Elhagyni a várost és a mindenség közepén élni - történet egy nem mindennapi gondolkodásról és üzletről

Elhagyni a várost és a mindenség közepén élni - történet egy nem mindennapi gondolkodásról és üzletről
A Natura Hill előtt állok, Zebegény egyik dombjának tetején. Belátom az egész Duna-kanyart, előttem jókora levendulás terül el. Hodik Adriennhez jöttem, akivel beszélgetek a vállalkozásukról, hogy mi késztette őt és férjét négy éve arra, hogy Budapestet hátrahagyva ideköltözzenek és szállodát nyissanak bármiféle vendéglátói múlt nélkül, hogyan lett minden hétvégéjuk telthazas úgy, hogy egyetlen forintot sem fordítottak reklamra, és persze, hogy szerintük mi a legjobb marketinges fogás.

- Amikor utánatok olvastam, egy mondat nagyon megfogott: „Ez egy olyan hely, ahonnan nagyon nehéz hazamenni.” Honnan jött az ötlet, hogy szállót nyissatok?
- Mi sem akartunk hazamenni. (nevet) Érdekes, hogy pont ezzel a mondattal kezdtél, és ennek kapcsán ezt a kérdést tetted fel. Mi Pesten éltünk, de vidékre szerettünk volna költözni, amikor gyerekeket terveztünk. Nem akartuk a belvárosban felnevelni őket, majd amikor idejöttünk, megláttuk azt, amit most te is látsz. Megfogalmazódott bennünk, hogy itt szeretnénk élni. De azt is hozzá kell tennem, hogy elég nyüzsgő életünk volt ezelőtt. Sok olyan újrakezdő van, mint mi, akik kimenekülnek a világból. Viszont azt nem tudnám elképzelni, hogy „csak” itt lakjak, és emellett nincs a Natura Hill. Vannak napi feladatok, dolgozunk, de mégis vidéken vagyunk, a semmi közepén. Bár pont a hétvégén kaptuk meg, hogy miről beszélünk, ez a mindenség közepe.

- Miért pont Zebegény?
- Az az igazság, hogy az első gondolatunk a Balaton volt. Ha nem Pestben gondolkodunk, de fontos a turizmus, a panoráma és a víz is, akkor csak a Balaton lehet. De sajnos nem találtunk az elképzeléseinknek megfelelő telket, amely elegendő lett volna a gazdálkodás megvalósításához. Ekkor merült fel a Dunakanyar ötlete. Mivel Visegrád és Szentendre környéke igen felkapott és a köztudatban van, szóba sem jöhetett. Nem úgy, mint Zebegény. Sokan nem is tudják hova tenni. Az eddigi tapasztalatok alapján kétféle ember létezik: akinek van/volt itt nyaralója, gyerekként táborozott itt, és konkrét emlékei vannak, a másik fele viszont betájolni sem tudja. Most indult el egy hullám, elkezdtek kijárni az emberek, többek között miattunk is. Mivel nemrég kiemelt turisztikai régióvá nyilvánították a Dunakanyart, még többen kapták fel a fejüket a térség után, ráadásul csak egy órára van Budapesttől. Most már mondhatom, hogy megkapja a megérdemelt pozícióját. A Duna vize is sokat javult, visszatértek rég eltűnt élőlények. Élményben is valóságos a hely: nem mesterséges élményparkokba járunk mi sem, hanem evezünk a Dunán, kikötünk egy kavicsszigeten és kagylókat gyűjtünk. Nem tudom érzed-e, hogy teljesen Dunakanyar rajongók lettünk. (nevet) 

- Abszolút úttörők voltatok az ilyen típusú vendéglátásban, pedig nincs ilyen irányú végzettségetek. Nem voltak kétségeitek? Az elejétől kezdve biztosak voltatok benne, hogy sikeres vállalkozásotok lesz?
- Úgy álltunk hozzá, hogy a legrosszabb esetben lesz egy nagy nyaralónk, és idejönnek majd a barátok. De a siker ellenére még mindig több lábon állunk. A férjem nem adta föl a hivatását, a mai napig bejár Pestre dolgozni. Neki a Natura Hill csak éjszakai vagy hétvégi elfoglaltság, Nekem pedig egy hobbi a gyerekek mellett. 

