagálna. Túl nagy a kockázat és egyrészt a márkaérték nem játék, másrészt nem lehet megjósolni, hogy az üzenetünk kiből milyen reakciót vált ki. Ez is a pr-szakember felelőssége, hogy felismerje, a legjobb szándék is rosszul sülhet el egy adott helyzetben és merje azt mondani, hogy most takarékra kell tenni magunkat.

Meddig?

Amíg visszakapjuk emberi mivoltunkat és a frusztráció mértéke csökken. Látni fogjuk, hogy mikor nyugszik meg a lélek és csillapodik az agresszivitás. Már most jobb a helyzet, mint egy hónapja és egyre könnyebb lesz. Ameddig – ahogy Te mondtad – csendesebben kommunikálunk, addig egyrészt van idő tervezni, másrészt most van az ideje annak, hogy a munkatársakkal foglalkozzunk. Nagyon fontos, hogy a belső kommunikációra helyezzük a hangsúlyt, mert az emberek szétestek a pandémia alatt, újra kell építeni a csapatokat, a munkafolyamatokat és a bizalmat. Alapvetően újra kell gondolni a cégek működését és ennek részeként a kommunikációt. Fel kell tenni kényelmetlen kérdéseket, például, hogy mit teszünk mi hozzá a világhoz, milyen szerepünk van abban, hogy ez itt egy jobb hely legyen.

Két lábbal állsz a földön, esetedben mégis inkább azt mondhatnánk, három lábbal. A public relations (Emerald PR), a válságkezelés (Válság112) és a fenntarthatóság (Business Sustainability Program) területén mozogsz. Elismert szaktekintélynek számítasz a CSR területén, könyved jelent meg, díjat is kaptál.

Valójában négy lábbal, mostanában indul az oktatási divíziónk, mert a pandémia után szükség lesz az olyan tréningekre, amelyek segítenek kialakítani egy új normát és visszahozni a hatékonyságot a jelenlegi fásultság után. A témánál maradva, több mint 15 éve foglalkozom fenntarthatósággal, 2013-ban kaptam meg „A fenntarthatóság szakmai követe” díjat, ugyanebben az évben jelent meg könyvem Londonban. A Levegő Munkacsoport elnökségi tagja, a Green Brands zsűritagja vagyok, de például az egyik első CSR díjat is én találtam ki, még az MPRSZ idején 2005-ben. És igen, van egy vállalkozásom is, ami kifejezetten ezzel foglalkozik. Ez az a téma, amiről nem lehet túl sokat beszélni, mert itt a saját bőrünkre megy a játék. Muszáj megértenie mindenkinek, hogy nincsen másik bolygónk és ebben a gödörben mind együtt ülünk, csak együtt fogunk tudni kimászni belőle.

Mintha a világjárvány is azért tört volna ránk, hogy erőteljesebben felhívja a figyelmünket a fenntarthatóság jelentőségére. Nem így látod?

Abszolút, csak ez még nem mindenkiben tudatosult. Olyan ez, mintha egy tenger partján állnánk, jön egy nagy hullám, ami ledönt a lábunkról. Ez a pandémia. Most mindenki ezzel van elfoglalva és nem veszi észre, hogy a nagy hullám mögött már érkezik az igazi veszély, a cunami. Ez a fenntarthatóság problémája, amely letarol majd mindent. Sokat beszélek erről a témáról, másokkal együtt én is kongatom a vészharangot. De közben szembe kellett néznem azzal is, hogy át kelljen értékelnem a korábbi véleményemet. Régebben azt gondoltam, hogy a CSR, a fenntarthatóság vállalati szintje, önkéntes kell, hogy legyen, ebben nincs helye a törvényhozásnak. Sajnos ma már egyértelmű, hogy ami eddig történt, az jó, de nem elég, és a vállalatok nem fognak szembe menni az üzleti céljaikkal, legyenek bármilyen elkötelezettek. S valójában nem is várhatjuk el tőlük, hogy fájdalmas döntéseket hozzanak. A gond az, hogy muszáj olyan mélyre menni, ahol már fáj, olyan üzleti folyamatokat megváltoztatni, amelyeket nem akarunk, ki kell lépni a komfortzónából. Ezt pedig csak akkor teszik meg a vállalatok, ha rá vannak kényszerítve. Tehát a törvényhozásnak komoly szerepe és felelőssége van a fenntarthatóság terén.

Mintha picit erősebb lenne a hangod, mintha csillapodott volna a kommunikációs “zaj” körülötted és hangsúlyosabb lenne a mondandód lényege is.