- A vállalkozásotok teljesen a fenntarthatóságra épült. Ez miben nyilvánul meg?
- A szállásforma külföldön már egy felkapott dolog: a szállás, ahova megy az ember, egyben a fogadó család otthona is. Mindent, amit fogyasztanak, azt a család saját kezűleg termeszti vagy a közvetlen környezetből szerzi be. Magyarországon ez most van kialakulóban. Az elsődleges célunk az volt, hogy passzív házat üzemeltessünk, bár ha meglépjük a következő szintet, akkor már aktívvá válik, ugyanis visszatáplálás is zajlik majd. Ehhez az kell, hogy beépítsük a napkollektorokat, így a most működő biotermikus fűtéshez használt áramot napenergiából fogjuk nyerni, teljesen önfenntartók leszünk. De sajnos ez sem kivitelezhető minden esetben. Jövőre például muszáj lesz medencét ásnunk, mert a vendégek hiányolják. Ettől nagyon óckodtunk, mert a víz messze nem tartozik a fenntarthatóság kategóriájába, de a vendégek megkívánják. Mi csak annyit tehetünk, hogy a lehető legzöldebben próbáljuk kivitelezni. A mezőgazdaságban is akadnak bőven megoldandó feladatok. Az elején nagy lendülettel indultunk, konyhakertet alakítottunk ki, hogy a séf majd onnan metszegeti le a bazsalikomot vagy a mentát az ebédhez, de ez sajnos nem így működik. Jelenleg egy elég jelentős munkaerőhiány lépett fel ország szinten, ezzel mindenki tisztában van. Mi is örülünk, ha megvan a recepciós, a szobalány és a séf, képtelenség még egy olyan személyt is találni, aki majd kapálgatja a kis kertünket. Nincs az a pénz, amiért bevállalják ezt. Ez az egyetlen, ami most kisebb nehézséget okoz.

 

- Akkor hogyan oldjátok meg a gasztronómiai részét?
- Négy éve elkezdtük aktívan keresni a környékbeli gazdálkodókat, de alig találtunk néhányat. Most már ők keresnek meg minket. Egy fiatal pár nemrég indított gazdaságot, azt termesztik, amire nekünk szükségünk van. Szobról a Sánta gazdaság szolgáltatja a sajtot, szalámit. Fejlődik a környék. Hagyományosan óriási gyümölcsösök vannak ezeken a területeken, a Börzsöny is tele van gombával, nekünk is onnan hozzák. És természetesen sok a vad. A fenntarthatóságban a hús eleve veszett ügy, de ha mégis szükség van rá, a vad a legkisebb ökológiai lábnyomú húsféle. A húst így ténylegesen a közvetlen környezetünkből tudjuk beszerezni, ami egyedülálló. 

- Hány fős a befogadóképességetek?
- Jelenleg nyolc szobánk van és 30 fős éttermünk. Szeptember hatodikán kezdődnek az építkezések: lesz még három szobánk, plusz a Duna-parton megnyitunk egy hat szobás komplexumot, tavasztól az is üzemelni fog. Hátul egy teljesen üvegfalú rendezvényházat építünk, ahol akár 60-70 fős rendezvényeket is le tudunk majd bonyolítani. Már vannak pályázati lehetőségek a Duna-kanyarban is, így tudunk bővíteni. 

- Vannak bőven terveitek. Hogyan tudod összeegyeztetni a szerepeidet? Anyuka vagy, feleség, közben vállalkozó és vendéglátós.
- Jaj, sehogy. (nevet) Valamelyik területen mindig azt érzem, hogy kevés vagyok, muszáj visszavenni a tempóból. Öt éve vagyok gyesen, de kell a nyüzsgés, az emberek. Tudom, hogy ha nem csinálnék semmit, csak anyuka lennék, akkor hiányozna a munka. Viszont annak is örülök, hogy nem vártuk meg, hogy befejezzük az építkezést, és csak azután jöjjön a baba. Nem lehet tökéletesen csinálni. Sok a kompromisszum, de közben például nekem nem kell főznöm, mert itt van a konyha. Más otthon főz, takarít, nálunk ezt megcsinálja a személyzet. Nyilván a gyerekeknek is más, nagy a jövés-menés, minden vasárnap elköszönnek a kis barátaiktól. De élvezik, nem unalmas a gyerekkoruk, az biztos. Így tudom összhangba hozni az életem két területét. 