Kicsi koromtól fogva osztom az észt. Akik szeretnek, azok így szeretnek, akik nem szeretnek, azoknak meg mindegy. De tisztában vagyok vele, hogy figyelnek rám, szakmai véleményvezérnek tartanak és ezért komoly felelősségem van abban, hogy miről és mit kommunikálok. Mostanában egyre többet írok és beszélek a kommunikáció felelősségéről, azt hiszem, ezt a pandémia hozta elő. Megmutatta, hogy mennyire könnyen befolyásolhatóak az emberek és ez milyen veszélyes. Mi profi kommunikátorok belemászunk az emberek agyába. Befolyásoljuk a gondolataikat, ami hatással van a viselkedésükre. S ennél a pontnál lép be az etika, amivel szerencsére egyre többet foglalkoznak a magyar és a nemzetközi szakmai szervezetek. Az a kérdés, hogy attól, hogy képes lennék elhitetni bárkivel bármit, van-e jogom megtenni ezt. A válasz pedig az, hogy nincs jogom hozzá. Fel kell ismernem viszont, hogy a szavaknak hatalma van és nagyon óvatosan kell bánni velük, mert olyan folyamatokat indíthatok el, amiket utána lehetetlen kezelni. Pláne a jelenlegi érzékeny helyzetben. A pr-szakembereknek és mindenki másnak, aki tömegeket ér el és befolyásolja őket – legyen ez egy vállalat, szervezet vagy influenszer -, tudatában kell lenniük ennek a felelősségnek és kétszer, háromszor meg kell gondolniuk, hogy mit és hogyan mondanak. Ezért beszélek erről sokat.

Ezentúl még hangosabban fogsz kommunikálni?

Inkább fókuszáltabban. Van két-három téma, amiben szívesen megszólalok: a kommunikáció felelőssége, ami egy hatalmas terület, a kríziskezelés, amit imádok és a fenntarthatóság, ami a szívügyem. Ez utóbbi komoly felelősség magánemberként is. Hiszen hogyan nézhetnék a gyerekeim szemébe, ha nem teszek meg mindent azért, hogy élhető világot hagyjunk rájuk? És ezen a területen hangsúlyos nálam a patriotizmus is. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, hogy itt élek és az az álmom, hogy ez az ország legyen a fenntarthatóság, a környezetvédelem egyik élharcosa. Szeretném, ha mi lennénk a legzöldebb ország. Ami egyébként a túlélésünk záloga is, mert itt a Kárpát-medencében a klímaváltozás sokkal jobban érzékelhető lesz, mint máshol.

A 20 év alatt mennyit változott a pr-szemléleted?

Nem sokat. Régen is azt gondoltam és most is, hogy mi, kommunikációs szakemberek ajándék vagyunk a világnak. :) Mégpedig azért, mert az a feladatunk, hogy segítsünk az embereknek, hogy jobban megértsék egymást. A legtöbb konfliktus ugyanis abból származik, hogy az emberek elbeszélnek egymás mellett. Ha jobban értenék egymást, kevesebb lenne a konfliktus és kisebb lenne a káosz. Annak ellenére, hogy vannak spin-off vállalkozásaim, nekem a kommunikáció a szenvedélyem, erre születtem.

Lehet, lerágott csont a kérdés, de 3 gyerek mellett hogyan tudod összeegyeztetni a világmegváltást és az anyaságot?

Nagyon gyorsan dolgozom és mindig arra fókuszálok, amit csinálok éppen. Amikor dolgozom, akkor kizárok minden mást, ami persze azt is jelenti, hogy előfordul, hogy este jut eszembe, hogy nem ebédeltem vagy hogy elfelejtek bevásárolni. Ilyenkor meg kell küzdenem a „rossz anya vagyok” érzéssel, mint sok más édesanyának, aki több területen próbál 100 százalékosan helytállni. Szerencsére van egy csodálatos férjem, akire mindenben számíthatok és jól kezeli a világmegváltással kapcsolatos szenvedélyeim.

Mi lesz a fő kommunikációs irányod fél vagy egy év múlva, egy ekkora cunami után?

Nem lehet más, mint a fenntarthatóság és a kommunikáció felelőssége, de szeretnék tevékenyen tenni azért is, hogy újra közelebb hozzuk egymáshoz az embereket. A pandémia lelkileg és fizikailag eltávolított minket, meg kell tanulnunk újra megismerni, elfogadni, megszeretni egymást. Ez nem megy magától, ezért lesz különösen fontos szerepe azoknak, akik a szavaikkal tudnak gyógyítani.

Az örökös tagság megválasztásáról itt olvashatod, KLIKK

KLIKK a banerre

Töltsd le most!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Sebők Viktória

Szakújságíró, IT kommunikációs specialista, inspirációs mentor. 2010-ben az Év információbiztonsági újságírójának, 2012-ben az év informatikai újságírójának (Kovács Attila-díj) választották. 2009-től …