- Szerinted ez a környezetbarát felfogás, élettudatosság az, ami miatt titeket választanak? Emiatt tűntök ki a többi szálló közül?

- Igen, biztosan. Különböző indíttatásokból jönnek hozzánk, sokszínű a vendégkör. Az elején volt egy marketing tervünk, egy célcsoportunk. Jönnek azok a vendégek is, akikre gondoltunk, de sokan vannak, akik a konyha miatt. Őket a gasztronómiai élmény hozza ide, amit a mi konyhánkkal párosítanak. Olyan vendégünk is volt, aki csak otthon eszik húst, kizárólag olyat, aminek tudja a származási helyét. Éttermekben, mint vegetáriánus étkezik, de nálunk nyugodt szívvel rendel húsfélét, mivel tudja, hogy megbízható forrásból szerezzük be. De mégis, a legnagyobb arányban a „városból kimenekülők” vannak, akik csöndre vágynak. Belefáradtak az emberek a tömegszállásokba, inkább családiasabb, nyugodtabb helyet keresnek. Nyáron sok az olyan magyar vendég is, aki jó ideje nem itthon dolgozik, nem is akar hazajönni, de ha hazalátogat, akkor felkeresi azokat a helyeket, amelyeket érdemes megnézni. Jó hír nekik, hogy már itthon is vannak ilyen lehetőségek. 

- Célotok volt, hogy hazaszoktassátok az embereket? Hogy rájöjjenek, itthon is vannak szép helyek?
- Abszolút. Amikor megnyitottunk, alig volt ilyen hely Magyarországon, külföldre mentünk ötletekért. Ma már ontja magából az ország ezeket a különleges lehetőségeket, ami azért jó, mert így ösztönzőleg hat az emberekre, hogy maradjanak itthon. A fejlődés abból is látszik, hogy régen egy családban évente egy nyaralás fért bele, ha kicsit jobban ment, esetleg még egy síelésre is sor került. Ma már gyakoriak a hosszú hétvégés kiruccanások, a családok már egy szülinap apropóján is kimozdulnak. Ezeket az eseményeket mind belföldön „intézik el”. 

- Néhány éve jellemző az emberekre a visszavágyódás a régi időkbe, egyfajta „vissza a természetbe” mozgalmat élünk. Mit láttok a vendégeken: a mai ember túlságosan el van kényelmesedve?

- Pont a héten voltam egy workshopon szakértőként, ahol egy napig erről beszélgettünk. Abszolút az jött le kutatások alapján is, hogy az emberek visszavágynak vidékre. Alig várják a pestiek a pénteket, amikor végre kimenekülhetnek a városból. De emellett azért ne legyen bogár, ne legyen kosz, nagyon kell nekik a komfort, nehezen engedik el a már megszokott igényeket. Hozzánk is ezért jönnek, mert elkezdett bennük mocorogni a természet iránti vágy. Érzik, hogy mire lenne szükségük, de az is fontos számukra, hogy ne kelljen kompromisszumot kötni. Nem egyszer hallottuk, hogy milyen szívesen vennének itt mellettünk nyaralót. De akkor a fél hétvége elmenne a fűnyírással, takarítással, nem pihennének. Nekik az kell, hogy egy tip-top nyaralóba érkezzenek meg a fárasztó hét után. Nálunk ezt megkapják, csak nyilván nem tehetik meg, hogy minden hétvégén idejönnek. 

- Kialakul egy baráti viszony a vendégekkel? Vannak törzsvendégeitek?
- Igen, sokan vannak. Volt egy pár, akik Valentin nap alkalmából jöttek kikapcsolódni, aztán később jelentkeztek, hogy az akkor nagyon jól sikerült, jönnének keresztelőre. (mosolyog) Sok a visszajáró vendég, esküvő, nászút, évforduló apropóján is. Ajánlják egymásnak az emberek, ez a legjobb marketing.

 

- Ha már szóba hoztad a marketinget: hogyan építettétek föl a vállalkozást?
- Az elején abszolút érvényes volt ránk is a suszter cipője szitu. A férjem társtulajdonos egy reklámügynökségnél, én tíz évig foglalkoztam mulltiknál marketinggel és sales-el, így elég komolyan meg volt a terv, hogy mit fogunk csinálni, de idő hiányában nem valósult meg. A szájról-szájra marketing maradt végül: aki itt volt, az tovább adta. Ez volt a célunk, hogy aki idejön, minden részletében valami különlegeset kapjon, olyat, amit mi is mesélnénk egy hasonlóan eltöltött hétvége után. Olyan élménnyel menjen haza, hogy ha hétfőn bemegy dolgozni, a kávé gépnél az legyen az első dolga, hogy elmeséli: „tudjátok hol voltam a hétvégén?”. És ha csak egy ebédre jön valaki, már az is szuper, mert meg van az esélye, hogy visszajön. 

A másik tudatos lépésünk az volt, hogy a szállónak különböző aspektusai legyenek, minél több szektorban felkeltsük a figyelmet. Így jöttek sorban az újság- és TV műsor megkeresések különböző témákban, mint újrakezdő anya, fenntarthatóság, marketing, konyha, gasztroturizmus, gazdálkodás. Tudtuk, hogy melyik újságba melyik témánkkal lehetünk érdekesek. Egyszer erről írnak, később arról. A Forbes is kétszer járt már nálunk. Ez abszolút ingyen PR. Volt sajtóanyagunk, de nem értünk rá vele foglalkozni, így előbb-utóbb a média talált meg minket. Visszagondolva jobban is alakult, mert így a hírünk a hellyel együtt nőtt folyamatosan, ha rögtön ennyi vendégünk lett volna, nem is bírtunk volna lépést tartani velük. Ma pedig azért nem reklámozunk, mert – őszintén megmondom - nincs rá szükségünk. Izgalmas tartalmat, újdonságot a fejlesztésekről mindig tudunk mutatni. Szervezünk tematikus eseményeket, hétvégéket. Az étterembe vendég séfeket hívunk, a nyáron egy csillagos Costes Downtown séf, Tiago főzött a konyhánkban. Nyilván megvan a költsége ennek is, mivel egy ilyen eseményre nagyobb személyzettel és alapanyag mennyiséggel kell készülni, de jönnek az érdeklődők, akik költenek. Egy ilyen esemény hozza magával a megjelenéseket, hogy vajon mit keres egy Michelin-csillagos séf Zebegényben. Vidéken nincsenek is csillagok. Ez is marketing, csak nem hagyományos. Az események hirdetésére pedig elég a socail media. A Facebook-ot és az Instagramot is folyamatosan töltöm érdekes tartalmakkal. 

- A szállótok egyik különlegessége, hogy minden szobátok más, mindegyiknek van egy védjegye, ami alapján választhat a vendég.
- Igen, mert mindenképpen azt szerettem volna, hogy minden szoba egyedi legyen. Költséghatékonyság szempontjából belsőépítész hallgatóknak írtunk ki egy pályázatot, a fődíj 100.000 Ft volt. A főiskolásoknak jól jött a pénz, mi pedig a bejövő anyagok közül választottunk. Sokszor nem is nekünk kell kitalálni, mi lenne a legmegfelelőbb lépés, csak kiválasztani a lehetőségek közül. Így elkezdtünk együtt dolgozni Farkas Petrával, a szobák gyógynövény elnevezéseit is ő találta ki, hogy ilyen formán kapcsolódjon hozzánk. Ilyen extrákat kell találni, ami miatt ki tudunk tűnni a tömegből.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Maurer Fruzsina

Maurer Fruzsina vagyok, 21 éves gyakornok. Idén a második évemet fejeztem be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció – és médiatudomány szakán. Az szakosodásnál a multimédia (újságírás, rádió …